Uj Élet, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-01 / 1. szám
XVI. ÉVF. 1. SZ. 1981. JANUÁR L . ־: Képes világhíradó Beszámolók Chanukka-ünnepségekről V. Búcsú Ábrahámsohn Manó főkántortól JEGYES SZÁMÁRA: 2 FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Az élet feladatai Az elmúlt évtized mindegyik esztendeje érdekes változásokat hozott mind a nemzetközi, mind a magyar életben. A most lezárult 1960-as naptári esztendő azonban különösen gazdag volt eseményekben. A diplomáciai események, közjogi változások (új államok születése, stb.), nagyszerű tudományos eredmények pezsgése és kavargások mögött a legfontosabb — és legjellemzőbb — esemény- és eredménysorozat a béke erőinek újabb jelentős növekedése. Növekedtek ezek az erők a béke legfőbb biztosítékán, a szocialista táboron belül, s ugyanakkor folytatódott a bomlási folyamat a háború veszélyével fenyegető imperialista táboron belül. Megszaporodott a békéért aktívan küzdők száma — és energiája — az egész világon. Az egész emberiséget átható békeharc 1960-as történéseinek szinte „megkoronázása” volt a 81 ország kommunista és munkáspártjának moszkvai értekezlete, amely — immár történelmi okmánnyá lett — Nyilatkozatában és kiáltványában reálisan látja és láttatja a nemzetközi helyzetet, s benne a háború veszélyét, is, ám azt is, hogy a béke ma már erősebb a háborúnál. Tudjuk, látjuk, hogy az imperialisták, s elsősorban az északamerikai imperialista körök — nem nyugszanak bele a gyarmatok felbomlásának történelmi szükségszerűségébe: összeesküvéseket provokálnak a gyarmati és félgyarmati sorból felszabadulni akaró népek ellen, raffinált eszközökkel akarják minden úton és módon meghosszabbítani az embertelen és elavult gyarmatosítást, a fajüldözést. A gyarmatbirodalmak széthullásának folyamatát azonban nem tudják megállítani, s a gyarmattartó hatalmak legutóbb az ENSZ-ben is figyelemre méltó vereséget szenvedtek. S ugyanez áll a háborúra is: a moszkvai Nyilatkozat mélyreható és logikus érvelés alapján állítja, hogy „elmúlt az az idő, amikor az imperialisták a maguk kényekedve szerint határozták meg: legyen vagy ne legyen háború.” Aki végignézi, végigtanulmányozza lapunknak 1960-ban napvilágot látott számait, az onnan is láthatja, milyen gazdag és sokoldalú volt felekezetünk részvétele a nemzetközi békemozgalom áramkörébe kapcsolódó magyar békemozgalom munkájában. A valóság tényei, s ősi hitvallásunk egyaránt arra ősz-ónéznék, hogy a magunk érzéseivel, gondolataival, munkájával is azokat az erőket segítsük, amelyek ki akarják- és ki is tudják — kapcsolni a háborút a politikai viták megoldásából. A szocializmus mind nagyobb eredményeket elérő rendszere nemcsak igazságosságot, hanem, békét is hoz a sokat szenvedett, élni és alkotni kívánó népeknek. Kádár János államminiszter a parlament legutóbbi ülésén és a Kommunista Ifjúsági Szövetség I. kongresszusán is hosszasan foglalkozott a nemzetközi helyzettel, a nagy jelentőségű moszkvai értekezlettel és a békés egymás mellett élés elvének újabb győzelmével. Kádár János rámutatott arra, hogy a két rendszer harca a munka területén dől el, s hogy a szocializmus rendszere fölényben van a kapitalizmussal szemben, mert a szocializmusban nincs kizsákmányolás, a munka eredménye a népé. Azok a nagy erőfeszítések, amelyekről Kádár János szól. A és amelyeket mindannyian láthatunk, azt a célt szolgálják, hogy a munka nálunk az élet minden területén még termékenyebb legyen. A békéért való küzdelmünk akkor válik még teljesebbé, ha minden erőnkkel és leleményünkkel támogatjuk ezeket az országos, az egész népet átható erőfeszítéseket, a magyar népgazdaságnak a népünk és a népek békéjét szolgáló további megerősítését A béke védelme, a munka minőségének, termelékenységének megjavítása, a szocialista demokrácia nagy, inspiráló lehetőségeinek kiaknázása egymással összefüggő feladatok, az élet feladatai. A mi helyünk az élet mellett van, a béke mellett van! Nem zárkózhatunk el a közérdek — mindannyiunk érdeke — szolgálatától. Az új naptári évben, s azután is akkor végezhetjük el maradékál a mit, önmagunkat is kielégítően az élet parancsolta feladatokat, ha számba vesszük az eddigi történéseket és eseményeket. Az eddigi eredmények és tanulságok biztos érvényt, kitaposott utat adnak lábunk alá. ccvcnyi, uw!