Uj Élet, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-01 / 1. szám

tu ELET Búcsú Ábrahámsohn Manó főkántortól Amikor Ábrahámsohn Manó búcsút vett a nagytapolcsányi szülői háztól, nemcsak ennek a kis felvidéki falunak sajá­­tos levegőjét vitte magával, hanem az ódon tóratekercsek tiszteletét, a hit és vallás sze­­retetét. A nagytapolcsányi kántor apjától örökölte, ő a régi kántordinasztia később világhírűvé lett tagja a cso­­dálatos zsidó melódiákat, ame­­lyek olyan szépen gyöngyöz­­tek ajkáról, öröksége volt, me­­lyet a csendes szülői ház adott számára. Karcag, Kassa, Máramaros­­sziget és a Rumbach utcai templom voltak kántori mű­­ködésének útjelzői, míg a cél­­hoz jutott, a Dohány utcai főtemplom főkántor-zeneigaz­­gatói székébe. Olyan neves elődei voltak, mint Quartin, Tkatsch-Lazarus és ő nem ho­­zott szégyent rájuk. Élete fo­­lyamán egyre bársonyosabbá vált baritonja betöltötte a ha­­talmas templomot. Világhíres­­séggé vált, itt járt külföldiek, zsidók és nemzsidók egyaránt eljöttek a templomba, hogy meghallgassák és értve, nem­­értve a zsoltárok szövegét, el­­ismeréssel adóztak kiváló hangtechnikájának, kulturált, kifinomodott énekművészeté­­nek, amelynek nem ártott az idő vasfoga sem, 73 éves ko­­rában sem fakult meg, kopott el hangjának színessége, me­­legsége. Mint zenepedagógus, mert az is volt, kitűnő érzékkel is­­merte fel a tehetségeket, eze­­ket gyámolította pályájukon. Családi élete második fele­­ségével harmonikus volt, imádta asszonyát, valójában akkor lett félemberré, amikor néhány évvel ezelőtt elvesz­­tette őt. Imádta Vera lányát, kis unokáját, Gyurikát is. Jenő fiát is szerette, aki beteg­­ségének súlyos óráin, amikor létálmaiban félrebeszélt, meg­­próbálta a lehetetlent, vissza­­hozni apját a halál mezsgyé­­jéről. Mint Ibsen Peer Gynt­­je, ringatta álomba anyját, Aase anyát, úgy babusgatta haldokló apját a fiú. Mert Ábrahámsohn Manó halálos ágyán is kántor maradt és aj­­kára tolultak a legszebb zsidó melódiák — mondják, hogy ott, a túlvilág kapujában so­­ha nem hallott szépséggel énekelt — akkor a zokogó fiú papírból csinált mikrofont és ,,adott közvetítést Abraham­­sohn Manó hangversenyéről”. Néhányszor sikerült is ezzel a súlyos beteget magához térí­te­­ni, napokig jobban is volt, de végül a hetvenhárom éves ko­­rában is ércesen csengő han­­got elhallgattatta a halál. Ábrahámsohn Manót érde­­meinek elismeréséül beteg­­ágyán a BIH elnöksége olyan címmel tüntette ki, amelyet még egyetlen magyar kántor sem viselt előtte, a budapesti vezető főkántori címet adomá­­nyozta neki. Hatalmas tömeg vett részt Ábrahámsohn Manó budapesti vezető főkántor temetésén de­­cember 13-án, a rákoske­­resztúri temetőben. Végtisztes­­ségére eljöttek a magyar zsi­­dóság vezetői, a körzetek kép­­viselői, a kántori kar majdnem teljes számban és eljöttek a Dohány utcai templom egysze­­rű imádkozó emberei is. Si­­rota Sándor budai főkántor a Révész Sándor vezényelte megerősített kórus kíséretével megragadó bensőséggel éne­­kelte az­­ősi gyász­zsoltárt, majd dr. Scheiber Sándor, a Rabbiszeminárium igazgatója búcsúztatta az elhunytat, töb­­bek között a következőket mondván: k —Raus Haasbnofcor Ind­. fejta­gokkal imádkozott elő, Kol Nidrén már nem tudott ki­­mozdulni, az ablakból, köny­­nyezve, vágyótan, vígasztala­­nul