Uj Élet, 1960 (16. évfolyam, 1-23. szám)

1960-01-01 / 1. szám

XVI. ÉVF. 1. SZ. 1960. JANUÁR 1. |--------------------------------------------------------------------------- A TARTALOMRÓL: Schück Jenő főrabbi miskolci beiktatása Boross Elemér tárcája. Móric bácsi Lévai Jenő: Újabb részletek az Oberländer-ügyben v_________________________________________________ע EGYES SZÁM ÁRA: 2 FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA BIZTATÓ MÉRLEG A polgári új esztendő küszöbén bizakodva tekintünk előre. Bizakodásunkra nem vet árnyat, hogy mérleget is készítünk, hiszen ez a mérleg is biztató: az egész magyar életben, de felekezeti közéletünkben is, szép eredmények születtek az elmúlt naptári esztendőben. Nemcsak az esztendő, hanem — bátran mondhatjuk —, egy munkában, küzdelmekben, de igaz örömökben is gazdag korszak zárult le a magyar közéletben, a szocialista konszolidációnak az a korszaka, amelyre, mint bázisra, újabb, nagy jelentőségű, sok jóval biztató korszakok épülhetnek. Növekedett a haladó tartalmú nemzeti egység hazánkban, gazdagodtak a békeerőd és a minden becsületes, minden jót, igazat akaró magyar férfi és asszony által támogatott kormány kivívta és kivívja a Magyar Népköztársaság, a magyar nép jóhírének, becsületének állandó növekedését. A jólétre, biztonságra és békére való törekvés hatja át a Magyar Népköztársaság vezető szerveit. És azok a szemünk előtt születő eredmények, amelyeket ezek a törekvések szültek és szülnek, olyanok elismerését is kiváltja, akik tegnap még, ellenséges propagandától megtévesztve szemlélték országunk életét. 1960-ban a magyar dolgozó nép új nagy munkára készül. Az a célja, hogy a reálisan megszerkesztett, a termékeket és a termelő erőket egyaránt szaporító népgazdasági terveket ne csupán teljesítse, hanem túl is teljesítse azokat. Mint hazánknak hűséges gyermekei, mi is részt kívánunk venni azokban az erőfeszítésekben, amelyek nem valami távoli jövő, hanem a holnap, sőt a ma érdekében folynak Magyarországon. A műhelyekben, a földeken, a laboratóriumokban és hivatalokban, a boltok pultjai mögött és az iskolák padjaiban olyan nagyszerű munka folyik, amelyről ódát is lehetne írni, de amelyet egyszerű szavakkal is lehet őszintén, szívből jövően köszönteni. Az ország vezetői, a sajtó, nem hallgatják el, hogy még ez a lendületes és alapos munka sem tüntetheti el máról-holnapra a múltból örökölt nehézségeket, vannak még problémák és nyíltan beszélünk ezekről a problémákról. De csak a szellemi és politikai vakság nem látja meg, hogy olyan feltételek alakultak ki hazánkban, amelyek alkalmasak arra, hogy minden becsületes, a nép törvényeit tiszteletben tartó ember megtalálja boldogulását, s hogy a munkában megfáradottak, a dologban megőszültek nyugalmas pihenést lelnek. A magyar zsidóság, mint felekezet, ebben az esztendőben és az elkövetkező esztendőkben is élni kíván a népé lett állam megértő támogatásával és folytatni kívánja vallási, vallásnevelési és szociális tevékenységét. Ám — ahogyan azt egy cikkünkben már kifejeztük - mi a földön állva tekintünk a csillagokba, s ezért — ősi, szent vallásunk tanításainak terjesztése mellett felekezeti munkánkban is az eddiginél még hatékonyabban akarjuk szolgálni a zsidóság igazi lényegével oly összhangban levő békemunkát és a magunk erejével is tovább akarjuk mélyíteni híveinkben a szocialista haza szeretetét. Még egyszerűbb ügyintézést, még puránabb szellemet, még kevesebb külsőséget akarunk felekezeti szerveink és intézményeink életében; őszinteséget akarunk önmagunkhoz és mindenkihez. A földön állva nézünk a magas egekbe, lelkünk a Mindenhatóé és lelkességünk azoké, akik az embereket, a népedet a béke és igazság otthonába vezetik. A jót akaró, józan emberek az egész világon egyre világosabban látják, hogy a szocialista népek családja az a hatalmas, az a történelmi erő, amely nélkül nem lehet megvalósítani a boldog, a békés életet! Kí vánjuk, hogy