ZeneSzó, 2021. (31. évfolyam, 1-10. szám)

2021 / 8. szám

nem engedhetjük meg magunknak.” Weöres Sándort több város is sajátjának vallotta, így például a fő­város, mert a Nyugat első nagy generációjának tagjaival, főként Kosztolányival, Babits­sal Budapesten került kapcsolatba; vagy Pécs, hiszen egyetemi tanulmányait itt végezte, Pécsett kötött barátságot Csorba Győzővel vagy Fülep Lajos zengővárkonyi re­formátus lelkésszel és művészettörténésszel. Pécsett lett könyv­tárigazgató. Vagy Székesfehérvár, ahol múzeumi tisztviselőként dolgozott, illetve a Vörösmarty Társaság tagja lett. Ma az ő nevét viseli az Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál, amelynek be­mutatóit Székesfehérváron tartják. A továbbiakban az előadó rámutatott, hogy Weöres Sándor népszerűségét bizonyítja, hogy mennyire sokan fordulnak hoz­zá szövegforrásért. Ő a legtöbbet „megzenésített költő”. Már az óvodás kortól kezdve el lehet varázsolni a Weöres-versek ritmusvilágával, színes hangulat-skálájával a gyermekeket, a felnőtteket. A Weöres - versek megzenésítői egy képzeletbeli „körben” állhatnának, hiszen a Kaláka Együttes tagjaitól kezdve­­kb. 50 mű megzenésítése fűződik a nevükhöz­ Sebő Ferencig, illetve Bárdos Lajostól Kodály Zoltánig, vagy Kocsár Miklóstól - Karai Józsefen, Szokolay Sándoron át - Orbán Györgyig rajzolhatnánk meg ezt a pályát.....De megemlíthetjük még Tillai Aurél, Vass Lajos műveit, Péter József kánongyűjteményét, Farkas Ferenc Rózsamadrigálját, Orbán György A paprikajancsi szerenádja című művét is. Kodály Zoltán: Norvég lányok c. műve mellett a művészetek csúcsa: az „Öregek”. Megdöbbentő, hogy egy tizenéves fiú ajánl Kodály Zoltánnak megzenésítésre egy verset. A szövegben sze­replő „mind” és „néha” szavak különös hangsúlyt kapnak. Mi mindannyian eljutunk az öregség állapotába, és miért csak néha jut eszünkbe, hogy segítenünk kellene. Az évszakok egymás­utánja kizárja a kivételt, és a fantasztikus metafora-sor újra és újra megrendít bennünket a magyar nyelv egyedülálló, lefordít­hatatlan szépségéről. Kodály egyedülálló zsenialitására jellemző, hogy alig változ­tat a gyermek-költő Weöres Sándor versszövegén. A zenemű végén ötször megismétli a „No, gyere, tedd le” mondatot, mintegy kérlelhetetlen, könyörtelen parancsot: mindenkinek egyszer bevégeztetik. Dr. Szabó Szabolcs színes előadásának végén meghallgattuk a művet a Komlói Pedagógus Kórus előadásában. Október 16-án este ünnepi hangversenyt hallhattunk a pécsi Liszt Teremben. A koncertet prof. Dr. Vas Bence, a Magyar Kodály Társaság Pécs-Baranyai Tagcsoportjának elnöke nyitotta meg. Számtalan történelmi és művészeti példát felsorolva ünnepi beszédében a kodályi eszme nagyszerűségéről, a nemzeti összetartozásról szólt. Külön is kiemelte, hogy a közös éneklés mennyire jellemformáló, mással nem pótolha­tó. Jó példa volt erre a közelmúlt Eucharisztikus Kongresszusa. Vagy amikor fiatal és idősebb emberek együtt éneklik a Flimnuszt. Először a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara énekelt Kertész Attila Liszt-díjas karnagy vezényletével, közreműkö­dött Körtesi András zongoraművész. Műsorukban elhangzott Bárdos Lajos /Bóka László/: Bartók emlékére, Bartók Béla: Ne hagyj itt, Kodály Zoltán: Intermezzo /Dr. Vargha Károly szövegére/, Kodály Zoltán: Táncnóta c. művek. Különösen megragadott az Intermezzo Körtesi András kiváló kíséretével. Ezt követően Kodály Zoltán: Háry János c. dalművéből énekelte a Toborzót Geiger Lajos, az Operaház magánénekese. A Galántai Kodály Daloskor Dr. Józsa Móni­ka vezényletével Szőnyi Erzsébet: Ima hajnali harangszóra. Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz. Kodály Zoltán- Balassi Bálint: Szép könyörgés.

Next