« »i,TM... «—— tünk, mivoltunk, fennnmaradá— Újabb magaslatokra érünk majd eseste utocssuafc árteresse állandó béke- A magyar zsidóság országos békegyűlése a Magyar Zsidóság Házában (Az Új illett tudósítójától.) December 28-án, szerdán este a Magyar Zsidóság Házában országos békegyűlésre jöttek össze a magyar zsidóság képviselőt SÓS ENDRE elnök nyitotta meg a Magyar Izraeliták Országos Képviselete, az Izraelita Községkéntletek és a Budapesti Izraelita Hitközség elnökségei által összehívott békegyűlést, amelyen természetszerűen részt vettek ortodox hittestvéreink és a zsidó nők megbízottai is. Sós Endre elnök többek között ezeket mondotta: — A mi hangunk az egész magyar zsidóság hangja. Az a határozat, amelyet ma ebben a teremben hozunk, az egész magyar zsidóság felfogását képviselő 100 000 magyar zsidó véleményét és kívánságát akarjuk elmondani. Mai gyűlésünkön ki akarjuk nyilvánítani, minden tekintetben csatlakozunk ahhoz a békefelhíváshoz, amelyet öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselői bocsátottak ki, amikor összegyűltek Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulóján és általános harcra hívták fel, az egész emberiséget a béke védelmében egy újabb világháború veszélye ellen. — Szemtanúi lehettünk annak, hogy miképp növekszik óráról órára az emberiség legnagyobb koalíciója, a világtörténetem legnagyobb mozgalma, a békéért küzdő, jószándékú emberek szövetkezése. Ennek a pártokon felülálló és a legkülönbözőbb világszemléleteket egyesítő, a vallásos és vallástalan férfiakat, nőket közös frontba állító, egyetemes mozgalomnak a motorjai világszerte a kommunista- és munkáspártok, amelyek azért küzdenek, hogy tartós békét biztosítsanak a népek számára. — A békés egymás mellett élés elve az egyetlen olyan elgondolás, amely lehetővé teszi a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatait. Nincsen harmadik út! Csak két út van! A különböző társadalmi rendszerek békés versengése, vagy a borzalmas pusztítással fenyegető atomháború! — Mindnyájan magunkévá tesszük a kommunista- és munkáspártok moszkvai kiáltványának azt a megállapítását: „„A háború nem elkerülhetetlen, a háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni.” — Mi, magyar zsidók, akik végigszenvedtük a Horthyfasizmus átkát és akik elvesztettük. Auschwitzban és a többi haláltáborban testvéreink túlnyomó többségét, minden erőnkkel azokat támogatjuk, akik békét akarnak! — Hiszünk a béke erőinek diadalában, mert ״ a béke erői fölényben vannak 9, háború erőivel szemben!״ Dr. BENOSCHOFSKY IMRE országos főrabbihelyettes szólalt fel ezután. Többek között a következőket mondta: — A moszkvai kiáltvány felszólítja a jóakaratú embereket szerte a világon: ״ Küzdjetek velünk együtt a béke védelmében, a leszerelésért!...** Mi, hivő zsidók, vallásunk tanításai értelmében is kell hogy a jóakaratú emberek közé tartozzunk. Egész lékiáltvány volt az emberiséghez. Az emberiség legjobbjai ezt hirdetik évezredek óta. De süket fülekre talált a kiáltás. Most felmérhetetlen erőt képviselő reálpolitikusok jelentik. A háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. Küzdjünk együtt a különböző világszemléletű, különböző vallási felfogású jóakaratú emberek tömegével! Csatlakozzunk a béke hatalmas seregéhez! A budapesti rabbikar elhatározta, hogy minden szószéken prédikálni fogjuk a Kiáltvány igazságai. — Javasolom: adjunk ki a vidéki és a fővárosi hivek, valamint lelkipásztoraik nevében közös, ünnepélyes nyilatkozatot, csatlakozunk a Kiáltványhoz. SCHÜCK JENŐ, az Ortodox Rabbitanács elnöke a következőket mondotta: — A magyar izraeliták Ortodox Rabbitanácsa nevében és a betegsége miatt távollevő Paskusz Mór ortodox tagozati elnök helyett az ortodoxia világi vezetősége nevében is odaadó hűséggel csatlakozom a hatalmas békermozgalomhoz. — Az istenhívő zsidó a béke útján haladva nem idegen talajon jár. A világot teremtő alkotónk az égben, a békének is Mindenható Ura itt a