az elkövetkezendő esztendőben minden becsületes, emberséges ember számára megteremtődjék a béke, a jólét és a nyugodt élet boldogsága. Kívánjuk, hogy az 1960. esztendő, amelytől a népek a békét, a nemzetközi helyzet javulását várják, valóban egy új korszak, a béke korszakának kezdete legyen. Kívánjuk, hogy a csúcstalálkozó esztendeje valóban közelebb hozza egymáshoz a nagyhatalmak kormányfőit és a tárgyalóasztalnál győzedelmeskedjék a Szovjetunió által kezdeményezett és mind-nyájunk által annyira várt béke gondolata. " Felavatták az ellenforradalom idején súlyosan megrongálódott és a főváros költségén újjáépített csepeli zsinagógát Az 1956-os gyalázatos ellenforradalmi támadás során a csepeli zsinagóga is súlyos károkat szenvedett, olyannyira, hogy használhatatlanná is vált. A Fővárosi Tanács az épületet teljesen újjáépíttette és átadta a közösségnek, hogy ott istentiszteleti és közösségi összejöveteleket tartsanak. A templomot a BIH berendezte és felavatására december 27-én került sor. A felavató istentiszteleten a pesterzsébeti és csepeli hívekön kívül részt vettek a BIH és a MIOK vezetői is. Az ünnepi istentisztelet Guttmann Zsigmond körzeti kántor Ma Tauvu-jával kezdődött, majd dr. Végházi István tartotta meg avató beszédét. Beszédében kifejezte a közösség háláját az állam és a főváros iránt a templom felépítéséért s a megjelent híveket az országépítés munkájában való odaadó részvételre szólította fel, mert a közös haza erősítésével kerülhetjük el az ellenforradalmi atrocitások megismétlődését. Befejezésül imádkozott az állam vezetőiért, az állampolgárok jólétéért és az egész világ békéjéért. A kántor zsoltári májával fejeződött be az avatási ünnepség, amely egyben bizonyítéka volt annak is, hogy népi demokratikus államunk nemcsak hogy nem gátolja, de elősegíti a felekezeti élet fenntartását és csak közösségünk tagjain múlik, hogy az adott lehetőségekkel milyen mértékig élnek. A főváros összes zsinagógáiban megemlékeznek a budapesti gettó felszabadulásának évfordulójáról A budapesti rabbiság és a budapesti ortodox rabbiság elhatározta, hogy a január 15-i, péntek esti istentiszteletek keretében a főváros összes zsinagógáiban megemlékeznek a budapesti gettó felszabadításának tizenötödik évfordulójáról Ünnepi emlékest a Goldmark-teremben a budapesti gettó felszabadításának tizenötödik évfordulója alkalmából A Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség január 12-én, kedden este 7 órakor ünnepi emlékestet rendez a Goldmark-teremben (VII., Wesselényi u. 7.) a budapesti gettó megmenekülésének tizenötödik évfordulója alkalmából. Januárban lesz ugyanis tizenöt esztendeje annak, hogy a diadalmasan előrenyomuló és az egész magyar nép szabadságát megvalósító Szovjet Hadsereg megmentette a budapesti gettónak a fasisztáktól halálra ítélt lakóit is. Az ünnepi esten dr. Seifert Géza, a BIH elnökhelyettese mond megnyitót, azután Sós Endre író, a MIOK és BIH elnöke és dr. Schwarcz Benjámin országos főrabbi tart ünnepi beszédet. Az emlékest keretében Fegressy István előadóművész, Róbert Mária előadóművésznő és Sütő Irén, a Néphadsereg Színházának tagja szabadságversek elmondásával, Erdész Zsuzsa, az Állami Operaház tagja és Feleki Rezső énekművész pedig énekszámokkal gazdagítják a műsort. Mindenkit szívesen lát a MIOK és a BIH vezetősége. Belépődíj nincs. Január végén avatják fel Auschwitzban a mártír-emlékművet Előkészítik az auschwitzi múzeum magyar szobáját A Nácizmus Üldözötteinek Magyarországi Szövetsége küldöttséget indított Auschwitzba, hogy előkészítse az ottani múzeum magyar szobájának berendezését. A küldöttségben a MIOK is képviseltette magát Drexler Gyulával, a BIH számszékének vezetőjével. A magyar küldöttség feladatai közé tartozott az Auschwitzban található magyar vonatkozású adatok számbavétele is. Január végén avatják fel Auschwitzban a mártír-em- l lékművet. Ebből az alkalomból nyílik meg az auschwitzi