Uj Élet, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-01 / 1. szám

XV­I. ÉVF. 1. SZ. 1981. JANUÁR L . ־: Képes világhír­adó Beszámolók Chanukka-ünnepségekről V. Búcsú Ábrahámsohn Manó főkántortól J­EGYES SZÁM­ÁRA: 2 FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Az élet feladatai Az elmúlt évtized mindegyik esztendeje érdekes változásokat hozott mind a nemzet­­közi, mind a magyar életben. A most lezárult 1960-as naptári esztendő azonban különösen gazdag volt eseményekben. A diplomáciai események, közjogi változások (új államok születése, stb.), nagyszerű tudományos ered­­mények pezsgése és kavargások mögött a leg­­fontosabb — és legjellemzőbb — esemény- és eredménysorozat a béke erőinek újabb jelen­­tős növekedése. Növekedtek ezek az erők a béke legfőbb biztosítékán, a szocialista tábo­­ron belül, s ugyanakkor folytatódott a bom­­lási folyamat a háború veszélyével fenyegető imperialista táboron belül. Megszaporodott a békéért aktívan küzdők száma — és energiája — az egész világon. Az egész emberiséget átható békeharc 1960-as történéseinek szinte „megkoronázása” volt a 81 ország kommunista és munkáspárt­­jának moszkvai értekezlete, amely — immár történelmi okmánnyá lett — Nyilatkozatában és kiáltványában reálisan látja és láttatja a nemzetközi helyzetet, s benne a háború ve­­szélyét, is, ám azt is, hogy a béke ma már erősebb a háborúnál. Tudjuk, látjuk, hogy az imperialisták, s elsősorban az északamerikai imperialista körök — nem nyugszanak bele a gyarmatok felbomlásának történelmi szükség­­szerűségébe: összeesküvéseket provokálnak a gyarmati és félgyarmati sorból felszabadulni akaró népek ellen, raffinált eszközökkel akar­­ják minden úton és módon meghosszabbítani az embertelen és elavult gyarmatosítást, a faj­­üldözést. A gyarmatbirodalmak széthullásá­­nak folyamatát azonban nem­ tudják meg­­állítani, s a gyarmat­tartó hatalmak legutóbb az ENSZ-ben is figyelemre méltó vereséget szenvedtek. S ugyanez áll a háborúra is: a moszkvai Nyilatkozat mélyreható és logikus érvelés alapján állítja, hogy „elmúlt az az idő, amikor az imperialisták a maguk kénye­­kedve szerint határozták meg: legyen vagy ne legyen háború.” Aki végignézi, végigtanulmányozza lapunk­­nak 1960-ban napvilágot látott számait, az onnan is láthatja, milyen gazdag és sokoldalú volt felekezetünk részvétele a nemzetközi békemozgalom áramkörébe kapcsolódó ma­­gyar békemozgalom munkájában. A valóság tényei, s ősi hitvallásunk egyaránt arra ősz-­­­ónéznék, hogy a magunk érzéseivel, gondo­­lataival, munkájával is azokat az erőket segít­­sük, amelyek ki akarják- és ki is tudják — kapcsolni a háborút a politikai viták megol­­dásából. A szocializmus mind nagyobb ered­­ményeket elérő rendszere nemcsak igazságos­­ságot, hanem, békét is hoz a sokat szenvedett, élni és alkotni kívánó népeknek. Kádár János állam­miniszter a parlament legutóbbi ülésén és a Kommunista Ifjúsági Szövetség I. kongresszusán is hosszasan fog­­lalkozott a nemzetközi helyzettel, a nagy jelen­­tőségű moszkvai értekezlettel és a békés egy­­más mellett élés elvének újabb győzelmével. Kádár János rámutatott arra, hogy a két rendszer harca a munka területén dől el, s hogy a szocializmus rendszere fölényben van a kapitalizmussal szemben, mert a szocializ­­musban nincs kizsákmányolás, a munka ered­­ménye a népé. Azok a nagy erőfeszítések, amelyekről Kádár János szól. A­ és amelyeket mindannyian láthatunk, azt a célt szolgálják, hogy a munka nálunk az élet minden terüle­­tén még termékenyebb legyen. A békéért való küzdelmünk akkor válik még teljesebbé, ha minden erőnkkel és leleményünkkel támogat­­juk ezeket az országos, az egész népet átható erőfeszítéseket, a magyar népgazdaságnak a népünk és a népek békéjét szolgáló további megerősítését A béke védelme, a munka mi­­nőségének, termelékenységének megjavítása, a szocialista demokrácia nagy, inspiráló lehe­­tőségeinek kiaknázása egymással összefüggő feladatok, az élet feladatai. A mi helyünk az élet mellett van, a béke mellett van! Nem zárkózhatunk el a közérdek — mindannyiunk érdeke — szolgálatától. Az új naptári évben, s azután is akkor végezhetjük el mar­ad­ék­­ál a­ mit, önmagunkat is kielégítően az élet paran­­csolta feladatokat, ha számba vesszük az eddigi történéseket és eseményeket. Az eddigi eredmények és tanulságok biztos érvényt, kitaposott utat adnak lábunk alá. ccvcnyi, uw!« »i,TM... «—— tünk, mivoltunk, fennnmaradá— Újabb magaslatokra érünk majd eseste utocssuafc árteresse állandó béke- A magyar zsidóság országos békegyűlése a Magyar Zsidóság Házában (Az Új illett tudósítójától.) December 28-án, szerdán este a­­ Magyar Zsidóság Há­­zában országos békegyűlésre jöttek össze a magyar zsidó­­ság képviselőt SÓS ENDRE elnök nyitotta meg a Magyar Izraeliták­ Országos Képvise­­lete, az Izraelita Községként­­letek és a Budapesti Izraelita Hitközség elnökségei által összehívott békegyűlést, ame­­lyen természetszerűen részt vettek ortodox hittestvéreink és a zsidó nők megbízottai is. Sós Endre elnök többek kö­­zött ezeket mondotta: — A mi hangunk az egész magyar zsidóság hangja. Az a határozat, amelyet ma eb­­ben a teremben hozunk, az egész magyar zsidóság felfo­­gását képviselő 100 000 ma­­gyar zsidó véleményét és kí­­vánságát akarjuk elmondani. Mai gyűlésünkön ki akarjuk nyilvánítani, minden tekintet­­ben csatlakozunk ahhoz a bé­­ke­felhíváshoz, amelyet öt vi­­lágrész kommunista és mun­­káspártjainak képviselői bo­­c­sát­ottak ki, amikor össze­­gyűltek Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forrada­­lom 43. évfordulóján és álta­­lános harcra hívták fel, az egész emberiséget a béke vé­­delmében egy újabb világhá­­ború veszélye ellen. — Szemtanúi lehettünk an­­nak, hogy miképp növekszik óráról órára az emberiség legnagyobb koalíciója, a vi­­lágtörténetem legnagyobb moz­­galma, a békéért küzdő, jó­­szándékú emberek szövetke­­zése. Ennek a pártokon felül­­álló és a legkülönbözőbb vi­­lágszemléleteket egyesítő, a vallásos és vallástalan férfia­­kat, nőket közös frontba ál­­lító, egyetemes mozgalomnak a motorjai világszerte a kom­­munista- és munkáspártok, amelyek azért küzdenek, hogy tartós békét biztosítsanak a népek számára. — A békés egymás mellett élés elve az egyetlen olyan elgondolás, amely lehetővé teszi a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsola­­tait. Nincsen harmadik út! Csak két út van! A különböző társadalmi rendszerek békés versengése, vagy a borzalmas pusztítással fenyegető atom­­háború! — Mindnyájan magunkévá tesszük a kommunista- és munkáspártok moszkvai kiált­­ványának azt a megállapítá­­sát: „„A háború nem elkerül­­hetetlen, a háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet ten­­ni.” — Mi, magyar zsidók, akik végigszenvedtük a Horthy­­fasizmus átkát és akik elvesz­­tettük. Auschwitzban és a többi haláltáborban testvé­­reink túlnyomó többségét, minden erőnkkel azokat tá­­mogatjuk, akik békét akar­­nak! — Hiszünk a béke erőinek diadalában, mert ״ a béke erői fölényben vannak 9, háború erőivel szemben!