Uj Élet, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-01 / 1. szám

A nevelő munka fontossága Az új világot építő magyar nép, a népi de­­mokratikus társadalmi és állami rendszer mély humanizmusának újabb bizonyítéka az új büntető törvénykönyv, amelyet az ország­­gyűlés legutóbbi ülésszakán fogadtak el és emeltek törvényerőre. A szocialista törvé­­nyesség 1957. óta teljes egészében helytállt hazánkban, de a régi BTK-ban még több olyan jogszabály volt, amely már nem felelt meg a fejlődésnek, a megnövekedett felelős­­ségérzésnek. Az új büntetőikönyv már arra az elvre épül, hogy szocialista államban a bün­­tető­jogi következmények alkalmazása nem egyetlen és nem is fő eszköze a bűnözés el­­leni küzdelemnek. Az új büntetőkönyv is nagy segítséget ad abban, hogy a bűnözés és bűn ellen még fokozottabb szerepe legyen a nevelőmunkának. Szocialista társadalomban — mint azt az országgyűlési vita hozzászólói hangsúlyozták­­— a jog nem kerülhet ellentmondásba az er­­kölccsel A nép fejlődésének markáns bizo­­nyítéka, hogy már eddig is jelentősen csök­­kent a bűnözés. Minden remény — és tegyük hozzá, jogos remény — megvan ahhoz, hogy mind az új büntetőtörvénykönyv (és az azt megelőző, létrehozó és törvényerőre emelő termékeny viták) mint a mind hatékonyabb nevelő tevékenység előbb-utóbb teljes mér­­tékben kigyomlálja életünk kertjéből a bűn csíráit és katángjait A hamis legendák ellen Nálunk is bemutatták most a Friedrich Wolf ״ Mamlock professzori’ című színművé­­ba készült NDK-filmdrámát. A színművet annak idején már ismertettük, de a minden ׳ vonatkozásban megragadó film néhány érde­­kes vonással teszi teljesebbé és hitelesebbé a nácizmus elleni élethalálharc szükségességét, csak az utolsó pillanatban felismerő, tragikus sorsú német-zsidó orvosprofesszor alakját. Az egyik ilyen — a filmben nagyobb hangsúlyt kapott — motívum az, hogy Mamlock azért sem hiszi el, miszerint Hitler kancellárságé­­val Németország a legsötétebb barbárságba hullott, mert Hitlert a ״ parlamenti többség” választotta meg, mert kancellári tiszte ״ törvé­­nyes”. Ha visszagondolunk az 1944-et megelőző — és előkészítő — esztendőkre, eszünkbe kell, hogy jusson, hány magyar Mamlock-kal talál­­koztunk! A tragikusan csalárd látásmód so­­jscak számára illúziókkal „szépítette” meg az előkészített vágóhidat Egyéni és közösségi tragédiáknak kellett bekövetkezni ahhoz, hogy mind megláthassuk, milyen talajra is épült a régi világ. S a Mamlock-film nézése is megerősít bennünket abban, hogy soha többé ne engedjük meg a hamis legendák és emberellenes tények világának feltámadását. A harmadik Adolf Az egyik Adolf, húszmillió ember gyilkosa, egy berlini bunkerben végezte életét, hogy megmeneküljön attól a bitófától, amire száz­­szor is rászolgált A másik Adolf, a „nagy” Adolf egyik hűséges kiszolgálója, akinek mű­­ködését szintén milliók halála kísérte, tizenöt évi bujkálás után most végre a jeruzsálemi bíróság előtt felelt bűneiért. De a harmadik Adolf, aki ugyan személyesen senkit sem ölt meg, „csak” jóváhagyta száz és száz szovjet partizán legyilkolását és az sem zavarta, hogy a kivégzettek sorában karonülő gyermekek, nyolcvan