Uj Élet, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-01 / 1. szám
2 A Tiszántúli Községkerület közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) de végén a magyar zsidóság országos szervezetének szívből jövő köszönetét fejezte ki a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, amely — az Állami Egyházügyi Hivatal előterjesztésére — nem élt az állam és a felekezet közötti egyezményben biztosított csökkentési jogával, hanem az 1964- es esztendőben is az államsegély eddigi mértékével támogatja a felekezetet. A magyar zsidóság úgy fejezi ki a nép államának támogatásáért háláját, hogy még fokozottabban veszi ki részét a békéért és a szocializmus építéséért folyó küzdelemből. Gábor Dezső, a községkerület főtitkára, előterjesztette évi jelentését. Ezután sor került az új községkerületi elnök megválasztására Erre az időre Sós Endre, a MIOK elnöke, vette át a közgyűlés vezetését. Javaslatára a közgyűlés egyhangúlag dr. Kulcsár Imrét, a Debreceni Izraelita Hitközség elnökét választotta meg dr. Schwartz Artúr örökébe. A MIOK elnöke méltatta dr. Kulcsár Imre eddigi értékes munkásságát és átadta neki az elnöklést. Dr. Harsányi László, a Budapesti Izraelita Községkerület elnöke, a budapesti községkerület vezetőségének és tagjainak nevében üdvözölte a tiszántúli községkerületet és annak újonnan megválasztott elnökét. Rámutatott arra, hogy soltáig vita folyt arról, szükségesek-e a községkerületek és nem lenne jobb egyszerűsíteni a szervezetet. A gyakorlat azokat igazolta, akik a községkerületek fenntartása mellett foglaltak állást. Mandula Sádor, a BIH Ortodox Tagozatának ügyvezetőalelnöke, a fővárosban élő ortodox vallási árnyalatú hittestvérek nevében köszöntötte a tiszántúli községkerületet, amelynek kötelékében sok ortodox hittestvérünk él. A közgyűlés azután alelnökké választotta — az eddigi alelnökök mellé — Fodor Lászlót, a Karcagi Izraelita Hitközség elnökét. A felmerült problémákhoz Keszner Ignác, a Kisvárdai Izraelita Hitközség elnöke, Grünstein Mór (Nyírbátor), Fischer László (Mándok), Back Mór (Mátészalka), Weiss Imre (Nagykálló) és mások szóltak hozzá. A feltett kérdésekre dr. Péner Tibor, a MIOK főtitkára és dr. Harsányi László, a MIOK intéző bizottságának tagja válaszolt. A Tiszántúli Izraelita Községkerület a közgyűlés után a Debreceni Izraelita Hitközség dísztermében közebédet rendezett, amelyen dr. Péner Tibor, a MIOK főtitkára, Chanukka ünnepének jelentőségét és a zsidó közélet igazi szellemét méltatta, majd Weiss Ernő, a Debreceni Izraelita Hitközség Ortodox Tagozatának vallásügyi elöljárója szólalt fel. Délután a Debreceni Izraelita Hitközség kulturális összejövetelt rendezett, amelyet Barna Sándor kulturális elöljáró nyitott meg. A chanukkai gyertyákat Katz Ernő főkántor gyújtotta meg. Sós Endre, a MIOK elnöke, Stefan Zweig emlékezete címmel olvasta fel készülő nagyobb tanulmányának egy részletét. Elismerés illeti Almási Miksánét, a vallási énekeket előadó kórus betanításáért. Moshe Kraus johanesburgi főkántor előadóestje a Goldmark teremben 1939-ben egy fiatal, alacsonytermetű, kopott ruhájú kántor jelentkezett próbaéneklésre a budai-újlaki templomban. Krausz Mózesnek hívták az ifjú kántorjelöltet, akit a budai templomlátogatók rövidesen szívükbe zártak. 