nézett temploma felé. De halála előtt az elmulasztott kötelesség érzete gyötörte, át­­tört az emlékezetére hulló, sű­­rű fátyolon és deliriumában elénekelte az istentisztelet leg­­hatalmasabb himnuszát: Szálljon fel jajkiáltásunk este, Kerüljön Eléd hajnalon, S érkezzék hozzánk a válasz estig. Annak énekelte el, aki mindvégig leghűségesebb hall­­gatója volt, akiben nem csa­­lódott soha: leányának, Verá­­nak. Halkuló hárfapengésként szólt ez a búcsú. Ezzel búcsú­­zott hivatásától is, amely utol­­só percéig foglalkoztatta lel­­két. Druontól, a halál nagy krónikásától megkérdezték, mit kérne, ha egy negyedórája volna hátra még. Azt felelte: Tollat és papírt. Renoir eltor­­zult kezéhez erősített ecsetjé­­vel — bénultan is — a fényt és az élet örömét festette, ő — haláláig — énekével, imá­­jával szolgálta Istenét Ezt a hivatástudatot nagy­­tapolcsányi otthonából hozta magával. Nagy kántor-dinasz­­tia leszármazottja volt, amely­­nek tagjai elkerültek­ külföld­­re is. Családjától kapta örö­­kül a héber szöveg ismeretét az érzés melegét, a dallam gazdag áradását, az ima eget­­ostromló szárnyalását, egyet­­len szóval: a zsidó kántorsá­­got. Dr. Fisch Henrik, a Dohány utcai templom főrabbija mon­­dotta el ezután imáját: ״ Uram, Terem­tőm! Adj csendes éjt, adj nyugo­­dalmas, békés pihenést a Te gyermekednek, a Hozzád meg­­tért, fáradt fiadnak. Lant, hárfa és a hangszerek végtelen sorának varázslatos szépségét egybefontad egyko­­rom Uram, alkottál hozzájuk muzsikát melegen megértő szí­­vet, isteni akaratod lelket ci­­zellált ezekhez; szent ajándék­­ként odaadtad mindezt ennek az egyetlen gyermekednek, Ábrahámsohn Manónak. Fiad hálás gyermeknek bi­­zonyult. Egy életen át a Tőled kapott ajándékot arra használ­­ta, hogy Téged dicsőítsen vele. • Hozzád fohászkodjék művész­­lelke, zenét, ritmust szerető I szíve, gyönyörűséges hangja. Köszönjük Teremtőm, kö­­szönjük, hogy megalkottad őt, köszönjük, hogy lépteit mihoz­­zánk, a­emi dicső múltú és most újra fejlődő Dohány ut­­cai templomunkba irányítot­­tad. A mi gyülekezetünkből szállott láthatatlan szárnya­­kon, feltört a hótakarta ormok fölé, egyenesen a Te trónu­­sod elé szállt a zsolozsmák vezérhangja és rajta a földi lét legszentebb virága: asszo­­nyok, férfiak, öregek és gyer­­mekek imája. Köszönjük Uram, a szere­te­­tet, a szorgalmat a szolgálat­­ban, a hitet, a hűséget, a helytállást a hivatásban, hi­­szen ez is a Te ajándékod volt! Most útrakelt lelke, hogy kövesse a hangot, hogy meg­­jelenjék előtted a szépséges melódiák koszorújában. Személyemben egy gyönyö­­rű gyülekezet hajtja meg fe­­jét tisztelettel e koporsó előtt és ezt az utat is, akár imájá­­nak útját évtizedeken keresz­­tül, a mi közös fohászunk ki­­séri: töhi nássaj ceruro bice­­rajz háchájim, adj csendes éjt, adj nyugodalmas, békés pihenést a Hozzád megtért fá­­radt fiadnak, amen.” Sós Endre, a MIOK és a BIH elnöke, gyászbeszédében hangoztatta, hogy Ábrahám­­sohn Manó halála nemcsak a magyar zsidó közösséget töl­­tötte el fájdalommal, hanem szomorúságot okozott az egész világ zsidósága körében. — Liszt Ferencről — mon­­dotta — feljegyezték a kartár­­sak, hogy egyszer ellátogatott a Dohány utcai zsinagógába és ott — Ábrahámsohn Manó egyik nagy elődjét, Friedmann Mórt hallgatva — meg­je­­gyezte: "Hallottam egy embert Istennel beszélgetni". •Ha Liszt Ferenc a mi drága Ábrahám­­sohn Manónkat hallotta vol­­na, róla sem mondhatott vol­­na mást Igen, Ábrahámsohn Manó éneke — Ábrahámsohn Manó szívből jövő és szívhez szóló éneke — beszélgetés volt a Jóistennel. — Várnak fenn, Ábrahám­­sohn Manó testvérünk, várnak ölelő karokkal várnak a Do­­hány utcai templom nagy rab­­bijai — dr. Hevesi Simon, dr. Fischer Gyula, dr. Katona József és a többiek — akik­­kel együtt működtél és vár­­nak a nagy kántorok, Fried­­mann Mór, Lazarus Adolf, Quartin Szavell és társaik. Ve­­lük együtt ma már Te is a magyar zsidóság történetének lapjaira tartozol. Friedmann Jenő körzeti el­­nök, a Belvárosi Körzet nevé­­ben emlékezett meg szeretet­­tel és kegyelettel Abrahám­­sohn Manóról, akihez 40 év meghitt barátsága fűzte. Dr. Boinitzer Pál, a VII. Belső Körzet alelnöke, a Do­­hány utcai templom elöljáró­­ja, a körzet és a templom elöljárósága nevében vett bú­­csút Ábrahámsohn Manótól. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Még magunk előtt látunk, amint ornátusban és a szent imaköpenyben haladsz át az utca forgatagán, lakásodból a templomodba, híveidtől körül­­véve. Volt valami felemelő ebben a képben, valami bib­­likus, pátriárchai légkör, ame­­lyet ugyancsak nem tud elfe­­lejteni az, aki egyszer is en­­nek tanúja volt Hübsch Alfréd, a szertartási csoport vezetője, az intézmé­­nyek nevében vett örök búcsút a baráttól, a munkatárstól. — Tanúsítom — mondotta —, hogy az Ac­avasz Réim kórházi látogatásain és isten­­tiszteletein mindenkor önzet­­lenül vállaltad a kántori teen­­dőket és boldog voltál, mikor hangoddal derűt varázsoltál az elfáradt aggok arcára. Sirota Sándor Er mólé rah­amimja után utolsó útjá­­ra kísérték Ábrahámsohn Ma­­nót, akit kívánsága szerint fe­­leségével közös sírba temettek. Salamon Béla részvéte Levél a szerkesztőhöz Megható sorokat intézett az XJJ ÉLET szerkesztőjéhez Se­­rényi Endre, a VII. Belső Körzet alelnöke. — Kevesen tudják — írja levelében —, hogy Salamon Béla érdemes művészünk lá­­bával betegeskedik, nappalait ágyban fekve tölti, hogy este kipihenten mehessen a szín­­házba és mulattathassa a kö­­zönséget. Betegágyában jutott tudomására a szomorú hír, hogy meghalt Ábrahámsohn Manó vezető főkántorunk, akit ő is nagyon szeretett és nagyra becsült. Gyengélkedé­­se ellenére, botra támaszkod­­va, megjelent a temetésén, és meghatottan simogatta meg a koporsót, mely magába zárta azt, akinek művészi imáiban nem egyszer ájtatos gyönyört élt át. A nagy nevettető szeméből könnyek peregtek. Így búcsú­­zott el­­ Ábrahámsohn Manó főkántortól Salamon Béla ér­­demes művész, az igaz em­­ber. Adminisztrációban jártas gyors és gépírót keres nagyobb vállalat. Ajánlatokat: ,,Nyugdíjas is tehet:* jeligére a kiadóhiva­­talba. Baba-, mackó-klinika Bp., VII. Lenin krt 4. (Emite mellett) Babák, mackók, plüss-állatok, autótigrisek, kis gyapjú-állatok és mindezek javítása. SZŐNYEGET szakszerűleg megjavítom, ve­­gyileg kitisztítom, rojtozom DOMÁNY VI., Majakovszkij u.. 86. Telefon: 420—637 Mosógép porszívó, kefélő javítása la­­kásán azonnal Balogh mű­­szerész, VT. Jókai u. 19. Tele­­fon: 310—577. ­961. január 1. A fővárosi és vidéki zsidóság élete (Folytatás a 2. oldalról) kívánja