Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1936
II. Társulati közlemények - Országos Magyar Zsidó Múzeum
355 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK. deink életét, akiknek mi öntudatos utódai, hagyományaiknak folytatói vagyunk. Mondhatjuk tehát, hogy a hagyományok tisztelete és megbecsülése, azoknak a jövő nemzedékekre való öntudatos átvitele, felekezetünk fennmaradásának legfontosabb feltétele. Ezért a célért munkálkodik a templom, az iskola és a kultúrpropaganda ... De mindez még nem elégséges a kitűzött cél magvalósítására. A szellemi élet is többnyire tárgyi alkotásokban jelenik meg és a művészi átélés is tárgyi alkotásoktól nyeri benyomásait.S mindezek a tárgyak az idők múlásával elenyésznének, elpusztulnának, ha a múlt emlékeit őrző gondos kegyelet össze nem gyűjtené és az enyészettől meg nem óvná őket. Ezért a hagyományok megőrzésének egyik legfontosabb eszköze a múzeumi gyűjtemény, amely ezeket a tárgyakat megőrzi és bemutatja. De a zsidó múzeumi gondolat egy jelentős tulajdonságával eltér az általános múzeumi gondolattól. Mi nem a múlt holi emlékeit akarjuk gyűjteni; kiállításunkkal nem gyönyörködtetni, vagy helyesebben nemcsak gyönyörködtetni akarunk; nem elégedünk meg azzal, hogy a művészi élvezet elmúlása után a szemlélet véget érjen és semmi köze se legyen az élethez, amelynek valóságában létezünk. Mi nem a holt, megkövesült eszmét szolgáljuk, hanem az élő és éltető hagyományokat, amelyek nem egy lezárt múlt emlékei, hanem elődeinktől átvett, bennünk élő hagyományok, a mi életünk előzményei, amelyek küzdelmeinkben biztatnak és bátorítanak. Ilyenek azok a történeti emlékek, amelyek a szomszédos teremben reánk tekintenek, kezdve a pannoniai «Judát» római korbeli sírkövétől, az Árpád-korabeli zsidó okmányoktól, folytatva Mária Terézia privilégiumain át, a szabadságharc és a világháború okmányaiig. Mindezek jogainknak forrásai, nemesi levelünk, amely minket az ezeréves magyar hazához fűz. S amikor elődeink szellemi életének tárgyait, imáikkal megszentelt művészi 23.