Zenelap, 1892 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1892-09-01 / 16. szám

4 ZENÉL A P, öleli mindazon dolgokat, melyekre ily intézet létesítésénél a figyelmet ki kell terjeszteni. Végül lelkes sorok kíséretében ajánlja ter­vének elfogadását és­­létesítését. Rövidért ez a füzet tartalma s a Benne fog­laltak helyességét mi készségesen aláírjuk. A m­i azonban általános érdekűvé teszi, az az eszme, mely az egészen végig" vonul" egységessé tenni a z­e­n­et­an­í­t­á­s­t, határozott tanterv meg­állapításával bizonyos rendszert hozni be és össze­kötő kapcsot létesíteni az egyes Zeneiskolák és felsőbb zenei intézetünk, a zeneakadémia közt. Ez ez eszme az, melyet mi is magunkévá teszünk és felhívjuk rá az intéző körök figyelmét, mert, a­mint nekünk tetszik, ez valóban hatalmas emeltyűje lenne zenei fejlődésünknek és talán nem lenne fölösleges dolog, ha közoktatásügyi minisz­terünk —­ki különben már e téren is megkezdte • a reformmunkát — egy szakférfiakból álló enquetet h­ívna össze a dolgot ily irányban megbeszélni és tervezetet készíteni. Hogy m­ily­ szükséges lenne az ügynek ily módon való rendezése, elég bizonyíték erre magá­nak a zeneakadémiának helyzete is. Oly felsőbb intézetben, mint az akadémia, nem lenne szabad másra fordítani a figyelmet, mint a növendékek felsőbb, művészi képzésére. És mit tapasztalunk ? Azt, hogy kénytelen az akadémia úgynevezett előkészítő osztályokat’tartani, melyeknek czélja a hiányos képzettségű, vagy ferde irányban’ nevelt ■ növendékek helyes előkészítése a magasabb tan­folyamokra. ■’ Épp az idei tanévben történt meg, hogy szá­mos növendék számára, kiknek elméleti ismerete nem felelt meg a követelményeknek, külön pót­­tanfolyamot kellett nyitni. Vájjon nem világos példájáé ,gz.annak, hogy a baj a helytelen oktatásban rejlik s nem-e szo­moru­ dolog az, hogy egyetlen felsőbb zenei intéze­­tünknek ily aprólékos dolgokkal kell bíbelődni, holott rendes viszonyok mellett ennek nem lenne szabad előfordulni. Vájjon nem-e lehangoló ez úgy a tanárra, mint a növendékre nézve, arra, mert sokszor a legelemibb dolgok akadályozzák meg valódi ózdijának teljesítésében és elérésében, erre, mert sokszor több évi szorgalmas munkájá­nak hiábavalóságát­ látja a ferde irányű­ képzés következtében. Rendszeresítsük tehát a zeneoktatást ,oly formán, hogy szakférfiúink állapítsanak meg egy tantervet s csak az oly intézeteknek adassék meg a nyilvánossági jog, melyek e tanterv alapján tanítanak. Ez által,, azt hisszük,'’'nagyrészt, segítve lenne a bajon s ily módon egyetlen felsőbb, zenei tan­intézetünk is kizárólag a magasabb, művészi ki­képzésre fektethetné a fősúlyt és ettől a czéltól nem terelnék el apróbb hiányok, fogyatkozások, mert ebben az esetben a felvételt is szigorúbb feltételekhez lehetne kötni s csak az juthatna be, kit tehetsége és képzettsége a­rr­a tényleg feljogo­sítanak és azt hisszük, megszűnnék akkor a lapok részéről az a­­sokszor jogtalanul hangozhatott panasz, hogy valódi, tehetségeket nem képes produkálni. Ez a füzet írójának intenziója, melyre többi helyen utal, de legpregnánsabb kifejezése ennek maga a tanterv, mely meggyőzik az akadémián elfogadott tantervvel és tananyaggal. Figyelem­re­, méltó javaslat az is, mely a taná­rokra vonatkozik. A füzet írója