Mult és Jövő, 1926 (16. évfolyam)

1926. január

* ZSIDÓ IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF * XVI. ÉVFOLYAM, 1926. JAN­ ISRAEL ZANGWILL (LONDON): LILIEN ÉNEKLŐ VONALAI fraim Moses Lilien azoik közé a ke­­vesek közé tartozik, akik nem zártkörű képtárlataikon, hanem a nép széles rétegei közt elterjedő könyvek, folyóiratok lapjain és a grafika populáris eszközeivel hozzák közelebb a művészetet a mindennapi élethez. És mivel így túlnyomórészt a fehérre és a feketére szorítkozik, egészen je­­lentéktelen az a különbség, amely az ő eredeti rajza és annak mesterséges reprodukciója között mutatkozik, úgy hogy egy Lilien-féle levelezőlap értékesebb, mint akárhány nagyigényű olajfest­­mény. Valóban, például magam is egy ilyen le­­velezőlap nyomán ismertem meg az ő művésze­­tét. Az első bázeli kongresszus emléklapja volt. Kétségtelen, hogy Lilien műveinek első lát­­tára lehetetlenség Aubrey Beardsley-re nem gondolni. Ugyanaz a fehér-fekete effektus nála is, mint az angol művésznél, ugyanaz az ösztö­­nös hajlam a dekoratív elemek irányában, ugyanazok a szinte éneklő vonalak, a tömegek­­nek ugyanaz az ellentétes elhelyezése, a távol- Ságoknak ugyanaz a költészete, — ugyanaz minden, de minő más alkalmazásban! . .. Ami­­kor így a kettőt együtt szemlélem, mindig úgy képzelem, hogy Oscar Wilde-nek, ennek a no­­tórius erkölcstelennek az epigrammáit hallom. — Chestertonnak, a harcos kereszténynek a szájából... hiszen mind akettő a paradoxonok nagymestere! ... Már hogy a Beardsley és a Lilion között levő hasonlatosság tudatos, vagy csak véletlen-e, szóval hogy az előbbi tényleg volt-e hatással az utóbbira, azt nem tudom, de nem tartom való­­színűnek. Az angol művész 1872-ben született, tehát csak két évvel előbb, mint Lilién és így aligha volt idő rá, hogy műveinek hatása, művé­­szetének iránya befolyással legyen Krakóra, melynek festő-akadémiáján Lilién az első tanul­­mányait végezte, sőt azt is bajos elképzelni, hogy ez a hatás, pusztán a másolók révén, oly rövid idő alatt eljuthatott volna Münchenbe, vagy Berlinbe, ahová a fiatal mester a lengyel Kárpátokból nemsokára költözött. Valószínűbb, hogy mindketten közös mesterektől tanult a japánoktól. Walter Pater mondja, minden művészet hajlania kell a zene felé. Joggal írtak annyian Lilién ״ éneklő vonalai­­­ról, amelyek, mint lágy zene, felüdítik a szem­­lélőt. Egész hálom másolat fekszik előttem, kö­­zöttük a legkitűnőbb festő és rajzolóművészek munkáinak­ reprodukciói, de egyik sem képes reám olyan mély benyomást tenni, mint Lilien képei. És ennek az az oka, hogy Lilien minden vonala lírai, minden kompozíciója telve van szimfóniával. És Lilien munkáiban találjuk meg az arabeszket is a maga legdúsabban buggyanó pompájában és itt is, mint ahogyan ha Pach­­mann megüti az egyik fekete vagy fehér billen­­tyűt, a zongora énekelni­­kezd, énekelni kezd a papír is, ha Lilien ceruzája munkához fog rajta. Pedig ezeknek a vonalaknak mindegyike maga az acélkemény biztosság és ezért van, hogy Lilien játszi könnyedséggel tud groteszk lenni,, anélkül, hogy abszurddá válna és tud fantasz­­ti­kus lenni anélkül, hogy nevetséges lenne. És ha akár profán, akár morális a mondanivalója, mindig tud annyira dekoratív lenni, mint a mo­­dernek a legfennköltebb, vagy legimmorálisabb mondanivalóikban. Átkutathatod az egész világ festői és grafikai művészetének produktumait anélkül, hogy kedvesebbet találnál közöttük, mint Lilien Jesajása, vagy az az előbb említett levelezőlap, amelyet nekem küldött. S az elkép­­zelésnek ez a csapongása, ez a tündérmese­­szerűség sokszor túlfokozódik azokban a képek­­ben, amelyeket a Bibliához készített. Mint a legtöbb zsidó­ művész, Lilien is a hel­­lén asszimiláció felé hajlott kezdetben. De csak amikor a koncepciói megteltek zsidó elemekkel, jutott érvényre az ő igazi művészi egyénisége, amely teljesen és tökéletesen a Júdá­hoz és a Morris Rosenfeld Gettó-dalaihoz készített illusz­­trációkban találta meg önmagát. Lilienben egyesül a zsidó ábrázoló művészet spiritualizmusa a görögének szépségével. Ez az oka annak, hogy Lilien a mai művészetben oly végtelenül jelentős és egyedülálló.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék