Szórakoztató Zenészek, 1990 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1990 / 1. szám

AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA A TARTALOMBÓL: Siker a Vigadóban ............................... 2 Arcképek — Sorsok — Életutak........... 3 Szakszervezetünk szerepe ma............... 5 1989—1990 ........................................ 6 Kommentár nélkül............................... 7 HUNGAROKONCERT ’89 Amikor e sorokat írom­, 1989. de­cember utolsó napjait jelzi a naptár. A karácsonyfa diszkrét fényei s az asztalon kihívóan csábító mákos­­bejgli óhatatlanul jelzi a naptári év végét. Márpedig ha év vége, akkor kötelező a mérlegkészítés. Teljes statisztikát természetesen ma még nem lehet produkálni, hiszen hátra van még néhány nap, s ami döntő, előttünk van még a mindig bonyo­dalmas szilveszteri zárás. Mindeze­ket leszámítva érdemes elgondol­kodni azon, hogy ez a minden szempontból eseménydús év a ma­ga, sokszor ellentmondásos törté­néseivel milyen változásokat hozott irodánk életébe. Mint az már közismert, a Hun­garotonéért OSZK impresszáló iroda minden művészeti ág képvi­selőinek közvetítésével foglalkozik, export-import alapon. Bár, mint ezt fentebb említettem, még nem teljes a kép, napjainkig az 1989-es évben mintegy 700 szerződés köttetett irodánkon keresztül. A szám ön­magáért beszél. Egy — mintegy másfél éve működő — iroda rész­­eredményeként ez nem lebecsülendő eredmény. Mégsem ezt tartom a legfontosabbnak, hanem azt a tényt, hogy kiutazott művészeink megállták a helyüket, s a fent em­lített számhoz képest kevesen okoz­tak csalódást. Ha mégis kellett cserélni, az többnyire nem szak­mai, hanem emberi hiányosságok miatt történt. Itt mégis meg kell állni egy szóra. Sokszor leírtam már a belföldi zenei ellátással kap­csolatban is, hogy az emberi, vi­selkedésbeli tényezők egyenran­gúak, néha még fontosabbak a szakmai paramétereknél. Ma, ami­kor az ország minden területén a deregulációs folyamatok igyekez­nek versenyhelyzetet teremteni, amikor minden területen felszámol­ják a monopolhelyzetet, a művész is versenyhelyzetbe kerül. Mit je­lent ez a gyakorlatban? Miután több iroda kapott működési enge­délyt, elkerülhetetlen a verseny­­szellem. Ez eddig jó! Nézzük a kül­földi partner szemszögéből. Ő is több helyről vásárolhat, s ez neki válogatási lehetőséget biztosít. A saját érdekében onnan fog vásá­rolni, ahonnan több garanciát lát mind szakmai, mind emberi vonat­kozásban. Ne feledjük, az ismert politikai változások, a határok meg­nyitása a külföldi érdeklődő szá­mára internacionális választékot biztosít. Tehát nemcsak az elsza­porodott magyar irodák verseny­­helyzetéről van szó. A fentiekből egyenesen következik, hogy egyet­len iroda sem engedheti meg ma­gának, ha perspektivikusan dolgo­zik, hogy olyan művészt impres­­­száljon, aki — bár lehet jó zenész, vagy táncos — a cég hitelét rontja, így lassan remélhetőleg kialakul egy szakmailag és emberileg is megbízható művészréteg, amelyért irodánk egyfajta felelősséget vállal­hat. Aki pedig valamilyen szem­pontból nem üti meg a mércét, óhatatlanul lemorzsolódik. Ezek kemény „farkastörvények”, de lát­nunk kell, hogy erre tendál a világ. A hangszerparkról, kosztümökről, képi megjelenésről még nem is ejtet­tem szót, pedig ez is fontos kérdés. Mindezekre azért tértem ki ilyen részletesen, mert azt már hallottam, hogy jó, ha az irodák versengenek a művészért, de az sem árt, ha tud­juk, hogy csak azokért lesz ver­seny, akik a fenti feltételeknek meg tudnak felelni. Hallottam olyan hangokat is, miszerint a jövőben működési engedélyre sem lesz szük­ség. Ezt a tévhitet szeretném elosz­latni. A területen való működésre feljogosító valamilyen okmányra a jövőben is szükség lesz mind bel­földi, mind külföldi vonatkozásban. Lehet, hogy ezt az okmányt nem előadóművészi engedélynek fogják hívni, hanem másként, de köte­lező lesz. A piac alakulásának persze van­nak és lesznek mindig is tőlünk független, külső feltételei is. Hogy csak egyetlen példát említsek, a két német állam között alakuló új fel­tételek például számunkra nehezí­tik a helyzetet, hiszen a német a németet előnyben részesíti. Sajnos, az „aláajánlkozás” is tendencia, melynek üzletrontó eredménye is közismert. Ez az