Uj Élet, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1965-01-01 / 1. szám

״ Téves irányítás'"? Nem találta hát gyilkosságban bűnösnek Franz Novakot a felette ítélkező bíróság. Csak ״ a szállítás közben okozott károkért” ítélték el Eichmann-nak magyarországi helyettesét, mintha csak egy vasutas lett volna, aki gondatlanulkezelte a vasúton szállított árut. Nyolc évi börtönnel ״ úszta meg” — emberek ezreinek ez a gyilkosa. A kistarcsai internáló táborból 1400 embert hurcolt el ez a „szállítási szakértő”, és az 1400 emberből a haláltáborokból alig egynéhány jött haza hírmondónak. Matematikusok eljátszhatnának ezzel a gondolattal, hogy ha 1400 ember legyilkolásáért valaki nyolc évi börtönt kap, akkor egy-egy ember megöléséért hány percet kell ülnie. De túl ezen a matematikai feladaton, meg kell állapítanunk: a nemzetközi és benne az osztrák közvélemény felháborodása kísérte ezt a furcsa ítéletet és talán ez a felháborodás játszott közre abban is, hogy a bécsi ügyészség fellebbezést nyújtott be Franz Novak ítéletének súlyosbítására. A védő ugyanakkor semmisségi panaszt nyújtott be. Franz Novak védőjével egyidőben, az ügyvéd úr személyétől függetlenül még egy semmisségi panaszt nyújtottak be Novak ügyével kapcsolatban. E panaszt az emberiség lelkiismerete nyújtotta be, azoknak az embereknek a felháborodása, akik igazán nem Novak és a novakok jóvoltából életben maradtak a hitleri haláltáborok halálra szánt áldozatai közül. Nyolc évi börtön ezer és ezer ember halálba hurcolásáért még akkor sem sok, ha ezt a nyolc évet végig kell ülni. De már a haladó bécsi lapok is arról cikkeznek, hogy Novak ebből már négy évet vizsgálati fog Ságban letöltött és az osztrák törvények szerint, ha jó magaviseletűnek bizonyul a börtönben, akkor 18 hónap múlva szabadlábra kerül. És ahogy mi ismerjük ezeket a volt náci hóhérokat, akiket véletlenül elér a törvény sújtó keze, ők a rács mögött, a tárgyalóteremben általában jó magaviseletűeknek bizonyulnak. Azt, hogy valamikor szemrebbenés nélkül küldték halálba ártatlanok ezreit, azt igyekeznek elfelejteni és megjátszani magukat ártatlan bárányoknak. A bécsi törvényszék esküdtjei bizonyára törvénytisztelő emberek, jó polgárok, jó családfők, csak az a kár, hogy egyszer sem látták Auschwitz, Dachau, Mauthausen és a többi haláltáborokat, az azokban szenvedő embereket, és nem látták, hogy a gyermekek, asszonyok és mindazok, akik „téves irányítás” miatt Novak és társai jóvoltából idekerültek, hogyan váltak porrá és hamuvá ... Oradourral nincs elévülés A francia parlament arról híres, hogy a legtöbb javaslat tárgyalása mind a baloldalon, mind a jobboldalon heves vitát vált ki. Az elmúlt hetekben elhangzott törvényjavaslat azonban — amire évek óta nem fordult elő Példa — egyhangú helyeslést váltott ki és azt a szélsőbaloldaltól a jobboldalig minden képviselő egyhangúlag megszavazta. A törvényjavaslathoz hozzászóló Marie-Claude Vailland Couturier képviselőnő beszédét pedig az egész parlament megtapsolta. Ez a törvényjavaslat, aminek elfogadásában pártállásra való tekintet nélkül egységet mutatott a francia parlament —, kimondja, hogy azok a háborús bűnök, amelyeket az ENSZ 1946. február 13-i határozatával az emberiség elleni bűnöknek nyilvánított, természetüknél fogva nem