״ Dr. BENOSCHOFSKY IMRE országos főrabbihelyettes szó­­lalt fel ezután. Többek között a következőket mondta: — A moszkvai kiáltvány felszólítja a jóakaratú embe­­reket szerte a világon: ״ Küzdjetek velünk együtt a béke védelmében, a leszerelé­­sért!...** Mi, hivő zsidók, val­­lásunk tanításai értelmében is kell hogy a jóakaratú embe­­rek közé tartozzunk. Egész lé­kiáltvány volt az emberiség­­hez. Az emberiség legjobbjai ezt hirdetik évezredek óta. De süket fülekre talált a kiáltás. Most felmérhetetlen erőt képviselő reálpolitikusok je­­lentik. A háb­or­út el le­­­het hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. Küzdjünk együtt a kü­­lönböző világszemléletű, kü­­lönböző vallási felfogású jó­­akaratú emberek tömegével! Csatlakozzunk a béke hatal­­mas seregéhez! A buda­­pesti rabbikar elhatározta, hogy minden szószéken prédi­­kálni fogjuk a Kiáltvány igaz­­ságai. — Javasolom: adjunk ki a vidéki és a fővárosi hivek, va­­lamint lelkipásztoraik nevében közös, ünnepélyes nyilatkoza­­tot, csatlakozunk a Kiált­­ványhoz. SCHÜCK JENŐ, az Ortodox Rabbi­tanács elnö­­ke a következőket mondotta: — A magyar izraeliták Or­­todox Rabbitanácsa nevében és a betegsége miatt távollevő Paskusz Mór ortodox tagozati elnök helyett az ortodoxia vi­­lági vezetősége nevében is odaadó hűséggel csatlakozom a hatalmas békermozgalomhoz. — Az istenhívő zsidó a bé­­ke útján haladva nem idegen talajon jár. A világot teremtő alkotónk az égben, a békének is Mindenható Ura itt a föl­­dön. Amikor a békét ■szolgál­­jtik, az örökkévalónak is szol­­gálunk. Békéért fohászkodott a főpap a Szentélyben és bé­­kéért könyörög minden zsidó szülő és gyermek otthonában, éppen úgy, mint a templom­­ban. Béke az, amire a zsidó ember üdvét és boldogságát alapítja és a béke, mint min­­den becsületes embernek, a zsidó embernek is törekvésé­­nek a csúcsa, amelynek el­­éréséért harcol és dolgozik. — A magyar zsidóság rész­­vételét tolmácsolom a világ­­béke kivívásának szent akara­­tában és ezért teljes szívem­­mel fogadom, el az ortodoxia nevében a határozati javasla­­tot. Dr. SEIFERT GÉZA, a MIOK alelnöke és a BIH elnökhelyettese ezeket mon­­dotta: — Napjaink legégetőbb problémája a háború és béke kérdése — állapítja meg a moszkvai nyilatkozat. A vi­­lág jóakaratú emberei nem felejtenek, de nem felejt ve­­lük együtt a magyar zsidó­­ság sem. Majd így folytatta: — A magyar zsidóság nem felejt és ezért az életet je­­lentő békét választja. A béke védelme mindnyájunknak, az egész világ jóakaratú embe­­rei összefogásának nagy ügye. Most kell összefognunk a bé­­ke védelméért, nem, amikor már elszabadították a háború poklát. A háború ma, már nem elkerülhetetlen.­­ A világ jóakaratú embe­­rei egyre többen és többen ismerik fel a béke előnyét, a félelem nélküli élet, a jog­­egyenlőség, az emberi szabad­­ság jelentőségét Az emberi­­ség erejére ébredt és él vele. A béke erői napról-napra nőnek és egyre jobban értik meg a békekiáltvány igazi tartalmát. Akarjuk, hogy győzzön az egymás iránti bi­­zalom, az emberséges megér­­tés. Minden embert, függet­­lenül politikai és vallási meg­­győződéstől, egyesítsen ez a harc, a béke védelme. Dr. BÉKE ÖDÖN akadémikus, Kossuth-díjas egyetemi tanár, a MIOK In­­tézőbizottságának tagja emel­­kedett szólásra és többek kö­­zött a következőket mondotta: — Hogy sohase felejtsek, ma is elolvasok minden köny­­vet, amely az internálótábo­­rok borzalmairól, a gázkam­­rák rettenetességeiről szól, hogy tudjak minden gonosz­­ságról, amit az emberiség el­­len elkövettek. De nemcsak nekem kell tudnom, hirdet­­nem is kell és hirdetni kell valamennyiünknek, mi történt. S azt is, hogy az újjáébredő fasizmus banditizmusa min­­den rendes, becsületes embert el akar pusztítania, ki akarja irtani magát a becsületet is. Úgy kell harcolni ellenük, hogy terjesszük gonoszságuk hírét. Minden erőnket oda kell állítani, ahol a békét védik, mert ez a mi érdekünk, a zsi­­dóságé és minden becsületes emberé. Dr. KULCSÁR IMRE, a Debreceni Izraelita Hitköz­­ség elnöke, a MIOK intéző­­bizottságának tagja, a vidéki zsidóság nevében szólalt fel: — Feleségemet, gyermeke­­met, özvegy édesanyámat koncentrációs táborban pusz­­tították el, egyetlen testvére­­met­ munkaszolgálatban ölték meg, magam pedig sok tízezer zsidó és keresztény bajtársam közül , úgyszólván hírmondó­­ként tértem haza Mauthau­­senből. Ilyen sors érte a vi­­déki zsidóság legtöbb tagját. Érthető tehát,­ hogy ez a vi­­déki zsidóságot túlnyomó többségében ért tragédia már eleve determinálja állásfogla­­lásunkat és úgy érezzük, hogy véren szerzett jogunk van a háború és béke kérdésében véleményt nyilvánítani.­­ A moszkvai deklaráció messzemenő éleslátással, böl­­csességgel és tárgyilagosság­­gal mutat rá arra, hogy bár minden kormány a békéről beszél, ennek ellenére az im­­perialista országok reakciós és katonai csoportosulásai folytatják a fegyverkezési hajszát . Ezen magatartással szem­­ben mélységes értelmi és ér­­zelmi megnyugvás számunkra a moszkvai deklarációban rögzített azon álláspont hogy: "A szocializmusnak nincs szüksége háborúra!" HARTMANN JÁNOSNÉ, a Központi Női Tagozat el­­nökasszonya, a következőket mondotta: — Mi a béke hívei vagyunk, mert erre tanít hitünk, erre tanított balsorsunk, az üldö­­zöttség korszaka, amikor fe­­jünk felett ezer halál süvített, amikor lábunk alatt aknasorok vigyorogtak, amikor a társa­­dalom kitaszítottjai voltunk, amikor testünkre ráengedték a gázt, amikor füstté váltunk, amikor féltett gyermekeket öleltünk magunkhoz. — Ma, amikor hitet teszünk a béke mellett, kötelességem­­nek tartom, a nők, az asszo­­nyok, az anyák, a nagymamák nevében csatlakozni a béke zászlaját magasan tartó csa­­pat szoros egységéhez! — Mi békében akarunk él­­ni, békében akarjuk nevelni gyermekeinket, unokáinkat — Mi békében akarjuk meg­élni a tudomány, a technika fejlődését az emberiség ja­­vára, s ne pusztítására! (Folytatás c 2. oteak)) Vajchi: Az ősatya áldása Irta: Schück Jenő miskolci főrabbi, az Orthodox Rabbitanács elnöke Mózes öt könyvének elsőjét, a Börcsiszt az e heti szidrával befejeztük. A heti szidrában Jákob életének alkonyáról és haláláról ol­­vasunk. Az Egyiptomba kényszerült, de há­­nyatott sorsával megbékült ősatya halála előtt búcsút vesz gyermekeitől, megáldja őket. Az ősatya áldásosztásának mikéntje, valamint az áldás költőisége számos gondolkodónak fel­ keltette érdeklődését. Feltűnő az áldásosztásá­nak sorrendje. Megilletődötten várják a jám*a borságban tökéletes, ősz atyjuk utolsó szavait. Mégis előbb Józsefet, az Egyiptomban nevel­­kedett, trónra