Zenetudományi Dolgozatok, 1980

Dobszay László: Szálkái László jegyzetének zenei példaanyaga

216 tatus-típusnak egyéni változatán alapszik, melyet még tovább színezett Kisvárdai szá­mos, olykor igen elmés megjegyzése.­ A zenei résznek kb. felét teszi a gyakorlat szempontjából legfontosabb ismerete­ket tartalmazó „tonárius", vagyis a tónusoknak s a hozzá tartozó énekeknek tárgyalása. A tractatus zenei példaanyaga is nagyrészt e fejezetet illusztrálja. Éppen gyakorlatias rendeltetése miatt tételezhetjük fel, hogy a számos kiegészítő megjegyzésben önállónak mutatkozó mester e példaanyagot a hazai dallamhagyományból merítette. Az eddigi kutatás azonban még nem próbálta meg hozzámérni a közel 300 példát­ a magyaror­szági dallamszokásokhoz. Bartha Dénes az egyes tételek azonosítására a modern római kiadványokat használta; megállapította, hogy összeállításukban nincsen semmi olyan különös vonás, ami sajátos ágostonrendi liturgiára mutatnat0; végül összehasonlítja Anon. XI. példáival, s úgy találja, hogy bár „a felhozott hangjegypéldáknak több mint kétharmada közös..., közvetlen másolásról ebben az esetben sem lehet szó"11. Az utóbbi évtized kutatásai 12 lehetővé tették, hogy Szálkai példaanyagát egy rendszerezett és értékelt magyarországi dallam-dokumentációhoz mérjük hozzá (leg­alábbis nagy részében), sőt szerény mértékben a szomszéd országok adatait is figye­lembe vegyük.13 Főként a felhasznált antifona tételek elemzése látszik előnyösnek, mert 1. ez a műfaj számarányát tekintve messze kiemelkedik a jegyzet idézetei között; 2. világosabban elkülöníthetők benne a hagyománykörök, mint bármely más műfaj- Q . Bartha D. 155 liturgikus tételt említ (29. old.), példatárának (117-128. old.) egy-egy száma alatt azonban általában több tétel-hivatkozás található. 10 Vö. 3. jegyzet. 11 im., 28-29. old. 12 A Magyar Zenetörténet I., középkori kötetét előkészítő alapozó anyaggyűjtés, forrásfeltárás. Az összehasonlításnál felhasznált források: a) A központi zenei hagyományvonalat képviselő magyar források: Kn 1 = Budai Antifonále — Knauz N.: A pozsonyi káptalannak kéziratai, Esztergom 1870: 1. sz.; Kn 2 = Pozsonyi Antifoná­le — Knauz: 2. sz.; Kn 3 = Pozsonyi Antifonále — Knauz: 3. sz.; Kn 5 - Pozsonyi Antifonále — Knauz: 5. ÍZ.; MR 8 = Pálos Antifonále — Kniewald, Dr.: Iluminacija i notacija zagrebackih li­ turgijskih rukopisa, Zagreb 1944: 70. sz.; vö. Pálos Vesperale — Radó P.: Libri liturgici manu­ scripti bibliothecarum Hungariae et limitropharum regionum, Budapest 1973, 184. sz.; Str . . Esztergomi I. Antifonále - Radó P.: im. 180. sz.;Str II . Esztergomi II. Antifonále — Radó P.: im. 180. sz.;PIB - Budai Psalterium - Radó P.: im. 62. sz. b) A zágrábi hagyományt képviselő források: MR 1­0 Zágrábi Antifonále — Kniewald, Dr.: im. 46. sz.; MR 10­­ Zágrábi Intonárium — Kniewald, Dr.: im. 39. sz. c) Egyéb források: Alb - Codex Albensis — kiadva Z. Falvy — L. Mezey: Codex Albensis — Ein antiphonar aus dem 12. Jahrhundert. Budapest — Graz 1963.; Kn 4 = Pozsonyi Antifonále — Knauz: im. 4. sz.; AntZ - „Zalka" — Antifonále — Radó P.: im. 181. sz.;AntS - Szepesi Anti­fonále — Falvy Z.: A magyar középkor zenei emlékei Szlovákiában és Ausztriában. MTA I. OK, 211. old.;PsBI ( Psalterium Blasii — Radó P.: im. 67. sz. d) Külföldi források: Kr . Krakkói Antifonále (XV.sz.); Krakkó, Jagelló Egyetem Könyvtára Ms 47—48.; ZV . Sziléziai (vsz. Trebon—Trebnitz) Antifonále (XIV. sz.); Plocek, V.: Catalogus Codicum notis musicis instructorum. Pragae 1973. No. 9.; Kn 17 = Csehországi Antifonále — Knauz: im. 17. sz.; AntH = Huszita Antifonále — Radó P.: im. 190. sz.; W = Antiphonarium templi Waldenbergensis (XV. sz., a Wroclaw-i rítus szerint, vö. Breviárium Wratislaviense, Spe­yer 1485), Wroclaw, Káptalani Könyvtár No. 168.; Olm­­Olmütz-i Breviárium Notatum (XIV. Például a 47. fólión: a zenei és grammatikai artikuláció összefüggéséről.

Next