Mult és Jövő, 1934 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1934-04-01 / 4. szám

DR KOHLBACH BERTALAN: EGY TÓRA-VÉRT 1794-BŐL A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN Amikor már az elemi iskolába jártunk, legjobban érde­­kelt minket az 1848/49-iki szabadságharc. Nagymama nem egyszer mesélte el nekünk, hogy az 1848/49-iki téli hadjá­­ratban az osztrák generális, Schlik Liptószentmiklósra is bevonult, a vármegyeház elé vontatta az ágyúkat, hadisar­­cot vetett ki a megyei gentryre és a megye Kossuth-párti zsidóságára. Akkor még Liptó vármegye zsidósága egy hit­­községben, a miklósiban tömörült. Schlik a zsidóságra 20.000 (húszezer) pengő forintnyi hadisarcot rótt ki és pa­­rancsba adta, hogy ezen összeget huszonnégy órán belül be kell szolgáltatni, különben túszokul elviszi a rabbit, az el­­nököt és néhány előkelő hitközségi tagot. Ekkor — mesélte nagyanya a kerek kályha mellett, az előtte zsámolyon ülő unokáinak — a hitközség összeszedte a jobbmódú családoktól a sarc egy részét, a másik részét úgy fedezte, hogy összeszedte a zsinagóga és a chevra­­kadisa szertartási, nemes fémből készült felszerelését: tóra­­díszt (klo­kódes), serleget, menorálit, karos gyertyatartókat stb. és pénzzé tette. Megemlítette nagyanyánk azt is, hogy a sok eladott és elzálogosított tárgy között volt egy igen szép és értékes ,,klé­kódes“. Talán egy fél évszáz múlt el azóta. Nem gondoltam én Schlikre, sem a liptószentmiklósi zsidók hadisarcára. S íme! Az unoka elé került a Magyar Nemzeti Múzeum régiség­­tárában ama híres tóra-vért, amelyről nagymama mesélt, amelyet 1845-ben, az éppen ez esztendőben épült új temp­­lom részére megvett volt a miklósi chevra-kadisa. Megha­­tottan tartottam kezemben szülővárosomnak e zsidó erek­­lyéjét. A liptószentmiklósi, igazán gyönyörű zsinagógának rendkívül díszes frigyszekrényébe illett a sok szép tóradísz, amelynek legérdekesebbjét és legértékesebbjét bemutatta Varjú Elemér, a múzeumi Régiségtár igazgatója. Két igen különös jelenség tűnik fel. Az egyik, hogy e­zérten van öt emberi szobrocska, a Tízige és egyéb szent­­írási tilalom ellenére. Növény és állat ábrázolásával talál­­kozunk, később stilizált angyalok képével is, de emberi alakkal nem. A másik feltűnő jelenség, hogy az ábrázolt két kőtáblán nincsen meg a tíz ige, hanem csak hat. A­ tóra­vert (tasz) barokk munka. Sima, aranyozott ezüst lemez, amelyhez ezüst szegecsek és kapcsok erősítik a dús és változatos ékítményeket. A vért ékítményének az alaprajza kapuzat, amelynek félfája korona alakú oszlop­­főben végződő, filigránnal bevont, trapéz­ alakú talapzaton álló aranyozott ezüst félhenger, amelyet körülfut filigrán virágfüzér, a virágkehely bibéje váltakozva ezüst gömb és ezüst foglalatú ékkő. A talapzatot bevonja 9—9 virágból álló filigrán háló, a trapéz alapjához hozzásimul egy-egy szívalakú barokk címerpajzs, amelynek rovátkás keretét egy-egy csiszolt csat­­gránát díszíti. Az oszlopokon van egy-egy áttört művű, vert barokk virágváza, három-három virággal és három-három csipkézett levéllel (a jobboldalú szélső levélke letört). Az oszlop ta­­lapzatán van, zsinórsodronyos keretben, a vésett feliratú, aranyozott ezüst lemez. A jobboldali lemez vésete: ךייש ק״חל ה״ג הפ ק״ק שאלקימ (Tulajdona a kegyes cselekedetek szent­ egyletének Miklóson), a baloldalinak a vésete: ו [UNK] [UNK] ת [UNK] [UNK] [UNK] ה [UNK] [UNK] [UNK] ק [UNK] [UNK] [UNK] (Megvették 605-ben — 1845.) A kapuzat befejező dísze csengős, pántos korona; a koronában van aranyozott ezüst csengő, a korona dísze egy a kapuzat fölé hajló tömör ezüst galamb, kiterjesztett szár­­nyakkal, csőrében levélkével (nem olajfa-, hanem rózsa­­levéllel). A korona öt pántja kifelé domborodik kagyló­­alakú alapból; az egyes pántok aranyozott ezüstből valók; díszítésük filigrán virág, lent kék ékköves, különben ezüst gömbös bibével. Három pántból a harmadik és negyedik virág között a pántból kiemelkedik egy-egy galambfej. A korona pereme 16 virágból álló füzér. A vért mindkét sarkán, a barokk­ vázában levő virág­­csokor fölött van egy-egy trébelt galamb. A tóra­vért legérdekesebb és legművészibb része a kö­­zépső. Zsinórsodronyos, ezüst gömbben végződő támasz kö­­zött van három áttört művű erkély vagy szószék, a korlát díszítménye bordás, trébelt, hatszögű ezüst lemez, az er­­kély fölötti és alatti falfelületet ékíti szegeccsel az alap­­hoz erősített barokk díszítés. Az erkélyen van három aranyozott ezüst szobor; a középsőn (tömör egész alak) Mózes michelangeleszk felfo­­gásban, jobbjában tartja a két kőtáblát a bevezető istenről szóló igével és három tilalommal. A bal karját felemeli és mutatóujját fölfelé tartja. Tőle jobbra van Ádáron főpap (trébelt), a süveggel a fején és láncocskán függő (öntött) ezüst füstölő. Mózestól Régi Tóra-vért a Magyar Nemzeti Múzeumban 107

Next