ugyanis abból­ az elvből indulva ki, melyet előszavában is fejteget, hogy t. i. a nyilvános oktatás teljesebb zenei­­mű­veltséget képes nyújtani, mint a magántanulás, javasolja, hogy­ a tanárok az intézeten kívül pri­vát órát ne adhassanak, kivéve az iskolákat, dal­os zeneegyleteket, felkelők, Lajos napjára üdvözöltem, megköszönvén a kitün­tető figyelmet, melyben részesíteni kegyes volt. Végül két­szer: megcsókolá­s a székelyföldet üdvözölve, könyezve bo­csátott el. Én megragadám kezét, megcsókolám s szó nél­kül, könyezve távozok. E jelenet hatását szívnék, átéreznie igen, de tudnak híven leirnia nem adatott meg. Ily benyomások alatt újból átmentem Ruttkaynéhoz, ki sajnálattal vette tudomásul, hogy tovább kell utaznom; miként Kossuth, úgys­e is ajánld a genuai kiállítás megte­­­kintését, mely, ugyan nem valami nagyszerü, de rendkívül tanulságos..­­ . Ezzel Ruttkaynétól is búcsút vevek, ki elmondd, hogy ifj. Kossuth Lajos Nápolyban, a Vezúv szállodában lakik s rendkívül örvendeni fog, ha meglátogatom. Én szives biz­tatása nélkül is felkerestem volna, mert a családból csak őt nem ismertem meg személyesen. • A félórái­­ kihallgatás életem legszebb perczei közé tartozott. Nem is vevem észre, a­mint a legközelebbi templomba, betérek, gyönyörű zenés mise volt, majdnem egy, óráig időztem itt s ajkam hálaima gyanánt rebegés .Magyarok istene, tartsd, meg soká még a nemzet pró­fétáját.“­­ A templomból kijőve, a Valentino-kastélyhoz men­tem levonaton. Még.­jegyszer megnézni, azt a helyet, aiely 1­ 889. junius 5-én oly nevezetes jelenetek, tanúja volt. Fel­újultak felsőember újra, a felejt­hetetlen pillanatok, mikor Kossuth’ két­­és fél órai beszédet tartott, italiám fülembe csengeni a 850 rfiagyar­aj­tal énekelt Kossuth nótát s azt a gyönyörű s páratlan zenét, melyben az olasz király ,magán­­zenekara e bankett alkalmával részesít­é a közönséget. A műsor, melyet a páratlanul álló zenekar előadott, a következő volt,: 1. 2-me. Rapsodie Hongroise. Liszt. 2. Symphonia, nellopera Tannhäuser. Wagner. 3. Invitatione á la valse! Weber. 4. Egmont symphonia, Beethoven. 5. Marche Hongroise, Berlioz. 6. Magyar induló, Kossuth, Müller. Életemben sok kitűnő zenekart hallottam. A párisi opera zenekara meglepett az átmenetek művészetével, az Éden szín­házi fortéival, a berlini és drezdai finomságával s tisztaságá­val, a budapesti szabatosságával, a bécsi a c­rescendók s plánok mesteri interpraetálásával, a milánói lágyságával s melódiájá­val, a génuai kifejező erejével, a turini mindeme tulajdo­nokat egyesité magában s a Wagner „Tannshäuser“ nyi­tányának s­zerk­ez. „Rákóczy“-jának előadása, a páratlan gyönyört nyújtó, élvezetek közé sorolandó. Valóban elmondható a költő szavaival: „így még nem a zenge olasz lant.“ E felejthetlen­­emlékek kü­lömben felújulának lelkem­ben, mert­ este az Alfieri színházban a „Korne­villi haran­gok"-at hallgattam meg. A karok betanítására az olasz színházaknál, rendkívüli gondot forditnak. Midőn a kar az ensemplénál , kisértetként szerepel, annyira m­érsékleni bírja magát, hogy a­­ sólisták éneke teljesen­­érvényre jut s a kár, mintegy távolról jövő mennyei harmónia teszi­­teljessé az összbenyomást. , Ily kéllepies benyomások alatt folytatom augusztus 25-én tovább utamat Genua felé.

Next