az általános leszere­­lést és a békét. Köszöntötte Diamant Hugót, a templom­­elöljárók nesztorát 82-ik szü­­letésnapja alkalmából, akit az egész közönség meleg ünnep­­lésben részesített. Sós Endre, a MIOK és a BIH elnöke, rámutatott arra, hogy a fővárosi zsidóság — ha vannak is a zsidó közösségnek anyagi nehézségei — az utób­­bi esztendőkben eljutott oda, hogy megközelítse azt a vala­­mit, amit lélek-zsidóságnak, szellem-zsidóságnak nevezünk. A chanukkai lángok fényénél büszkén állapíthatjuk meg, hogy a fővárosi zsidóság az egész világ zsidósága előtt igen nagy tekintélynek ör­­vend. — Minden cselekvésünkben az a gondolat vezérel, hogy — a magyar zsidó közösségen kívül — szeretett magyar ha­­zánknak is használjunk. Nem maradunk el attól a munká­­tól, amelyet a magyar nép a szocializmus építéséért folytat. Nem maradunk el attól a harctól, amelyet a magyar nép, a békeszerető népek nagy­­ családjával együtt, a béke biz­­tosításáért vív. Aláírjuk min­­den vonatkozásban a kommun­alista és munkáspártok moszk­­vai nyilatkozatának a békére vonatkozó megállapításait. Tudjuk, hogy a béke nem el­­érhetetlen ábránd. Tudjuk, hogy a békét meg lehet vé­­deni. Tudjuk, hogy a béke megszilárdítása kizárólag a békeszerető emberek elszánt­­ságától függ. (Általános he­­lyeslés.) Ezután dr. Seifert Géza, a BIH elnökhelyettese és a MIOK alelnöke méltatta a Chanukka-ünnep jelentőségét. — A Chanukka a fény ün­­nepe. A legkisebb fény meg­­szünteti a legnagyobb sötétsé­­get — ezekkel a szavakkal kezdte beszédét —, majd is­­mertette a Chanukka-ünnep történetét. Rámutatott arra, hogy Antiochus Epiphanes gondolatai gonoszak és söté­­tek voltak, melyek az emberi szabadságjogok ellen irányul­­tak. Nem elégedett meg a zsi­­dók országának leigázásával, hanem szabadságjogaik ellen tört, amikor a vallás szabad gyakorlatát halálbüntetéssel kívánta megszüntetni. A hős Juda Makkábi és társai a túl­­erővel szemben is megvívták szabadságharcukat. Antiochus Epiphanes veresége történelmi postulátum, mert az emberi szabadságjogok ellen törőnek el kell buknia. Ez történt Ju­­da Makkabi győzelmével és a nagy szír—görög zsoldos­­csapatokkal túlerővel­­ küzdő Antiochus Epiphanes veresé­­gével. A szabadságjogok győ­­zelmét ünnepeljük a Chanuk­­ka-fények lángjaival. A val­­lásszabadságot nyert magyar zsidóság a legyőzött fasizmus embertelen üldözései után, örömmel ünnepli a szabadsá­­got jelentő, a haladó gondo­­latot szimbolizáló menóra fé­­nyének Chanukka-ünnepét. * December 18-án, vasárnap­­délután tartotta a körzet Nő­­csoportja igen szépen megren­­dezett Chanukka-ü­nnepélyét. Hartmann Jánosné elnökasz­­szony megnyitója után a Tal­­mud-Tóra növendékei adták a chanukkai ünnepi műsort. A MIDI vezetői Egerben December 20-án, kedden, az Egri Izraelita Hitközség Cha­­nukka alkalmából feketekávé­­délutánt rendezett a hitköz­­ség szépen átalakított kultúr­­termében. Az összejövetelre Budapestről az egri zsidók kö­­rébe érkezett Sós Endre, a MIOK elnöke, dr. Harsányi László, a MIOK intéző bizott­­ságának tagja, dr. Végházi István rabbi, a MIOK fő­­titkárhelyettese és Sirota Sán­­dor, a budai körzet főkánto­­ra is. Sirota Sándor, a budai kör­zet főkántora, áhítatos ének kíséretében gyújtotta meg a d­anukkai gyertyákat, majd Székely Endre, az Egri