Uj Élet, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1962-09-01 / 17. szám
1962. szeptember 1. Dr. Horovitz József (1880—1952) Tíz esztendővel ezelőtt hunyta le örök álomra szemét dr. Horovitz József, a szombathelyi hitközség több, mint 40 éven át volt főrabbija. Dr. Horovitz József 1880. február 5-én született Ág községben. 1894—1906. között volt a Rabbiképző Intézet növendéke, Bloch, Bacher, Kaufman, Goldzihe- tanítványa volt. 1905-ben avatták bölcsészdoktorrá. Értekezésének címe: Juszuf al Baszir al Kitáb al Muchtavi XXXIV. fej. Már rabbivá avatása előtt megválasztották a karánsebesi hitközség lelkipásztorává. Felavatása után iktatták be megyeszerte feltűnő ünnepélyességgel. Erről a kortárs, dr. Schwarcz Benjámin, volt országos főrabbink z. c. 1. a legnagyobb elragadtatás hangján számolt be. 1907—11. között működött Karánsebesen. 1911- ben a nagyhírű szombathelyi hitközség választotta meg rabbijává dr. Bernstein Béla helyére és ez nagy dicsőség volt a 31 éves fiatal rabbi számára. Itt működött haláláig. 40 éves szolgálatát 1951. május 14-én ünnepelte kartársai és hívei szeretetétől övezve és akkor még senki sem gondolta, hogy a mindig jó kedélyű, baráti élcelődésre hajlamos, korát meghazudtolóan fiatalos külsejű Józsi bácsi már magában hordozza a halálos kór csíráit és hogy nem egészen másfél év múlva, 1952. szeptember 24-én, koporsóját állják körül azok, akik jubileumán vele örvendeztek. 45 esztendőn keresztül hűséges szolgája volt Istennek és igaz pásztora Izrael nyájának. Négy és fél évtizedes munkálkodása során tevékenysége háromirányú, de egycélú volt. A zsidósághoz és a magyarsághoz egyaránt hűséges kultúrzsidó nevelésével építeni és erősíteni a zsidó közösséget és ezzel szolgálni a magyar hazát is. Ezt a célt hirdette az iskolapadokban ülő különböző korú diákoknak, kik később hívei és barátai lettek, ezt a célt szolgálta az a sokrétű társadalmi kapcsolat, amit kialakított maga körül és ami a szombathelyi rabbilakot a zsidó és nemzsidó társadalmi élet központjává tette és amelyből világosan látszott, hogy az egész város őszinte szeretetét és megbecsülését vívta ki szerető, segítésre mindig kész egyéniségével. A gyűlölet esztendeiben híveinek nagy része osztozott a magyar zsidó sorstragédiában és ő a felszabadulás után, hihetetlen energiával látott hozzá, hogy a romokon új életet támasszon, és hogy a megmaradottak — szorosabbra fűzvén a testvériség és a zsidósághoz való tartozás érzését —, újjáélesszék a nagy múltú hitközséget. Semmi munka nem volt idegen számára, semmi fáradozás nem volt sok, semmitől nem riadt viszsza és volt idő, hogy rabbi, kántor, tanító, adminisztrátor volt egy személyben. Közben még arra is szakított időt, hogy részt vegyen a községkerület munkájában és foglalkozzék az Országos Rabbitestület munkájával, melynek éveken át alelnöke is volt. Külön ki kell emelni, hogy egész életén át szerető vágyódással és érdeklődéssel vonzódott az Alma Materhez, a Rabbiképző Intézethez. Súlyos betegen is részt vett az intézet fennállásának 75-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Ugyancsak ki kell emelni azt a baráti vonzódást, amit kollégái irányában érzett. Szeretettel és megértéssel viseltetett a fiatal papok irányában és szívesen megosztotta velük sok évtizedes tapasztalatainak tanulságait, hogy könnyebbé tegye életük útját. E sorok írója is — győri rabbi korában — gyakran volt vendége a szombathelyi rabbilaknak és mindig szívesen emlékszik vissza az ott kapott atyai és baráti tanácsokra. Tíz év távlatából kegyelettel emlékezünk dr. Horovitz Józsefre a zsoltár szavával: Legyen emlékezete örök, amíg nap lesz, maradjon fenn neve és áldassanak meg általa azok, akik kegyelettel gondolnak reá. Dr. Végházi István MALAPARTE egyik legérdekesebb egyénisége az olasz irodalomnak. Újságíró, Pubblicista, de aki elolvassa ezt a könyvét, annak reá kell jönnie, hogy Curzio Malaparte több, mint újságíró, korának egyik legszínesebb írója, aki tévedéseiben, útkereséseiben is figyelemre méltó és nemcsak másokkal, de önmagával szemben is kíméletlenül őszinte. Maiapartre a túlsó oldalról indult el, az olasz fasizmus kezdetére már ismert író és publicista volt a Stampa főszerkesztője lett. Aztán Mussolini leváltotta és Malaparte emigrált Ekkor jelent meg Franciaországban Az államcsíny technikája és A jó Lenin című könyve, amelyekben élesen szembefordult a fasizmussal. Könyvei miatt 1933- ban hazatérése után letartóztatták, börtönre ítélték és száműzték. Népszerűsége azonban olyan nagy volt, hogy később megkegyelmeztek neki és Afrikába küldték, ahonnan megalkuvó cikkeket írt és csak magántársaságban gúnyolta a fasiszta vezéreket. A második világháborúban, mint haditudósító bejárta a frontokat. Így született meg ez a könyv, amelyben az író, mint bennfentes tanú, szenvedélyesen elítéli a német barbarizmust és az értelmetlen, szenynyes háborút. Kíméletlen, önmagát sem mentő, élességgel mond ítéletet mindarról, aminek legcsekélyebb köze van a fasizmushoz és közben — kivételes helyzeténél fogva — mint szemtanú egyedülálló élményeket rögzít le az iasi programról, Otto Frank, Lengyelország főkormányzójának krakkói udvartartásáról, a varsói gettó borzalmairól,a halálraítélt szorokai zsidólányokról, a lazacokról harcoló német tábornokról... MALAPARTE századosi egyenruhában járt a varsói gettóban, mint olasz haditudósító volt tanúja az iasi programnak és ezért sok olyan hiteles adatot és a fasiszta vezérek életének számos intimitását árulja el, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Kapott nemcsak hallatlanul érdekes könyv, hanem hatásos és hiteles leleplezése a fasizmus pokoli bugyrának. Olvasva a Kapott fejezeteit, néhány megdöbbentő és a könyvből kiemelkedő részletet ismertetünk: „GOD SHAVE THE KING” (Isten borotváld meg a királyt) címmel írja le a látogatását Lengyelország német főkormányzójánál, aki telhetetlen gőgjében királynak nevezi önmagát. Valóban az volt, az élet és halál, de főleg a halál királya Frank szentimentális pátosszal panaszkodik arról, hogy a lengyelek a németeket barbároknak tartják, pedig a lengyelek büszkék lehetnének, hogy olyan igazságszerető és szigorú atyjuk van, mint Hitler”. Frank és Malaparte között valóságos vita fejlődik ki, amelynek hevében a főkormányzó előbb németül teszi fel a kérdést az olasz írónak: ״Aber... Sie sind ein Freund der Polen, nicht wahr? — Oh, nein — felelte. — Hogyhogy — fordította olaszra a szót. Nem barátja a lengyeleknek? — Soha nem titkoltam, hogy őszinte barátságot