Mult és Jövő, 1932 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF * XXII. ÉVFOLYAM, 1932 JANUÁR EDMOND FLEG (PARIS): MIÉRT VAGYOK ZSIDÓ?*) Unokámnak, ki még meg sem született. . . Azt kérdik tőlem, mért vagyok zsidó? Neked akarok erre felelni, kis unokám, ki még meg sem születtél. Mikor leszel elég nagy ahhoz, hogy megérts? Nagyobb fiam tizenkilenc éves, a kisebb tizennégy. Mikor fogsz te megszületni? Tíz vagy tizenöt év múlva talán? Mikor fogod olvasni írásaimat? 1950 vagy 1960-ban? Fognak-e akkor még egyáltalában olvasni? Milyen lesz akkor a világ? A gép elnyomta talán már a lelkét? Az emberi ész talán már új világot teremtett? Törődsz-e majd a problémákkal, amelyek engem foglalkoztattak? Lesznek-e akkor még zsidók? Hiszem! A zsidóság túlélte a Pharaokat, Nebukadnezart, Nagy Konstantint, Mohamedet, az inkvizíciót, túléli majd az automobilt is. De te gyermekem zsidónak érzed-e majd magad? Azt mondják nekem: zsidó vagy, mert zsidónak születtél, nem akartad, nem is tudod megváltoztatni. De elég lesz-e majd neked ez a magyarázat, ha zsidónak születtél ugyan, de nem érzed magad zsidónak? Én húsz éves koromban azt gondoltam, hogy semmi közöm a zsidósághoz. Azt hittem, a zsidóság el fog tűnni és húsz év múlva senki sem beszél majd róla. A húsz év elmúlt és még tizenkettő azóta és én újra zsidó lettem, annyira zsidó, hogy azt kérdik tőlem, mért vagyok zsidó. *) Edmond Kiég híressé vált műve: ״ Pour quois je suis juif?“ (Miért vagyok zsidó?) feltárja az új zsidó lélek fejlődését, első meghasonlásait és eltávolodását, majd fölébredését az öntudatos zsidóságra. A szerző a mű magyarnyelvű közlésének jogát a Múlt és Jövőnek engedte át. ״ Örömmel tölt el — írja Edmond Fleg Patai Józsefnek —, hogy ezzel is felelevenednek a Szentföldön együtt töltött szép napok, melyeknek legközelebb megjelenő leírásában sokszor emlékezem meg Önökről. És örülök, hogy örömet szerezhetek kis könyvemmel önnek viszonzásul az ön csodálatos haszidikus novelláiért, melyeket én most újra elolvastam.“ Fleg művének kitűnő fordítását a francia eredetiből Bisseliches Mózesné végezte. Ami velem történt, veled is megtörténhetek, gyermekem. Ha azt gondolod, hogy teljesen elaludt benned minden zsidó érzés, figyelj és várj, újra fel fog éledni. Régi história ez, de újra kezdődik minden századdal. Izraelt már ezerszer holtnak hitték, de mindig újraéledt. Hallgasd meg, hogyan halt meg és hogyan éledt újra bennem, hogyha egyszer benned is elhal, te is érezd újjászületését, így én átadom Neked zsidóságomat, te továbbadod másoknak, ha tudod és akarod és mindketten eleget teszünk a szent parancsnak. ״Viseld szavaimat szivedben és lelkedben, viseld azokat jebek kezeiden, legyenek azok emlékeztető kötelék gyanánt szemeid között. Tanítsd azokra gyermekeidet.“ Az elvesztett zsidóság. I. Sokat láttam én gyermekkoromban, amit te sohasem fogsz látni az én hibámból. Atyám igaz ember volt, az írás szavai szerint, anyám szelíd papnője házának. A vallás ebben az időben belevegyült az élet minden megnyilvánulásába, de olyan egyszerűen és természetesen, hogy nem is láttam benne vallást. Természetesnek találtam, hogy atyám reggelenkint beburkolódzott fehér imasáljába, fejét és kezeit bőrszalagokkal övezte és szavakat mormolt, amelyek talán nem is voltak szavak. Az étkezés utáni áldást époly szükségesnek gondoltam, mint magát az étkezést és péntek este nem lepett meg, amikor anyám kiterjesztette kezeit az olajmécses felett. Mindent, ami a konyhához tartozott, a vallás szabályozott. A hús után nem volt szabad vajat enni, sem oly késsel vágni a húst, mellyel sajtot vágtak. Mert külön edény volt a tejesnek, külön a zsírosnak és ezeket bűn volt összecserélni. Ha liba jött Strassburgból, veres pecsét volt a nyakán, furcsa jelekkel, melyekből anyám és Lisette szakácsnőnk leolvasták, hogy mely nap és mely órában vágták le az állatot és meg szabad-e azt még főzni. 3