1941. végéig énekelt az újloki templomban, akkor elvitték, mint annyi mást, Borba, ahol annyi ezer munkaszolgálatos pusztult el. Borban Jaum Kippur előestéjén sorstársainak, akik épp olyan meggyötörtek voltak, mint őmaga, vallási vigasztalásul elénekelte a Kol-Nidret. Az egyik sváb SS-legény meghallotta és másnap emiatt több órára kikötötték. Borból nem jött haza, elment keresni fivéreit, testvéreit, szerleit. Németországiból előbb Izraelbe került, majd megválasztották az amsterdami hitközség főkántorává, ahol hat évig működött és 1958-ban választották meg Johannesburgban az Oxford zsinagóga főkántorává. Most, 23 évi távollét után hazalátogatott Budapestre, hogy megkeresse a régi emlékeket, beszéljen egykori barátaival és egy kis hazai levegőt szívjon. Ezt a rövid látogatását használta fel arra, hogy a hitközség vezetőinek, rabbijainak, kántorainak és az elöljáróság tagjainak bemutassa énekművészetét. December 22-én, tartotta meg előadóestjét a Goldmark-teremben és műsorában liturgiai számok mellett a jiddis és a modern ivrit dalok válogatását mutatta be.. A közönség kultúrált hangú és kiváló előadó készséggel megáldott művészt ismert meg, akinek érző, meleg zsidó szíve és ami nem megvetendő, derűs humora is van. Az előadott számok mindegyike a zsidó dalköltészetnek egy-egy gyöngyszeme és Moshe Kraus istenáldotta tehetséggel tolmácsolta azokat. Külön élményt jelentett Fröhlich Józsa művészi zongorakísérete. Az előadó estet dr. Máté Miklós főrabbi beszéde nyitotta meg. A nagysikerű est után néhány percre elbeszélgettünk Moshe Kraus-szal, aki többek között ezeket mondotta: — Huszonhárom évi távollét után látogattam haza oda, ahol ifjúságomat töltöttem. Megmondom őszintén, már régóta vágyódtam Budapestre, de azzal rémisztgettek, hogy itt zaklatásnak leszek kitéve és most, hogy végre rászántam magam és meglátogattam pesti ismerőseimet, barátaimat, látom, mennyire félrevezettek. Azt néztem meg, amit akartam, azzal beszéltem, akivel szerettem volna, senki sem kellemetlenkedett, mindenütt és mindenkitől a leggagyobb udvariasságot kaptam. Megmondom őszintén, hogy én, aki bejártam Európát és Amerikát, sehol nem találtam ilyen csodaszép várost, mint Pestet. Elmondotta még, hogy Johannesburgban 60 000 zsidó él, magában az országban 110 000 a zsidó vallású polgárok száma, és az a templom, amelynek ő a kántora, 1500 személyes. Végül ezzel búcsúzott is: — Viszontlátásra, Jövőre Budapesten! ÚJ ÉLET vagy Szentírás a mi elnevezésünk szerint csaknem teljesen azonos azzal, amit a nem-zsidók Ótestamentumnak neveznek. Három főrészből áll ez a gyűjtemény-szerű könyv: I. Tóra (a m. „Tanítás”) vagy Mózes öt Könyve, II. Próféták — III. Szent iratok. A második rész maga is két főgyűjteményből áll: a) Próféták Könyvének első része (Növiim Risaumim) történelmi könyveket tartalmaz Józsua, Bírák, Sámuel, Királyok Könyve, amelyek a honfoglalástól a babyloni fogságig tárgyalják a régi Izráel és Júda történelmét, b) A próféták könyvének utóbbi része (Növiim Ácháramnim) prófétáink beszédeinek gyűjteménye. A három ״ nagy prófétai könyv ״ Jesája Jirmijáhu (״ Jeremiás”) és Ezekiél beszédeit, tanításait foglalja magába (későbbi próféciákkal együtt). A ״ Tizenkét kis prófétai könyv” ugyancsak prófétai gyűjtemény. III. A ״ Szent Iratok” (Köszuvim) tartalmazza a zsoltárok könyvét (150. vallásos költemény), a Példabeszédeket (velős mondások, közmondások, erkölcsi tanítások, tanítóköltemények gyűjteménye), Jób könyvét (keretes drámai költemény az igazak szenvedéséről és az ember helytállásáról). Ebben a gyűjteménybem találjuk az öt Megillát, vagyis tekercset, így nevezik a kis könyveket, mert régebben valamennyit tekercsből olvasták fel a templomban. A mi hagyományunk szerint