Izrae­­lita Hitközség elnöke üdvözöl­­te a budapesti vendégeket és a nagy számban megjelent egri zsidókat. Dr. Végházi István rabbi, a MIOK főtitkárhelyettese, fi­­nom szavakkal méltatta hha­­nukka jelentőségét. Dr. Harsáj­yi László, a MIOK intéző bizottságának tagja, a fővárosi és vidéki zsi­­dóság kapcsolatairól tájékoz­­tatta az egybegyűlteket. Sós Endre, a MIOK elnöke, a magyar zsidóság megújho­­dásáról, az új zsidó szellem­­ről beszélt, majd hangoztatta, hogy az Auschwitz poklából megmenekült magyar zsidó­­ságnak minden erejével részt kell vennie a szocializmus épí­­tésében és a békeharcban. Székely Endre, az Egri Iz­­raelita Hitközség elnöke, az egri zsidóság támogatásáról biztosította a budapesti veze­­tőket és köszönetét fejezte ki a templom restaurálásáért, a hitközségi épület tatarozásáért és a kultúrterem megcsinálá­­sáért. A budapesti vendégek ez­után hosszú ideig elbeszélget­­tek az egri zsidókkal, akik sok kérdést intéztek hozzájuk. Az egri látogatás hangulata is bizonyította, hogy a vidéki zsi­­dók mennyire értékelik a bu­­dapesti vezetők vidéki látoga­­tásait. Chanukka-est Kőbányán A BIH kőbányai körzete de­­cember 19-én, hétfőn este Chanukka-ünnepséget rende­­zett, amelyen a BIH elnöksé­­ge részéről Sós Endre elnök és dr. Seifert Géza elnökhe­­lyettes is megjelent. Dr. Scheiber Sándor, az Or­ szágos Rabbiképző Intézet igazgatója, szellemes előadást tartott zsidó történeti emlé­­kekről. Színes mondanivalóit nagy tetszéssel fogadta a kö­­zönség. A gyertyagyújtást szertar­­tást Silber Lajos kántor vé­­gezte, majd a Talmud-Tóra növendékei működtek köz­­re a műsorban. A jól sikerült vacsora után amelynek vendégei között a kőbányai szeretetotthon gon­­dozottjai is ott voltak, Berger Sándor, a körzet köztisztelet­­ben álló elnöke szólalt fel, hangoztatva a központ és a körzet kapcsolatainak fontos­­ságát. Dr. Seifert Géza, a BIH el­ nökhelyettese, a mai ember szeszszögéből világította meg Chanukka jelentőségét. Sós Endre, a BIH elnöke, az aktuális kérdéseket tette szóvá, rámutatva arra, hogy milyeneknek látja azokat a Chanukka gyertyáinak láng­­jainál Dr. Schwarz Mór főrabbi nagyhatású beszédével és Lun­­gosi Lászlónak, a Dózsa György úti körzet kántorának énekével fejeződött be a me­­leghangulatú est. A Leány- és Fiúgimnázium Chamukka-estje a Goldmark-teremben December 17-én, szombat este lelkes, kipirult arcú diá­­kok és diáklányok gyülekez­­tek szüleikkel, ismerőseikkel együtt a Goldmark-teremben. Gimnáziumunk a Rabbiképző Intézettel közösen rendezte szokásos Chamukka-ünnepé­­lyét, amelynek műsorát a ta­­nulók adták. Már régóta ké­­szültek erre a nagy napra, buzgalommal, szorgalommal, lelkesedéssel igazgatójuk és tanáraik vezetésével. A műsor keretében ünnepi beszéd, chanukka-tárgyú sza­­valatok, Fodor József Kossuth­­díjas költő ״ A tekoai pásztor” című drámai költeményéből részlet, ének- és zeneszámok, Chanukka ünnepéről szóló je­­lenet és Szabolcsi Lajos egy­­felvonásos ,J­ózsef-drámája hangzott el A büfében a szülői munka­­közösség asszonyai buzgólkod­­tak. A közönség nagy tetszéssel fogadta gimnáziumunk ta­­nulóinak már hagyományossá vált kulturális megnyilatkozá­­sát.