Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1892
Búcsúzóra gyűltünk össze mi is, mélyen tisztelt közönség s kedves növendékek! zárókövét tenni le az épületnek, melyet egy év alatt rakosgattunk össze. Most, amikor ütött a válás órája, amikor némelyek örökké, mások csak hosszabb időre elválunk egymástól legalább az iskolai életben, álljunk meg még egy pillanatra, tartsunk szemlét az esztendő kiemelkedőbb mozzanatai felett s vigyük magunkkal a múlt tanúságait pihenőnkre. A fájdalom, a megdöbbenés érzete járja át e perezben lelkemet, midőn a visszaemlékezésnél mindenek fölött előtérbe nyomul a gyász, mely iskolánkat érte, sajog a csapás, mely iskolánkat sújtotta Dull László buzgó gondnokunk, hívséges istápolónk, felügyelőnk váratlanul jött halálában. Akkor is — márczius 10-én — ide jött az ő féltő gonddal őrzött kedves intézetébe, hogy szolgáljon bölcs tanácsával nekünk, s mint a katonát a harczmezőn, itt sújtotta le a gyilkos kór, mely rövid 2 nap alatt kiolta nemes életét alig 54 éves korában. Az elemi ismereteket elsajátítván, középiskolai tanulmányait iskolánkban kezdette meg s itt subscribált (mai értelemben lett VII. osztályos) 1854-ben. Ez képezi kiindulását a hála gazdag s mindinkább bővülő ama forrásának, mely nemes szivét ez intézettel szemben eltölté s mely megkapó, kétséget nem tűrő kifejezést talál akkor, midőn a család első szülöttének intézet változtatásakor szép alapítványt tesz, hogy szegény tanulókat gyámolíthassa s hogy hálára tanítsa fiát is már idejekorán; vagy a mikor a sors borzasztó csapása alatt abban keres enyhületet, hogy oly hamar elhunyt életpárja emlékére a maga és árvái nevében 1000 frtos alapítvánnyal teszi lehetővé, könnyebbé egy szegény jó tanuló előhaladását, avagy a mikor erejéhez mérten ismét bőkezűleg nyújt kenyeret szegény tanulóinknak. Mély belátása, áttekintő szelleme, szívének nemes buzgósága a pedánságig, sőt olykor a nervozitásig fokozódó kötelességérzete azonban mégsem itt mutatja őt igazán nagynak, hanem azon a téren, melyen ma már annyira megritkultak az igazi jó munkások, a nobile officiumok terén. Szűk visszaemlékezésem körén kívül esik szólam ama tevékenységről, melyet a politikai életben s a közigazgatás terén kifejtett; de nem feledhetem fölemlítését annak, hogy mint iskolánknak több éven át volt ügyvéde, a legkényesebb ügyeket bonyolította le teljes buzgósággal és szerencsével, anélkül, hogy megfelelő jutalmazást várt, vagy elfogadott volna. És amikor az 1888-ban tartott kerületi közgyűlés választása nekünk adta őt mint gondnokot, attól kezdve szívének egész melegségével, nagy akaratereje egész mértékével, igazi ambíczióval munkálkodott ez intézet javán, büszkén vallotta magát a mienknek s örömmel mondogatta Zilahra történt beköltözésekor, hogy ezután