földön. Amikor a békét ■szolgáljtik, az örökkévalónak is szolgálunk. Békéért fohászkodott a főpap a Szentélyben és békéért könyörög minden zsidó szülő és gyermek otthonában, éppen úgy, mint a templomban. Béke az, amire a zsidó ember üdvét és boldogságát alapítja és a béke, mint minden becsületes embernek, a zsidó embernek is törekvésének a csúcsa, amelynek eléréséért harcol és dolgozik. — A magyar zsidóság részvételét tolmácsolom a világbéke kivívásának szent akaratában és ezért teljes szívemmel fogadom, el az ortodoxia nevében a határozati javaslatot. Dr. SEIFERT GÉZA, a MIOK alelnöke és a BIH elnökhelyettese ezeket mondotta: — Napjaink legégetőbb problémája a háború és béke kérdése — állapítja meg a moszkvai nyilatkozat. A világ jóakaratú emberei nem felejtenek, de nem felejt velük együtt a magyar zsidóság sem. Majd így folytatta: — A magyar zsidóság nem felejt és ezért az életet jelentő békét választja. A béke védelme mindnyájunknak, az egész világ jóakaratú emberei összefogásának nagy ügye. Most kell összefognunk a béke védelméért, nem, amikor már elszabadították a háború poklát. A háború ma, már nem elkerülhetetlen. A világ jóakaratú emberei egyre többen és többen ismerik fel a béke előnyét, a félelem nélküli élet, a jogegyenlőség, az emberi szabadság jelentőségét Az emberiség erejére ébredt és él vele. A béke erői napról-napra nőnek és egyre jobban értik meg a békekiáltvány igazi tartalmát. Akarjuk, hogy győzzön az egymás iránti bizalom, az emberséges megértés. Minden embert, függetlenül politikai és vallási meggyőződéstől, egyesítsen ez a harc, a béke védelme. Dr. BÉKE ÖDÖN akadémikus, Kossuth-díjas egyetemi tanár, a MIOK Intézőbizottságának tagja emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta: — Hogy sohase felejtsek, ma is elolvasok minden könyvet, amely az internálótáborok borzalmairól, a gázkamrák rettenetességeiről szól, hogy tudjak minden gonoszságról, amit az emberiség ellen elkövettek. De nemcsak nekem kell tudnom, hirdetnem is kell és hirdetni kell valamennyiünknek, mi történt. S azt is, hogy az újjáébredő fasizmus banditizmusa minden rendes, becsületes embert el akar pusztítania, ki akarja irtani magát a becsületet is. Úgy kell harcolni ellenük, hogy terjesszük gonoszságuk hírét. Minden erőnket oda kell állítani, ahol a békét védik, mert ez a mi érdekünk, a zsidóságé és minden becsületes emberé. Dr. KULCSÁR IMRE, a Debreceni Izraelita Hitközség elnöke, a MIOK intézőbizottságának tagja, a vidéki zsidóság nevében szólalt fel: — Feleségemet, gyermekemet, özvegy édesanyámat koncentrációs táborban pusztították el, egyetlen testvéremet munkaszolgálatban ölték meg, magam pedig sok tízezer zsidó és keresztény bajtársam közül , úgyszólván hírmondóként tértem haza Mauthausenből. Ilyen sors érte a vidéki zsidóság legtöbb tagját. Érthető tehát, hogy ez a vidéki zsidóságot túlnyomó többségében ért tragédia már eleve determinálja állásfoglalásunkat és úgy érezzük, hogy véren szerzett jogunk van a háború és béke kérdésében véleményt nyilvánítani. A moszkvai deklaráció messzemenő éleslátással, bölcsességgel és tárgyilagossággal mutat rá arra, hogy bár minden kormány a békéről beszél, ennek ellenére az imperialista országok reakciós és katonai csoportosulásai folytatják a fegyverkezési hajszát . Ezen magatartással szemben mélységes értelmi és érzelmi megnyugvás számunkra a moszkvai deklarációban rögzített azon álláspont hogy: "A szocializmusnak nincs szüksége háborúra!" HARTMANN JÁNOSNÉ, a Központi Női Tagozat elnökasszonya, a következőket mondotta: — Mi a béke hívei vagyunk, mert erre tanít hitünk, erre tanított balsorsunk, az üldözöttség korszaka, amikor fejünk felett ezer halál süvített, amikor lábunk alatt aknasorok vigyorogtak, amikor a társadalom kitaszítottjai voltunk, amikor testünkre ráengedték a gázt, amikor füstté váltunk, amikor féltett gyermekeket öleltünk magunkhoz. — Ma, amikor hitet teszünk a béke mellett, kötelességemnek tartom, a nők, az asszonyok, az anyák, a nagymamák nevében csatlakozni a béke zászlaját magasan tartó csapat szoros egységéhez! — Mi békében akarunk élni, békében akarjuk