csak az öt Megillának egyikét, Eszter könyvét olvassuk tekercsből. Ide tartozik az Eszter könyvén kívül az Énekek Éneke (lakodalmi és szerelmes dalok, a régiek magyarázata szerint a ״ szent szerelem”, Isten iránt érzett szeretetünk himnuszai, Kohelet, vagy ״ Prédikátor”, az életbölcselet könyve, Ruth könyve, idillikus történet egy moabita nőről, aki hűségéért méltó lesz arra, hogy Dávid ősanyja legyen, és a Jeruzsálem pusztulását sirató Siralmak könyve, amelyet Tisosöov előestéjén olvasunk a zsinagógában. Néhány történelmi könyv csatlakozik még a gyűjteményhez: Dániel Szentírásunk legfiatalabb könyve a makkabeusi időket megelőző évekből és Ezra és Nehénia, valamint a Krónikák könyve. Mint a múlt alkalommal megírtuk, az egész Biblia népszerű héber neve: Tenách, hivatalos neve pedig Mikro, azaz olvasmány. A Biblia vagy ezer esztendő héber irodalmának legnagyszerűbb műveit, tanításait foglalja magába. Vallási, erkölcsi, kultúrhistóriai és irodalomtörténeti jelentőségét e néhány sorban „méltatni” lehetetlen de lapunkban merően felesleges is lenne. Szeretetért - szeretet... Az Amerikai úti Szeretetkórház labbanozói között találunk a betegek és árva gyermekek lelkes istápolójára, Kohn Máriára, akinek munkás élete innen indult el, illetőleg a néhány ház távolságra levő régi Szeretet kórházból. Tanítónői oklevele megszerzése után nem tudott elhelyezkedni, sem beletörődni, hogy gazdag emberek gyerekei mellett nevelősködjön, s így, mikor a régi szeretetkórházban ápolónői tanfolyamot hirdettek, jelentkezett és megszerezte az ápolónői oklevelet. Az első világháborúban az Amerikai úti kórház hadikórházzá alakult át és Kohn Mária éjjel-nappal mindent elkövetett, hogy enyhítse a sebesültek szenvedéseit. Ameddig szükség volt reá és a munkájára, fáradhatatlanul dolgozott, mint betegápolónő, holott szíve, hajlamai kezdettől a pedagógus pályára vonzották. A békekötés után sikerült is elérnie, hogy hivatásának élhessen: megpályázta az Izraelita Nőegylet Leányárvaházi tanítónői állását. Ekkor már általánosan ismerték segítőkészségét, együttérzését, egyhangúan reá esett a választás. Most már bőven volt alkalma tanítói, nevelői tehetségét hasznosítani. Az árvaházban csöppnyi és serdülő leányok százaiba oltotta be az élet, az emberek, a tudomány, a munkaszeretetet. Először a hadiárvák, majd a fehérterror áldozatainak gyermekei kerültek a keze alá, s valamennyi számára neki kellett pótolnia az anyát, a családot, a szülői szeretetet. Ebben a munkában boldogan teltek Kohn Mária évei. A gyermekek felnőttek, elhelyezkedtek az életben, s Kohn Mária számára nem volt nagyobb öröm, mint ha fejlődésükről, eredményeikről hallhatott. Közte és neveltjei között úgyszólván sohasem szakadt meg a kapcsolat, ha valamelyik árva gyerek a szigorú numerus clausus törvénye ellenére bejutott az egyetemre, doktorrá avatási ünnepségéről sohasem hiányzott Kohn Mária. A békés munkás élet nyugalma azonban a fasizmus borzalmas éveibe torkollt. Az árvák számát egyre szaporították a zsidótörvények kegyetlen intézkedései, majd a nyilasok és a nácik rémuralma. A két zsidó árvaház növendékeinek létszáma hatszázra nőtt, s Kohn Máriának állandó rettegés lett az élete, értük, ־ tanítványaiért, kis védenceiért. S egy rettenetes napon, nyilas különítmény jelent meg az árvaházban, s a fiúnövendékeket a Duna-partra hurcolták ... Egyetlen növendék maradt meg közülük, ő vitte meg a rémhírt Kohn Máriának, aki nem habozott. Megtudta, hogy előző nap kiürítettek egy házat a Szív utcában, s odavezette növendékeit, nehogy az árvaházból elhurcolják őket, s a kisleányok is a fiúk sorsára kerüljenek. A harmadik nap úgy látszott, menekülésre nincs remény, mert egy szakasz árpádsávos nyilas jelent meg és az összes gyermekeket az udvarra parancsolta. Mikor a nyilas alakulat vezetője megpillantotta Kohn Máriát, hozzálépett, s a fülébe súgta, ne féljen, azért jöttek, hogy segítsenek az árvákat megmenteni. Kiderült, hogy az „alakulat” tagjai valamennyien munkaszolgálatosok voltak, akik lefegyvereztek egy nyilas őrsöt, elvették ruhájukat és fegyverüket. Kohn Mária árváit a Vöröskereszt alkalmi kórházába vezették át, ott szabadították fel őket a szovjet katonák. Kohn Mária, aki maga is az árvaház neveltje volt, s egyik tanítónője a mártírhalált halt kiváló publicista, Bálint György édesanyja volt, a felszabadulás után is megtalálta helyét és munkakörét az árvaházban. Most már az elhurcolt, a fasizmus áldozatává lett zsidók árvái számára kellett az anyai szeretetet és a szülői ház melegét pótolnia. Nem kímélt munkát, fáradságot, míg végül maga is elfáradt, pihenésre vágyott. Két éve, hogy nyugalomba vonult, de a szíve azután is visszahúzta az árvaházba, a kis növendékek közé. S itt, a Szeretetkórházban is a napokat számlálgatja, mikor térhet vissza hivatásához, munkájához, a Leányárvaház növendékei közé. Nádor Jenő ״ Skyl csillái" Javítás, vétel, eladás! Rádió, televízió, villanytűzhely, bojler és mindenféle elektromos háztartási készülék szerelése, javítása ELEKÍ ROMOS KTSZ VI., Népköztársaság útja 13. Telefon: 426-992 B1!1:111!1 i11»!111!!1·1!10111!mn?1!111 ודויו 101!11mn·1;1:!:n·m.‰: 1 111!!!!1‘1»11!1!1!111!!1[n!!1Tmim111!1 111!1!!11!1!1 1!1T!1!!!!!11!1!1:111!1!111!!!111!1!1;1!1111 1 1111!111׳!T1!1:1!1111!;111 11m1!!!|1|111 (Folytatás az 1. oldalról) Kóla különösen hangsúlyozza a munka megbecsülését, s ebből következően az emberi szolidaritás fontosságát. Egyik embert a városba hívja, a másikat a mezőre szólítja munkája. Egymás nélkül meg nem lennének. Kiski álljon helyt a magáéban. Mintha ezek a tanítások elvezetnének a vallás sajátos világából. Így is van, mivel a zsidóság nem kizárólagosan a hit, vagy a szertartások dolga, hanem ezekkel együtt egy mélységes emberségben feloldódott életvitel és magatartás is. A hivő zsidó vallja Isten királyságát, de tudja, hogy az a földre van alapozva. Nincs külön „templomi” erkölcse és külön ״ világi” erkölcse. Számára az istentisztelet sohasem ér véget a templomban, hanem folytatódik élete minden pillanatában, tettében. Eszményeink az egyenlőnek született ember jogainak és kötelezettségeinek egyenlőségét, magának az embernek különbségtétel nélküli tiszteletét helyezik a szívünkre, önzetlenséget, jóságot, szolidaritást és ugyanakkor igazságosságot kérnek az embertől, az ember számára. Avult gondolatok ezek? Aligha, hiszen ha emberi vonatkozásokban valami is van, ami örök, úgy a humánum az. Gondolatok, de tettekké lehetnek, és ez csak mirajtunk áll, még szebbé, boldogabbá tehetnénk általuk egymásnak mindennapjait e páratlan korszakában a történelemnek, hol élnünk adatott. Rabbiválasztáskor történt Régen, talán a múlt század végén történt, meghalt Nyíregyházán a rabbi. A nyáj nem maradhatott pásztor nélkül, ezért a hitközség megbízta az elnököt, hogy a tisztes állásra arra érdemes rabbit keressen. Az elnök bejárta a megye városkáit, átment a szomszédos megyékbe is, és végre Nagybányán talált egy fiatal, kitűnő szónoknak, művelt teológusnak mondott papot. Az