Mult és Jövő, 1936 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
len pillanat legalább huszonötször ismétlődött meg, anélkül, hogy a játék izgalmában a tüzet egyik, vagy a másik meg [UNK] bolygatta volna. Nincs az a boxmérkőzés, amely olyan izgalmas érdeklődést válthatna ki a nézőből, mint amilyet ez a ״ fantazite“játék váltott ki a környezetéből. A táncoló lányok dobper [UNK]gésébe buzdító szavaik, az ujjongás, meg a csalódottság felkiáltásai vegyültek. És mikor a játék véget ért, a győzteseket a vendég megajándékozza. Az egyik győző, szerencsénkre, megelégedett egy selyem kefijával (beduin-kendő); a másik egy díszesen fonott lovaglókorbácsot kapott. De a szállásadó gazda is igényt tartott arra, hogy kiválaszthasson valamit a felszerelésemből. Az ő tetszését a Rapide biztonsági borotválókészlet nyerte meg. — De hiszen ti nem borotválkoztok, — mondtam meglepődve. — Nem, — felelt a gazda nevetve — mi nem vágjuk le a szakállunkat, de az ellenségét fogjuk vele lekoppasztani, aminél szörnyűbb megszégyenítés már nem képzelhető. Ennél aztán többet nem is mertem mondani és leplezett sóhajtással engedtem át neki az apparátust. Mert, ha ő azt mondta, hogy az én sátram a te sátrad, az én kenyerem a te kenyered, akkor erre legalábbis azzal illik felelni, hogy az én felszerelésem a te felszerelésed. Az ilyesmi alól kibúvót keresni nem szabad, de veszélyes is volna. Bármilyen drága és nélkülözhetetlen kelléke legyen is a felszerelésünknek az, ami a vendéglátó beduinnak megtetszik, attól boldogan,sugárzó arccal ajánlatos megválni. Hisz ő is örömmel állta vendéglátó mondókájának minden kijelentését, még azt is, amit utoljára mondott, mert hiszen az ő asszonyai éppen úgy kiszolgáltak engem, mint őt magát. Igaz, hogy végül én is szívesen választottam volna a feleségei közül egyet, pedig a lányaim se voltak csúnyák, kedvesek, csinosak voltak, ami azt illeti, szó sincs róla. De a legfatalabbik asszony: fülében Napoleon-aranyakkal, nyakában meg ébenfekete hajában fölfűzött, csillagos ezüstpiaszterekkel, keblén pedig egy hatalmas, fényes egyiptomi medzsidivel... na dehát a fellobbanó szerelem úgy se juthatott volna szóhoz és másnap reggel a sátor árnyékában üldögélve, míg a lovakat rendbehozták, eltűnődhettem a sivatag primitív ,szokásain és rideg, ősi törvényein. Itt Petrától Koveitig, a Holt-tengertől a Vörös-tengerig évezredek óta semmi sem változott. A sátraknak nemcsak a formájuk, de még az anyaguk is ugyanaz. A kecskebőrből készült víztömlők (amelyekből egyet haza is hoztam) tökéletesen olyanok, mint Ábrahám idejében. Az ételek elkészítési módja, a ruházat, a háziállatok, az edények, eszközök teljesen ugyanazok, mint amilyeneket a messze múltban használnak. Ha valaki a bibliai múlt levegőjében akarja magát érezni, menjen a kádári nomád sátrak közé és figyelje meg az itteni emberek életét, amely szokásaiban, feltételeiben, külső megnyilvánulásaiban teljesen azonos az ősapákéval. Itt élnek a legvadabb, a legvakmerőbb beduinok, akiknek az elődeivel Amalek idejében a zsidó törzsek annyit harcoltak. Arcuk, viseletük, életmódjuk ugyanaz ma is. Rablási szenvedélyük a dzsófi oázisokon és a szíriai sivatagon át még Palmyra környékére is felviszi őket, hogy ott a bagdad—׳ damaszkuszi útvonalon haladó karavánokat megsarcolhassák. Az élet itt, amely minden álmával, vágyával, vadságával és szépségével, fel-feltűnő, újra elmosódó délibábjaival megkövülten tűnt eddig, úgy látszik ma már, hogy mégse örök időkre állt meg. A tevék, a juhok és lovak, no meg a feleségek száma is ma még a vagyon, a jólét fokmérője. A legelőért ma is harcolni kell, az asszonyért is az életét kockáztatja a férfi. Vérrel kell fizetni érte és azé lesz, aki ügyesebb, bátrabb, fortélyosabb a viadalban. Ez így van századok óta. A sátor legszebb virágszála mindig a legerősebb, a legügyesebb férfi, utódját hozza a világra. Csak ezzel az ősi szokáson alapuló természetes kiválasztódással magyarázható, hogy az ittenieknél szebb, értelmesebb, gyönyörűbben megtermett emberpéldányokkal sehol se találkoztam még. Én még láttam itt azt a vad romantikát, amelynek hűlt helyét fiaink már csak a kényelmes vonatok ablakaiból fogják szemlélni. Huszonöt évvel ezelőtt ki merte volna hinni és állítani, amit ma még határozottabban le merek írni, hogy a kolonizációs munka rohamlépése, amelynek az angol Imperium hatalmi érdeke konszolidált alapot biztosít — gazdasági lendületével a félvad perifériákat is magával fogja ragadni. És a megújhodás szelleme még Palmyra, Baalbek és Petra csodálatos, de rég halott falai közé is életet lehel. ׳ Mert Palmyra lesz az az elágazási pont, amelyen át a Bagdad-vasút összekötő vonala a köveit vonal felé halad és akkor adva lesz a kulturális és gazdasági vérkeringés minden feltétele, amely Palesztinát, Szíriát és Mezopotámiát a föld kincses kamrájává varázsolja. És a nagyvilág minden kultúrára, művészetre, csodára szomjas emberének az lesz a legszebb álma, hogy ezeket a helyeket felkereshesse és láthassa a klasszikus művészet ősi keretét a modern élet gazdag tartalmával és lüktetésével kitöltve. És akkor... Esti tűztáncok, ״ fantazije‘4-játék, kereskedő-karavánok fosztogatása, asszonyrablás, vad romantika, vendéglátó nyájas beduinsátrak — örökre Isten veletek! Sir Artur Waychope, Palesztina kormányzójának látogatása a jeruzsálemi új Bezalel művésziskolában. I. sor. Jobbról balra. Mr. Bowmann, Dr. Ruppen, Sir Arthur Wauchope kormányzó, Joseph Budko, az új Bezalel igazgatója. II. sor. Mr. St. Badington, Anne Ticho festőművésznő, Dr. Landauer. 85