Uj Élet, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-01 / 1. szám
1964 küszöbén A polgári naptári év küszöbén önkéntelenül is visszatekintünk a mögöttünk álló — munkában, reményben, gondban és örömben — eltelt 12 hónapra. Mi jellemezte ezt a naptári esztendőt? Nem mondhatjuk, hogy egészen rendkívüli volt, sokkal és sokban másabb, mint az előzőek. Ez azonban éppenséggel nem jelenti azt, hogy szürke volt, hanem, hogy — társadalmi rendszerünk, és az azt irányító erők jóvoltából — az elmúlt évek nálunk a kiegyensúlyozottság, a békés alkotó törekvések jegyében telnek el. Mégis, ha visszagondolunk erre a legutóbbi évre, ha alaposan átgondoljuk eseményeit, észre kell vennünk, hogy — a gondok, a problémák mellett — milyen jelentős eredményeket is hozott ez az év. Ha beletekintünk az 1963- as év tervgazdasági eredményeinek ismertetésébe, anélkül, hogy a számok tömkelegéből sokat akarnánk kiragadni, mégis megállapíthatjuk, az állandó fokozatos fejlődést, amely iparunk teljes termelésénél, mezőgazdaságunk eredményeinél és minden vonalon megmutatkozik. Ezek az eredmények előrevetik hatásukat az eljövendő új esztendő tervgazdálkodására is. De túl gazdasági eredményeinken külön ki kell emelni azt a hatalmas lépést, amelyet ebben az esztendőiben országunk külpolitikai téren tett. Kormányunk folytatta a békés egymás mellett élés politikájának gyaorlati megvalósítását és ez megmutatkozott a külföldi baráti és kapitalista országok parlamenti, kereskedelmi és kulturális küldöttségeinek budapesti látogatásaiban és abban, hogy a külföldi és nem csak baráti sajtóban országunk hírneve és elismerése fokozódik. Arm az országos politikáiban, a külföldi kapcsolatok elmélyítésében megmutatkozott, ugyanez áll a magyar zsidóság szervezeteire is. Mind több és mind mélyebb az a baráti kapcsolat, amely a magyar zsidóságot a külföldi zsidósággal egybeköti. Az elmúlt évben számosan, zsidó tudósok, nemzetközi zsidó szervezetek vezetői, művészek és nem utolsósorban rabbik keresték fel a magyar zsidóságot, mint ahogy a MIOK vezetői is szorosabb kapcsolatba léptek a külföldi zsidó szervezetekkel. Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy a demokrácia megerősödése, amely országos politikai életünket is jellemezte, megmutatkozott a magyar zsidóság szűkebb pátriájában is és a MIOK vezetői és a legkisebb vidéki hitközségek vezetői és tagjai között kialakult a tiszta légkör és ez biztató ígéret jövőnk irányában is. . Ezzel a néhány gondolattal búcsúzunk a naptári 6esztendőtől, azzal hogy bízunk az 1964- es év még nagyobb eredményeiben. ( Az Egyesült Nemzetek XVIII. ülésszaka — amely az év utolsó heteiben fejezte be munkáját — az enyhülés számos félreérthetetlen és biztató jelét viselte magán és szintén azt bizonyította: a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése reális lehetőség. Az elmúlt, drámákat és problémákat is hozó esztendő egyik tartós és lényegében és végső summázatában pozitív tényezője volt ez az ülésszak, amelyen jelentős indítványok és továbbfejleszthető határozatok születtek. A XVIII. ülésszak minden eddigi ülésszaknál markánsabban vetette fel a váratlan támadások és az atomfegyverek további elterjedése megakadályozásának, s az atommentes övezetek felállításának kérdéseit. Joggal állapította meg a Béke Világtanács egyik legutóbbi