Zenész, 1948 (2. évfolyam, 5-12. szám)
1948-05-01 / 5. szám
tfdés*demoaínifiitóU A magyar társadalom felvilágosítása szempontjából igen nagy jelentőségű könyv hagyta el a sajtót. Az Anonymus Könyvkiadó végre könyv formájában is megjelentette a legkiválóbb szovjet újságírók és történettudósok tollából kikerült összefoglaló jelentést: az A történelem meghamisítói« című dokumentumgyűjteményt. Ez a mű szinte minden egyes mondatával rejtélyt leplez le, melyet annakidején nem értettünk, és amely most teljes világossággal áll előttünk: miért halogatták az angolszász hatalmak a nyugati partraszállást? Miért sietett Chamberlain, hogy a müncheni egyezmény »szentesítésével« új rablásokra csábítsa Németországot? Végre megértjük az abesszin titkot és megtudjuk azt is, hogy Franco véres hatalmát kik tartják fenn valójában! De, ami számunkra a legfontosabb: fény derül arra is, hogy miért akar éket verni a dollárfront imperializmus a népi demokráciák tömör fala közé. Miért akarja az arany járszalagjára fűzni a dolgozók millióit. Mint a Szakszervezeti Közlöny írja: »megtudjuk végre, hogy kik voltak Hitler tulajdonképpeni bátorítói, s azt is, hogy az angolszász hatalmak szándékosan növelték naggyá a hitlerizmust abban a reményben, hogy az állig felfegyverzett Németország a Szovjetunió ellen fordítja majd fegyvereit.«. Ez a regénynél is feszültebb könyv egyben az oktatásnak is nélkülözhetetlen eszköze: megtanulhatjuk belőle, hogy hol keressük igazi ellenségeinket és hol találjuk meg azt az erőt, melynek segítségével a békés építés útjára léphetünk. Ha azt kívánjuk dolgozóinktól, hogy e könyvet elolvassák, még nem teszünk eleget kötelességünknek. A könyvet terjeszteni is kell és minden lehetőséget megragadni arra nézve, hogy tartalma és tanulsága a legszélesebb rétegekig eljusson. Május . T Tatalm emlékeztető volt. Memento: a mail század proletárjai harcban indultak a kizsákmányolás elllen és vérüket áldozták, hogy az utódoknak több szabadság, nagyobb kenyér, kevesebb robot és egyenlő mértékkel mért igazság jusson. A régi Május Elsejék a harc szellemét idézték. Az osztály harcot, mely a történelem vastörvényei szerint két táborra osztja az emberek rendjét: kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra, rabokra és rabtartókra, dolgozókra és a profit vámszedőire. A régi Május Elsejékre csendőrszurony vigyázott s az elnyomás hatalmas apparátusa: rendőr, foglár, bíró, ügyész... A munkásdalok tömör zengésébe belecsördült a bajonélek nesze, a vonuló tömegek lépteinek ütemébe beledobbant a puskatus... Munkásvér parasztvér öntözte a földet s az elhódított, pandúrnak nevelt szegényember önnön vérei ellen fogott fegyvert. 1045—46—41 májusa már a meglelt szabadság jegyében köszöntött * reánk. A népnyúzó ügyészt, a véreskezű pandúrt, a hamis bírót és a dolgozók ellen fordított fegyvert elsöpörte demokráciánk. És megverten vonult vissza az osztály is, mely a »kis zsarnokok«, »törpe cézárok«, »garasos nézók« mögött bújt meg, mint ahogy a bábjátékos búvik meg a dróton rángatott ké>bábuk mögött. karját.1948 Május Elsejére megkoronázta e harcos-alkotó májusok minL hatszázezer dolgozó pompázatos felvonulása a diadalmasan megtett * -* utat jelezte: A szétoszlott föld, A szétzsízott bankuzsora, Az államosított nagyipar, Az értékálló pénz, A megteremtett jószomszédság, A rohamosan épülő ország, A szabaddá tett szó és gondolat, A nép kezébe adott hatalom — diadalmas megvalósulását, a népi demokrácia gigészi erejét jelenítette meg az éneklő, ujjongó embererdő.* 1848—1948... Száz esztendő. Ami Kossuth, Petőfi, Táncsics szándékaiban, akaratéiban, vágyaiban élt csak, az e százéves fordulón valósággá érett: szabad földön, szabad magyarok építik az országot. A magyar nemzet évezredes elszigeteltségéből kilépve a békés, dolgozó demokratikus népek testvéri közösségéhez csatlakozott. — Gallio — Szakszervezetünk a május elsejei felvonuláson A centenáris év és a munkásegység jegyében lezajló május elseje legfrissebb munkásai ezúttal valóban a zenészek és artisták voltak. A Szakszervezet udvaráról ugyanis már bél órakor vidám muzsikaszó ütötte meg a szomszédság fülét: a rádió helyszíni közvetítést vett fel a gyülekező muzsikusokról s ez az adás a legkiválóbb prímások művészetét szórta szét az éterbe. A rádiófelvétellel úgyszólván egyidőben három teherautó gördült ki az épületből: a magyar muzsikustársadalom színe-java — Hácz Béla, Bura Sándor, Oláh Kálmán, Lakatos Sándor — Rákosi Mátyást és Szakasits Árpádot, a két munkáspárt vezetőjét, valamint Kossa Istvánt, a Szakszervezeti Tanács főtitkárát kereste fel, hogy szebbnél-szebb magyar nótákkal köszöntsék reájuk a május elsejét. Fél nyolc órakor már a szakszervezet hatalmas csoportja is elindult, hogy csatlakozzék az Andrássy úton végighömpölygő emberfolyamhoz. A Szakszervezet felvonulása megérdemelt sikert aratott. Száz tagú fúvószenekar, majd ugyanilyen létszámú harmonikaegyüttes és két teherautón felvonuló jazz-orkeszter szórakoztatta a közönséget. Pompás indulók, ragyogóan meghangszerelt táncszámok váltották egymást, majd a színpompás rajkó-zenekar muzsikája is beleszólt a hangversenybe. Közben az autóra szerelt mikrofonok Pogány László és La- 2