elnök felajánlotta neki a nyíregyházi rabbiságot, ez vállalta azzal a határozott kikötéssel, hogy egyhangúlag válasszák meg, mert nincs ínyére egy választási harc. Az elnök hazament, otthon beszámolt az elöljáróságnak és hozzáfogtak azonnal az agitációhoz. Mikor biztosra vették az egyhangú szavazást, meghirdették a gyűlést. Ment minden, mint a karikacsapás. Éljen a nagybányai! — kiáltotta a választó tömeg. De az ellenpróbát már akkor is ismerték és a rend kedvéért, az elnök feltette a kérdést: van-e, aki ellenzi a nagybányai rabbi megválasztását? És ekkor felállt Spiegel, a suszter. — Nekem nem kell, én ellene szavazok — mondta egykedvűen, de határozottan. Püff neki!... Nem sikerült az egyhangú választás és úgy látszott, nem jön a nagybányai Nyíregyházára. Az elnök mégis elutazott Nagybányára és e£mondta, hogy mi történt. —No, több mint háromszáz igen szavazattal szemben egy nem szavazat, annyi, mint az egyhangú eredmény, vállalom hát — mondta a rabbi. Néhány nap múlva megtartották Nyíregyházán az ünnepi székfoglalót és a kitűnő lelkipásztor a nyíregyházi hitközség rabbija lett. Jól érezte magát, hiszen tisztelettel vették körül, de a Spiegel viselkedése bántotta, magához kérette hát Speigelt Udvariasan fogadta, hellyel kinálta, aztán megkérdezte: — mondja Spiegel, mi kifogása van magának az én személyem ellen? — Semmi, rabbi úr, ellenkezőleg, tisztelem én önt, mint mindenki. — Tisztel? — csodálkozott a pap — akkor miért szavazott a választáson ellenem? Spiegel bölcsen mosolygott. —Tisztelendő úr! Ki beszélt a választásig Spiegelről, a jusz* térről? Amióta a választógyűl* lésen felszólaltam, rólam beszél egész Nyíregyháza, Nyírbátor, Kisvárda, az egész Szabolcs, és úgy hallom, már a Hajdúságban is emlegetik a nevemet. Ez volt a célom, rabbi uram, ezért szólaltam fel a megválasztása ellen. Hustáczy Sándor Az SS általainak emléke elött tisztelegnek a párizsi antifasiszták December 15-én Párizs különböző helyein emlékünnnepségek voltak annak a száz túsznak az agyonlövetési évfordulóján, akiket az SS-legények 1941. dec. 15-én lőttek agyon a Mont-Valérien-en. A központi emlékünnepség a Pere Lachaise temetőben zajlott le. A Franciaország Volt Zsidó Deportáltjainak Baráti Köre rendezte. Beszédet mondott a többi között Louis Kahne nyugalmazott admirális, a Francia Zsidók Központi Képiseletének elnöke és M. Vilner, a Francia Zsidó Frontharcosok Szövetségének elnöke. Az ellenállási szervezetek tagjai, közöttük a Francia Zsidó Ellenállók Baráti Köre, az Arc de Triomphe előtt rendeztek emlékünnepséget. KÖLN, A VÁSÁRVÁROS VÁRJA ÖNT IS! Január 28. (kedd)—február 2. (vasárnap) Nemzetközi bútorkiállítás Február 20. (csütörtök)—23. (vasárnap) Nemzetközi háztartási és vasáru kiállítás! Augusztus második felében: Nemzetközi férfi divathét — Ruházati gépek kiállítása — Nemzetközi ruhatechnikai értekezlet Szeptember 3. (csütörtök)-6. (vasárnap) Őszi nemzetközi háztartási és vasáru kiállítás Szeptember 16. (szerda)—20. (vasárnap) Nemzetközi kerékpár- és motorkerékpár kiállítás Szeptember 24. (csütörtök)-28. (kedd) VIDROFA! Nemzetközi kozmetikai és illatszer kiállítás Október második felében: Nemzetközi női fehérnemű- és fűzőkiállítás Nemzetközi haki és gyermekruházati kiállítás November 8. (vasárnap)—10. (kedd) Spoga — Nemzetközi sportcikk, camping felszerelés és kertibútor kiállítás Egyéni utazás! Útlevél szükséges! Prospektus! Felvilágosítást ad a magyarországi képviselő: Dollai Antal Károly, XI., Hegyalja út 70. Telefon: 458-420