nyilatkozata, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége, ha távolról sem következetesen, de kezdi magáévá tenni a nemzetközi békemozgalom több közérdekű, megvalósítható és meg is valósítandó célkitűzéseit. Pozitív, örvendetes tényező a legutóbbi ENSZ-ülésszak munkájában az is, hogy az Egyesült Nemzetek szinte egyöntetűen ítélte el a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző politikáját. Érezhetővé vált a függetlenné lett afrikai államok jelenlétének és véleményalakításának hatása az ENSZ munkájában. Ugyanakkor azonban látni kell azt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében még mindig érvényesülni próbálkoznak a történelem által pusztulásra ítélt törekvések. A nyugati hatalmak még mindig meggátolták a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságát. A szovjet ENSZ-delegáció nyilatkozata rámutat arra, hogy a szovjet kormány változatlanul védelmezi a Kínai Népköztársaság törvényes jogait és megérti a Kínai Népköztársaság kormányának az ENSZ-főszervek bővítésére vonatkozó álláspontját. Az elmúlt év mérlegének meghamisítása volna azt mondani: a XVIII. ülésszak megoldott, vagy legalábbis megoldáshoz közelített már minden nemzetközi gondot és problémát. De, hogy előrelépés történt, méghozzá jelentős, ez tény és valóság. Bp. Berm, Bp. 72. יץ--------------------------------------------------------------------------------- Chanukka• ünnepségek országszerte Ruzicskay György festőművész és 25 üldözött története Boross Elemér tárcája KEGYES SZÁM Ára: 2 FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA r A boreszlói mama bang perig írta: Sós Endre Néhány nappal az 1963- as polgári esztendő befejezése előtt Majna-Frankfurtban, az ottani Landesgericht előtt, megkezdődött az úgynevezett ״ Auschwitzper, amelynek lefolytatását sokáig elhúzták. Lehet, hogy így sokkal alaposabb bizonyítékok kerülnek majd a bíróság asztalára és szélesebbkörű képet kapunk a világ legnagyobb náci haláltáborának ״ üzeméről”, de nem vitás, hogy mégis másmilyen lehetett volna ez a per, ha valamivel régebben tartják meg, amikor még Richard Baer, a hírhedt táborparancsnok is életben volt. Richard Baer 1963 nyarán halt meg Majna-Frankfurt egyik kórházában, „vérkeringési zavarok következtében”. Rudolf Höss-t, az auschwitzi haláltábor első parancsnokát, kevéssel a felszabadulás után ítélték halálra Varsóban, és az auschwitzi krematórium melletti térségen kötötték fel. Adolf Eichmann-t, aki az áldozatokat Európa különböző tájairól Auschwitzba szálíttatta, a jeruzsálemi bíróság vonta felelősségre, és a halálos ítéletet Izrael Államának egyik fogházában hajtották végre. A marhavágonokban Auschwitzba érkezett deportáltakat szelektáló Doktor Mengele, aki a szerencsétlen embereket a gázkamrákba küldte, még nem került elő. Állítólag valahol a dzsungel mélyén rejtőzködik, nehogy bárki is megtalálja. A Majna-Frankfurtban megindult ״ Auschwitz-per ■wádlottainak padjáról hiányzik tehát a ״ legérdekesebb” négy személy: Eichmann, Höss, Baer és Doktor Mengele. Kétségtelen, hogy a mostani vádlottak nem voltak az előbbiekhez fogható világbrigantik. Ennek ellenére rengeteg ember megöléséért terheli őket fe- felősség. A jelenlegi vádlot- tak közreműködésse nélkü nem valósulhattak volna meg Eichmann, Höss, Baer és Doktor Mengele tervei. A majnafrankfurti per előreláthatóan hat hónapig