Mult és Jövő, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Az új Múlt és Jövő TJÉT évi hallgatás után újra megszólal a « Múlt és Jövő »>. / Tudjuk, hogy sokan felteszik a kérdést : mit akar ? mire tanut ma a « Múlt és Jövő » ? A “Múlt és Jövő» szólni fog a magyar nyelvterületről származó izraeli zsidósághoz, mert úgy érezzük nélkülöz egy tartalmában és kiállításban nívós folyóiratot. Szólni fog azonban a « Múlt és Jövő » elsősorban a diaszpórában élő magyar származású zsidósághoz. Választ akar adni elvi bizonytalanságából adódó kérdéseire. Ennek a rétegnek szüksége van határozott útmutatásra,mert ha a szétszéledt magyar származású zsidóság bárhol a világban látszólagosan nyugvópontra talál, mindenről újból megfeledkezik és visszaesik régi gerinctelenségébe. Újra érvényesül életmódjában, tetteiben a már csődöt mondott asszimiláns felfogás. Eszközünk és legfontosabb célunk ezért az új héber kultúra megismertetése, mert a héber irodalom nevel zsidó népi öntudatra, gerincességre, szolidaritásra. A héber irodalom visszatükrözi azt a forradalmi változást, amelyen a zsidó nép a palesztinai zsidó nemzeti otthon megalapítása majd Izrael függetlenségének kiharcolása óta keresztül ment. A magyar származású zsidóság és az újonnan bevándoroltak nem élték át ezt a változást és így nem is érthetik meg mindaddig, amíg nem ismerik meg a zsidó kultúra és a héber irodalom útján a zsidó népiség igazi énjét, valóságos életét és munkáját. A héber irodalom nemcsak az izraeli történéseket, a valóságot tükrözi vissza, hanem a zsidó népnek a produktív fizikai munkához való viszonyát. Kifejezi azt az akaratot, amellyel a zsidó nép fiai meghódították a munkát, megmutatja, hogyan szerették meg az országot, amelyet vérrel, fiatalok ezreinek hősi feláldozásával szereztek meg. A héber irodalom megmagyarázza a világ zsidóságának, hogyan alakult ki Izrael népének hazaszeretete és mily erő és szellem lakozik azokban, akik a nyomasztó klíma és természeti sivárság ellenére megkezdték és folytatják a nép megújhodásához vezető hatalmas építő munkát. A héber irodalom a zsidó nép ételével és fejlődésével halad együtt. A zsidó nép élete az, amit mond és ennek ismerete nélkül nem lehet zsidó a zsidó sem Izraelben, sem a diaszpórában. A « Múlt és Jövő » független társadalmi és irodalmi kritikával él. Minden kritikában alaposságra és szakszerűségre törekszünk. Minden kritikánk alapja a zsidóság népi voltának hangsúlyozása és érdekeinek szolgálata — iránya a haladás. A « Múlt és Jövő » következetes marad abban az évtizedeken át hirdetett felfogásában, hogy a zsidókérdés kizárólag a cionizmus népi tudatosításán keresztül a zsidó haza elismerése útján oldható meg. A ״ Múlt és Jövő » építő kritikával akar a fiatal zsidó írónemzedék mellé állni. Helyet akar biztosítani minden új számára, amiben konstruktív érték van. Azzal az írónemzedékkel akarunk együtt dolgozni, mely nem tagadja meg zsidó voltát, ha bárhol a világon, bármilyen körülmények között él is. E felfogásunkban nem vezet bennünket zsidó sovinizmus és nem is fogunk helyet adni oktalan nacionalista és soviniszta hangoknak. Alapelvünk a zsidó haza szeretete, a zsidó alkotás megbecsülése, évezredes kultúránk ápolása, a nemzeti büszkeség érzésének jól értelmezett haladó szellemben való hirdetése. Tudatában vagyunk annak, hogy zsidó élet és kultúra nemcsak Izraelben van, ezért megfelelő helyet biztosítunk az Izraelen kívül élő zsidóság társadalmi és kultúrkérdéseinek. Tudatában vagyunk annak is, hogy nemcsak zsidó kultúra van a világon. Ezért nagy súlyt helyezünk a világirodalmi alkotások, művészeti értékek, valamint gazdasági felfogások ismertetésére. Sokat tanulhat a zsidóság a nem zsidó világ gondolkodóinak és művészeinek alkotásaiból. Ezzel szolgálni akarjuk a zsidó és a többi népek közötti közeledést, együttműködést, ami kell, hogy előmozdítsa a népek megértését és a világ békéjét. A « Múlt és Jövő » emlékeztetni is akar. Amikor néhány évi hallgatás után harmincötödik évfolyamával újra elindul útjára, elsősorban több évtizedes programmját tűzzük újból zászlajára. Emlékeztetni és figyelmeztetni... A « Múlt és Jövő » beszüntetéséig harcolt a reakció ellen. Ezt a küzdelmét az úgynevezett legboldogabb békeidőkben kezdte. Már akkor zsidó önérzetre, héber kultúrára, cionizmusra tanított, amikor Európa és közöttük a magyarajkú zsidóság még nem hitte, hogy egyszer még keserves áron rá kell döbbenjen zsidó voltára.Már az ezerkilencszáztizes években élesztgette a zsidó népi öntudat lángjait, a huszas évek konszolidációs korszakában pedig nem szűnt meg emlékeztetni Orgoványra és figyelmeztetni a cionista prognózisra. Élesen szembenállón a « Múlt és Jövő » azzal a megalkuvó zsidó felfogással is, mely a feledés homályába kívánta burkolni a tömegvérengzéseket, a törvényesített antiszemitizmus, a numerus clausus megteremtőinek igazi arcát. A « Múlt és Jövő » emlékezteti a zsidóságot és a világ népeit a magyarországi barbár antiszemitizmus elindítóira, s mai terjesztőire, akik szerte a világon széthmnlik az antiszemita jelszavakat és zagyva ideológiájukat. Újból megmételyezni készülnek a világot, mely nem látja, hogy ezekkel az akár propagandisztikus, akár hadászati szempontból való kézfogás csak romlást hozhat az emberiségre. A « Múlt és Jövő » küzdeni fog a felszabadulás előtt és után megszökött fasiszta szellemi vezérek és követőik propagandája és ténykedéseik ellen. Tesszük ezt abban a hitben, hogy egyszer mégis feleszmél a kultúrvilág és kiközösíti minden társadalmak és népek e konkoly hintóit. Az európai tragédia és a világ minden részében jelentkező hol nyílt, hol leplezett antiszemitizmus kell, hogy döntő megfontolásra késztesse a világ zsidóságát. A « Múlt és Jövő » egyik feladatául tűzi ki a diaszpóra zsidóságát nagy elhatározásokra bírni. Gyors cselekedetekre saját jövője és a zsidó haza érdekében. Az Észak és Délamerikában, Európában, vagy bárhol másutt élő zsidóság, legyen az ipar, vagy bankfejedelem, szellemi munkás, szatócs, vagy napszámos, vagyonának és jövedelmének megfelelő hányadát vigye át, vagy helyezze el ingatlanvásárlás, vagy ipari vállakozás formájában Izraelbe. Gondoljanak arra, hogy milyen jelentősége volna az európai maradék zsidóság szempontjából, ha a fasizmus uralomra jutása előtt tőkéjüknek csak egy töredékét Palesztinában helyezték volna el. Minden galut zsidónak egyéni érdeke ez és egyben az egyetemes zsidó nép fejlődésének, jövőjének létkérdése. Világos álláspontunk, amit a « Múlt és Jövő » minden időben követni fog : a világ bármelyik sarkában élő zsidó testvérünk tagja a zsidó nép egészének. A világ zsidósága Izrael lakosságával együtt alkotja az osztatlan zsidó népet. A zsidó néphez tartozhat mindenki, — tekintet nélkül állampolgárságára — aki zsidónak vallja magát. Erre a konzekvenciára tanít az új zsidó történelem minden lapja. Minden zsidónak, aki ma még rendelkezik mozgási és cselekvési szabadsággal, ennek az elvnek tudatában kell jövőjét irányítania. Végül önmagunkról. Nem egyszerű feladat a « Múlt és Jövő »-t olyan gazdag és változatos tartalommal és kiállításban tovább folytatni, amint azt a « Múlt és Jövő » olvasói évtizedeken át megszokták. Nem egyszerű feladat, mert a régi munkatársak és talán éppen a « Múlt és Jövő » által felfedezett fiatal tehetségek túlnyomó részben hiányzanak. Nincsenek meg, mert amint Patai József harminc évvel ezelőtt írt versében mondja : « Ezerfelé suhintott a Kaszás ». Nem természetes halál volt a végzetük, hanem a magyar és német nácipribékek. És mégis megmaradt egy kis töredék, kultúréletünk képviselőinek kis magja. így indul meg újra a « Múlt és Jövő », hogy teljesítse fontos hivatását, amihez elvárja és kéri az egyetemes zsidóság támogatását, együttműködését. Grossman Sándor 3