ZeneSzó, 2017. (27. évfolyam, 1-10. szám)

2017 / 9. szám

UBILEUMI KODÁLY HANGVERSENY SZEKSZÁRDON „...és kérek mindenkit, akit illet­ hasson oda, hogy a zene ne csak ünnepi, de mindennapi kenyere legyen a városnak és egész környékének” (Kodály Zoltán) A fenti gondolatok jegyében rendezte meg a Szekszárdi Gárdonyi Zol­tán Református Együttes a „Magyar Kórusok Napja” ünnepi hangverse­nyét. Ezt a jeles zenei eseményt 18. éve szervezi a Gárdonyi Kórus. Ez évben a Művészetek Háza adott otthont e rangos eseménynek. A meghívott együt­teseket és a nagyszámú jelenlévő közönséget Csillagné Szánthó Polixéna, Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Humán Bizottságának el­nöke köszöntötte. A lelki feltöltődést Rácz József esperes, dunaszent­­györgyi lelkipásztor áhítata teremtette meg. Elhangzott szavai és imádsága igazi adventi hangulatot biztosí­tottak. A kiváló zeneszerző és zenepedagógus születé­sére emlékező koncerten közreműködött a Kapos­vári Zenekedvelők Kórusa (Dr. Kerekesné Pytel Anna, Horváth Jenőné), a Kapos­vári Református Kórus (Dr. Kerekesné Pytel Anna), a Tinódi Vegyeskar, Szigetvár (Vucskics Anett) és a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes (Naszladi Judit). A nagysikerű és bensőséges hangulatú hangverse­nyen szólót énekelt Bognár-Ócsai Annamária (operaénekes, mezzoszop­rán) és a kórusalapító Lemle Zoltán Csokonai Vitéz Mihály Alkotói-díjas református lelkipásztor (tenor), illetve Schenk Andrásné, Utasiné Kenderák Tímea, Vörös Jenő Kaposvárról. Közreműködött Ágostonná Béres Kornélia (fuvola) és Lozsányi Tamás (orgona). Az összkart (A 114. genfi zsoltár) Berkesi Sándor Liszt- és Károli Gáspár -díjas karnagy, főiskolai docens, Debrecen Város díszpolgára vezényel­te. A nagy sikerre tekintettel az összkari záró számot a kórusoknak meg kellett ismételnie. A műsort ismertette és verset mondott Orbán György előadóművész. Ilaszlabi Zsuntt FODOR ANDRÁS/AZ ÉNEKMONDO Lebiccenő ezüst­ feje még fénylik ránk az alkonyatban. Szikár a teste, mint a pajzs, melyről a bók, a gáncs lepattan. Gúzsba kötött szavunk mögött dalunkat védi: zengjen, éljen! S látja magát a gyermekek lekendezőn kinyílt szemében. És hallja tiszta hangjukat, amelyből minden újraéled: melengetően átölel a szívszorító kedves ének, és földereng a menyhei parasztanyóka szürke arca, amikor éppen rátalál az elfelejtett, régi dalra,­ és Galántán, hajnal felé dübörg a kocsma földje,- érzem - szilaj legények lába dong a sodró, cifra tánc hevében, majd sír, keserg az árva nép a Zsoltár átkozó szavára, fülünkbe vág borzongatón az elnyomottak jajgatása, de jaj fölé is lelke száll, kitárul, szárnyal énekelve, s mint forró könny zubog reánk az emberség igaz szerelme. Hát áradj ránk, forró zene, taníts az emberség dalára! Őrködj szikáran ősz zenész, barátodért is pártot állva. S maradj velünk, hogy általad szeresse meg e nép a sorsát, hogy nem veszett el, megmaradt a dalban­ élő Magyarország! Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes Tinódi Vegyeskar (Szigetvár) Ágostonná Béres Kornélia Kaposvári Református Kórus

Next