múzeum is. A mártír-emlékmű felavatása alkalmából széleskörű találkozó készül a különböző országok antifasiszta szervezetei között. A mártír-emlékmű felavatásán küldöttséggel képviselteti magát a magyar zsidóság is. Bonn a háborús bűnösök priuszának eltörlését javasolja Ausracieren!.. . Hányszor hallottuk ezt a kifejezést az örjöngve tajtékzó Hitler ajkáról elangzani és a náci tömeggyilkosok, az Oberländerek, a Blebelek gyakorlatában hányszor történt meg ez véres valóságként. Sok százezer, sok millió ember esett áldozatául ennek az egy kifejezésnek. És most, közel tizenöt évvel a háború befejezése után, megint előkerült a lomtárból ez a rosszemlékű kifejezés — természetesen a hitleri hagyományok hűhordozójának a bonni kormánynak kelléktárából, csak éppen, hogy ellenkező előjellel. ״ Ausradieren” — mondják a bonni kormányférfiak, ״ ausradieren”, — a nürnbergi perekben elítélt náci fenevadak bűneit, — tehát az egész világ lángbaborítása, milliók meggyötörtetése, egész Európa kifosztása — — nem igaz!!! A koncentrációs táborok rémségei, zsidó koholmányok. Hiába a nürnbergi perek kötetnyi aktái, hiába az ügyészek, az amerikai Jackson, a szovjet Rugyenkó, a francia Menthon, és az angol Shawcross a számonkérés alkalmából elmondott vádbeszédei, „ ״ ausradieren” az emlékeit is azoknak az időknek, amikor felelni kellett a bűnökért és megmérték mindazt, amit a frakkos diplomaták, vagy a rohamsisakos katonák elkövettek. Nem is mondhatni, hogy sikertelenül radírozzák ki ezeket az emlékeket. Párizs hóhéra ma a NATO szárazföldi haderejének főparancsnoka és a bonni kormányban majdnem minden prominens náci, aki átvészelte az időket, ott ül. De ez sem elég, még nem ■־ eabilitálták Friedrch Flicket és Alfred Krupp-ot. Nyugat-Németország legnagyobb konszernjének vezéreit Alfred Krupp-ról, a nürnbergi perben többek között az amerikai ügyész megállapította,hogy „a náci-pártnak nem sikerült volna ellenőrzése alá vonnia Németországot,ha nem élvezi az ipar, mindenekelőtt a Krupp-dinasztia támogatását. Alfred Krupp elsőnek lépett be a náci-pártba.” A nürnbergi per idején börtönbüntetésre ítélték mind a kettőt, de néhány évvel később, amerikai jóváhagyással mind a kettő szabadlábra került, visszakapta gyárait, igazgatósági tagságait és ma, Alfred Krupp és Friedrich Fuck ismét az NSZK gazdasági életének irányítói. A bonni kormány és Adenauer azonban következetes. Szeretné eltüntetni főhadseregszállítóinak priuszát is. Ezért a napokban a bonni kormány diplomáciai jegyzékben javasolta az Egyesült Államoknak,hogy rehabilitálják e két hatalmasságot, és indokolásul igen érdekes gondolatot vet fel. ״ A szövetségi kormány sohasem ismerte el a nürnbergi perekben hozott ítéleteket és az ilyen perekben elítélteket sohasem tekintette bűnösöknek.“ Mozgalom folyik annak érdekében is, hogy a spandaui várbörtönnek úgyszólván egyetlen náci lakója, Rudolf Hess, a „Führer” első helyettese is szabadlábra helyeztessék. Adenauer úr Németországában egyelőre most ez a taktika. ״ Ausracheren” a bűnöket, addig, amíg sor kerülhet a régi, az igazi ,,kiradírozásra“. De a népek emlékezetéből semmiképpen sem lehet kitörölni a szörnyűségeket és úgy véljük, hogy a világ békeszerető erői előbb, vagy utóbb, rrygu'־ radírozzék le a történelem színpadáról Aderauer-t és ez egész félfasiszta, vagy teljes fasiszta rendszert. József írta: DR. BERNÁTH MIKLÓS Apjától örökölte az álomlátást. Kilesni a csillagos égboltozat titkos jeladásait, az egyedüllétben tűnődni, hallgatni a hold ezüstmosoly-szavát. A megfigyelők párhuzamot fedeztek fel kettejük között: szenvedés a testvérgyűlölettől, két évtizednyi távolság a szülői háztól stb. Annyira egybevág sorsuk,, összefonódva, egymástól elválaszthatatlanul, hogy hiábavaló kísérlet megírni bármelyikük történetét, a másikénak ismertetése nélkül.. Az Írás is így kezdi: ״ Ez Jákob története: József... “ Jákob menekül testvére gyilkos szándéka elől. Még nem talált menedékre, de megjelenik útjának jutalma, életcélja, a szépséges pásztorlány, Ráchel. S a drágán szerzett , boldogság csakhamar gyászra fordul. Ráchel, hirtelen meghal az úton. És következik az új életcél, Ráchel gyermeke, József. Most egyetlen gondja, féltett kívánsága az élettől: a gyermek. S amikor a gyermek halála hírét keltik, már csak egy a vágya: leszállni utána a sírba. Két évtizedig tart a bánat és a szomorúság s hírül hozzák, hogy József él. És az öreg, megdermedt szív, melyet annyiszor megrázott, annyiszor megtépett a kezgyetlen sors, most újjáéled: meglátni őt, nyakába borulni, sírni, sírni és meghalni. Nem említve a párhuzam természetes elkanyarodását, a nagy korkülönbözet folytán: Jákob sok csapást átélt, csalódott öregember, míg József emelkedő pályájának csúcsa felé halad utolsó találkozásaik idején is. De én lényeges eltérést látok apa és fia között, fiatalságuk életszemléletében is. Jákob senkinek sem mondja el különös álmát. Sem akkor, sem később. Úgy tűnik, maga sem hisz benne, különben érthetetlen szerény és igénytelen imája, mely kenyeret, ruhát és békés hazatérést kíván. Hiszen Isten mindezt és ennél sokkal többet is ígért neki és megszámlálhatatlan ivadékának. Ezzel szemben József hitt és bízott saját álmában. Alig várta meg a hajnalt, futott testvéreihez, hogy elmondja kettős álmát. József naiv lélek volt. Nem vette észre testvérei korábbi haragját, irigykedését az elkényeztetett, sem Ivembe öltöztetett kedvenc gyermek volta miatt. Nem hallotta meg most sem tesvérei fellobbant haragjának kifakadását nagyra- vágyása miatt. Sőt gyanútlanul indult feléjük a mezőn, a végzetes úton, hogy apja köszöntését átadja. Az elmondottak után jellemző és érdekes, hogy Jákob maga is megjegyezte József álmát. Bízott abban. A magáéban nem. Hogyan? Itt a szülőre kell gondolni. Az apára, az anyára. Nem fontos az, amit Isten Jákobnak ígért saját személyében. Ha csalódás érné, nem fáj nagyon, megszokta már, hogy az élet csalódások sorozata. De az az ígéret, mely a gyermeknek szól, az szent, az csalhatatlan. Amit a sors az anyától, az apától megvont, amit az élet tőlük megtagadott, csak időbeli veszteség. Várni kell, megvalósítja a holnap: a gyermek, az ő gyermeke kapja meg. Ott dalol, ott muzsikál minden szülő fülében az oly édes dal: ״ Lezáradja élén!“ Gyermekednek adok! Csak így tudja elviselni az anya a szülési fájdalmakat, csak így tudja az apa ״ arca verejtékével“ keresni kenyerét, hogy állandóan hallja az ígéretet: gyermekednek adok. Gyermeke imádatában elfelejti Jákob, hogy ez az ígéret tulajdonképpen az ő álmában jelent meg és most fog megvalósulni. Így olvad egységbe Jákob története József történetébe, melynek legszebb jelenete a húszéves találkozó Egyiptom országában. Ászóró Bötévész böjtje Ászóró Bötévész (Tévész tizedike) az első Szentély pusztulásának kezdetét jelenti, Jeruzsálem körülzárását Nebuc’nádneccár által. Ezt biblikus források rögzítik (II. Kir. XXV. 1.; Jer. LII. 4.; Ez. XXIV. 1.). Azon böjtnapok egyike ez, amelyről Zechárja próféta azt jövendöli (VIII. 19.), hogy örömmé, ujjongássá, ünneppé válik; csak ״ az igazságot és békét szeressétek!’’ A böjti hangulatot szólaltatja meg az a három bűnbánó költemény is (Szeliciausz), amelyet a reggeli istentiszteleten olvasunk ilyenkor. Az elsőnek szerzője József, a másodiké Ábrahám b. Menáchem (XII. század), a harmadiké a regensburgi Efrájim b. Jiccák (XII. század). Az utóbbi költemény is ebben a prófétai örömjóslatban csendül ki. Ezt az örömet érzik az idei böjtnapon a régészet és történelem barátai is arra a hírre, amelyet a világsajtó terjeszt, hogy Jeruzsálem óvárosában az Omar-Mosé körüli munkálatok során feliratos köveket találtak a salamoni első Szentélyből az i. e. X. századból. Hogy mik ezek és miről szólnak a feliratok ,ezidő szerint — tudományos beszámóló híján — még nem tudjuk. Nagy érdeklődéssel várjuk a további híreket. Sch. S.