éves aggastyánok voltak, az nem­­csak szabadon él, de újból fegyveres erők pa­­rancsnoka, sőt nemcsak egy német hadsere­­get hanem az egész NATO fegyveres erőit bízták rá. Adolf Heusinger kétségkívül szakember, a tömegpusztítás szakembere. Lehet, hogy ezért bízták rá a NATO fegyveres erőit ahelyett — hogy az előkerült és megcáfolhatatlan bi­­zonyítékok alapján —­, mint háborús főbűnöst bíróság elé állítanák. Mert különben józan ésszel nehezen lehet elhinni, hogy gazdái sze­­met hányjanak olyan bizonyítékok előtt mint a 11047/42. sz. távirat, amit 1942-ben a biro­­dalmi vezérkar főnöke Adolf Heusinger adott fel és amiben jóváhagyta a ״ tervezett renfisza­­bályokat”, ami alatt több száz partizán és családtagjainak agyonlövetésére kértek tőle engedélyt. A jóváhagyás csupán annyit fűzött hozzá: „az eredményeket jelenteni kell”. Az eredmények — ártatlan emberek, asz­­szonyok, lányok, gyermekek meggyilkolása volt és Heusinger úr bizonyára meg volt elé­­gedve. Mint ahogy most a NATO gazdái is meg vannak vele elégedve. Az emberiség azonban nem nyugodhat bele abba, hogy a harmadik Adolf ne idegjevi bűn­­tetteiért KP. Béna. BP, TO. ״­ Dr. Benoac­ofsky Imre: Páriái pillanatképek Mikor állítják bíróság elé Krimeyt és társait ? A mártírok névjegyzékének folytatása .ע EGYES SZÁM ARA: S FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA XVIII. ÉVF. 1. SZÁM, 1962. január 1. Eichmannt 16 vádpontban találta bűnösnek a jeruzsálemi bíróság (Az ״ Új Élet” jeruzsálemi tudósítójának jelentése.) A jeruzsálemi törvényszék­­nek az Eichmann-ügy­ben ki­­hirdetett ítélete hangoztatja, hogy minden kétséget kizá­­róan meg lehetett állapítani Eichmann felelősségét a ״ vég­­ső megoldás” keresztülvitelé­­ben. A bíróság megállapította, hogy a vádlott hamis és ha­­zug tanúvallomásával úgy próbálta beállítani, mintha csak jelentéktelen „csavarja” lett volna a náci gyilkos gé­­pezetnek. A bíróságnak az a véleménye, hogy a vádlott nemcsak vezetőszerepet vitt a nácik gyilkos programjának végrehajtásában, hanem dön­­tő szerepet játszott a kezde­­ményezés terén is. Bár a "IV. B. 4.” jelzéssel felállított ala­­kulat, Eichmann hivatala, a második helyen szerepelt és csupán a belügyminisztérium alá rendelt hatóságnak volt feltüntetve, a tények arra mutattak, hogy ״ az európai zsidók likvidálása terén a ná­­u gyilkos gépezetnek a leg­­főbb hivatala volt ■ ״ Eichmann hivatala nemcsak az európai zsidóság keletre való elszállításában működött közre, hanem az eredeti lak­­helyükön a zsidó tömegekkel szemben elkövetett kegyet­­len­kedés­ekben «.­­ » Az ítélet azt­­ leszögezi, hogy Eichmann a Warm­­see-i konferencián a zsidók meggyilkolására, a „végső megoldás” végrehajtására kapott felhatalmazást nem­­csak kihasználta, hanem vissza is élt vele. Gyakran előfordult, hogy más náci vezetők gazdasági érdekből átmenetileg a zsidószállít­­mányokat munkára akarták felhasználni, de Eichmann követelte, hogy a szállító- hiányokat haladéktalanul pusztítsák el. Eichmann mindent elköve­­tett a németországi vagy más országokban levő zsidók ki­­vándorlásának meggátlására, mert minden zsidót a halál­­ba akart küldeni. * Rudolf Höss, az ausch­­witzi tábor parancsnoka, azt vallotta, hogy Ausch­­witzban az Eichmann hiva­­talától kapott utasítások ér­­telmében történt a foglyok elgázosítása. 