Mult és Jövő, 1915 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1915-04-01 / 4. szám

uptwn [UNK] ׳E0'82EMLE BÁRÓ DIRSZTAY BÉLA LEVELE. Báró Dirsztay Bélától, az Omike-menza nemeslelkű el­­nökétől levelet kaptunk, amelyben arra kér bennünket, hívjuk fel olvasóinkat, hogy a háború alatt fokozott mér­­tékben működő menza részére adakozzanak, illetőleg ado­­mányokat gyűjtsenek. ״A Múlt és Jövő olvasói — írja Du­sztay báró — jól ismerik az Omike-menza működését a békeidőből, és tudják, mennyire fokozta és kiterjesztette a menza működési körét a háború alatt. Körülbelül ezer ebédet osztunk ki naponta, részben diákok, részben sebe­­sültek és részben menekültek között, ami a mai drágaság mellett rengeteg költséget igényel. Mikor a háború ki­­ütött, alig mertük kapuinkat kinyitni, azt hittük, nem lehet ebben az időben az emberek áldozatkészségét még egy irányban megterhelni. De a háborús napok szapo­­rodtával szaporodott a nélkülözés, a nyomor is, és mi úgy éreztük, hogy éppen ebben a szomorú időben kétszeres fel­­adat vár a mi menzánkra. Hiszen most olyan diákok is kerültek fel tömegesen a fővárosba, akiknek apjuk mint katona szolgálja a hazát és így minden támogatás nélkül maradtak, — hát szabad-e ezeket a diákokat segítség nél­­kül hagynunk ? Azután jöttek a menekültek ezrei és szent szabadságharcunk egyéb áldozatai, akikkel szemben köte­­lességeink vannak mindnyájunknak. És a mi menzánk keretei egyre bővültek, bővültek. Most pedig éppen ez a folytonos bővülés az, ami a menzát zavarba hozza és ami miatt a Múlt és Jövő olvasóinak nemesszívűségére és áldozatkészségére kell appellálnunk“. Természetes, hogy készséggel teszünk eleget báró Du­sztay Béla kívánságának és bár jól tudjuk, milyen sokoldalúan veszik most a jótékonyságot igénybe, mégis reméljük, hogy akadnak még elegen, akik a menzának segítségére fognak sietni, hogy áldásos működését zavar­­talanul folytathassa. Hiszen a menzát főleg a vidékről felkerültek veszik igénybe és így méltányos, hogy a menza támogatói között minél jobban legyen képviselve a vidéki Zsidóság. A menza bármilyen csekély adományt köszö­­nettel fogad. Az adományok küldhetők egyenesen az Omike-menza címére (Budapest, VII., Rákóczi­ út 17), vagy szerkesztőségünkhöz (V., Podmaniczky­ utca 6). A beérkező adományokat nyugtázni fogjuk a Múlt és Jövőben. AZ OMIKE-MENZA HADI INTÉZMÉNYEI. Az Omike-menza-academica a háború kitörése óta Rákóczy kút 17. sz. alatti helyiségében 1000 személy részére teljesen díjmentesen és felekezeti különbség nélkül 5 hadi-étkezőt tart fenn. A ״ hadi konyhából“, mely dr. Domony Móricné és báró Kornfeld Pálné vezetése alatt működik, naponta 250 oly család viszi ebédjét, ahol a családfő bevonult. A ״menza-academikán“ 350 diák étkezik. A ״ sebesült katonák étkezőjében“ báró Dursztay Béláné, Kohner Ágostné és Sváb Imréné 120 katonát látnak el. A ״ családi étke­­zőt“, melyet Fellner Henrikné és dr. Neumann Károlyné vezetnek, 100 oly lateiner- és művészcsalád látogatja, kik a háború folyamán keresetüket vesztették. A ״ menekültek étkezőjében“ 100 menekült család kap naponta ebédet. Az étkezőben eddig 150,000 ingyen ebédet osztottak ki, 128 látogatót házi munkálatok által keresett forráshoz, 56 látogatót pedig ajánlat folytán nagyobb havi segélyhez juttattak. A katonák között 500 drb hósapkát, kéz- és lábbelit osztottak szét. 60 esetben 10—30 kor­ pénzbeli és igen sok esetben természetbeni segélyben részesültek a rászorulók. A tél folyamán 25 fiút és 25 leányt öltöz­­tettek fel és a nagyobb családúak állandó ruhasegélyben részesültek. Az egyesület gyors- és gépírási tanfolyamát most is 34 egyén látogatja , az egyet, hallgatókat 46 esetben leckeórákhoz juttatták. A legszebb eredményt az egyesület a héber felírású hadi gyűrű akciója folytán érte el, mely már eddig 10,000 koronát juttatott a hadsegélyző­­hivatalnak az özvegyek és árvák alapja javára és még tetemes összeg várható. A menza érdekében különösen báró Du­sztay Béla elnök, dr. Neumann Árminná és dr. Hevesi Simon társelnökök, dr. Domony Móricné alelnök, dr. Weiler Ernő főtitkár, Glück Ármin főpénztáros buzgól­­kodnak. AZ IMIT. KÖZGYŰLÉSE. Március hó 21-ikén tar­­totta az Imit. idei közgyűlését dr. Vadász Lipót állam­­titkár elnöklete alatt. A titkári jelentés szerint, amelyet Bánóczy József dr. terjesztett elő, a há­­ború az Imit. anyagi alapjait is megboly­­gatta, emiatt az idén csak az Évkönyv lesz a tagilletmény. Az ifjúsági biblia kiadása pedig a kö­­vetkező évre halasz­­tódik. Beszámolt a jelentés a zsidó mú­­zeum jelentős fejlő­­déséről is. Az Orszá­­gos Iroda pályakér­­dést tűzött ki egy zsidó közigazgatási könyvre. A közgyű­­lés legörvendetesebb eseménye a Ku­­newalder-féle pá­­lyakérdés eldöntése volt. A pályakérdés ״ Palesztina törté­­nt [UNK]• Venetian« Lajos neve a diaspora óta“. A jeligés levél felbontása után kitűnt, hogy a pályadíjjal koszorúzott mű szerzője dr. Venetianer Lajos, a tudós új­­pesti főrabbi, akit a közgyűlésen meleg ovációban része­­sítettek. A mű, amely a magyar zsidó irodalom igen értékes gazdagodását jelenti, az Imit. kiadásában fog megjelenni. ״ IGAZ ÜGYÜNK“ EMLÉKÉKSZEREK. A Magyar Zsidó Hadi Archivum számára igen értékes arany és ezüst ékszereket küldött Iritz P. Béla budapesti műörvös. Egy rendkívül művésziesen megkonstruált aranygyűrűt, amely­­nek kövét finom aranydombormű helyettesíti­ Ferenc József és Vilmos császár profiljai fölé Justitia hajlik az igazság mérlegével a kezében és felette egy brilliáns a ragyogó világosságot jelképezve. A felső relif kinyitható és alatta látható finom aranyrelifben az ántánt-hatalmak három uralkodója egy kígyótól körülvéve. A gyűrű karikáját az egyik oldalon a felülről lehúzódó Justitia alakja alkotja, a másikon az alulról kinyúló kígyó teste, a kettőt az 1914. évszám választja el. Ennek­­ a gyűrűnek egy másik példányát Iritz P. Béla beküldte Őfelségének is, aki leg­­felsőbb köszönetét fejezte ki érte és Bárczy polgármester útján a kabinetiroda értesítette Irítzet, hogy a gyűrűt Őfel­­sége házi kincstárába helyezte el. Iritz P. Béla hasonló ezüstékszert is küldött az Archívum számára és kísérő levelében felveti azt a feltétlenül helyes eszmét, hogy az Archívumban össze kellene gyűjteni az összes háborús emlékékszereket, amelyeknek valamely zsidó vonatkozá­­suk van, vagy zsidó művészek munkái. Hiszen valamikor ezeknek nagy muzeális értéke lesz, hadd őrizzük meg tehát együtt a jövendő idők számára. 158

Next