utóbbi gondolat természetesen nem csak a német piacra vonatkozik. Szükséges lenne művészeink részéről is egy olyan magatartás, mely lehetővé tenné, hogy értékeink a nemzetközi piacon reális áron keljenek el. Ha nincs ilyen együttműködési szándék, ak­kor az irodák sem tudják védeni a művészek jogos érdekeit. A Művelődési Minisztérium ál­tal év közben életbe léptetett dere­guláció azt is lehetővé teszi, hogy nem csak a befizetendő társadalom­­biztosítási járulék, hanem az imp­­resszálási díj is fizethető forint­ban is. Ez persze csak első látásra kedvező. Gyakorlatilag ugyanis nem valószínű, hogy a külföldön hosszabb ideig dolgozó művész, aki valutában kapja fizetését, forintban eleget tud tenni befizetési kötele­zettségének, amely havonta esedé­kes. Ez alól csak az jelent kivételt, akinek itthon maradt hozzátarto­zója megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik. Az irodák ugyanis a Magyar Nemzeti Banknak kötele­sek időszakosan elszámolni. Más, a művészek részére kedvező változás az is, hogy már nem kö­telező az egységes, államilag előírt impresszálási százalék betartása sem. Nincs sem alsó, sem felső limit. A százalék megállapítása a felek közös érdekei szerint alakul­hat. Azt, mint az iroda vezetője már most kijelenthetem, hogy a Hungarotonéért a legméltányosab­­bak között fog szerepelni. Nem akarok külön kitérni rá, hiszen aki velünk már dolgozott, az tudja, hogy mi eddig is jutalmaztuk — le­hetőségeinkhez képest — a szer­ződését rajtunk keresztül lebonyo­lító művészt. Tényszámok közlésé­től — kérem — tekintsenek el, hi­szen ez a cikk csak két hónap múlva jelenik meg, s ez a két hónap rohanó világunkban igen sok. Akit érint a dolog, azt munkatársaink bármikor felvilágosítják. Ennyit a jelenlegi és várható változásokról. Néhány tényt ismertetésképpen le­írok az elmúlt évről. A klasszikus zene területén ko­moly erkölcsi eredményként köny­velem el, hogy a kétévenként esedé­kes Nemzetközi Gitárfesztivált mi bonyolítottuk le. Helyszíne Eszter­gom volt. Komoly munkát fektet­tünk be, sok értékes ismerőst sze­reztünk. Általunk közvetített zene­tanárok működnek Japánban, Finn­országban, NSZK-ban, Ausztriá­ban. Színházakhoz közvetítettünk az NDK-ba. Itt jegyzem meg, hogy az NDK területére továbbra is vár­juk a jelentkezőket minden hang­szeren, de táncosokat és énekeseket is szívesen látunk. A vendéglátás területére, az ún. könnyűműfaj berkeibe zenészeket közvetítettünk az NSZK-ba, Ausztriába, Svájcba, Norvégiába, Kanadába, Ausztráliába. Revütán­cosaink Olaszországban, Törökor­szágban, Görögországban, Cipru­son, Luxemburgban dolgoznak. Tervünk nem is lehet más, mint a jelenlegi üzleti kapcsolatok érte­lemszerű ápolása és újabbak fel­kutatása. Nem tévesztjük szem elől, hogy a kemény üzleti élet fel­tételei között is művészet- és mű­vészcentrikus legyen tevékenysé­günk. Ennek azonban csak az Önök, ill. a Ti tevőleges közreműködéstek­­kel tudunk eleget tenni. Bízom abban, hogy Önök, Ti és a Hun­garotonéért dolgozói, akik hosszú évekig a zenészek körét bővítették, megtalálják 1990-ben is a közös érdekek közös nevezőjét. Ebben a hitben kívánok boldog új eszten­dőt. Huszár József A DYNAMIC BAND a Hungaro-koncert—OSZK közvetítésével dolgozik az NSZK-ban. A képen balról jobbra: Ilkei Géza basszusgitáros, énekes, Tóth Gyula dobos, énekes, Tőkés László gitáros, énekes, Mészáros István keyboardos, trombitás, harmonikás, énekes SZÓR­AKOZTATÓZENÉS­ZE­K KÖRKÉP A A Központi Stúdióban az 1989- es kategóriaszerző- és javító vizs­gákon 320 főt hallgattunk meg. A vizsgára jelentkezők nagy része a megyei stúdiók hallgatói közül került ki. Az OSZK szerepe válto­zatlan a szórakoztatózenészek kép­zésében. Manapság néhányan megkérdő­jelezik a stúdióhálózat létjogosult­ságát. Az kétségtelen, hogy korsze­rűsödni kell, maibban kell dolgoz­ni. Többféle megoldás kínálkozik. Elsősorban a tatabányai jó kezde­ményezéseket említem. A tatabá­nyai stúdió hosszú éveken keresztül ráfizetéssel működött, ezért új mű­ködési formát kerestek. A Tatán lévő volt KISZ-vezetőképző tábor teljes anyagi felelősséggel és lebo­nyolítással átvette a továbbképzést oly formában, hogy a szakmai fel­ügyeletet továbbra is az OSZK látja el. A jelentkezők felvételi vizsga alapján lehetnek a stúdió növendé­kei. (Az elméleti és hangszeres tu­dást vizsgálják.) A tandíjat a tá­bornak fizetik, a Központi Stúdió által meghatározott összegben. A befolyt összegből fizetik a ta­nárokat, biztosítják a megfelelő he­lyiségeket. Tehát a teljes anyagi fe­lelősség az övék, az OSZK kizáró­lag a művészeti vezető díját fizeti. Az oktatás a megyei kirendeltség által biztosított hangszereken és kottákkal az OSZK Központi Stú­dió tematikája alapján történik. A szakmai felügyeletet a művészeti vezető személyében szintén az OSZK adja. Az új oktatási forma egyfajta pikantériája, hogy a hétvé­geken, bentlakásos formában, zene­kari gyakorlatokat tartanak, mivel minimális térítés ellenében szállást és étkezést tudnak biztosítani a tá­borban, amelyet a Baloldali Ifjú­sági Társulás kezel és gondoz. A tánczenei gyakorlatokat január­tól oly formában tartják, hogy a ta­nárokból alakult trió eljátszik egy­­egy számot és az arra alkalmas nö­vendékek felváltva beülnek és pró­bálgatják az együttjátszás örömét és nehézségeit. Ez az év „kísérleti” évnek szá­mít, de az eredmények máris biz­tatók. Továbbra is figyelemmel fog­juk kísérni ezt az új működési formát. A változásokhoz rugalmasan al­kalmazkodni tudó, gyorsan reagáló egyéniség a győri Babos Gyula, aki rövid kirendeltségvezetői és tanári pályafutása alatt már többször is bebizonyította, hogy a lehetősége­ket hamar felismeri. Rövid időn belül egyharmadára csökkentette a győri stúdió terembérleti díját (miután új helyiséget keresett) és a növendéklétszámot a győri stúdió fennállása óta a legmagasabbra emelte. De megemlítem a mindig változatlan teljesítményt nyújtó stúdiók közül Baranyát, melynek tanáraira az egyenletesen temperált magas színvonal a legjellemzőbb. A 15 megyében működő stúdió­­hálózat egyik erőssége Bács megye. Kecskemét és Kiskőrös együttes teljesítménye lehetőséget ad arra, hogy a későbbi esetleges regionális stúdióhálózat egyik bástyája le­hessen. Békéscsaba szakértő gárdája az elmúlt hónapokban több mint 320 ideiglenes engedéllyel rendelkező zenész működési engedélyét újította meg. Sajnos, többségüknek sürgős és rendszeres szakmai képzésen kellene részt vennie. Ennek ellenére a jelenlegi stúdiólétszám mindös­­­sze 25 fő. Hosszú szünet után végre méltó környezetben tanulhatnak a Szol­nok megyei zenészek. A vasúti töl­tés melletti, düledező viskó és a szívességből kapott moziterem után a Bartók Béla Zeneiskola megértő segítsége oldotta meg gondjaikat. A tíz tanszak önmagában is jelzi a munka komolyságát. A Heves megyeieknek ilyen gon­dokkal nem kell megküzdeniük, ré­gi hagyomány a zeneiskola és az OSZK jó kapcsolata. Veszprémben szintén sikeres a fú­zió és a kiteljesedő lehetőségek tan­szakbővítéseket eredményeznek. Szegeden nemcsak gazdasági ne­hézségekkel, hanem egy megcson­tosodott regresszív szemlélettel is meg kellett birkózniuk a jelenlegi tanároknak. Szükség lenne szemléletváltásra Borsod megyében is. Beszélgettem kitűnő régi muzsikusokkal, akik valamikor Budapestről jártak le Miskolcra zenélni az ottani, jól menő szállodákba. Ma a helyzet meglehetősen siralmas. Az ország második legnagyobb városában az OSZK-stúdió növendéklétszáma 15 fő! A megyei stúdióhálózat jelenlegi formájában — kevés kivételtől el­tekintve — jelentős megújításra szorul. Minden megváltozott kö­rülöttünk, a vendégek szokásai, az anyagi lehetőségek és természete­sen maga a zene. Új slágerek szü­letnek — sajnos, sok esetben gyen­gébbek a régieknél —, melyeket követnünk kell, de ezek mellett a régi értékeket is meg kell tarta­nunk, tanítanunk kell az időtálló dallamokat is. A tánczenei képzésben az OSZK központi szerepet tölt be, mivel egyedülálló országos hálózatot mű­ködtet. Teljes leépítése, megszün­tetése egyértelműen a csődöt jelen­tené a tánczenészképzésben. Ezért lenne szükség minél hamarabb új működési, szervezeti és munkaszer­vezési formák kidolgozására, a he­lyi sajátosságok és lehetőségek figyelembevételével. Hiszünk ab­ban, hogy minden szempontból eredményes, tehát kiváló zenésze­ket adó és nyereséges stúdiókat fo­gunk működtetni — országszerte. Németh László STÚDIÓK MUNKÁJÁRÓL Nyári Jenő a győri OSZK-stúdióban nemcsak billentyűs hangszereket tanít, hanem zenekari gyakorlatokat is vezet 1

Next