1944 elejéről való az a levél, amelyben Höss utasí­­tást׳ kapott, hogy a ma­­gyarországi zsidó transzpor­­tok elpusztítása ügyében is Eichmannal tárgyaljon. Az ítélet indokolása meg­­állapítja, hogy Bergen-Bel­­senben és Theresienstadtban is Eichmann utasításai alap­­ján kellett végrehajtani a foglyok elpusztítását. * Eichmann több ízben meg­­akadályozta a különböző or­­szágokből olyan, csoportok ki­­vándorlását is, amelyeknek az eltávozására Hitler is enge­­délyt adott. Eichmann gátolta meg egy ezer főnyi gyermek­­csoportnak Bulgárián és Tö­­rökországon­ keresztül való kivándorlásét és egy több­­ezernyi magyar zsidót maga­­ham­­foglaló csoportnak kiván­­dorlását.* Eichmann vezette be a gázkamrákat Ő volt az, aki a sortűzzel való kivégzések helyett a teherautók motorjá­­ból kipufogó gázzal való ki­­végzést ajánlotta és ő volt az — az egybehangzó vallomások és dokumentumok szerint —, aki Rudolf Hőssel, a tábor­­parancsnokkal együtt a cik- Ion-gáz használatának beve­­zetését kezdeményezte az auschwitzi táborban. * Eichmannt a bíróság bű­­nösnek találta a zsidó lakos­­ság ellen különféle európai területeken elkövetett gyil­­kosságok, elűzetések és szol­­gaságba döntés miatt, továb­­bá a német és a lengyel zsi­­dók keletre és a niszkói re­­zervátumba való kényszerki­ telepítése miatt, zsidó milliók ellen elkövetett terrorakciók miatt. Ezen kívül bűnösnek találta a bíróság Eichmannt háborús bűnök miatt, száz­­ezernyi lengyel lakos kiüldö­­zése miatt, sok­ tízezernyi eu­­rópai cigány haláltáborba va­­ló szállítása miatt és a lidicei gyermekek deportálása miatt. * A bíróság 16 vádpontban mondta ki bűnösnek a vád­­lottat, elsősorban a zsidók elleni bűncselekmények miatt, amelyeket 1941 és 1945 között követett el a zsidók ellen Németország­­ban és a németek által megszállott területeken.­­ A londoni Daily Telegraph megállapítja, hogy a per tel­­jes mértékben elérte célját és a világ most megértette, mit tettek a nácik és híveik. A New York-i Daily Mirror rámutat arra, hogy Eichmann megbüntetésének az egész vi­­lágra kiterjedő hatása lett, mert úgy, ahogy Eichmannt bíróság elé lehetett állítani népirtás vádjával, majd, má­­sok is bíróság elé kerülnek. A nyugatnémet sajtó jelen­­tős része sem ellenzi az Eich­­mann-ügyben hozott ítéletet, de nem követi a Frankfurter Allgemeine Zeitungot és nem követeli a többi bűnös fele­­lősségrevonását. A német jobboldali körök ■ugyanis azt hiszik, hogy az Eichmann-ügy körüli „zene­ bonával” elterel­­hetik a figyelmet Globkéról és társairól, akiknek Eich­­mann mellett lett volna a he­­lyük a vádlottak padján és akiket továbbra is szeretné­­nek megmenteni. H. R. A mártír gyermekektől­­ a boldog gyermekekig írta: SOS EISDRE IX ötmillió európai zsidó ־*־* meggyilkolásának elő­­készítésében és a tömeggyil­­kosságok lebonyolításának megszervezésében játszott döntő szerepet az az Adolf Eichmann, akit a jeruzsá­­lemi törvényszék halálra ítélt. A hatmillió meggyilkolt európai zsidó sorában