nevelni gyermekeinket, unokáinkat — Mi békében akarjuk megélni a tudomány, a technika fejlődését az emberiség javára, s ne pusztítására! (Folytatás c 2. oteak)) Vajchi: Az ősatya áldása Irta: Schück Jenő miskolci főrabbi, az Orthodox Rabbitanács elnöke Mózes öt könyvének elsőjét, a Börcsiszt az e heti szidrával befejeztük. A heti szidrában Jákob életének alkonyáról és haláláról olvasunk. Az Egyiptomba kényszerült, de hányatott sorsával megbékült ősatya halála előtt búcsút vesz gyermekeitől, megáldja őket. Az ősatya áldásosztásának mikéntje, valamint az áldás költőisége számos gondolkodónak fel keltette érdeklődését. Feltűnő az áldásosztásának sorrendje. Megilletődötten várják a jám*a borságban tökéletes, ősz atyjuk utolsó szavait. Mégis előbb Józsefet, az Egyiptomban nevelkedett, trónra került fiát áldja meg és annak ugyancsak Egyiptomban született két fiát, Efrájimot és Menassét. Csak azután fordul fiaihoz, a későbbi törzsatyákhoz. Jákob megáldotta Efrájimot és Menassét, de a rájuk adott áldást hatásában nem korlátozta a két unokára. Annak a kívánságának adott kifejezést, hogy Efrájim és Menasse áldása minden időben kapjon helyet a zsidó házakban, amikor az apa megáldja gyermekét, mondván: ״ Tegyen téged Isten olyanná, mint Efrájim és Menasse”. És csak az után kerül sor a többi fiúra. Jákobnak a fiaihoz intézett utolsó szavai tulajdonképpen nem is igazi áldás. Az írásmagyarázók inkább prófétai jövendölésnek tartják. Jákob utolsó megnyirkozásában óvja, feddi és inti gyermekeit, hogy az idők távolában is helyt tudjanak állni az ősi szellemhez való hűségben. És valóban, Izrael gyermekei mindmáig az ősatyák ivadékaiként helyezkednek el a népek családjában. Jákob oktató búcsúja kísérte Izraelt a sors mostohaságain keresztül, átsegítette őket, a végvesz®ilyen, mert mindig előttük lebegett Jákob utolsó hitvallása ״ Lisioszba kiviszi hásém”, ״ a Te segítségedet remélem, „ örökkévaló”. Bölcs előrelátás vezette Jákobot, amikor az idegenben, Egyiptomban született és nevelkedett, ott derekasan helytálló unokáit, Efrájimot és Menassét saját gyermekei előtt részesítette áldásban. A gyermekre adandó áldást kívánta ezzel othonossá tenni minden időben* minden zsidó házban. Efrájimot és Menassét akarta a zsidó gyermekek példaképéül oda* állítani. Jákob prófétaként látta előre ivadékainak hányattatását, s sorscsapásainak ellenállni tudó utódokat kívánt maga után hagyni. Ezért intette őket, és mutatott rá egyes hibákra. A tényeknek feltüntetésében rejlett a legnagyobb atyai áldás. A helyes életnek elválasztásában a helytelen úttól. Jákob tudta azonban az is, hogy a legeredményesebben feddő szóval sem képes fiaira hatást gyakorolni mindaddig, míg kézzelfogható példával, megcáfolhatatlan bizonyítékkal nem igazolja felfogásának helytállóságát. Ezért kérette magához előbb Efrájimot és Menassét, a megpróbáltatásokat megállt, majd magas polcra került József gyermekeit, akik nagyszerűen egyesítették magukban a korszellemet az ősi hagyományok maradéktalan vállalásával. Efrájim és Menasse nem tagadták meg származásukat, a legelőkelőbb társadalmi körökben sem. Magukba szívták és megőrizték egész életükben a jákóbi és józsefi tanításokat Ezt a két, az ősi hagyományokban megerősödött és az idegen környezetben is szilárdan helytálló unokát kívánta Jákob gyermekeinek mintaképül bemutatni, hogy azok is és a későbbi ivadékok is Efrájimra és Menasséra emlékezve áldják meg gyermekeiket Mózes megértve Jákob búcsúszavainak értelmét, élete alkonyán hűséges szolgálójától, Józsuától való búcsúzásakor a szokványos áldásmondás helyett ״ Cházák veemác”, ״ légy erős és kitartó” szavakkal vett búcsút. A heti szakasz napjaira esik Tévész tízecsékének, Aszóró Bötévésznek böjtje. Ekkor indult Babilónia Jeruzsálem ostromára és ezt a gyászos napot követte a többi, amelyet ugyancsak böjttel teszünk mindmáig emlékezetessé Izraelben. És ha Aszóró Bötévészkor Jákob búcsúszavaira gondolunk, melyek szerint bármilyen súlyos csapást tartogat számunkra a sors, ha Efrájimhoz és Menasséhoz hasonlóan ragaszkodunk a hagyományokhoz, megvalósul rajtunk az ősi, vigaszra áldás. ״ Cházák