Mult és Jövő, 1943 (33. évfolyam, 1-8. szám)
1943-01-01 / 1. szám
A ״ZSIDÓ MAGATARTÁS’־-RÓL Komoly Ottó, a cionisták elnöke, nemrégiben tanulmányt jelentetett meg ״ Cionista életszemlélet“ címen. Végigolvastam ezt a tanulmányt és első, legerősebb impresszióm az volt róla, hogy jóleső olvasmány. Mindenfajta írásnak, de zsidótémájú műnek talán leginkább, egyik legfontosabb erőssége az, ha úgy tudja képviselni mondanivalóját, hogy jól essen olvasni még annak is, aki esetleg nem ért egyet vele. Én nagyon sokban egyetértek Komoly Ottóval s így kétszeresen örülök neki, hogy ilyen jólesően tisztességes, mértéktartó, komoly és úrihangú írással áll a nyilvánosság elé. A Cionista életszemléletbe az önmagáról őszintén gondolkozni tudó zsidó részére egyszerűen ,,zsidó életszemlélet”, minden jelző nélkül. Mert elfogadhatják azok is, akik Komoly Ottó végső következtetéseit a zsidókérdés és antiszemitizmus kérdésének megoldásában nem fogadják el. Akik tagadják Palesztinát, mint megoldási lehetőséget. Ezek számára még mindig nyitva áll a lehetőség, hogy találjanak ki valami jobbat, mint Palesztina, esetleg fogadják el a végsőkig vitt asszimiláció gondolatát, a teljes, tökéletes beolvadás elvét, mely egyenlő a zsidóság megszűnésével. De a végső következtetéstől eltekintve — ismétlem — minden tisztességesen és őszintén gondolkodó zsidó részére is életszemlélet 44 lehet az, amit Komoly Ottó tanulmányában, a sorokban és a sorok között megírt. Mert ez az ״ életszemlélet’4 a gyakorlatban ״ magatartást’4 is jelent. Viselkedésünket a zsidóságon belül és kifelé egyaránt. Valami iránytű-félét, amire a zsidó tömegeknek ma nagyobb szükségük van, mint tegnap volt, és holnap, azt hiszem, még nagyobb szükségük lesz, mint ma. Vagyunk néhányan, akik aggodalommal látjuk, hogy a magyar-zsidó tömegek lelkében valami csodavárás, valami passzív Messiás-hit uralkodik el. Valami homályos elképzelés, mely azt hiszi, hogy változhat a világ körülöttünk, nekünk nincs más dolgunk, mint lelkünkben megállni egy negyedszázad előtti dátumnál s megvárni azt, míg minden naptár visszaigazodik hozzánk. A magyar zsidók nagy többségének nincs más elképzelése a jövőről, csak a múlt. Kétségtelen, hogy erre a tömegre óriási csalódás vár. S az is kétségtelen, hogy ez a csalódás nagyobb pusztítást fog véghezvinni a lelkileg teljesen készületlen zsidóságban, mint a két évtized előtti meglepetés. Legyek rossz próféta, de sajnos nem tudok szabadulni a sejtéstől, hogy ״ izraelita vallási!44 testvéreink a maguk makacs, ódon és nem teljesen őszinte életszemléletükkel szörnyű zsákutcába kerülnek. Egy tévedésnek bármi nehéz következményeit még valahogy ki tudja bírni egy közösség s találhat az új helyzetben ösvényt, mely a szabadba vezet, de ha ismételten beleesik ugyanabba a tévedésbe, akkor csaknem teljesen menthetetlen. Régen várok már olyan hivatalos útmutatásra, mely alkalmas a tömegek gondolkozásának helyes irányba terelésére. Külső és belső, várható és váratlan eseményekkel szemben való olyan zsidó magatartás megjelölésére, mely őszinte, mert bátran számba veszi az elképzelhető lehetőségeket és viszonylag a legcélravezetőbb, mert nem külső eseményekből, hanem a zsidóság életszemléletéből és életérdekeiből indul ki. Nemrégiben akadt egy-két ilyenfajta megnyilatkozás. Ezek közé számítom Komoly Ottó tanulmányát , méginkább alább következő nyilatkozatát, mely egy vele való beszélgetésem eredménye. Komoly Oló ״cionista magatar [UNK] fás44-ról beszél. Én újra azt mondom: ״ zsidó magatartás‘* ez, minden különösebb jelző nélkül. Hogy éppen a cionisták azok, akik ennek a magatartásnak helyességét felismerik, hogy éppen cionista vezető az, aki ennek a magatartásnak fontosságát hangsúlyozza, az csak azt bizonyítja, hogy e pillanatban a cionista magyar zsidóság elképzelése jár legközelebb a valósághoz. Ők vannak leginkább tisztában azzal, hogy mi a helyes zsidó magatartás. Egyetlen kifogás lehet csupán a Cionista Szövetség vezetőségével szemben: munkáját nem folytatja sem olyan lendülettel, tömegnevelő, sem olyan érezhetően, ahogy az idő megkövetelné. Erre a kifogásra Komoly Ottó elnök a következő magyarázattal felelt: — A belső, úgynevezett galuth-cionista munkát, ami nem egyéb, mint közösségi nevelő tevékenység, bizonyos mértékben megbénítja az a körülmény, hogy 1940 óta a cionista szövetség vidéki helyi csoportjai, fiókegyesületei és szakosztályai nem működhetnek és a szövetség sem nyelvtanfolyamokat, sem szemináriumokat nem tarthat. héber Az egyesületi jog korlátozása nagyobb szabású előadások gyakoribb tartását nem teszi lehetővé. Ilyenformán azok a közvetlen nevelőeszközök, melyek azelőtt a szövetség rendelkezésére álltak, nagyrészben elvesztek számunkra. Tényként megállapíthatom, hogy a cionista szellemű nevelőmunkát a magyar kormányzat nem nézi rossz szemmel, az ilyenfajta tevékenység intenciói a kormányzat intencióival ellentétben nincsenek. A munkát tehát a változott körülmények között, a ha korlátoltabb mértékben is, de tovább folytatjuk. Ennek közösségi nevelőmunkának szerves részeként írtam ,,Cionista életszemlélet“ című tanulmányomat is. Ebben kifejeztem azt, hogy a kétségtelenül meglévő zsidókérdés megoldása, mégpedig pozitív irányú megoldása csakis a zsidóság közreműködésével képzelhető el, ha nem akarjuk, hogy 1