egy­­millió zsidó gyerek, egymil­­lió zsidó fiú és lány elpusz­­tult. A Times tudósítója fel­­jegyezte, hogy nemcsak a közönség körében hullottak a­ könnyek, hanem az egyik bíró is sírt, amikor a bíró­­ság tagjai egymást váltva felolvasták a bűncselekmé­­nyeket. Az ítélet hangoztatta, hogy csupán a rendelkezésre álló paragrafusok értelmé­­ben lehetett büntetést ki­­szabni, ezek a paragrafusok pedig voltaképp nem ilyen méretű bűncselekményekre vonatkoztak. Olyan véreng­­zések és akkora gyötrelmek históriája került a bírák elé, hogy ezekre a szörnyűségek­re és borzalmakra emlékezni kell az idők végtelenségéig. A jeruzsálemi ítélet in­­dokolása ismertette, hogy a magyar zsidóság is hatszáz­­ezer mártírt adott, és ezek sorában százezer magyar zsi­­dó gyerek szerepel. Igen, százezer magyar­ zsi­­dó gyerek található az egy­­millió európai zsidó mártír­­gyerek között. Százezer magyar zsidó gyereket raktak deportáló vagonokba, hurcoltak halál­­táborokba, gázosítottak el, lőttek tarkón, vagy ástak el elevenen a fasiszta pribé­­kék! S­ok-sok magyar zsidó fiú­­ és lány indult el a ma­­gyarországi gyűjtőtáborok­­ból, marhavagonokba zsúfol­­va, a külföldi haláltáborok felé. Sok-sok magyar zsidó fiú és lány volt azon a 147 vonaton, amely egyenesen Auschwitzba vitte a pusztu­­lásra ítélteket. De nem hiá­­nyoztak a fiatalok a más lá­­gerekbe szállító szerelvé­­nyekről sem.­­ A jeruzsálemi ítéletben olvashatunk azokról a fran­­cia zsidó gyerekekről, akiket Eichmann parancsára vittek Auschwitzba és ott gézkam­­rákban elégettek. A jeruzsálemi ítéletben szó esik a varsói gettóban elpusztított lengyel-zsidó gyerekek ezreiről és ezrei­­ről, akiket szintén Eichmann parancsára öltek meg. A theresienstadti „minta­­láger” ugyancsak az ő leg­­főbb parancsnoksága alatt állott. Az ő utasítására kel­­lett eljátszaniuk a kiéhezte­­tett és összerugdosott zsidó gyerekeknek a legszemfény­­vesztőbb színjátékot a Nem­­zetközi Vöröskereszt There­­sienstadtba érkezett képvi­­selői előtt. Arról kellett éne­­kelniök, hogy a legjobb kö­­rülmények között élnek, hogy gyönyörű játszótere­­ken kergetőzhetnek és kalá­­csot apríthatnak a tejeská­­vé­jukba. Amikor a színjáték befejeződött és a Nemzetkö­folytatás X­X. oldalán. A legendák világából írta : dr. Schweitzer József pécsi főrabbi Három világrész zsidó legendakincséből ad válogatást Dagobert D. Runes szép kiállítású kis kötete (Lost Legends Of Israel. Phyoso­­phical Library, New York 1961), amely azért is figyelemre méltó, mert az egzotikusnak szám­ító zsidó közösségek (mint Jemen, Ma­­rokkó, Etiópia) körében ismert legendák mellett a­­ szerző gyermekkori emlékei nyo­­mán megörökíti a kelet-európai zsidóság aja­kán élt legendák egyikét-másikát. Já, meg* Mává olyan darabokkal, amelyek ״ lelke álomvilágában születtek, miközben írójuk a zsidó történelem emlékekben oly gazdag lap­­ja­it forgatta”. Runes együttérző megbecsülő szeretettel ír az apró templomok és tanulószobák világáról, ahol a zsidó legenda ״ az egyszerű hit kicsiny, de­ nagylelkű emberei" számára egyszerre volt lelki gyönyörűség és erkölcsi tanulság, őt magát éppen az emberségnek és jóaka­­ratnak