Mult és Jövő, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

Az új Múlt és Jövő TJÉT évi hallgatás után újra megszólal a « Múlt és Jövő »>. /­­ Tudjuk, hogy sokan felteszik a kérdést : mit akar ? mire tanut ma a « Múlt és Jövő » ? A “Múlt és Jövő» szólni fog a magyar nyelvterületről származó izraeli zsidósághoz, mert úgy érezzük nélkülöz egy tartalmában és kiállításban nívós folyóiratot. Szólni fog azonban a « Múlt és Jövő » elsősorban a diaszpórá­­ban élő magyar származású zsidósághoz. Választ akar adni elvi bizonytalanságából adódó kérdéseire. Ennek a rétegnek szüksége van határozott útmutatásra,mert ha a szétszéledt magyar származású zsidóság bárhol a világban látszólagosan nyugvópontra talál, min­­denről újból megfeledkezik és visszaesik régi gerinctelenségébe. Újra érvényesül életmódjában, tetteiben a már csődöt mondott asszimiláns felfogás. Eszközünk és legfontosabb célunk ezért az új héber kultúra megismertetése, mert a héber irodalom nevel zsidó népi öntudatra, gerincességre, szolidaritásra. A héber irodalom visszatükrözi azt a forradalmi változást, amelyen a zsidó nép a palesztinai zsidó nemzeti otthon megalapí­­tása majd Izrael függetlenségének kiharcolása óta keresztül ment. A magyar származású zsidóság és az újonnan bevándoroltak nem élték át ezt a változást és így nem is érthetik meg mindaddig, amíg nem ismerik meg a zsidó kultúra és a héber irodalom útján a zsidó népiség igazi énjét, valóságos életét és munkáját. A héber irodalom nemcsak az izraeli történéseket, a valóságot tükrözi vissza, hanem a zsidó népnek a produktív fizikai munká­­hoz való viszonyát. Kifejezi azt az akaratot, amellyel a zsidó nép fiai meghódították a munkát, megmutatja, hogyan szerették meg az országot, amelyet vérrel, fiatalok ezreinek hősi feláldozásával szereztek meg. A héber irodalom megmagyarázza a világ zsidóságának, hogyan alakult ki Izrael népének hazaszeretete és mily erő és szellem la­­kozik azokban, akik a nyomasztó klíma és természeti sivárság ellenére megkezdték és folytatják a nép megújhodásához ve­­zető hatalmas építő munkát. A héber irodalom a zsidó nép ételével és fejlődésével halad együtt. A zsidó nép élete az, amit mond és ennek ismerete nélkül nem lehet zsidó a zsidó sem Izraelben, sem a diaszpórában. A « Múlt és Jövő » független társadalmi és irodalmi kritiká­­val él. Minden kritikában alaposságra és szakszerűségre törek­­szünk. Minden kritikánk alapja a zsidóság népi voltának hang­­súlyozása és érdekeinek szolgálata — iránya a haladás. A « Múlt és Jövő » következetes marad abban az évtizedeken át hirdetett felfogásában, hogy a zsidókérdés kizárólag a cioniz­­mus népi tudatosításán keresztül a zsidó haza elismerése útján oldható meg. A ״ Múlt és Jövő » építő kritikával akar a fiatal zsidó írónem­­zedék mellé állni. Helyet akar biztosítani minden új számára, amiben konstruktív érték van. Azzal az írónemzedékkel akarunk együtt dolgozni, mely nem tagadja meg zsidó voltát, ha bárhol a világon, bármilyen körülmények között él is. E felfogásunkban nem vezet bennünket zsidó sovinizmus és nem is fogunk helyet adni oktalan nacionalista és­ soviniszta hangoknak. Alapelvünk a zsidó haza szeretete, a zsidó alkotás megbecsülése, évezredes kultúránk ápolása, a nemzeti büszkeség érzésének jól értelmezett haladó szellemben való hirdetése. Tudatában vagyunk annak, hogy zsidó élet és kultúra nemcsak Izraelben van, ezért megfelelő helyet biztosítunk az Izraelen kí­­vül élő zsidóság társadalmi és kultúrkérdéseinek. Tudatában vagyunk annak is, hogy nemcsak zsidó kultúra van a világon. Ezért nagy súlyt helyezünk a világirodalmi alkotások, művészeti értékek, valamint gazdasági felfogások ismertetésére. Sokat tanulhat a zsidóság a nem zsidó világ gondolkodóinak és művészeinek alkotásaiból. Ezzel szolgálni akarjuk a zsidó és a többi népek közötti közeledést, együttműködést, ami kell, hogy előmozdítsa a népek megértését és a világ békéjét. A « Múlt és Jövő » emlékeztetni is akar. Amikor néhány évi hallgatás után harmincötödik évfolyamával újra elindul útjára, elsősorban több évtizedes programmját tűzzük újból zászlajára. Emlékeztetni és figyelmeztetni... A « Múlt és Jövő » beszüntetéséig harcolt a reakció ellen. Ezt a küzdelmét az úgynevezett legboldogabb békeidőkben kezdte. Már akkor zsidó önérzetre, héber kultúrára, cionizmusra tanított, ami­­kor Európa és közöttük a magyarajkú zsidóság még nem hitte, hogy egyszer még­­ keserves áron rá kell döbbenjen zsidó voltára.­­Már az ezerkilencszáztizes években élesztgette a zsidó népi öntudat lángjait, a huszas évek konszolidációs korszakában pedig nem szűnt meg emlékeztetni Orgoványra és figyelmeztetni a cionista prognózisra. Élesen szembenállón a « Múlt és Jövő » azzal a megalkuvó zsidó felfogással is, mely a feledés homályába kívánta burkolni a tömegvérengzéseket, a törvényesített antiszemitizmus, a numerus clausus megteremtőinek igazi arcát. A « Múlt és Jövő » emlékezteti a zsidóságot és a világ népeit a magyarországi barbár antiszemitizmus elindítóira, s mai terjesz­­tőire, akik szerte a világon széthmnlik az antiszemita jelszavakat és zagyva ideológiájukat. Újból megmételyezni készülnek a világot, mely nem látja, hogy ezekkel az akár propagandisztikus, akár hadászati szem­pontból való kézfogás csak romlást hozhat az emberiségre. A « Múlt és Jövő » küzdeni fog a felszabadulás előtt és után megszökött fasiszta szellemi vezérek és követőik propagandája és ténykedéseik ellen. Tesszük ezt abban a hitben, hogy egyszer mégis feleszmél a kultúrvilág és kiközösíti minden társadalmak és né­­pek e konkoly hintóit. Az európai tragédia és a világ minden részében jelentkező hol nyílt, hol leplezett antiszemitizmus kell, hogy döntő megfonto­­lásra késztesse a világ zsidóságát. A « Múlt és Jövő » egyik fela­­datául tűzi ki a diaszpóra zsidóságát nagy elhatározásokra bírni. Gyors cselekedetekre saját jövője és a zsidó haza érdekében. Az Észak és Délamerikában, Európában, vagy bárhol másutt élő zsi­­dóság, legyen az ipar, vagy bankfejedelem, szellemi munkás, sza­­tócs, vagy napszámos, vagyonának és jövedelmének megfelelő hányadát vigye át, vagy helyezze el ingatlan­vásárlás, vagy ipari vállakozás formájában Izraelbe. Gondoljanak arra, hogy milyen jelentősége volna az európai maradék zsidóság szempontjából, ha a fasizmus uralomra jutása előtt tőkéjüknek csak egy töredékét Palesztinában helyezték volna el. Minden galut zsidónak egyéni érdeke ez és egyben az egyetemes zsidó nép fejlődésének, jövőjének létkérdése. Világos álláspontunk, amit a « Múlt és Jövő » minden időben követni fog : a világ bármelyik sarkában élő zsidó testvérünk tagja a zsidó nép egészének. A világ zsidósága Izrael lakosságával együtt alkotja az osztatlan zsidó népet. A zsidó néphez tartozhat mindenki, — tekintet nélkül állampol­­gárságára — aki zsidónak vallja magát. Erre a konzekvenciára tanít az új zsidó történelem minden lapja. Minden zsidónak, aki ma még rendelkezik mozgási és cselekvési szabadsággal, ennek az elvnek tudatában kell jövőjét irányítania. Végül önmagunkról. Nem egyszerű feladat a « Múlt és Jövő »-t olyan gazdag és vál­­tozatos tartalommal és kiállításban tovább folytatni, amint azt a « Múlt és Jövő » olvasói évtizedeken át megszokták. Nem egyszerű feladat, mert a régi munkatársak és talán éppen a « Múlt és Jövő » által felfedezett fiatal tehetségek túlnyomó részben hiányzanak. Nincsenek meg, mert amint Patai József harminc évvel ezelőtt írt versében mondja : « Ezerfelé suhintott a Kaszás ». Nem természetes halál volt a végzetük, hanem a magyar és német nácipribékek. És mégis megmaradt egy kis töredék, kultúr­életünk képviselői­­nek kis magja. így indul meg újra a « Múlt és Jövő », hogy teljesítse fontos hivatását, amihez elvárja és kéri az egyetemes zsidóság támoga­­tását, együttműködését. Grossman Sándor 3

Next