Zenetudományi Dolgozatok, 2004-2005

Gombos László: Általános összefüggések Farkas Ferenc életművében

98 Gombos László egészen a közvetlen Stravinsky-hatásig. Jellegzetes egyéni stílusának három alapvető összetevője, amelyek közül valamelyik mindig - olykor egyszerre több is - jelen van zené­jében: az olasz neoklasszicizmus, a magyar népzene és a dodekafónia (utóbbinak nem a Schönberget követő, hanem a Frank Martin és Dallapiccola nevével fémjelzett dallamo­sabb, latinos változata). Farkas zeneszerzői termésében feltűnően magas az úgynevezett „alkalmazott művé­szet" körébe sorolt, a közfelfogásban gyakran másodrendűnek ítélt kompozíciók aránya. A rádió-, a film- és a színpadi kísérőzenék, a népi és a történeti dallamok feldolgozásai, az át­iratok és a pedagógiai művek mellett tágabb értelemben ide tartoznak az amatőrök számára komponált művek is, ahol a szerzőnek az előadók elvárásaira és képességeire is tekintettel kell lennie. Farkas azonban a legnagyobb műgonddal dolgozott a zenén kívüli szempontok által determinált darabjain is, és gyakran hivatkozott a megrendelésre komponáló rene­szánsz és barokk mesterek példájára. Saját alkotásaival összefüggésben szívesen használta Szerb Antal „feladatművészet" terminusát. Mestere, Respighi példáját követve zenetörté­neti korszakokat kívánt újjáteremteni, a szándék megvalósításához pedig éppen az alkalma­zott zene terén végzett munkája segítette hozzá. Nemcsak a Shakespeare-művekhez­­Athéni Timon, Ahogy tetszik, Hamlet, Macbeth, Makrancos hölgy, Rómeó és Júlia) komponált az adott kor hangulatát felidéző zenét, hanem a magyar vonatkozású rádiójátékokhoz, színda­rabokhoz és filmekhez is. Különösen a Rákóczi nótája (1943) című film forgatása idején gyűjtött forrásanyag volt meghatározó Farkas számára. A Szabolcsi Bencének köszönhe­tően megismert táncokból különféle feldolgozásokat és hangszereléseket is készített, to­vábbá az 1940-es években Kolozsvárott és Székesfehérváron „Collegium musicum" cím­mel hangversenyeket szervezett, amelyeken saját feldolgozásain kívül középkori és reneszánsz magyar darabokat szólaltattak meg. Farkas a történeti dallamemlékek segítségével a régi magyar muzsikát élesztette fel, da­laival és kórusműveivel (amint maga nevezte: „kis magyar pantheon"-jával) pedig a nemzet költőinek állított emléket. Bár tudomásunk szerint nyilvánosan nem hivatkozott rá, valójá­ban azt az utat folytatta, amelyet Kodály Zoltán a Megkésett melódiákkal kezdett meg a szá­zad elején. Ismét egy kivételesen magas számadat: vokális műveit összesen közel száz hon­fitársának irodalmi alkotásai inspirálták. IV. Magyar költők és írók Farkas Ferenc megzenésítésében Ady Endre Gárdonyi Géza Kosztolányi Dezső Sinka István Agner Lajos Gombos Imre Kölcsey Ferenc Simon Jukundián Arany János Gulyás Pál Krúdy Gyula Szabédi László Aprily Lajos Gyöngyösi István Lator László Szilágyi Domokos Babits Mihály Hajnal Anna Lovich Ilona Szőcs Géza Balassi Bálint Harsányi Kálmán Márai Sándor Takáts Gyula Balázs Béla Hárs Ernő Mikes Kelemen Tamási Áron Batsányi János Illyés Gyula Móricz Zsigmond Tárkányi Béla Berda József Innocent Vincze Ernő Nagy László Thaly Kálmán Berzsenyi Dániel Istvánffy Miklós Nemes-Nagy Ágnes Tinódi Lantos Sebestyén Csanádi Imre Iványi Mária Páskándi Géza Tompa László Csanádi György Jankovich Ferenc Pethő Zsigmond Tóth Árpád Csokonai Vitéz Mihály Jékely Zoltán Petőfi Sándor Tűz Tamás Csoóri Sándor Jobbágy Károly Papp Árpád Vajda János Cs. Szabó László József Attila Paulini Béla Vargha Károly Dalos László Juhász Gyula Pilinszky János Várkonyi Zoltán Devecseri Gábor Kassák Lajos Radnóti Miklós Végh György Zenetudományi dolgozatok 2004-2005

Next