Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1973-1974 (Budapest, 1974)
Brámer Frigyes: Zsidó túszok – Kistarcsa 1944 "B" Pavilon
Az idő is kezdett kitavaszodni, a fűtött szoba már meleg volt, egyre többet szellőztettünk. Lekerült rólunk a téli holmi, lassanlassan kialakultak kisebb közösségek és ezeken belül egy napirendnek nevezhető valami. A mi hálónkban délelőtt 9 óra tájban Dani bácsi (Dr. Brüll Dániel ügyvéd) ágya körül újságfelolvasás volt. Hogy hogyan került be naponkint a friss Pesti Napló, azt még ma sem értem. Ezt olvasta fel és kommentálta Brüll doktor, mi meg hallgattuk és megvitattuk a híreket. Utána volt a délelőtti séta. Sokszor sétáltam az „öreg” Madarassy Beck Marcellal, ki Rostand Sasfiókját eredetiben kívülről tudta és szavalta el séta közben kiváló franciasággal. Később a reggeli séták keretében az egyik rendőr az őrtoronyból a londoni rádió magyar adását előző napról adta le nekünk kivonatosan. Sétálnunk kellett, megállni nem volt szabad, így ebből a rádióleadásból mindenki csak egy mondatot vagy félmondatot hallott, és később kicseréltük egymás értesüléseit. És lassan megindult az egyébként szigorúan tiltott levelezés kinti családunkkal. Egy-egy levél kiküldése - rendőr útján - 100 pengőbe került és erre bizony alig volt pénzünk, főleg az elején, míg a csomagokban nem kaptunk pótlást. Minkus Richárd, a híres Ulrich cég tulajdonosa, grandseigneuri módon egymaga vállalta számos — vagy inkább számtalan — sorstárs részére a borítékba zárt és megcímzett levél kijuttatását és postára adását. Ennek az volt a háttere, hogy a tábor műszerész-szerelője hetenkint bement Pestre az Ulrich céghez szerelési anyagvásárlásra és Minkus borsos díjazása ellenében hajlandó volt a küldeményt — kb. 50/70 borítékolt levelet — az Ulrich cégnél leadni, honnan Minkus felesége átvette és felülbélyegezve postára adta e leveleket. Még többször választ is kaptam ezen az úton. Ha az ember fogoly vagy internált, sok mindenre rájön, amiről azelőtt álmodni sem tudott volna, így p. o. a csomagban kapott W.C. papírlapokról, eredeti összehajtottságukból, egyszerre csak sorszámmal ellátott levéllapok bukkantak elő. Ezt feleségem találta ki és okvetlenül nagy újítási díjat érdemelt volna érte. Minden megírt W. C. lapon kétoldalt széles margót kellett hagyni.