Szórakoztató Zenészek, 1967 (4. szám)
1967 / 4. szám
AZ 1967—68-as TANÉV A Központi Stúdióban flifflfimfiffliHwr —um—— — ..ELŐKÉSZÍTŐ*’ ÉVFOLYAM — TÁNCZENEKAR!. NÉPI ZENEKARI GYAKORLATOK Az elmúlt tanév második felében az OSZK Igazgatósága által felkért bizottság felülvizsgálta az OSZK Központi Stúdió működését. A bizottság tagjai heteken keresztül részt vettek a Stúdió egyes tanóráin, ismerkedtek a területtel, a tanárok módszereivel és a rendelkezésre álló írásos anyagokkal. A felülvizsgálat eredményeképpen készült jelentés aláhúzza, hogy a Stúdió — tekintetbe véve a hallgatók igen vegyes összetételét, a helyiség számát és minőségileg nem kielégítő voltát — jól dolgozik. A jelentés minimális és maximális tervben jelölte meg a következő évek feladatait. A minimális tervben — többek között — javasolták, hogy a Központi Stúdió tanárait pedagógiai-módszertani képzésben, illetve továbbképzésben kell részes terv. Javasolták, hogy a meglevő tematikát a tanári kar dolgozza át. Leszögezték, hogy a Stúdió csak működési engedéllyel rendelkező zenészek továbbképzésével foglalkozik, de ameddig könnyűzenei területen az alapképzés nincs biztosítva állami iskolákban, addig a Stúdiónak az utánpótlás biztosítása céljából foglalkozniuk kell, előre meghatározott létszámban, felvételi vizsga alapján felvett ,,előkészítő” évfolyamba sorolt hallgatókkal is. Az országos továbbképzés javítása céljából feltétlenül fontos az elmúlt években is működő 4 vidéki stúdió mellé továbbiak létrehozása. Hogyan kezdte meg jelen tanévét a Stúdió? A nyáron felújított helyiségben tanári konferenciával kezdtük az évet. Még a tanítás megkezdése előtt két pedagógiai, módszertani előadást hallgattak tanáraink. A felvételi vizsgákon — melyek szeptember 10 és 15 között voltak — részt ven az OSZK Szervezési és közvetítési osztályának egy-egy munkatársa is. Az említett bizottság javaslata alapján az 1967.68-as tanévben a kategorizált zenészek részére működő eddigi 6 évfolyam mellett megindult az „előkészítő” évfolyam is, a kategóriával még nem rendelkező zenészek és énekesek számára. Szeptemberben elkezdtük a tematika átdolgozását. Az új tematika a megyei stúdiók tanárainak is rendelkezésre áll. A beiratkozásoknál a bizonyítványok alapján ellenőriztük az iskolai végzettséget. Ebben az időszakban általában a Stúdióban tartózkodott a Budapesti Szórakoztatózenészek Szakszervezeti Bizottságának képviselője is, ahol az iskolai továbbtanulással kapcsolatos problémák megoldásánál nyújtott segítséget az egyes hallgatóknak. Az elmúlt tanévekkel szemben a fokozottabb művészi követelmények kielégítésért újítást vezettünk be a zenekari gyakorlat terén. Herrer Pál, Kertész Kornél és Thaler Gyula a tánczenekari gyakorlatok vezetői, különböző létszámú és összetételű együttesekkel foglalkoznak. Tánc-, szórakoztató- és sramlizenét játszó együttesek váltják egymást a zenekari órákon. November elsejétől a már meglevő együttesek működési engedéllyel rendelkező tagjai is beiratkozhatnak zenekari gyakorlatra. (A heti óráért havi 40 forint a tandíj.) Október 13-től a Majakovszkij utcai kultúrteremben tartjuk a népizenekari gyakorlatot Albert István tanár vezetésével. Ezeken részt vesznek a főtanszak tanárai által kijelölt népi zenész hallgatóink, és beiratkozhatnak a népi zenekarok működési engedéllyel rendelkező tagjai is. (A heti 8 óráért szintén 40 forint a havi tandíj.) A zenészek általános és szakmai műveltsége emelésének eszköze az egyéni és csoportos továbbképzés. Biztosak vagyunk abban, hogy a Stúdió éa a hallgatók együttes jó munkájával nem maradhat el az eredmény: a színvonalemelkedés ! Óvári Győzőné tAfifflt leiés FARKAS BÉLA, napzongor részére Debrecen Farkas Szaktárs! Úgy látszik, önt különösen megihlette ez az ősz. Úgy hullatta a „leveleit”, mint a természet ebben az évszakban. És olyan csupaszon is áll most előttünk, mint a fák és a bokrok ágai ősszel. Ön ugyanis alaptalanul megvádolta Budai Aladárt, az OSZK Hajdú-Bihar megyei kirendeltségének vezetőjét azzal, hogy protekciós állapotot teremtett a megyében, alaptalanul megvádolta Kiss Józsefet, a szórakoztatózenészek szakszervezeti bizottságának a titkárát azzal, hogy 10 éve manipulál az stb. pénzével. De nem is folytatom tovább. Azért írom, hogy „alaptalanul”, mert külön e célból Debrecenbe utazott egy bizottság, amely meghallgatta önt, de meghallgatta Budai Aladárt, Pongrácz Zoltán zeneszerzőt, zenetanárt, valamint Boros Mátyás és Szitai Gyula zenészeket, továbbá Szegedi Györgyöt, a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátóipari Vállalat munkaügyi osztálya vezetőjének helyettesét, Kunkli Pétert, a Szakszervezetek Hajdú- Bihar megyei Tanácsának munkatársát, Kollár Endrét, a Zeneművész Szakszervezet titkárát — és ezt állapította meg! Ismétlem a bizottság alaptalan vádaskodásnak nevezte az ön egész „levelezési” hadjáratát. Azért iram, hogy „levelezési" hadjáratát, mert — hiszen ki ne tudná jobban, mint On —, ilyen rágalmazó jellegű leveleket irt és küldött a Magyar Rádió és Televízió címére, a Hajdú-Bihari Napló, a Nők Lapja, a Népszava és a Népszabadság szerkesztőségeihez, a Hajdú-Bihar megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának, a megyei pártbizottságnak, az MSZMP KB titkárságának, és az OSZK igazgatójának. A Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsának csupán azért nem küldött ilyen levelet, mert ott már egyszer „megkapta a magáét”, mivel ott alaposan és régen ismerik az ön „ilyenfajta” tevékenységét is. Azért írom, hogy „ilyenfajta” tevékenységét is, mert a zenei tevékenységét, működését, munkáját egyáltalán nem tartják kiemelkedőnek egész Debrecenben. Emberi magatartását pedig egyenesen „minősíthetetlennek” jellemezte a vendéglátóipari vállalat, amely az ön „levelét” még válaszra sem érdemesítette. Választ azonban mégis kapott On! Tóth Éva, az OSZK igazgatója 1907. október 5-én hosszabb levélben, pontról pontra megcáfolta az ön állításait, éppen a kiküldött bizottság véleménye alapján. EZ a levél pedig a következőképpen záródó: „Kénytelen vagyok beadványát alaptalan vádaskodásnak tekinteni, amely alkalmas arra, hogy zavart keltsen a kirendeltség és az sah munkájában, alkalmas a becsületes és áldozatkész emberek zaklatására ... Elismerem és tiszteletben tartom mindenki jogát ahhoz, hogy szabálytalanságokat felfedjen és megszüntetésüket követelje, hogy valóságos, vagy vélt sérelmeire orvoslást, magyarázatot kérjen, de a tudatos és alaptalan vádaskodást eltűrni nem lehet. Tekintve, hogy ez esetben erről van szó, nyomatékosan felhívom a figyelmét, hagyjon fel ezzel a tevékenységgel, amely előttünk már korábban is ismeretes volt. Amennyiben ez nem következne be, kénytelen lennék a munkatársak és a szakma tekintélyének védelmében eljárni ön ellen, amitől jelen esetben még eltekintek.” Mint ön is tudja, Tóth Éva igazgató az önhöz írt levél másolatát megküldte mindazoknak az állami és társadalmi szerveknek, lapoknak, amelyhez ön fordul leveleivel. Hadd tudják meg, hadd ismerjék meg jobban az ön ténykedését! De ezért inam önben est a nyílt levelet, hogy az egész országban minden zenész és minden munkaadó megismerje az ilyenfajta ,levelezgetőket”, és a velük kapcsolatban szükséges «Hátid. Annyi tanulni valójuk van mostanában egyes