Zenész, 1946 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1946-11-01 / 1. szám

‘ž. oldal Szenteljenek több figyelmet problémáinknak. Szeretnénk ma­gunkat egyenrangúnak érezni a textilmunkással, a vasmunkással, amikor éveken át napi hat-hét órát tanulunk, hogy művészetün­ket a d­olgozók szolgálatába állít­hassuk. Szeretnénk a hatóságoktól több megértést, több segítséget. A ny­íl­vit, amennyit a Szakszervezeti Tanácstól kaptun­­ a kollektív szerződési tárgyalások során. Ismerkedjünk még végre, h­a Tr.megismernek bennünket, meg fognak szeretni, mert mi azok problémáit tükrözzük, akik érdeklődésükkel felénk fordul­nak. A mi működésünk konstruktív. Mi naponta alkotunk, közöttünk nincs és nem is lehet egyetlen reakciós sem, mert a reakció „el­­lencselekvés‘'-t jelent és a zené­b­en csak cselekedni tehet, ,,ellen­eseteket! m­'1 nem. Mi már gyomláljuk a­ gazt. A koldulást kiirtjuk. A mecé­nások felöl a közönség felé for­dítjuk a zenésztársadalom­­ figyel­mét. Ami volt, azt fel fogjuk ál­dozni vagy fel fogjuk használni annak érdekében, ami Íesz. Ezt tette a m­űvészet minden időkben. A művész, a független alkotó mindig forradalmár varit és ha a társadalom nem, adott lehetőséget számára ahhoz, hogy a törvényeik, akkor a forma for­­radalomb­a lest. Nem­ akarok élő személyek he­gedőse lenni, de megérdemelné az O. M. B., hogy örökéletű alkotás­b­an örökítsük meg azt az állás­pontját, am­ely törvényenkívü­li­­ségü­nket törvénnyel szüntette m­eg és miniket végérvényesen a dolgozók soraiba állított. jó Rég gondja a magyar zeneéletnek ft­ósok kiképzése. Ideje, hogy i­­/ini­t foglalkozzunk ezzel a fontos kérdő­el. Ak­i­or én kezdtem, az Akadémia és a Nei­zeti Zenede díjtalanu­l tanította a fi­v­­ Dkat és csak azoknak keltett tizeni akik a hét év alatt nem végezték el. A helyzet azóta sem változott lé­nyege­s, ma is a legolcsóbb tandíjat a f­a­­v­ok fizetik. Joggal merül fel te­hát a érdés, miért oly kevés a jó fú­vós i nálunk . Biz ikára a hiba magukban a zené­szek i­­s van. Nepi érzik szükségét a továb­képzésnek, nincs elég készség, hogy nagasabb fokra, művészi szín­vonal ig növeljék tudásukat. T­izenhat eszté­­ei tanításom folyamán egy­szer sem­ u­ll. olyan növendékem, aki az­ átlag is többet akart volna tanulni és tudós (Som szerk); ugyanezt mutatják az A adémián szerzett tapasztalatok is. A helyzetet nem javítja, hogy az úgyn ,­l­ett egyesületi zenekaroknál • sent­­a cA zene: "légy,mi, hogy a zenész valóban cs ak az egyesületnél fonte indu­ókat és egyebeket jól be­gyük rohját Ilyen, körülmények kö­zött érmé­zetesen súlyos probléma előtt dl az, a zenekarvezető aki hasz­nálj­­ó fúv­óst keres. So bmps azokhoz a fúvós bará­taim >­­­bt tulok, akik elegendő öuis­­mi­ il­el re­ndelkeznifk és akiket mű­­vész lelkit m­eretük nem­ engedi szür­ke tieipo msokká züHetít; azokhoz, akik ind­okolatlan magabiztosságuk nem­ fájól abban, hogy felfigyeljenek az a dolgo­kra és lépést tartsanak mű­vész­ük