érzek a lengyel nép iránt.” Ezután leírja Malaparte, hogy Frankot elképesztette homlokegyenest ellenkező válasz, mire elmondotta, hogy ugyanazért tagadta meg a választ németül feltett kérdésére, mint egy ukrajnai munkás, akinek egy német tiszt németül azt a kérdést tette fel: ״ ugye te zsidó vagy”. A munkás így felelt: ״ Nein ich bin keine Jude.” A tiszt erre oroszul ismételte meg a kérdést, mire az így felelt: ״ Da, ja jevrej.” A német tiszt erre megkérdezte tőle, hogy az első kérdésre miért tagadott, mire a válasz ez volt: ,J Mert németül kérdezted.” Az ukrán zsidót erre agyonlövette a tiszt, Malaparte könnyebben megúszta az ügyet, Frank nevetett egyet és tovább folyt az ebéd. Utána a főkormányzó a varsó gettóra terelte a szót és álszent sóhajjal jegyezte meg: „szívfájdító látni, hogy patkányok módjára pusztulnak el.” A gettó gyerekeiről Fischer, Varsó kormányzója megjegyzi, hogy a halálozási szám ötvennégy százalék, mire Frank azt válaszolja, hogy a csecsemő-hygéniát illetően Németország valóban első a világon és megkérdi az írót: ״ Megfigyelte, milyen óriási a különbség a német és a zsidó gyerekek között?” Malaparte azt feleli: „A gettó gyerekei nem gyerekek!” AZ IASI pogromot is végignézte és ahogy leírja a tömeghalál éjszakáját, ahogy nem hallgat az előzményekről, ahogy megszólaltatja a halál estéjén remegő öreg zsidókat, az minden borzalmán túl is megrendítő irodalmi élmény. ״— Gyávák vagyunk mindannyian, ez az igazság — szólt az öreg zsidó. Éljeneztünk és tapsoltunk, ahányan csak vagyunk. De talán azok is félnek. És ezért akarnak lemészárolni bennünket, mert félnek tőlünk.” Aztán elmondja a tömegmészárlást, a halottak kifosztását, az éjszaka ezer borzalmát és mindezt Frank főkormányzónak meséli el, aki erre csak azt jegyzi meg, hogy Varsóban és Lengyelországban ilyen nem fordulhat elő, mert itt a németek kultúrember módjára intézik el a zsidókérdést. És ugyanez a Frank a beszélgetés után, mint a kultúrnémetek főkormányzója, sajátkezűleg lőtt agyon egy zsidó fiúcskát, aki a gettóból egy kis élelemért ki akart szökni. AZ ÜVEGSZEM MESÉJE címmel villanásszerű epizódot mond el az író, amiben könyörtelenül és cinikusan nyilvánítja véleményét a német „felsőbbrendű” emberről. Hőse egy német tiszt, aki csapatával egy kihalt ukrán falun megy keresztül, amikor a faluból egy árva puskalövés hangzott. A németek elfogják a Partizánt, aki alig tízéves kölyök, sovány, szánalmas, rongyos, arca csupa korom, haja megpörkölődött, keze összevissza égett. A tiszt ránéz a kisfiúra, eszébe jut, hogy neki is van gyermeke és megundorodik attól, hogy neki gyerekek ellen kell háborút viselni. Ezért hirtelen ellágyulással így szól a kisfiúhoz: ״ Ide figyelj, én nem akarok rosszat neked. Kölyök vagy még, nem kölykök ellen viselek háborút... Figyelj rám Az egyik szemem üvegből van. De nehéz megkülönböztetni az igazitól. Ha gondolkodás nélkül megmondod, melyik az üveg, elmehetsz, szabadon engedlek — A bal — vágja rá a fiú. — Miből láttad meg? — Mert ebben van még valami emberi.” Ennél a gyilkos szatíránál csak még az író kommentárja élesebb: „Minden német félszeme üvegből van.” Malaparte könyve a háborúellenes irodalom remekműve és ezen az sem változtat, hogy az írót magát is bepiszkolta a fasizmus. De