ZeneSzó, 2020. (30. évfolyam, 1-10. szám)
2020 / 2. szám
A jubiláló kórust a Kodály Zoltán Központi Általános Iskola énekkarai köszöntötték. A Kicsinyek Kórusát Pécsiné Hauk Erika vezényelte. Vikár Béla gyűjtésű népdalok, Kodály Zoltán: Ángyalkért című ciklusából a Gyertyajáték, a Kecskejáték, és a Tyúkozás. Kocsár Miklós: a Kórusdalok 5. kötetéből az Arany ágon ül a sármány, és a Kutyatár hangzottak el. A Nagykórus Varga Anita irányításával Várnai Ferenc - Babits Mihály: Mindenik embernek, Kodály Zoltán: A csikó, Daróczi Bárdos Tamás: Üszküdára c. műveit énekelték. Mindkét kart Bothné Vörös Katalin kísérte. Az est műsor-összeállításánál szempont volt a történetiség és a változatosság: stílusban, karakterben. A Vikár Béla Kórus két művel idézte a kezdeti korszakot: Felice Giardini - Vargha Károly: Éljenek a víg nők és Hoppe Rezső - Csokonai Vitéz Mihály: Reményhez. Ezután Szita Károly, Kaposvár Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte az énekkart, majd dicsérő oklevelet adott át. Nyakas tanár úr emlékére Giovanni Gastoldi: Csónakos éneke hangzott el. A Nemzetközi Versenyeket Claudio Monteverdi: O primavera és Kocsár Miklós: Salve Regina c. alkotásokkal idézték. Ezt követte Kodály Zoltán Weöres Sándor versére írott műve, az Öregek, mely a Magyar Rádió Kóruspódiumában is megszólalt csakúgy, mint egy-egy nagysikerű verseny műsorán. Felidézték a kilenc évtized alatt eltávozottak emlékét is Giuseppe Verdi: Requiemjének egy acappella részletével, melyben a szólót Kozári Alinka énekelte. A jelenlegi vegyeskar végezetül két népdalfeldolgozást énekelt Enrique Fábrez: Boleras Sevillanas c. művét Bergovecz Dáviddal, majd Karai József: Vidám nótáját, melyben közreműködtek a Somogy Táncegyüttes tagjai. A jelenlévők örömmel fogadták a Kórusok és Zenekarok Szövetsége Díszoklevelét, melyet Dr. Kerekesné Péter Anna adott át. Végezetül, együtt a volt kórustagokkal, négy mű hangzott el: Michael Praetorius: Csengő hangú ének szól, Kodály Zoltán - Balassi Bálint: Szép könyörgés, Giuseppe Verdi: Rabszolgák kórusa és Bárdos Lajos: Széles a Duna. Zongorán közreműködött: Kardos Kálmán, aki feleségével együtt oroszlánrészt vállalt a Vikár Kórus sikereiből. A nagyszerű élményt, hajnalig tartó beszélgetés tette teljessé. A jubileumi hangverseny megtekinthető a következő linkre kattintva: https://www.facebook.com/kaposvarmost/ videos/202564150944093/ Források: Márkus Kata: Kilencven éves Vikár kórus Somogyi Hírlap 2015. február 7. dr. Kerekesné Péter Anna: 50 éves a kaposvári Vikár kórus Kaposvár 1975. Jónás Éva: 75 éves a Kaposvári Vikár Béla Kórus Kaposvár 2000. Csupor László: Barangolás Kaposvár zenei múltjában Kaposvár 1992. M adrid díjas Géza KERTÉSZ LAJOS ÜNNEPI KÖSZÖNTŐJE Elhangzott Kodály Zoltán 137. születésnapján a Kodály Emlékmúzeumban, a Magyar Kodály Társaság ünnepi ülésén. Tisztelt ünneplők, 1882. december 16-ára, Kodály Zoltán születésnapjára emlékezők! A Magyar Kodály Társaság négy évtizedében több alkalommal mondtam beszédet a zeneszerző születésének, halálának emléknapján, itt a köröndi emléktábla előtt, majd ebben a teremben, valamint a Farkasréti temetőben, a Kossuth Rádióban és természetesen valamikori Tanintézeteimben. Arra már nem gondoltam, hogy magas életkoromban megérem ezt a mostani megtiszteltetést. Ma már kevesen vagyunk, akik még elmondhatjuk, hogy láttuk az élő Kodályt, emlékezünk hangjára, mozgására, sőt tanítványai voltunk és személyesen is ismertük. S talán még kevesebben, akik a Kodály rendkívüliségének aurájában kapott fényt máig is szívünkben őrizhetjük. Kodály Zoltán népzene tanárom volt. 1954-ben akadémista éveim utolsó hónapjában Bösendorfer zongoráján - otthonában - előjátszhattam a hét darabból álló ciklust, az op. 11-et. A megbeszélt időpontban tanárommal megjelentünk és a Mester szívélyesen fogadott bennünket. Leültem a hangszer elé, Kodály és tanárom, Antal István mind jobban belemelegedett a beszélgetésbe. Sokszor borsos megjegyzésekkel boncolgatták az illetékes minisztérium és a zene ügyének áldatlan állapotát. Majd a Mester a zongorához, mellém húzta a székét, én elkezdtem játszani. Az egyes darabok után, ha volt Kodálynak valamilyen megjegyzése, az mindig kizárólag a kottában pontosan rögzített kottaképpel volt kapcsolatos: artikuláció, frazeálás, dinamika, ritmus, tempó. Megszívlelendő tanácsa volt, hogy mivel ezek a kompozíciók nagyon közel állnak egymáshoz hangulatban és karakterben, ajánlatos hangversenyen a ciklusból kiemelve csak egyet-kettőt megszólaltatni. Gondolhatják, hogy milyen izgalommal vártam, hogy mit mond a Mester, amikor befejeztem ezt a nagy lélegzetű ciklust. De nem mondott semmit, halálos csend volt. Azt sem mondta, hogy „jól van fiam”, vagy „gyakorolja még egy kicsit”. Én akkor még nem fogtam fel igazán, hogy a Tanár úr figyelmével lényegre mutató zenei tanácsaival ráütötte játékomra a hitelesség bélyegét. Bírálatot akkor kaptam és a reám helyezett felelősséget még azzal is nyomatékosította, hogy számomra váratlanul megjelent a diploma koncertemen. Végighallgatta műsoromat, melyre a Zeneakadémia nagytermében került sor. Nem is volt olyan hangversenyem azóta, hogy Kodály művet ne játszottam volna. Ha a műsorban nem szerepelt, a ráadásban bizonyára igen. Elmondhatom, hogy nagy idők tanúja voltam és csodálatos eseményeket élhettem meg. Gondolok azokra a forradalmat megelőző 9x4