tt .Imnikai haladásával is. dz'­­tőül j egyben hasznos útm­uta­­tása szólj il.jon­ jelen cikkemben a rézf­­jósok­tól oly fontos szájtartás lövi isme­tetése: A­frnká­ban szinte lehetetlent pro­duk­­án­ak az új szájtartással. Kísérel­jük meg ti is és határozottan állít­hat­ó, ho­g h­a nem is tudjuk tökél e­­osel szálli­t­n­i magunkat, mégis sokkal kes Érb­b Miergiát használunk el. Az­­ a­m­i­k­a­i­skolák szerint a helyes száj­tar­t­ó öve.tkt zó:­­em széthúzott, hm m elé ‘ehu/ott a szájtartás, mintha fitt fiúén . A fűi­óka felső pereme a pir Sós ; hhér ajakrész találkozásánál Váj míg a többi rész alulra esik. Kép­let­en ki ad rész felül %-&d rész alul. án I nevet s, hogy a magasságot a száj­­ s szűkítése Folytán kapjuk, amit eddig úgy értünk el, hogy jól odaszo­­rítottuk a fúvókát. következ­éskép a/ ajak m­egdu­zzadt és a nyílás kisebb­­ lett. Az amerikaiak szerint ez helyiekül, miért a felső ajak változatlanul hagyá­sával és az alsó ajak fel-lehúzásával ,energia pocsék­olás és fáradság nélkül nyerhetjük a magas és a mély hango­kat. Ha ezt megértettük, próbáljunk belefújni hangszerünkbe, de nem nyelvvel, hanem ,.hu“-val, így tehát csak pianissimo levegőt fújunk a hang­szerbe, amely persze először nem fog megszólalni, de ha türelmesen gyako­roljuk, végül mégis megszólal,és cso­dálkozva állapíthatjuk meg, hogy mi­lyen szép, harangszerűi, tiszta hangon. Ha ez már megy, a kromatikus ská­lával haladjunk mindig feljebb, de csak addig, amíg szorítás nélkül bír­juk. Lehet, hogy pár napig csak — mondjuk — a középső cé-ig tudjuk felvinni, de ez nem ok az­ elkeseredés­re, mert csak türeleménél lehet­ helye­­­sen felfelé jutni. Minél feljebb me­gyünk, annál inkább el kell húzni a hangszert a szájtól — az úgynevezett mélypontig, amikor a hang már leesik, hogy a szorítást majdnem teljesen kikapcsoljuk. kül így érjük azt el, hogy fáradság nél­tudunk játszani, nem recseg a ha­ngszer­­ és a fortissimo i­s élvezhető hang lesz. BOR KÁLMÁN 1 I­VÓS KULTÚRA A modern trombitás módszerekről „Z­E­N­É­S­Z“ A Hivatásos Zenészek Szabad Szakszervezetének hiv. lapja. Felelős szerkesztő: Vasvári István ZENÉSZ lf­ 46 november A magyar filmgyártás megindítása­ ­ politikai párt­ok filmszakmai i­e­­re.Mi a napokban ankétot­ tartottak a MAFIRT központi helyiségeiben. Az értekezleten részt vettek a filmgyár­tásban érdekelt összes szakszervezetek is. A filmalkalmazottak szakszervezete részéről Radó István főtitkár, a szí­nész, szakszervezet részéről dr. Stand Géza jelent meg. Szakszervezetünket dr. Perényi Sándor, a filmzenekari munkaszervezés vezetője képviselte, aki, a többi szakszervezet veze­tőivel egyetértésben a filmgyár­tás közeli megindítását célzó pártközi munkaközösségnek a legteljesebb elvi és anyagi támogatásunkat helyezte ki­látasba. Meggyőződésünk, hogy a szakszer­vezetek­­ és a gyártók készséges és egy­mást támogató összeműködése a ma­gyar film közeli megindítását­­ valóra fogja váltani. . .,

Next