Mult és Jövő, 1930 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1930-05-01 / 5. szám

meglátogatta a zsidó papot. Hosszú ideig tartott a látogatás. A fiáról beszélt a zsidó papnak. — Szórakozott természetű, ábrándozó hajlan­­dóságú gyerek. Nemigen figyel az órán. Azért el­­marad a tanulásban. Kemény kordába kell fogni. Sokat szeret olvasgatni, ma még számára fölös­­leges dolgokat. A szemét is tönkresilányítja a sok olvasásban. De egy bizonyos, korát meghaladó írói tehetség van benne. Ezt a tehetséget komoly, becsületes tanulással kell helyes útra terelni. Más­­képpen ellaposodik ez a képesség, elzüllik a gyerek. Nagytiszteletű Horváth professzor úr ezentúl gyakran ellátogatott a zsidó paphoz. Érdeklődött zsidó bölcsészeti tanulmányai iránt, Maimuni filo­­zófiájáról magyaráztatott magának, viszont ő az arisztoteleszi görög bölcsészeket olvasta a papnak. — Új világ tárul fel előttem — mondta a nagytiszteletű úr — őszintén megvallom, én eddig a zsidó tudományt nem sokra becsültem. A tal­­mudot elavult konyharendelkezéseknek tartottam csupán, babonák halmazának. Most tisztelettel hajlok meg a zsidó gondolkozók szelleme előtt. Majd a héber költészet iránt tanúsított élénk érdeklődést. S ragyogó szemekkel hallgatta Jehuda Halévi, Gabriel és Ábrahám ibn Ezra verseinek magyar fordításait, amiket a zsidó pap hevenyészett for­­dításban olvasott fel neki.­ — Miért nem akad magyar-zsidó tudós — kérdezte csodálkozóan —, aki a zsidó bölcsészet­­tel, a zsidó költészettel megismertetné a magyar közönséget? A pápai zsidó pap elmerengve válaszolt, majd jóstüzek ébredtek a szavában: — Az első kísérletet én teszem most, amikor Maimuni nagy bölcseleti munkáját magyarra for­­dítom. A mi zsidó közönségünk egy nagy része értelmetlen és fanatikus, csupán a vallásos gya­­korlatban, lélek nélkül éli ki a zsidóságát. A másik része haladást emleget, s minden haladást abban lát, ha gondolattalanul rátapos hitének törvé­­nyeire. Egy felzúgó orgonában látja a haladás min­­den vívmányát s egy szombaton kigyulladó szivar­­ral a szájában Kant-nak véli magát megdicsőülten. De látom a közel­jövőt itt Magyarországon is. Tudósaink fognak támadni, akik feltárják majd a zsidó tudomány mélységeit, magyar-zsidó poé­­táink, akik a zsidó költészet ragyogását fogják megcsillantatni a magyar nyelv congeniális szép­­ségében. Hiszek egy felébredő, magára eszmélő, önérzetes, művelten haladó és haladva vallásos hitű magyar zsidóságban. A zsidó szeminárium — Isten segítségével — nemsokára meg fog nyílni, hiszem, hogy az fellegvára lesz az igazi zsidó hithűségnek, az igazi zsidó haladásnak és a zsidó tudománynak. Horváth nagytiszteletű úr sokszor eljárt a zsidótemplomba is, gyönyörködve hallgatta végig dr. Klein Mórnak remek magyar szónoklatait, magával hozta gyakran a fiat­al református theoló­­gusokat, hogy tanuljanak retorikát, s hogy gyö­­nyörködjenek a Vörösmarty, a Petőfi, a Jókai nyelvének szépségeiben, ragyogó beszédekből. A Petőfi és Jókai városa rendkívüli elismeréssel és hálával viseltetett a zsidó pap magyarlelkű mű­­ködése iránt. Nagytiszteletű Horváth professzor úr arra is megkérte a pápai zsidó papot: tartana néhány előadást a református theológia nagytermében hallgatóságának a zsidó bölcsészetről. Zsúfolt te­­remben tartotta meg ezeket az előadásait a zsidó pap, nagy elismerést aratott vele a theológiai pro­­fesszorok és hallgatók nem lankadó érdeklődése kisérte fejtegetéseit. Csakhamar megjelent nagy munkájának, Mai­­muni Mózes ״ Tévelygők útmutatója“ című böl­­cseleti munkájának első testes füzete,­­amely Pápán az ó-kollégiumi nyomda betűivel nyomtatott. Ez volt a magyar-zsidó tudományos munkásság első, úttörő műve. Nagy elismerést szerzett a pápai zsidó papnak. A Magyar Tudományos Akadémia figyelme reáirányult, szubvenciót szavazott meg a munka további folytatására, s meleg elismerő át­­iratot intézett a tudós fordítóhoz, Maimuni ma­­gyar magyarázójához. A­ zsidó tudománynak Ma­­gyarországon akkor még kevés képviselője volt, de az a kevés zsidó tudós, aki magyar földön élt, benső szeretettel s igaz becsüléssel köszöntötte dr. Klein Mórt. A keresztény tudós körök, theoló- Hugo Krayn, fiatalon elhunyt festő önarcképe Selbstbildnis Kunstsammlung der Jüdischen Gemeinde Berlin 202

Next