Állami gimnázium, Zenta, 1880
Eötvös József báró emlékezete.*) Valahányszor a honfi szép hazánk bérczeinek arany kalásztól hullámzó s négy folyamtól szelt rónáinak szemléletében elmerül, lehetetlen, hogy a szokottnál ünnepiebb érzelemre hangolva, keblének szentélyében emléket ne állítson honalkotó dicső őseinknek. A közműveltségnek is vannak bajnokai, kik hivatásuk érzetében szintoly kegyelettel viseltetnek a szellem birodalmának alapitói s lelkes előharczosai iránt. Ünnep előttök a dicsőültek meg-megújuló emléke, hogy ez emlék tüzénél világosságot terjesztő fáklyájukat koronként meggyújtva, százezereknek szolgálhassanak kalauzul a szellem birodalmának utain. Ezen törekvés ösztönzi az utódokat az emberiség szellemi közösségében halhatatlanságot nyert dicsők éretbe öntött emlékének megőrzésére, ez okozza, hogy az emberiséget megváltó eszméknek végrehajtói éreznél is maradandóbb emlékben élnek az életrevaló népek öntudatában. Ily férfiú képét szándékozom feltüntetni; ki halhatatlanságra a megváltás eszméjének nemzetünk érdekében történt végrehajtása által jutott s kinek sírja felett a nemzet emlékezetének világa ki nem alszik, népünk pályafutásának végső határáig. E férfiú Eötvös József báró volt. Nem tartozik czélomhoz ez alkalommal s tán képességemet is felülmúlná a nagy férfiú szellemi képének teljes megalkotása, miért is általános műveltségtörténeti hatása mellett a tanügyet, mint a magyar nép megváltásának eszközét szándékozom főleg feltüntetni Eötvös sokoldalú, de egy czélra törekvő működésében. A népek férfikorának, a szabadságnak hajnala vérszín palástban tűnvén fel nyugaton, Francziaországban, villámgyorsasággal járta be Európa egét s ébredésre szólította a kiskorúság álmát alvó nemzeteket. A szabadság és egyenlőség eszméi mindenütt termékeny földre találtak, ha vérfolyam jelzé is utjukat a tavaszi jég mohó élvezetétől elkábult ember kicsapongása miatt. Hogy népeiket ettől megóvják, az ismeretes szent szövetséggel akarták Európa fejedelmei a felkelő napot megállítani, meg nem gondolván, hogy a történelmi fejlődésnek útját állani nem lehet s hogy a történelmet nem három szövetkező fejedelem, hanem az eszmék vezérei és harczosai alkotják. Az egyenlőség és szabadság eszméinek következményei Francziaországban rémülettel törték el Európa koronás főit, mi miatt erőszakos és zsarnoki eszközöktől sem tartózkodtak, hogy azoknak terjedését megakadályozzák. Ez volt az oka, hogy a fölvilágosodást különben *) Olvastatott a zentai községi néptanítók i. é. március 6-ikán tartott havi értekezletén. *