a fasizmus táborában látta meg meg annak ördögi arculatát és veleszületett humanizmusa vitte át az igaz emberek táborába Ezt azzal is dokumentálta, hogy 1957-ben bekövetkezett halálakor, végrendeletében egész vagyonát a népi Kína művészeinek hagyományozta. A jelentős könyv az Európa kiadásában Simó Jenő tanulmánynak beillő kritikai előszavával. Gellért Gábor és Lontay László kitűnő fordításában jelent meg. Zsadányi Oszkár tgy, tanú feltHiVsziU Jegyzetek Curzio Malaparte ״ Kaputt" című könyvéről ÚJ ÉLET Akit Göbbels ״ majdnem" agyonlőtt. Írta: Stella Adorján ״ Felejtsük el a múltat!” Mostanában sokan hangoztatják ezt a jelszót. Talán jó volna módosítani: ״ Nem szívesen emlékezünk rá, de azért ne felejtsük el!” A Jud Süss című hírhedt film azok közé tartozik, amire nem szívesen emlékezünk. Tökéletes mintapéldánya volt a tömeguszításnak. Az elnyomatás éveiben Budapesten is játszották. Kevés zsidó nézte végig. De nem is az üldözötteknek szánták az alkotók, hanem az üldözőknek. Azt a célt szolgálta, hogy a könnyen befolyásolható és már megmételyezett néző még lelkesebben, még elszántabban kergesse halálba az ártatlanokat. Jómagam megnéztem az Urániában a Jud Süss-t. A „hiteles történet”-nek álcázott, ravaszul felépített fércmű alkalmasnak bizonyult arra, hogy éltesse a gonosz őszfőnökét. A kijáratnál találkoztam egy színésszel, aki elragadtatva kiáltott fel: — Miért nem tudnak nálunk ilyen felvilágosító filmet gyártani. A film „felvilágosító” jellege határozottan bebizonyosodott. Akkori nácilapok büszkén jelentették, hogy a megszállt területek frontmozijaiban vetített film óriási hatást keltett és „megkeményítette a tisztogatással megbízott SS-legények szívét”. Veit Harlannak hívták a szégyenteljes film rendezőjét. A hitleri zsarnokság összeomlása után természetesen bíróság elé állították és ugyancsak természetesen felmentették. A tárgyalás bővelkedett drámai epizódokban. A hatásos filmjelenetek birodalmában otthonos Harlan a következő vallomást tette: — Göbbels magához hivatott és felszólított, rendeztem a filmet, egyben megadta a direktívákat. Megtagadtam a megbízást. Erre benyúlt az íróasztal fiókjába, kivette a revolverét és szenvtelen hangon így szólt: ״ Ide hallgasson, Harlan! Fél perc gondolkodási időt adok magának. Ha nem vállalja a film rendezését, sajátkezűleg lövöm agyon.” Göbbels nem lőtte agyon Harlant, a gyalázatos film megszületett. Harlan a tárgyalás után mintha mi sem történt volna tovább folytatta rendezői működését — igaz — mérsékelt sikerrel. Most aztán ismét bíróság elé került. Ne értsük félre, nem mint vádlott, hanem mint felperes. Beperelte az aacheni színházat. Ehhez a színházhoz szerződött egy Strindbergdarab rendezésére és a színház egyoldalúan felbontotta a szerződését. Harlan kártérítést követelt. A nyugatnémet bíróság előtt a színház igazgatója előadta, hogy Harlan ״ A harmadik nem” című legújabb filmjének előadásain még a nyugodt Svájcban is tüntetések zajlottak le. Haladó szellemű nézők követelték a film betiltását és Harlan személyének eltávolítását a kultúra területéről. — Feltehető, hogy nálunk is tüntetni fognak Harlan ellen és féltjük a színház berendezését — hangoztatta az igazgató. A bíróság kártérítést ítélt meg Veit Harlannak. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét... Külföldiek tömegei látogatják a gyönyörű szegedi zsinagógát Állandóan növekszik a magyar látogatók száma is (Az Új Élet szegedi tudósítójától) A szegedi zsinagóga már hosszú idő óta a tiszaparti város legnagyobb idegenforgalmi látványosságai közé tartozik. Nincs a napnak olyan szakasza, amelyben ne érkeznének újabb és újabb idegenek a zsinagóga megtekintésére. Az idegenforgalmi nevezetességek közé számító zsinagógában — mint az emlékkönyv bejegyzései tanúsítják — az utóbbi hetekben szovjet, amerikai, angol, nyugatnémet és keletnémet, dán, cseh, bolgár és más országokból érkező turisták jártak. Mialatt megnézték a templom látnivalóit, Schindler Iván orgonajátékában gyönyörködhettek. Sokan olvasták a látogatók közül meghatottan a templom előcsarnokában elhelyezett márványoszlop héber versének magyar fordítását, amelyet Gáspár Endre és Kardos László készített. Ez a vers a legszebb mártír-költemények közé tartozik. Az ország legidősebb zsidó házaspárjának ünneplése Megható ünnepség színhelye volt augusztus 25-én a Nagyfuvaros utcai templom. Golfodén Márk és neje ünnepelték házasságuk hetvenedik évfordulóját. (A férj 97 éves, a felesége 90 éves) Mindketten korukhoz képest jó egészségnek örvendenek. Az istentisztelet keretében Stern László főkántor ünnepi zsoltáréneke után dr. Salgó László főrabbi áldotta meg a jubiláns párt, akik hétről-hétre állandó látogatói a templomnak. A templomi ünneplő közönség az istentisztelet után a kultúrterembe ment, ahol a körzet és a nőcsoport ünnepi Kiddust rendezett a köztiszteletben álló Goldfaden házaspár tiszteletére. A főrabbi Kiddus imája után Dobó Zoltán körzeti alelnök köszöntötte a házaspárt és családtagjaikat, majd átnyújtotta az ünnepelteknek a hitközség elöljárósága és a Központi Szociális Bizottság ajándékát. Utána Hartmann Jánosné a Nőcsoport elnöke díszes virrágcsokrot nyújtott át és megható meleg szavakkal szólt az ünnepeltekhez. Mindannyian, akik az ünnepségen résztvettek, megilletődötten csatlakoztak a jókívánságokhoz, a jó Isten éltesse őket nagyon-nagyon sokáig. 5 Öngyilkos lett a börtönében Hermann Höfle, a bécsi és varsói zsidók deportálója A Volksstimme jelenti, hogy az osztrák igazságügyminisztérium közhírré tette Hermann Höfle öngyilkosságát Az 1961-ben Salzburgban letartóztatott és a bécsi vizsgálati fogságban tárgyalására váró náci vezér múlt hét egyik éjszakáján felakasztotta magát. Hermann Höfle annak idején fontos szerepet játszott a bécsi és a varsói zsidók deportálása terén. Bécsből Izbica és Opole táboraiba vitette a zsidókat, akiknek túlnyomó részét elpusztították. 1942. júliusától szeptemberéig 310 000 zsidót vitetett Varsóból a treblinkai, sobibori és majdanecki haláltáborokba. Az Amerikai Zsidó Kongresszus megállapította, hogy Nyugat-Németországban aggasztó módon szaporodnak az antiszemita kiadványok New Yorkból jelenti a Reuter iroda, hogy Nyugat- Németországban aggasztó módon szaporodnak az antiszemita kiadványok és növekvőben van az antiszemita tevékenység, miként azt az Amerikai Zsidó Kongresszus megállapította. A Nyugat-Németországban lefolyt közvéleménykutatásból kiderül, hogy Nyuga-Berlinben a lakosság kétharmada ellenzi zsidók kinevezését állami hivatalokba.