került fiát áldja meg és annak ugyancsak Egyiptomban született két fiát, Efrájimot és Menassét. Csak azután fordul fiaihoz, a későbbi törzsatyákhoz. Jákob meg­­áldotta Efrájimot és Menassét, de a rájuk adott áldást hatásában nem korlátozta a két unokára. Annak a kívánságának adott kifeje­­zést, hogy Efrájim és Menasse áldása minden időben kapjon helyet a zsidó házakban, ami­­kor az apa megáldja gyermekét, mondván: ״ Tegyen téged Isten olyanná, mint Efrájim és Menasse”. És csak az után kerül sor a többi fiúra. Jákobnak a fiaihoz intézett utolsó sza­­vai tulajdonképpen nem is igazi áldás. Az írásmagyarázók inkább prófétai jövendölés­­nek tartják. Jákob utolsó megnyirkozásában óvja, feddi és inti gyermekeit, hogy az idők távolában is helyt tudjanak állni az ősi szel­­lemhez való hűségben. És valóban, Izrael gyermekei mindmáig az ősatyák ivadékaiként helyezkednek el a népek családjában. Jákob oktató búcsúja kísérte Izraelt a sors mostoha­­ságain keresztül, átsegítette őke­t, a végvesz®i­lyen, mert mindig előttük lebegett Jákob utolsó hitvallása ״ Lisioszb­a kiviszi hásém”, ״ a Te segítségedet remélem, „ örökkévaló”. Bölcs előrelátás vezette Jákobot, amikor az idegenben, Egyiptomban született és nevelke­­dett, ott derekasan helytálló unokáit, Efráji­­mot és Menassét saját gyermekei előtt része­­sí­tette áldásban. A gyermekre adandó áldást kívánta ezzel othonossá tenni minden időben* minden zsidó házban. Efrájimot és Menassét akarta a zsidó gyermekek példaképéül oda* állítani. Jákob prófétaként látta előre ivadé­­kainak hányattatását, s sors­csapásainak el­­lenállni tudó utódokat kívánt maga után hagyni. Ezért intette őket, és mutatott rá egyes hibákra. A tényeknek feltüntetésében rejlett a legnagyobb atyai áldás. A helyes életnek el­­választásában a helytelen úttól. Jákob tudta azonban az is, hogy a legeredményesebben feddő szóval sem képes fiaira hatást gyako­­rolni mindaddig, míg kézzelfogható példával, megcáfolhatatlan bizonyítékkal nem igazolja felfogásának helytállóságát. Ezért kérette ma­­gához előbb Efrájimot és Menassét, a meg­­próbáltatásokat megállt, majd magas polcra került József gyermekeit, akik nagyszerűen egyesítették magukban a korszellemet az ősi hagyományok maradéktalan vállalásával. Ef­­rájim és Menasse nem tagadták meg szárma­­zásukat, a legelőkelőbb társadalmi körökben sem. Magukba szívták és megőrizték egész életükben a jákóbi és józsefi tanításokat Ezt a két, az ősi hagyományokban megerősödött és az idegen környezetben is szilárdan helyt­­álló unokát kívánta Jákob gyermekeinek min­­taképül bemutatni, hogy azok is és a későbbi ivadékok is Efrájimra és Menasséra emlékez­­ve áldják meg gyermekeiket Mózes megértve Jákob búcsúszavainak ér­­telmét, élete alkonyán hűséges szolgálójától, Józsuától való búcsúzásakor a szokványos ál­­dásmondás helyett ״ Cházák veemác”, ״ légy erős és kitartó” szavakkal vett búcsút. A heti szakasz napjaira esik Tévész tízecsé­kének, Aszóró Bötévésznek böjtje. Ekkor in­­dult Babilónia Jeruzsálem ostromára és ezt a gyászos napot követte a többi, amelyet ugyan­­csak böjttel teszünk mindmáig emlékezetessé Izraelben. És ha Aszóró Bötévészkor Jákob búcsúszavaira gondolunk, melyek szerint bár­­milyen súlyos csapást tartogat számunkra a sors, ha Efrájimhoz és Menasséhoz hasonlóan ragaszkodunk a hagyományokhoz, megvaló­­sul rajtunk az ősi, vigaszra áldás. ״ Cházák

Next