Magyar Zenészek Lapja, 1908 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1908-01-01 / 1. szám
2575 MAGYAR ZENÉSZEK LAPJA AZ ORSZÁGOS MAGYAR ZENÉSZ SZÖVETSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. V. évfolyam. Budapest, 1908. január hó 1-én. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy út 56. sz., a hova a lapot illető összes szellemi és pénzbeli küldemények küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Főszerkesztő: Sztojanovits Jenő Felelős szerkesztő : Dr. Olgyay István. Ilaptulaj&oan.os : Országos Magyar Zenész szövetség. — Megjelen minden hó 1-én és 15-én. — ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre.............................8 korona Fél évre..................................4 korona Negyed évre............................2 korona Az Országos Magyar Zenész-szövetség tagjai e lapot ingyen kapják. fl szövetségi tagoknak és tagegyesületeknek boldog új esztendőt kiván Az Országos magyar zenész-szövetség elnöksége és választmánya. A bécsi tiltakozó gyűlés. Az Ausztriában élő zenészek épen olyan elkeseredett küzdelmet folytatnak a katonazenekarok ellen, mint mi itt Magyarországon és ezideig csaknem ugyanazokkal az eszközökkel. A katonazenekarok működése minden irányban sérelmes és szabályellenes. A feljelentések azonban sikerre csak igen ritka esetben vezetnek, aminek egyszerű magyarázata, hogy a feljelentések alapján a szabálytalanságok felett a legfőbb fokban is katona bíráskodik, aki a polgári zenészek sérelmeit és bajait nem érzi és aki előtt a polgári zenész panasza smarra. Ez az állandó és sikertelen küzdelem azt az eszmét érlelte meg az osztrák zenészekben, hogy küzdelmüket a nyilvánosság elé viszik és a legvégső eszköz igénybevételével azokat fogják kényszeríteni a zenészek emberi jogainak elismertetésére, akik ebben a küzdelemben maguk is érdekelve vannak, a színházigazgatókat és a vállalkozókat. Ez a legvégső eszköz a zenészek általános munkabeszüntetése. Ebben az ügyben a bécsi zenészek 1907. november 22-én Bécsben Fischer Henrik elnöklete alatt gyűlést tartottak, melyen a csaknem teljes számban megjelent bécsi zenészeken kívül az osztrák képviselőháznak hat tagja is mint vendég megjelent. Az ülés megnyitása után Frank Ferencz az osztrák zenész szövetség elnöke nagyhatású beszédben mutatott rá arra a lehetetlen helyzetre, melyben a polgári zenészek a katonazenekarok konkurrenciája miatt sínylődnek. Ismertette a katonazenekarok működését szabályozó rendeletet, mely szerint ezek nyilvános helyeken csak kivételesen szerepelhetnek, ekkor is azonban azoknak katonai jellege feltétlenül megőrzendő. Példákkal igazolta, hogy ezt a rendeletet a katonazenekarok napról napra áthágják, sőt hogy maguknak a szabályellenes működésből több jövedelmet biztosítsanak, még az előírt maximális létszámon felül is tartanak zenészeket, akiket csak üzleti működésre használnak fel. Okiratokkal igazolta, hogy a polgári zenészek jogos panaszait a katonai hatóságok soha sem vették figyelembe és hogy ennek következtében a polgári zenekarok évek óta elfoglalt állásaikból egymás után kiszorultak és a Die Wiener Protestver sa mm hr 11 . Die österreichische Musiker führen eben so einen erbitterten Kampf gegen die Konkurrenz der Militärapellen, wie wir in Ungarn, aber eben so erfolglos ie wir, was leicht begreiflich ist, nachdem unsere Anzeigen von Soldaten erledigt werden, welche die durch die Militärkapellen verursachte traurige Lage »sd Nachtheile der Civilmusiker nicht fühlen und bei welchen die Klage eines Civilmusikers nur „Smarrn“ ist. Dieser stets erfolgloser Kamp führte die österreichische Musiker auf die Idee, ihre Rechte mit aller Waffen, im letzten Falle auch durch einen allgemeinen Streik auszukämpfen. In dieser Frage wurde in Wien am 22-ten November 1907 unter dem Präsidium des Herru Heinrich Fischer eine Versammlung abgehalten, wo nicht nur sämmtliche Wiener Musiker, sondern auch sechs Abgeordneten erschienen sind. Nach Eröffnung der Sitzung hat Herr Franz Frank, Präsident des österr. Musiker Verbandes auf die traurige Lage der Civilmusiker bekannt gemacht, welche durch die schmutzige Konkurrenz der Militärkapellen verursacht wurde. Die Verordnung des Kriegsministers, welche die Thätigkeit der Militärkapellen regelt, wird tag-täglich verletzt, um nur ein je grösseres Einkommen versichern zu können. Die gerechte Klagen der Civilmusiker wurden von den Militär-Behörden nie in giinster Weise erledigt und dadurch wurden die Civilkapellen von der Militärmusik ganz verdrängt, so dass einige hundert Musikerfamilien brodlos geworden sind. Im verflossenen Jahre wurden alle mögliche Versuche gemacht, um die Rechte der Civilmusiker geltend zu machen, jedoch ohue Erfolg, so dass es nichts Anderes übrig bleibe die Anerkennung dieser Rechten durch einen Streik auszukämpfen. Nachher hat Herr Köllering bewiesen, dass der Weg den bekannt gewordenen Missbrauch anzuzeigen darum erfolglos blieb, weil die Unregelmässigkeiten einfach abgeläugnet und die vorgelegten Dokumente nicht berücksichtigt werden. Vielleicht dann, wenn