kiáradó hangjai ragadták meg a leg­­mélyebben. Könyvéből két fejezetet közlünk az aláb­­biakban. Hősük az ókori utolsó zsidó szabad­­ságharcban vértanúhalált szenvedett tudós, Rabbi Aktba. * X. Hogyan lett Akibából rabbi? Már hírneves tudós volt, amikor néhány ellensége azzal a gúnyos váddal illette, hogy napi három imádságából kettőben pogány isteneknek hódol, miután ő csupán 40 éves korában lett a zsidó hit gyermeke. Egyszer meg is kérdezték őt, mi a magyarázata há­­romszori imájának. — Az elsőben családomért, és magamért, a másodikban a zsidóságért és barátainkért, a harmadikban ellenségeimért könyörgök. — Ők életedre törnek, te pedig áldod őket?­ — Sorsunk sok dolog által van meghatá­­rozva és Isten teheti úgy, hogy barátaink olykor kárunkra vannak, de ellenségeink fol­­­dorlatai néha megnyitják felemelkedésünk útját. — Hogyan ? ־ ׳ . — Tudjátok, hogy gyerekkoromban apám nyáját legeltettem, tevéit gondoztam. Volt egy gonosz szomszédunk, aki megkeserítette életünket. Az eltévedő bárányokat kővel do­­bálta, tevéink ivóvizét beszennyezte. Sem apám pörlekedése, sem anyám könnyei, sem az én kérlelésem nem használt. Szüleim ha­­lála után a helyzet tűrhetetlenné vált. Oda­­hagytam mindent és a zsidó Kaiba Sabuanál vállaltam munkát. Itt találtam meg életem boldogságát, ennek az embernek a leányában, ki feleségemmé lett,, s általa ismertem meg életemnek urát, Istenünket. Így lettek nap­­jaim az ő tórájának tanítása és éjszakáim annak tanulása. És mindezt a boldogságot nem barátnak, sem nem valamely támogató­­nak, hanem végső fokon egy rossz ember go­­noszságának köszönhetem. Ez a harmadik imám magyarázata. A gúnyolódók aznap már nem kérdezték tőle többet. .. • Három élet Máskor egy tanítványa faggatta Akibát, imádságai felöl. — Mesterünk, miért kell naponta három­­szor imádkoznod? Egyetlen szívből fakadó fohász nem elegendő a Világ Urának? A rabbi így felelt: — Tulajdonképpen három életet ־ élünk, mert utunk három fokozaton visz keresztül. Az első az álmoké, melyek holnapra meg­­valósulhatnak s mi úgy szil­ünk ezekkel, oly könnyedén mint a madár a szivárvány íve felé az ég peremén. A második: a mi valóságos világunk. A zöldellő mezők, a kékesen csillogó vizek, a messzi égbolt, melynek színei olykor meg­­szürkülnek. Mi, emberek ezekre írjuk életünk történetét, a mezőkre, a vizekre, az égre. Ve­­gyesen jót meg rosszat, néha csodálatosat máskor egyhangút. De mindezeken felül van egy harmadik életünk is, amit a szívünkben élünk és még valahol, egy könyvben — a könyvben. Ez a harmadik a tudás élete. Tudnod kell, hogy zsidóságod tegnapja és holnapja egybe van fonódva és ez a meg­­ismerés és felismerés ez a mi harmadik éle­­tünk. Ezért imádkozom először ifjúságomért, az­­után harcos éveimért, harmadszor pedig Isten szolgálatában való életemért. Látod fiam, ezért kell háromszor imádkoz­­nunk minden napon. Mert álmaink meghalhatnak, de mi még élünk és vágyaink elhagyhatnak és mi még mindig élünk, az egyedüli ami megmarad: a szeretet. A szerető szív túlél álmokat, vágya­­kat, melyek messze, messze elmaradoznak mellőlünk. De ha a szeretetünk meghal, ak­­kor már nem élünk tovább.

Next