* A Hegedűs Gyula utcai körzet Talmud-Tórája kedves ünnepséget rendezett Chanuk­kakor. A gyermekek igen nagy kedvvel és tehetséggel szavaltak, énekeltek és adtak elő jeleneteket. Sajnos, az ün­­nepélyt előkészítő Popper Ar­­turné balesete folytán nem lehetett jelen az ünnepségen. A kórházban fekvő tanítónőt dr. Schiparz Mórné helyette­­sítette és a körzet főrabbijá­­val együtt biztosította az ün­­nepség zavartalan lefolytatá­­sát. * A Zuglói Körzet Thököly - templomának Talmud-Tóra növendékei december 18-án jól sikerült Chanukka dél­­utánt rendezett. A növendé­­kek műsorszámait Popper Ar­­turné és Raj Tamás hitoktató, a karénekeket Tordai Zsig­­mond tanár tanította be, aki egyúttal a harm­ónium­ kísére­­tét is ellátta. * — A VI. Belső (Sasz Chev­ra) körzetben december 13-án Chanukka előestéjén a Nő. Tagozat Chanukka gyertya­­gyújtással egybekötött össze­­jövetelt rendezett, amelyen Kohlmann Sándor rabbi nagyhatású ünnepi beszédet mondott. Kelen Tibor és Ve­­res Gabriella dalokkal emel­­ték az est hangulatát.­­ December 17-én, szombat este a körzet Vezetősége a Női Tagozat közreműködésével rendezett ünnepi összejöve­­telt, amelyen Kohlmann Nán­­dor rabbi tartalmas beszéd­­ben méltatta a Chanukka ün­­nep jelentőségét A jól sike­­rült est hangulatát Tordai Zsigmond liturgikus énekszá­­mai nagymértékben emelték. * — Gyöngyösön december 18-án nagyszámú közönség jel­­enlétében gyújtották meg a Chanukka-gyertyákat, majd Weisz Dávid rabbi mondott emlékbeszédet. Dr. Scheiber Sándor, a Rabbiképző Intézet igazgatója ,,A könyv eredete és fejlődése” címmel tartott előadást. Utána a Talmud- Tóra növendékei szerepeltek * . Békéscsabán a Hitközség Női Tagozata ugyancsak december 18-án rendezte Chanukka ünnepélyét, a­me­­lyen a megnyitó beszédet Ginsztler Ernő hitközségi el­­nök tartotta, megemlékezett a moszkvai kiáltványról és ismertette annak jelentőségék Berkovics Ármin rabbi a Chanukkáról beszélt. Ezután­ kultúrműsor következett, melyben helybeli gyermekek szerepeltek sok sikerrel. A gyermekeket Adorján Edénd és Berda Emil tanította be­. Az előadást vacsora követte. A háziasszonyi tisztséget Ginsztler Ernőné, Moskovics Istvánná és Steiner Ádámná látták el.* — A Ceglédi Hitközségi Chanukka összejövetelén ete. Végházi István tartott ünnepi beszédet. A gyertyagyújtást és az előimádkozást Révészt Jenő hittestvér végezte. — A kecskeméti Hitközség Chanukka összejövetelén Si­­rota Sándor főkántor Má­­ria imája és gyertyagyúj­­tása után dr. Végházi István beszélt a Chanukka jelentő­­ségéről és tanításairól. Az ün­­nepség befejezte után az egy­­begyűlt hívek nagy érdeklő­­déssel hallgatták úti­ élmény beszámolóját is. * — A nyíregyházi Hitközség Chanukka ünnepélyén a Tal­­mud-Tóra növendékek adtak jól pergő, nívós műsort Brie­­ger Zoltán irányításával. Az ünnepi megemlékezést dr­. Végházi István tartotta. * — A debreceni Hitközség december 17-én gyermek Cha­­nukka ünnepélyt tartott, me­­lyen Talmud-Tóra növendé­­kek működtek közre Almási Miksáné tanárnő lelkes irá­­nyításával. A felnőttek részé­­re tartott összejövetelen Ka­tz Ernő főkántor gyertyagyúj­­tása után dr. Végházi István beszélt a Chanukka történe­­téről, ma is érvényes tanítá­­sairól és a jövőbe mutató re­­ménykeltéséről. A művészi részben Kelen Dóra előadó­­művésznő és Rajna András operaénekes szerepeltek, mél­­tán kiérdemelve a közönség meg-megújuló elismerését.

Next