tart majd. Nem kevesebb, mint háromszázötven tanút kívánnak kihallgatni. Hétszáz oldalas vádiratot terjesztett be az ügyészség a bírósághoz. A vádirat egyik helyén ezeket a sorokat találjuk: „Vádat emelünk az alantiak ellen gyilkosságoknak teljes precizitással megállapíthatatlan tömege miatt.” Valóban, lehetetlen ma már megállapítani, hogy az Auschwitzban gyilkoló SS- osztagok közül melyik, hány foglyot tuszkolt a gázkamrákba és égetett el a krematóriumokban. De, igenis, hitelesen meg lehet tudni, hogy milyen SS-osztagok vettek részt a tömeggyilkosságokban, és kik voltak ezeknek az SS-csapatoknak a parancsnokai. A véletlen úgy hozta, hogy a Majna-Frankfurtban folyó per során hiteles írásbeli bizonyítékok is szerepelnek az ügyészség dokumentumai között. Magának az SS-táborparancsnok- Ságnak néhány irata szolgáltat döntő bizonyítékokat a vádlottak padján ülő SS- hóhérok ellen. S hogy kerültek ezek a bizonyítékok a majnafrankfurti ügyészséghez? Valósággal regénynek tűnik fel a dokumentumok útja. Emil Vulkan — aki szerencsés véletlen következtében életben maradt az auschwitzi haláltáborban — 1945 májusában hazafelé tartott, és Boroszlóban volt néhány napig. A Szovjet Hadsereg akkor szabadította fel a várost. Az SS-legények az utolsó pillanatban felgyújtották az SS-székházat. A leégett épület helyén még izzottak a parazsak, amikor Emil Vulkán arra ment. A szomszédos utcák valamelyikében szétszórt papírlapok hevertek a földön. A szél kissé távolabbra fújta ezeket a papírlapokat, és így megmenekültek a lángoktól. A hazafelé vándorló Emil Vulkan felszedett egy csomó írást. Nem tudta ugyan, hogy miről szólnak, de úgy׳ gondolta, akármi olvasható rajtuk, emlékek a borzalmak korszakából. A lakóvárosába nagynehezen eljutott ex-fogoly, aki családtagjai közül senkit sem talált életben, bedobta hátizsákjából az iratköteget egy szekrény mélyébe. Tizennyolc évig hevertek a papírok úgy, hogy senki sem olvasta el azokat. Tizennyolc év múlva Emil Vulkan véletlenül megint megpillantotta a papírkötegeket. Csak ekkor olvasta el, hogy mit tartalmaznak az iratok, amelyeket az utcán felszedett. Kiderült, hogy az SS-parancsnokság néhány névlistájának lapjai hevertek a szekrényben. Az Auschwitzban kivégzett foglyok listáinak előkerült lapjain többszáz név volt olvasható. A listák élén pedig ott szerepelt, hogy melyik SS-osztag gyilkolta meg a foglyokat. Emil Vulkan elküldte a papírköteget a majnafrankfurti ügyészségnek, így indult meg az az eljárás, amely most két éve kezdődött, és csak 1963 végén jutott el odáig, hogy megindulhasson a per a majnafrankfurti Landesgericht előtt. A vádlottak padján ülő SS-hóhérok majdnem két évtizeden át zavartalanul éltek. Kereskedőként, mérnökként, tisztviselőként, zongorakészítőként helyezkedtek el a polgári életben. A legtöbben saját nevüket használták, de volt, aki álnevet vett fel. A világ közvéleménye azt várja a majnafrankfurti pertől, hogy tisztázza az auschwitzi tömeggyilkosságok eddig ismeretlen körülményeit, és felelősségre vonja azokat, akikre még lesújthat az igazságszolgáltatás keze. Ne felejtsük el, hogy Auschwitz volt minden idők világtörténelmének legnagyobb haláltábora. A Tiszántúli Izraelita Községkerület közgyűlése A Tiszántúli Izraelita Községkerület december 15-én, vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a Debreceni Izraelita Hitközség székházában. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete részéről Sós Endre elnök, Mandula Sándor intézőbizottsági tag, a BIH Ortodox Tagozatának ügyvezető alelnöke, dr. Harsányi László intéző bizottsági tag, a Budapesti Izraelita Községkerület elnöke, Kálmán Miklós intéző bizottsági tag, az Észak- Magyarországi Izraelita Községkerület elnöke és dr. Péner Tibor főtitkár jelent meg a közgyűlésen. Dr. Kulcsár Imre, a MIOK alelnöke, a Tiszántúli Izraelita Községkerület ideiglenesen megbízott elnöke és a Debreceni Izraelita Hitközség elnöke nyitotta meg a közgyűlést, amelyen részt vettek a debreceni, karcagi, kisvárdai, mátészalkai és nyíregyházi hitközségek, továbá a berettyóújfalui, hajdúböszörményi, hajdúhadházi, hajdúszoboszlói, kúnhegyesi, mándoki, nyírbátori, tiszafüredi és vásárosnaményi fiókhitközségek képviselői is. A Tiszántúli Izraelita Községkerületben ezeken kívül 75 szórványban élnek hittestvéreink, akik közül számosan szintén jelen voltak a tiszántúli zsidóság képviselőinek nagyszabású tanácskozásán. A községkerület ideiglenesen megbízott elnöke a napirend tárgyalása előtt megemlékezett néhai dr. Schwartz Artúrról, a községkerület volt elnökéről, akinek elhunyta az egész magyar zsidóság veszteségei közé tartozik. Beszámolójában dr. Kulcsár Imre elnök részletes jelentést terjesztett elő a községkerület vallási életéről, a kóser húsellátásról, a mikvékről, a Talmud-Tóra oktatásról és mindazokról a problémákról, amelyek a községkerület zsidó hitközségeit foglalkoztatják. A beszédét azzal fejezte be, hogy 1964-ben lesz huszadik évfordulója a magyar zsidóság deportálásának. Ebből az alkalomból a magyar zsidóságnak és ennek keretében a Tiszántúli Izraelita Községkerületnek is különös gonddal kell előkészíteni a mártírok emlékének megünneplését. Sós Endre, a MIOK elnöke, a magyar zsidóság helyzetéről, a községkerületek és a hitközségek feladatairól, az országos intézmények működéséről és a magyar zsidóságnak a világ zsidóságával való kapcsolatairól tartott referátumot. Beszé(Folytatás a 2. oldalon) Korunk írta: dr. Schweitzer József pécsi főrabbi A XX. századot méltán mondják páratlannak az emberiség történelmében. Valóban az. Mi minden történt ebben az évszázadban már eddig is. Páratlan ez a század, ha arra gondolunk, milyen mélyre hullott benne az ember. Két világháború, s különösen a másodiknak alig kifejezhető borzalmai. Számbavehetetlen tömege a testi és lelki sérülteknek, borzalmas halála embermillióknak, az európai zsidóságnak méreteire és hatásaira egyedülálló katasztrófája — mindez a mi korunkban. De minő, a szónak legszorosabb értelmében vett páratlan magasságig jutott el az ember ugyancsak ebben az évszázadban. Nem ábránd többé, hanem ragyogó tény a világűr meghódítása. Az atomkutatás eredményei pedig békés célok szándékában, egy új aranykor alapjait vethetik meg a földön. Persze, sohasem feledkezünk meg arról, hogy ha ez a félelmetes erő az atom visszájára fordul, beláthatatlan pusztulásba sodorhatja egész nemzedékünket. Vagy itt van a képernyő csodája. Pár évtizeddel ezelőtt micsoda elragadtatással üdvözölték szellemi életünk legjobbjai, egy Babits, egy Móricz Zsigmond, a rádiót. S napjainkban, szinte hihetetlen, már nem csak hangban, de alakban, képben, mozgásban, s méghozzá a történés pillanatában