Mult és jövő, 1914 (4. évfolyam)

1914. december

ZSIDÓ •IRODALMI,•MŰVÉSZETI, •TÁR­­SADALMI• ÉS • KRITIKAI • FOLYÓIRAT• Az O. M. I. K. E. kulturbizottsá­­gának közreműködésével szerkeszti DR. PATAI •JÓZSEF DR. HEVESI SIMON: KARD ÉS SZENTÉLY nap óta — úgymond Nehémiás — legényeim fele végezte az építés mun­­káját, másik fele megragadta a dárdákat, pajzsokat, ifjakat és vérteket... Akik a falakat építették és az anyagot hordták fölrakodva, valamennyi egyik kezével végezte a munkát, másik keze fogta a fegyvert. (Neh. 4, 10.) — A harc mellett folyt a munka, a szent város építése. Tömör jelenet, erős kép, alkotó bölcseség, jövőbelátó komolyság, erőnek bősége, mely két irányban terjed, két oldalra tud egyszerre hatni, jobbra és balra tekintő gondolat, a jelen kötelességét teljesítő hűség és a jövő feladatát el nem felejtő gondosság, a perc munkáját vasaka­­rattal végző elszántság és a jövendőben bízó öntudatos reménység, minden egyoldalú­ Ságtól ment élniakarás kettős kisugárzásának egészséges energiája szól hozzánk belőle. A harcok véget érnek, a béke műveit elhanyagolni nem szabad. A jelen nem nyeli el a jövendőt. Múlt és Jövő továbbra is egymásba foly. Harci feladataink renge­­tegsége, a hősiességünkhöz fűzött várakozások beigazolása, mely a harctéren küzdő fiainkra és testvéreinkre van bízva, csak fokozhatja azon kötelességérzetünket, hogy az építő munkának nem szabad megakadnia itthon. Csak nem­rég írta meg magyar irodalmunk egyik jelese, hogy a háború most már nem kivételes állapot; kivételes hangulatoknak, melyek lanyhítják a belső munkakedvet, nem lehet többé kapóra várt örve; hozzá kell hangolni és be kell állítani idegeinket arra, hogy a háborús időkben épp úgy dolgozzunk, mint máskülönben, mert ez az igazi háborús stílus, zavartalanul munkálkodni polgári életünk hivatásunk szabta szent körében. Valóban a nemzet teste most egy személlyé válik, melynek egyik karja vitéz hadseregünk, másik karja az ország lakossága. Egy személy az egész nemzet. Egyik karja kardot forgat, a másik karja építő munkát végez. És egyik karnak tudnia kell arról, mit cselekszik a másik. Mikor az emberi tudás minden rettenetes energiája és félelmes hatalma összepontosul, hogy roppant gépek erőkifejtésével végezze a rombolás borzasztó művét, amikor a hadi­­tudományok és segédtudományok minden erővonala az emberirtó rengeteg műveletek komponensévé lesz, amikor kilométerek százaira nyúlnak ki a csatafrontok és bámulatra­­méltó ellenállást, mely az ember leírását új színben revelálja, képzeletet meghaladó ki­­tartást kell kifejtenie vezérnek és katonának, akkor minderről lelkiismeretesen tudnia kell a másik erőtényezőnek, a polgári elemnek, melynek hivatása dolgozni, termelni, áldozni, fáradozni, közigazgatásban, önkormányzatban, a társadalom autonóm mun­­kájában résztvenni, a gazdasági viszonyokat egyensúlyozni, a haza érdekét és javát előmozdítani. Mindkét irányú munka összehat a szentélyépítésben. IV. ÉVFOLYAM 1914. DECEMBER Megjelenik minden éó elsején Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Budapest, VI. ker., Podmaniczky utcaé. szám. Telefonszám 14692־. Előfizetési ára az O. M. I. K. E. párt­­fogó tagdíjjal együtt egész évre 1­20 korona, diszkiadásban 30 korona. Egyes szám ára­­ 2 és 3 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék