Zenetudományi Dolgozatok, 1981

Szendrei Janka: Újabb azonosított hangjegyes töredék

3- nak első fele2. E tételek átírását a XIV. századi Esztergomi Missale Notatum (Gr. Lo­cus­iste és Alleluja Vox; fol 201v-202), illetve a Futaki Graduále változatával (Alle­luja Benedic; fol 204v—205) összehasonlítva adjuk3. A töredéken is meglevő betűket aláhúzással emeljük ki a szövegben: 1—4 kotta. A két hagyományos liturgikus tétel (Graduate Locus­iste és Alleluja Vox) eseté­ben feltűnő a töredékek egyezése a közel két századdal régebbi esztergomi forrással. A töredékhez korban közelebb álló Futaki Graduáléval nem ilyen erős a zenei megfelelés (lásd Alleluja Benedic) — igaz, hogy itt olyan divatos, középkorvégi tétel lejegyzéseit vetettük össze, melynek dallama a régi anyagnál változékonyabb természetű. Vajon töredékünk a hazai források számát gyarapítja-e? Kétségtelenül ezt iga­zolja a kottaírás, mely jelrendszerének összetételét nézve sajátos hazai képződmény (metzigót-magyar keveréknotáció)­, továbbá az „esztergomi dallamváltozat", s nem utolsósorban az, hogy az Akadémiai Könyvtár e töredékeket Knauz Nándor hagyatéka­ként tartja nyilván. Középkori kottás forrásainkat áttekintve azonban e töredékek hangjelzése ennél is többet mond: képe feltűnően megegyezik a Bakócz Graduáles írás­képével, mely viszont néhány apró technikai fogása, modorbeli sajátsága révén elég erő­sen egyéni megoldást tükröz azon hazai iskolán belül, melyben keletkezett. (Lásd pél­dául az alapneumák, különösen a pes, scandicus, torculus, porrectus záróelemének rombusztól eltérő, sajátos formáját; az erős esztergomi tradíció hatásaként az önálló és A Dedicatio Ecclesiae miséjének följegyzésekor a középkorban szokásos volt bővebb Alleluja-vá­lasztékot adni. A Futaki Graduále például három alkalmas tételt sorol el e helyen (Alleluja Ado­rabo ad templum; Alleluja Vox exultationis; Alleluja Benedic; lásd fel 2041). MissNot­i Esztergomi Missale Notatum 1324 és 1341 közöttről, mai őrzési helye: Bratislava, Ar­chív Mesta (Városi Levéltár) EC Lad 3, ill. EL 18. Lásd Knauz N.: A pozsonyi káptalannak kéz­iratai. Strigonii 1870. 10. szám, 13—14. old.; Zenetörténeti vonatkozásban Szendrei J.: Az esz­tergomi Missale Notatum hangjelzése. Zenetudományi Dolgozatok, Budapest, 1979, 47—69. Szendrei J.: Középkori zenetörténetünk hangjegyes forrásai. Műhelytanulmányok a Magyar Ze­netörténethez. Budapest, 1981, itt további irodalom a kódexről. Fu­­r a Magyarországi Graduále, mai őrzési helye Istanbul, Topkap Seray 2429. írását a kolo­fon szerint 1463-ban fejezte be Franciscus de Futhak. Lásd Deissmann, A.: Forschungen und Funde im Serai. Mit einem Verzeichnis der nicht islamischen Handschriften im Topkapu Serai zu Istanbul. Berlin, 1933. 68. sz. Vö. Csapodi Cs.: The Corvinian Library. History and stock. Buda­pest, 1973. 833. sz. 422. old. Szendrei J.: Középkori zenetörténetünk hangjegyes forrásai. Mű­helytanulmányok a Magyar Zenetörténethez. Budapest, 1981. 4 Lásd Szendrei J.: A „magyar notáció" története. Kéziratos kandidátusi értekezés. 5 Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár Ms I.­­ és 3 b. vö. Radó P.: Libri liturgici manuscripti bib­liothecarum Hungariae et limitrophium regonum. Budapest, 1973. 511—513. Berkovits I.: Fő­székesegyházi Könyvtár. In: Genthon I.: Esztergom műemlékei. Budapest, 1948. 9. sz. Berko­vits I.: Magyar kódexek a XI-XVI. században. Budapest, 1965. 84-85. Szigeti K.: Denkmaler des gregorianischen Chorals aus dem ungarischen Mittelalter. Stud­ius. IV. 1963. 134, 142. Facsimile uo. 145. A kódex hangjegy írásáról Szendrei J.: A „magyar notáció" története. Kézira­tos kandidátusi értekezés. A Bakócz Graduále, mint Esztergomot képviselő zenetörténeti forrás, lásd Szendrei J.: Középkori zenetörténetünk hangjegyes forrásai. Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez. Budapest, 1981. Könyvtörténeti szempontból újabb említés Körmendy K.: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa. Bu­dapest, 1979, 25-26, vö. 50-51.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék