Zenetudományi Dolgozatok, 1985

Prószéky Gábor: Mesterséges intelligencia és zenei nyelvtanok

Prószéky Gábor: MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS ZENEI NYELVTANOK 1. Bevezetés A számítógép zenei kutatásokban való felhasználása nem újkeletű dolog. A mechanikus megszólaltatás, a műszeres akusztikai mérések, az elektronikus hangkeltő berendezések vezérlése és még sok más olyan alkalmazási terület ismeretes, ahol a számítógép megje­lenése döntő változásokat jelentett. Úgy is mondhatnánk, hogy napjaink zenei és elekt­roakusztikai gyakorlatának jelentős része számítógépes alkalmazásokon nyugszik. Az elméleti kutatások terén hasonló a kép. Az elektroakusztika elmélete szigorú matematikai-fizikai apparátust igényel, ahol a különböző számítások elvégzésére szin­tén nagyon hasznos a számítógép. A zenei akusztika elméleti hátteréről is hasonlókat lehet elmondani. A zenetudományi kutatások elsősorban a feldolgozandó nagy meny­nyiségű adat kezelésében támaszkodnak számítógépes megoldásokra. Gondoljunk itt elsősorban a különböző cédulaanyagból összeállított katalógusok gépesített változatai­ra, a lekérdező, válogató, rendszerező és még ki tudja miféle programrendszerekre. A nagy mennyiségű anyag jól szervezett tárolása,és a számítógép igen gyors aritmetikai műveletvégző képessége (majd ennek folytán az ún. statisztikai programcsomagok el­terjedése) következtében az idők folyamán egyre gyakoribbá vált a zenei anyagok kvantitatív vizsgálata. Ez nemcsak egyszerű összeszámlálást, átlag-és százalékszámítást jelent, hanem a zenedarabok felépítésére utaló statisztikai jellegű információk kiszámí­tását, amelyek segítségével zeneművek összehasonlítását és sok más olyan strukturális jellegű vizsgálatot lehet elvégezni, amire a számítógép megjelenéséig nem volt — hiszen a nagyon munka- és időigényes számítások miatt nem is lehetett — példa. A kvantitatív vizsgálatok — bár természetesen hasznosak — nem kielégítőek a ze­nedarabok belső rendjének, strukturális felépítésének viszonylag egzakt modellezése szempontjából. A zenei szerkezet formális eszközökkel történő leírására — a 20. század első felének elméleti munkái alapján — csak a 70-es évektől kezdve került sor. Az okok érthetők, hisz a strukturális nyelvészetet követő generatív felfogásnak, illetve az annak kapcsán létrejövő matematikai nyelvészeti elméleteknek és a „működő" számítógépes nyelvészeti modelleknek (más, korábbi nyelvtudományi modellekhez hasonlóan) szük­ségük volt néhány évre ahhoz, hogy zeneelméleti meggondolások kapcsán egyáltalán szóba kerülhessenek. A nyelvészet számítógépes modelljei azonban nem állnak meg „pusztán" a nyelvi tények leírásánál, esetleg azok számítógépes működtetésénél. Ezek az eszközök sok esetben a nyelvhasználat és a nyelvhasználó modelljei, így a zenei leírásra használt szá­mítógépes rendszerek jelentős része is a zene hallgatójának, illetve előállítójának (pon­tosabban: azok stratégiáinak) modellje, nem pedig önmagában vett szerkezeti leírás. A zeneelmélet analizáló és generáló modelljein túl szükség van tehát az ezekhez Zenetudományi dolgozatok 1985 Budapest

Next