szórakoztatózenészeknek! Nem árt, ha az ön esetéből is okulnak azok, akiknek szükségük van az ilyen „tanulásra”. Meg ennyi energiával és költséggel úgy meg lehet tanulni a vizsgafeltételeket, hogy akár „Alkategóriát szerezhet bárki. De ha egy zenész — mint ön is —, nem a szakmai továbbképzés« fordítja energiáit, hanem „ilyesmire”, akkor a szakma érdekeinek védelmében kizárjuk a közvetítésből, viszszavesszük működési engedélyét is végérvényesen töröljük a szakmailag, emberileg megfelelő zenészek sorából! Men ne feledje el, hogy a jövő évtől kezdve a vendéglátóipari vezetőkkel közösen más mércével mérjük a zenészeket. A szerkesztő bizottság nevében Sömjéni Sándor SZÓRAKOZTATOZENÉSZEK A Bács megyei mzsikusok ráratáján Szeptember végén nagy sürgésforgás volt a szórakoztatózenészek házatáján: akkoriban kezdték el az új szerződéskötéseket és a régiek meghosszabítását. Nyári szezon vége, ilyenkor dől el, igényt tart-e a vendéglátóipar a muzsikusok közreműködésére. Télire — sajnos — sok zenész válik munkanélkülivé. Hogyan áll megyénkben a szórakoztató iparban dolgozó muzsikusok — cigány- és tánczenészek — helyzete? Először is némi számvetést. A hivatásos zenészek száma 102, a másodállásúaké 130 és az alkalmiaké jóval fölötte az 500-nak. Különösen feltűnő a harmadik csoportbeliek száma, ezt a nagy kereslet és az egyre növekvő igény idézi elő. Általános jelenség, hogy a tánczenekarok iránt sokkal nagyobb a kereslet. Megszaporodott a zenés eszpresszók száma, töméntelen — főként nyáron — az alkalmi rendezvény, amelyen kizárólag a fiatalság vesz részt. Ezek mind tánczenészeket igényelnek. Ez az oka a magas számnak és a minőség bizonyos felhígulásának is. A minőség körül ugyanis nincs minden rendben. A cigány- és szórakoztatózenészek közül a hivatásosak kötelesek időközönként szakmai vizsgát tenni, aminek eredményeként A-, B- és C-kategóriába sorolják őket. Rangsorolt lesz aztán a fizetés is. A vizsgát a fővárosban igényes szakbizottság előtt kell letenni olyan anyagból, ami bizony elég nehéz. Csak egy példát említünk: a B-kategóriás cigányzenésznek ismernie kell Monti, Csárdás-át, Vécsey, Valse triste-jét, Flbich Poem-jét, továbbá Offenbach, Leoncavallo, Grieg és Drigo darabjait. Nem kis feladat! A szakmai vizsgával kapcsolatban meg kell említeni: már 1910 megyében működik az OSZK stúdiója, amely a zenészek továbbképzését, illetve a vizsgára való felkészítést biztosítja. Megyénkben ilyen stúdió még nincs. Nem volna-e helyes, ha a megyei kirendeltség sürgetné, hogy az ország legnagyobb megyéjében is állítsanak fel ilyen stúdiót és a zenészek továbbképzését nem bízzák a véletlenre? A másodállású zenészeket egy megyei bizottság vizsgálja meg, az ideiglenes működésüket pedig a megyei kirendeltségen összehívott alkalmi „zsűri” nézi meg. Ebben a csoportban akad a legnagyobb méretű minőségi rontás. Természetesen ez a csoport teljes egészében tánczenészekből áll. A tánczenészek díjazása a legtöbb esetben lényegesen magasabb, mint a cigányzenészeké. Joggal kifogásolják tehát az utóbbiak a minőségi vizsgálat jelenlegi rendszerét, vagyis azt, hogy csupán azért, mert nagy a kereslet tánczenészekben, egészen könnyű szakmai „megtekintés” után kaphatnak alkalmi fellépési engedélyeket olyan együttesek is, amelyek egyébként a nívót aligha ütnék meg. Sok a zűrzavar főként a cigányzenészek elhelyezése körül. A vendéglátóiparban egyrészt az állami vállalat, másrészt a szövetkezeti vendéglők fogadják be őket. A megyei vendéglátó vállalat a zenekarok szerződtetését központilag végzi, az egyes üzemegységnek nincs gondja a zenészek után való szaladgálásra. A szövetkezeti