szobánkba lép a nagyvilág. Valóban páratlan században élünk. Sokan kérdezik: egy ilyen mélységre és magasságra példátlan korszak zsidósága számára van-e, lehet-e friss szava annak a sok évszázados, sőt, több évezredes kultúrának, amit mi a zsidóság eszméinek mondunk. Ódon gondolatok kőtára-e, vagy élő, s éltető tanítás az a XX. században. Mi valljuk, hogy ez utóbbi. Éppen ezért, az élő forrásnak néhány cseppjét szeretnék csak úgy mutatónak, felkínálni e sorokban, a megismerésre szomjazóknak. Elöljáróban röviden érintenünk kell egy kérdést. Vallhatja-e nemhogy tanait, de önmagát frissnek és életteljesnek egy olyan közösség, melynek bibliai alapélménye a sokszor félreértett „választottságnak” eszméje, mely mintha bizonyos exkluzivitást tételezne fel az összemberiség iránt. Prófétáink és vallásbölcsészeink tanításai egyként nyilvánvalóvá teszik, hogy ez a választottság semmiképpen sem jelent valamiféle arisztokratikus elkülönülést, sem nem nyújt biztosítékot történelmi előnyök és kedvezések előjogára, hanem egyedül az erkölcsi helytállás elkötelezése egy olyan közösség számára, melyre Isten az ő Tóráját bízta. Lámpást adott kezébe, s a hangsúly a lámpáson van, nem annak hordozóján. Nagy küldetés ez. Addig és annyira tekintheti magát a zsidóság a választottság bibliai kijelentésének részeseként, amennyire és ameddig hű ehhez a küldetéshez, s annak lényegét saját életében, személyes magatartásában is megvalósítja Milyen eszmék következnek Istennek tanából, reánk bízott Tórájából? A Tóra az egyisteneszmére épített erkölcs alapokmánya. Hirdeti az embereknek születésüktől való egyenlőségét. A közös őstől való származás talmudi indoka, hogy senki se mondhassa, majd később, apám, őseim előkelőbbek voltak a tieidnél. Az első embernek, Ádámnak testét a földkerekség különféle tájainak porából oltotta eggyé Isten — olvassuk a zsidó legendában — azért, hogy egyetlen világtáj se büszkélkedhessék így: tőlem ered az ember. Az egyenlőnek teremtett embernek egyenlőek a jogai is. A kelet szemléletes nyelvén ezt így fejezi ki hagyományunk. Nem körülkerített városban, hanem pusztaság ölén, tűz és vízár közepette, a természet őserőinek megnyilatkozásai között adta Isten a Tórát. Amint ezekhez, úgy ahhoz is mindenki hozzáférhet. A zsidóság nem ismeri a beavatottak előjogait a kultúra világában. A tudást jelképező Tóra, nem lehet egyesek kiváltsága, a műveltség az egyetemesség közkincse legyen. Ezt tanították a Talmud rabbijai. A zsidó hagyományban mindenekfölött való az emberi személyiség és méltóság tisztelete. Férfi, vagy nő, zsidó, vagy nem zsidó, bárki légyen az, — tudd meg, hogy nyomában Isten szelleme lépked. A magasra értékelt emberi ranghoz méltónak is kell lennünk, a prófétai életideálok lehetőség szerinti megvalósításával, igazsággal, jósággal. . Isten előtti tiszteletadással, s nem kevésbé a humánum cselekedeteinek élők és holtak iránti gyakorlásával, ösztönző példát maga a Tóra ad, hiszen jócselekedettel kezdődik (Isten felöltözteti a ruhátalan Ádámot) s azzal végződik (mikor maga Isten temeti el Mózest). Legyen az ember önzetlen, hátsó gondolatok, melléktekintetek sohase irányítsák tetteiken. Ne külső díszért, hatalomért, vaev elismerésért, hanem masáért a tudás öröméért tanul — buzdították a talmudi kor mesterei tanítványaikat. A híres javnei is(Folytatás a 2. oldalon)