Zenetudományi Dolgozatok, 1980
Dobszay László: Szálkái László jegyzetének zenei példaanyaga
4. Néhány esetben — szintén inkább a cseh, lengyel szokásokhoz közelítve — a dallamhoz megadott zsoltárdifferencia tekintetében mutatkozik ilyen különbség Szálkai és a magyar források között. Ezt a jelenséget azonban nem vehetjük olyan szignifikánsnak, mint a 3. csoportét, mert a magyar hagyományon belül is elkülönülnek a főforrások a szinte véletlenszerűen szóródó periferikus forrásoktól.24 [23. lábjegyzet folytatása] nál é, ugyanígy: Tr, Kn 17, Kr, W, Olm, Pr, AntSa, a magyarok közül csak AntS;a magyar főforrásokban ( vagy á:Str II, MR 8, Alb, ill. Kn 1, Kn 3); Montes et colles (93; itt Szálkai egy hasonló szövegkezdetű antifonára gondolva hibáz, helyesen: Montes et omnes colles; az er szótagon fá hajlítás Szálkáin kívül: Kr, Tr, AntVin; a magyar forrásokban ác: Kn 2, MR 8, a külföldiek közül Olm és AntKI); Alma Redemptoris (95; a hangok elosztása a szótagokon: fácdéfédebcdé ágé c c f gágá bágig f; a „redemptoris" szótagon Szalkainak megfelelően: AntH, Olm s ennek változata AntSa, AntKI; a magyarok közül csak Kn 3 későbbi beírása; a magyar forrásokban itt fgá: Str II, MR 10); Conspicit in celis (105; helyesen: f fgá bágfgf d f f; a magyar forrásokban egységesen egy szekunddal följebb, s a továbbiakban 8. tónusra értelmezve: Str II, Kn 3, MR 10, AntS; másutt c-re vagy f-re transzponált 6. tónus: Tr, Olm, AntSa, AntKI, AntH s így Szálkai is); Benedictus Dominus (107, „dominus" helyesen,de,; a „dominus" félzárlat a magyar forrásokban többnyire dMR 8, Kn 2, PsBI; egyébként de,, Kr, W, AntSa, AntKI; a magyarok közül Szalkaival tart Kn 4 és AntZ, de ezekben a zsoltárdifferencia ( éppúgy, mint a többi magyar forrásban GF, míg Szalkainál és AntSa, Kr, W forrásokban 66); Veterem hominem és Baptista contremuit (120; a sorzárlat a magyar forrásokban ), Szálkáinál g; az előbbi szerint: Kn 1, Kn 2, Kn 4, MR 8, AntZ, a külföldiek közül Pr és W; az utóbbi szerint Szálkáin kívül Kr, Olm, Tr, AntSa, AntKI; Szálkái zsoltárdifferenciája csak W és Kr forrásokban!); Stella ista (122; Szálkai h c dé d incipitje: Kr és AntKI; ugyanez a dallam c c dé d incipittel: Pr, Tr, W, AntSa, Olm, a magyarok közül Alb és AntZ; a magyar főforrásokban e szöveg egy 6. tónusú dallammal társul: Kn 1, Kn 2, Kn 4); Angeli archangeli (124; az utolsó cíivis da Szálkáin kívül W, Olm, Tr, AntSa, AntKI, a magyarok közül csak AntS; ezeknél a differencia hc kötéssel végződik, kivéve Tr és AntSa; a magyar főforrásokban a clivis da — vö. a „Veterem hominem" csoporttal! —:Str I, MR 8; ezeknél és Tr, AntSa forrásokban a differencia c); Mirificavit (126;az első három hang a magyar forrásokban: c á c: MR 8, Str II, AntS, míg Szálkáinál és a következőkben: h g h: Tr, AntH, Olm; a kettő között áll: c g h AntSa és AntKI forrásokban; a differencia általában 7C, Szálkái 7H-ja csak AntH és Tr, míg Olm 7A, AntS pedig 8. tónus); Redemptionem misit (126; a „dominus" szótag helyesen: c; az antifona első hangja a magyar forrásokban mindig g: MR 8, Kn 2, MR 10, s ugyanígy Tr, AntSa, AntKI forrásokban: Szálkáinál h, ugyanígy: Kr, Olm, W, Kn Kn 17, AntH;a differencia 7H: Szálkái, AntH, Olm, W, Kr, Kn 17, míg ZA:MR 8, Kn 2, MR 10; sajátos változattá záró cíivissel: Tr és AntSa); De nostro (137; néhány apró, szabad variálódóSzálkáinál, továbbá Pr, W, Kr, AntH, AntSa, AntKI, a magyarok közül is Kn 4 és AntZ; a magyar főforrásokban itt marad á: Kn 2, MR 8, vagy áh. PsBI); Completi sunt dies Marie (133, az áj indulás Szálkáin kívül Tr, Olm, W, AntKI, míg a magyar forrásokban á é: AntZ, MR 8, Kn 2, de AntH is); Veniet fortior (140, utólag a lapszélre írva; a fortior merész hangismétlésben egyedül áll; a 2. szótag a magyar forrásokban c: MR 8, Kn 2, talán Alb. de Olm is; eh: Tr, Kr, AntVin, AntKI). Csupán két esetben tart Szálkái — talán véletlenszerűen — a többiek ellenére a magyar forrásokkal: Quasi unus (63; „unus" gáhc. Szálkái, Kn 2, AntZ, MR 8, Kn 1, Alb;gác: Tr, W, Olm, AntSa, AntKI, a magyarokból Kn 4); Factus est repente (139; a „sonus" szótagon ): Szálkái, Kn 1, Kn 3, Kn 5, MR 8; ehe porrectus: Kn 17, Tr, Kr,W, AntSa). Nem világos az Ecce concipies (95) esetében: a magyaroknál a 2. szótagon ábc (MR 8, MR 1, Kn 2), míg ac olvasható Kr, Tr, W, Olm forrásokban. Szálkáinál itt nem világos, melyik változatot hozza. Fidelis sermo (25; a Szálkai tonárius szerint vagy az 1., vagy a 2. tónushoz sorolható - lásd Bartha D., im. 94. és 98. old., az utóbbi lehetőséget Tr, Kn 17, W igazolja, míg Kn 3, MR 8, MR 1, MR 10, de Olm, AntSa, AntKI, AntH szerint is 1. tónus — „secundum aliquos dicitur secundi toni..."); Salvanos (65; a magyar források csak a cá differenciáról tudnak: Kn 4, MR 8, AntZ, son kívül jellegzetesnek látszik, a „s/f" szótag