Zenetudományi Dolgozatok, 1985
Prószéky Gábor: Mesterséges intelligencia és zenei nyelvtanok
szükséges információkat előállító, kibocsátó, illetve felfogó tudat modelljére is. Ez pedig egy másik alapkutatásnak, a mesterséges intelligencia kutatásának is célja. A mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) az előbb említett nyelvfeldolgozási modellek, valamint a logikai következtető rendszerek működésével, a heurisztikus problémamegoldással és a nem-numerikus alkalmazásokkal foglalkozó számítógépes szakemberek és pszichológusok együttműködéséből származó kutatások gyűjtőneve [4]. A Mikutatások megszívlelendő eljárásokat és több olyan, máris jól használható eredményt hoztak a zeneelmélet területére, mint például a hallás kognitív elmélete, vagy a jól ismert zeneelméleti fogalmak általánosítása, kiterjesztése. Az elért eredmények ellenére már itt a bevezetőben leszögezzük, hogy a kutatások jelenlegi állapota még nem teszi lehetővé átfogó és meggyőző új zenei elmélet(ek) létrejöttét. Ezért ezt a meglehetősen ismeretlen területre való bevezetésül szolgáló írást elsősorban figyelemfelkeltőnek szánjuk ebben az interdiszciplinaritás felé törekvő világban, amelyben a kutatók figyelmét sokszor egy kevésbé átfogónak tűnő részprobléma köti le. 2. Ml-kutatások és zeneelmélet A Ml néven ismert kutatási terület — mint már fentebb említettük — a számítástudomány, a nyelvészet, a logika és a kognitív pszichológia határmezsgyéjén keletkezett. Legfontosabb jellemzője a megszerzett tudás reprezentációjának és az intelligens kereső, felismerő és következtető stratégiáknak matematikai-számítástechnikai modellezése. Mivel a modellt az emberi információfeldolgozás szolgáltatja, eleintea 60-as években) elsősorban azok a módszerek terjedtek el, melyek az emberi tudat működését — hacsak minimális mértékben is — utánozni látszottak. Innen az „intelligencia" szó a tudományterület nevében. A 70-es évek közepétől a kutatások egyre inkább az ember minél tökéletesebb kiszolgálását biztosító számítógépes rendszerek irányába haladtak. Ez egyben azt is jelenti, hogy — bár minőségi visszaesés nem történt — a készülő rendszerek „modell" volta kissé háttérbe szorult. A pszichológiai realitással rendelkező és az iparban jól használható rendszerek ugyanis sokszor jelentősen különböznek egymástól. A teljesség igénye nélkül most megemlítünk néhányat a legfontosabb kutatási területek közül. A tudásreprezentáció tulajdonképpen az ismeretek ábrázolása, leggyakrabban az ún. szemantikus hálók segítségével. A háló nem más, mint a világ ismert (konkrét vagy absztrakt) objektumai halmazának és a köztük fennálló relációknak egy kézenfekvő ábrázolási módja. A háló formálisan jól jellemezhető kell legyen, hogy a további, szintén matematikai szigorral leírt stratégiák könnyen fel tudják használni a benne tárolt ismereteket. A hálóba egyrészt akkor kerülnek új elemek, amikor a szakemberek létrehozzák a rendszert, másrészt — és ez a fontosabb —, amikor a rendszer működik, azaz kapcsolatba lép a külvilággal. Ez a kapcsolatba lépés — gépekről lévén szó — eleinte nem az emberi percepciós stratégiáknak megfelelő módon történt, hanem a számítógép sajátos csatornáin, lyukkártyán, majd később a terminálokon történő begépelés segítségével. Ez utóbbi ma is a legelterjedtebb, de egyre több MI-rendszer rendelkezik halló és látó