Mult és Jövő, 1927 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
* ZSIDÓ IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF * XVII. ÉVFOLYAM, 1927 JANUÁR TIZENHÉT ESZTENDŐ KULTURMUNKÁJA Tizenhetedik évfolyamot írunk a mai számmal a Múlt és Jövő fölé. Tizenhét éve, hogy a Múlt és Jövő ifjúi harci kedvvel kitűzte a zsidó kultúra zászlaját arra a szivárványos hídra, amely a jelen tátongó szakadékai fölött összeköti letűnt évezredek ragyogó reflektorait jövendő remények derengésével. Szivárványhíd volt, színekből, hangokból, akkordokból, melódiákból. És akik mindenben a durva matériát szeretik keresni, csodálkoztak a merészségen, hogy a megkövesedett kor kemény szikláin is álmodni lehessen dalok csudalétrájáról, melynek skálái eszményi szférák magasságába vezetnek. Ma, az indulás tizenhetedik esztendejében már szinte történelmi távlatból állapítható meg, hogy az ifjú gárda viaskodása eredményes volt. Aki majd a zsidóság történetének itteni kis parcelláját fogja megmunkálni, külön fejezetet fog szentelni a Múlt és Jövő korszakának, annak a harcnak, amelyet a Múlt és Jövő megvívott, hogy a zsidóságot, mint kultúrfogalmat vigye be a köztudatba, hogy a szépség glóriájában lássák és megszeressék a zsidóságot azok is, akik tőle eltávolodtak, elidegenedtek. A Múlt és Jövő tárta föl a zsidó poézis és művészet szépségeit a magyarul olvasó zsidóság előtt. A Biblia, az Ókor, a Középkor és a legújabb idők héber költészete itt szólalt meg hódító erejének fenségével, hogy zsidó szépségek forrásaihoz hívja az idegen forrásoknál tévelygő zsidó lelkeket. A Múlt és Jövő, címéhez és hivatásához következetesen nem engedte, hogy a zsidóság szellemi kincsesháza holt, hideg múzeummá merevedjen, hanem föltárta mindazt a lélekemelő szépséget is, amelyet a zsidó renaissancé a Szentföldön és a diaszpórában életre hívott, mindazt, ami a halhatatlan zsidó Génius új alkotóerejéről tesz tanúságot. A Múlt és Jövő hit tükre volt az újjászületett zsidó szellem lüktető életének és hatalmas lendületének. És a zsidó kultúrát a Múlt és Jövő nemcsak a folyóirat hasábjain szolgálta, hanem a pódiumokon, kiállítótermekben és könyvkiadványok sorozataiban is. A Múlt és Jövő kultúrestjeinek dobogóján szólalt meg nálunk először a héber nyelv ritmusa, a héber dal zenéje. A legelső keresztény művészek segítettek a zsidó dal emancipációjának kivívásában és ma már örvendetesen követik úttörő példánkat mindenfelé. Zsidó képzőművészek legnagyobbjait hoztuk ide a Szentföldről, hogy tanúságot tegyenek az ősi föld és ősi szellem ihlető hatalmáról. A jelenkor legnagyobb héber poétáit hívtuk meg a Múlt és Jövő pódiumára, hogy tanúságot tegyenek a héber nyelv eleven életéről. És a még aggódástól elhomályosult látású zsidók a nem-zsidók lelkes elismerésén át jutottak el a zsidó kultúra egyenjogúságának tudatához. Szemléltető könyvekbe foglaltuk a zsidó Biblia hatását a különböző korok művészi alkotásaira, a héber irodalom belekapcsolódását az egyetemes emberiség szellemi áramlataiba, a zsidó miszticizmus költői mélységeit és a Szentföld feltámadásának mindennél csodálatosabb hősi eposzát. Tizenhét esztendeje munkáljuk ezt a kemény ugart és ha ma körülnézünk a zsidó intelligenciának a Múlt és Jövő köré sereglett nagy táborában, elégtétellel mondhatjuk: harcunk, áldozatkészségünk nem volt hiábavaló! Egy területet kerültünk tudatosan: a politikát. Nemcsak azért, mert a Múlt és Jövő politikai hetilapja még mindig be van tiltva, aminek rengeteg anyagi kárát ma is viselnünk kell, hanem azért, mert a Múlt és Jövő havi folyóiratának hasábjait teljesen és kizárólag a zsidó kultúrának akarjuk szentelni. A politika problémái mulandók, a zsidó szellem értéke örök. De miként a Múlt és Jövő politikai hetilapja olyannyira nyílt sisakkal küzdött a zsidóság jogaiért kifelé, hogy végül a zsidóság védelmének hősi áldozata lett, — a Múlt és Jövő havi folyóirata épp olyan teljes nyíltsággal és megalkuvás nélkül száll síkra a zsidóságon belül a zsidó szellem jogaiért, értékeiért és életakarásáért. Mi bízunk a zsidóság legjobbjaiban, hogy a zsidó szellemért folytatott harcunkban továbbra is hűséges fegyvertársaink maradnak. 3