ipar viszont üzemenként foglalkozik ezzel, így aztán sok melléfogás, hozzá nem értés adódik elő. A szakszervezet szerint az volna kívánatos, ha a MESZÖV venné kézbe a szövetkezeti vendéglátó iparban is a zenekarok ügyét, amivel a minőséget is erősen meg lehetne javítani. Sok az állástalan cigánymuzsikus. Mit lehetne az ő érdekükben tenni? Nos, a szakszervezet jónak látná, ha a zenés helyek számát szaporítanák (a megyeszékhelyen összesen négy helyen dolgozik zenekar, ez idegenforgalmi szempontból sem előnyös!). „Zenésíteni” lehetne például — a szakszervezet szerint — a Jófalat vendéglőt, a Kakukkot, a Halászcsárdát és a KTE Sportvendéglőben ha elkelne !—3 muzsikus, legalább is hetente néhány napon. Így fel lehetne oldani az állástalan zenészek létbizonytalanságát. És még valamit. Miniszteri rendelkezés és megyei tanácselnöki utasítás írja elő: a tanácsi és rendőri hatóságok addig ne adjanak ki béli, vagy rendezvényi engedélyt, amíg a Kiközvetítést Lappal nem igazolja a rendező szerv, hogy működési engedéllyel rendelkező zenészeket foglalkoztat. Sajnos tapasztalat, hogy ezt az előírást a hatóságok a legtöbbször nem veszik figyelembe, ez az oka a sok kontárzenész elszaporodásának az utóbbi időben. Balogh József üdvözletet küldenek Hónapok óta játszik és örvend népszerűségnek a Lotosz-klubban a Kovács—Dombó távézenekar. Míg régebben szinte majdnem üres volt a terem, csak néhány asztalnál lézengtek vendégek, most estéről estére zsúfolt a helyiség, nincs egy szabad asztal, nincs egy szabad szék. S ez azzal magyarázható, hogy a zenekar és vezetője, Kovács György kitűnően látja el feladatát, nagyszerű hangulatot tud teremteni, úgyhogy senki sem csodálkozik azon, ha az éjféli órákban együtt énekel az egész terem. Népszerűségük késztet bennünket arra, hogy a zenekar vezetőjével elbeszélgessünk az alakulás körülményeiről, fejlődésük egy-egy szakaszáról. Így tudtuk meg, hogy négy éve alakultak. Azonos ízlésű, ízig-vérig muzsikus természetű fiatalemberek egyesültek, hogy közösen valami újat nyújtsanak. Kezdetben négy tagból állt zenekaruk és énekesszámokra, énekes beat-zenére specializálták magukat. Megalakulásuk előtt Jazz-zenével foglalkoztak, fő hangszerük a szaxofon, a klarinét, a zongora ésa gitár volt. Ezekhez a hangszerekhez kombinálták még az elektromos orgonát, az ütőhangszereket és az éneklést. Veszprémben kezdték el a munkát. S rá 8 hónapra már a bratislavai Lotos-klub vendégei voltak. Hazatérés után újra Veszprémben szerepeltek, majd Balatonalmádiban, az Aranylűd presszóban, amelyben akkor is, ma is igen sok külföldi, csehszlovákiai fa megfordul. Csak így adódhatott, hogy amikor Liberecre jöttek játszani, az egyik Ubereci vendég megkérdezte: — Ugye maguk az Aranyhíd presszóban játszottak? Persze, az Aranyhíd presszó sem jelentette a végálomást A budapesti Moszkvákért további tartózkodási helyük, onnan jöttek aztán szerződéses vendégszereplésre Csehszlovákiába. Bratislava és Liberec után további városokban Gottwaldov, Brno hívták őket, de nem mentek, mert a Lotos-klubban kitűnően érezték magukat. Slágereik közül most a a fesztiválszámok a legnépszerűbbek. Nemrégen zajlott le Magyarországon a slágerfesztivál, érthető tehát, hogy ennek a lázában él mindenki. Társas táncaik közül a La Rostelis a legközkedveltebb (a pároknak időnként le kell guggolniuk). Még három hétig tartózkodik itt az együttes, aztán az NDK-ba utaznak, Gerába. Azt még nem tudják, hogy onnan hová tovább? Egy bizonyos, hogy ide, a Lorosklubba, újra visszatérnek, visszahúzza őket a szívük. M. J. (A szlovákiai Új Szó szeptember 24-i számából.) Kovács György zenekarvezető .