Mult és Jövő, 1953 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1953-01-01 / 1. szám
A Múlt és Jövőt 36 [UNK] évfolyama elé 1 §53 |״10§1 «1111111111111!11111111111111111111!1111111!1111111!111 ו||||||||! Negyvenhárom évvel ezelőtt alapította Dr. Patai József a Múlt és Jövőt — a magyarországi zsidóság legelső irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóiratát. Forradalmat jelentett a zsidótlan magyar zsidóság körében a ragyogó tartalmú, bátor kiállású, zsidó népi öntudatot hirdető művészi kivitelű lap. A zsidó kultúra tárháza lett a generációkat nevelő Múlt és Jövő, mert tudós-poéta alapító szerkesztője Dr. Patai József a lap köré gyűjtötte és nyilvánosságot adott minden fellobbanó zsidó tehetségnek és egész író és művész gárdát nevelt, amint azt csak a minap írta meg Dr. Friedmann Ignác a megújult Múlt és Jövő múlt évi októberi számának vezércikkében: ״ . . . ö indította meg a régi, Nagy- Magyarországon a Múlt és Jövő megjelenésével a héber kultúra és zsidó állam iránti szeretetet. Zsidó kulturális működése iránt — írja tovább Dr. Friedmann Ignác — hálával tartozik az egész zsidóság, de különösen annak magyar származású része.“ 1944-ben elnémították a Múlt és Jövőt, — hogy a régi munkatársak közül a megmaradt kevesek az újakkal összefogva a legnagyobb erőfeszítésekkel újból elindítsák ezt a patinás, legrégibb magyar nyelvű zsidó folyóiratot, melyre a magyar eredetű zsidóság mai szétszórtságában és az egyre szélesebb körökre kiterjedő neo-antiszemitizmus és neofasizmus korában még nagyobb feladatok várnak, mint a múltban. E számunkkal lát napvilágot a megújult lap második és ezzel a Múlt és Jövő 36. évfolyama. Érdemes visszapillantást vetnünk a múltba és a jelen történelmi események kapcsán körvonalazni a jövő feladatait. Hosszú volt az út 1910-től 1953-ig. A Múlt és Jövő példányai visszatükrözik a magyarországi zsidóság és a héber kultúra fejlődését. Az alapításkor volt még Magyarországon zsidóság, mely érdeklődést mutatott a zsidó kultúra iránt is. Ha abban az időben össze is ültek az izzig-vérig magyarkodó zsidó asszimiláns vezetők, hogy újból és újból hűségnyilatkozatot tegyenek magyarhazafiasságukról, nem haladhattak el közömbösen a Múlt és Jövő által hirdetett új felfogás mellet. Még ezek a keményfejűek is megtorpantak a lap irodalmi hangja és öntudatos zsidó beállítottsága előtt és kezdték megismerni és megszeretni a zsidó kultúrát és respektálni a zsidó népi törekvéseket. Ha Patai József egyetlen költeményt, elbeszélést, tanulmányt, vagy biográfiát sem irt volna, ha sohasem irta volna meg a ״ Középső Kapu“-t (ami vetekedik, ha nem túlhaladja, Molnár Ferenc világhírű, ״ Pál-utcai fiúk“-ját. Csak éppen mi zsidók nem akarjuk észrevenni, hogy már réges-régen megírta Patai a zsidóság Pál-utcai fiúkját, és talán szebben, mélyebb és igazibb átérzéssel), ha arányokban is hihetetlen alkotóképességét nem bizonyította volna be a héber költők műfordításaival, ha nem írta volna meg Herzl élettörténetét, ami egyike az eddig ismert biográfiáknak és ha nem alkotott volna megannyi értékesnél értékesebb művet, akkor is egyedül a Múlt és Jövő létrehozásával Patai József a magyarországi zsidóság legkiválóbb útmutatója, tanítója, aki nemzedékeket nevelt, tanított zsidó önérzetre, zsidó népiségre, héber kultúrára. Évtizedeken keresztül folytatta Patai József ezt a nevelő munkáját, mely a legtávolabb állók tömegéhez hozta közelebb a Cióni gondolatot, a zsidó népi valóság és héber kultúra fényét, miközben maga végleg letelepedett Erec-Jiszraelben. Az élet furcsasága, vagy a felszabadulás utáni idők demoralizációja: Amikor elmúlt a veszély, akik túlélték a náci idők borzalmait nem ültek össze, hogy emlékezzenek és cselekedjenek. Generációk útját egyengette Patai József, világhírességek nőttek ki hatalmas alkotó munkája nyomán, — de hallgattak. Hallgattak a tanítványok, a követők és a barátok. És a tudós-szerkesztő givatagimi csendes családi magányában — súlyos operáción átesve — leste, várta a háború befejezte után mindenkori álmának megvalósulását — a cionista eszme győzelmét, a zsidó önállóság elérkezését. Azután összeültünk néhányan a régi hívek közül a vérzivataros éveket túlélt Budapesten és elhatároztuk, hogy újból megjelentetjük a Múlt és Jövőt. De, mint sok minden másban, ebben a kérdésben sem sikerült egységet teremteni és ez jó indok volt a hatóságok részéről az engedély kiadását elodázni. Azután 1947 decemberében, a zsidó szabadságharc küszöbén, amikor már dúltak a zavargások Palesztina földjén, néhányan felkerestük a Patai családot és Patai József örömmel adta beleegyezését élete főműve, a Múlt és Jövő újbóli megjelentetésének tervéhez ... De a budapesti elindítás terve megint sikertelen maradt, már nemcsak a belső egyenetlenkedés, hanem az abban az időben még nyilvánosan ki nem bontakozott anticionista politika következtében. És azután újabb két-három év telt el, amíg Párizsban megjelenhetett a 35. évfolyam első száma . . . Már Patai József nem vállalta saját személyében a lap irányítását, de boldog örömmel látta sok évtizedes munkájának megbecsülését lapja újbóli megjelentetésében. És mi kevesek, akik a magyar származású, de különösen a budapesti zsidóság közömbössége ellenére a legnagyobb erőfeszítésekkel folytatjuk Patai művét, abban a tudatban indítjuk útjára a 36. évfolyam első számát, hogy a világban szétszórtan élő magyar eredetű zsidóságot a zsidó kultúra útján egybe tudjuk fogni és nem lesz hiábavaló törekvésünk, ami már 1910-ben elindult a Múlt és Jövő hasábjain. Mert ma még több a feladat, még nagyobb a szükség, a pénzimádat, az egoizmus, a rövidlátás e korszakában, amikor tornyosulnak az antiszemitizmus jellegei, hogy elsöpörjék Izraelt és Izraellel együtt az egész zsidó népet. A magyar származású zsidóságnak is tisztán kell látnia és tudomásul kell vennie, hogy jövője nincsen biztosítva azzal, ha homokba dugja a fejét, ha titkolja zsidóságát, ha a világ másik végébe vándorol keresztény papírokkal, ha mindazt teszi, ami helytelen és köztudott. 315