évülnek el. Ehhez a törvényjavaslathoz szólt hozzá a francia asszonyok és francia anyák nevében az FKP képviselőnője és beszédében hangsúlyozta: ,,A franciák számára nehezen viselhető el, hogy olyan fasiszta bűnöző, mint Lammerding SS-tábornok, akit a francia bíróság halálra ítélt, szabadon éljen Nyugat- Németországban. Tűrhetetlen lenne, hogy az oradouti asszonyok és gyermekek hóhéra, vagy hozzá hasonló gonosztevők a fasiszta háborús bűncselekmények elévülése esetén büntetlenül Franciaországba látogathassanak és hogy Lammerding turistaként végigsétálhasson a Tulle-i főutca fái alatt, amelyeknek ágaira nyolcvan francia hazafit akasztatott fel. Felháborító erkölcstelenség lenne — folytatta a képviselőnő —, ha a legszörnyűbb bűncselekmények elkövetői húsz év után szabadlábon, háboríthatatlanul élhetnék nap■ jóikat. Négyszázhetvenegy képviselő szavazata tanúskodott arról, hogy a francia nép nem felejtette el és nem is akarja elfelejteni Oradourt és e szavazatukkal is emlékezik a francia maquisok hősi ellenállására. Kár, hogy a francia kormány nem ilyen következetesen ítéli el a neofasizmust, legalábbis az a tény, hogy azon a francia földön, amely oly sokat szenvedett a náci csizmák alatt, ma, a Bundeswehr, a francia kormány engedélyével és támogatásával, páncélos hadgyakorlatokat is tarthat. Ez joggal háborítja fel a francia polgárt. Bp. Berm. Bp .־. Az Általános Értékforgalmi Bank felhívása Debrecen, 1945 — a zsidótörvény eltörlése Zsidó humor _________________________________/ Nélkülöznek minten erkölcsi alapot... A nyugatnémet kormánynak az az elhatározása, hogy 1945 május 9-től kezdve a háborús bűntettekre és a háborús bűnösökre kimondja az elévülést, minden haladó és a fasizmust elítélő emberben mély felháborodást keltett. Ezt tükrözi vissza a szovjet kormány nyilatkozata, amelyet ezzel kapcsolatban adott ki. A nyilatkozat megállapítja, azok érvek, amelyekkel a bonni kormány ezt az elhatározását alátámasztani próbálja, „nélkülöznek mindennemű politikai, jogi vagy erkölcsi alapot.” A nyilatkozat továbbá kimondja, hogy a nyugatnémet kormány döntése, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy mentesíti a büntetés alól a fasiszta gyilkosokat, mindenütt — Nyugat-Németországban is — mély felháborodást keltett a becsületes emberekben, akik ezt a lépést úgy tekintik, hogy az megcsúfolja annak a sok millió embernek az emlékét, aki az elmúlt háború idején a hitlerizmus áldozatává vált. Rámutat a szovjet jegyzék arra is, hogy Nyugat-Németországhoz viszonyítva a Német Demokratikus Köztársaság kétszer annyi háborús bűnös fölött mondott ítéletet, bár, mint ismeretes, a náci háborús bűnösök zöme annakidején Nyugat-Németország területén rejtőzött el. Végül a szovjet kormánynyilatkozat határozottan leszögezi, a német büntető törvénykönyvnek azok az intézkedései, amelyek a bűnügyek elévülésére vonatkoznak, nem alkalmazhatók a hitlerista háborús bűnösökre. Senki és semmi sem mentheti fel a Német Szövetségi Köztársaságot attól a kötelezettségtől, hogy meg kell büntetni minden háborús bűnöst. Dr. Lucas ismét Ausc Át ״ Új Élet" helyszíni tudósítása Már-már úgy nézett ki az ügy, hogy Nyugai-Németország jobboldali köreinek nyomására a most folyó hitlerista bűntetteket egyre jobban elposványosítják és jövőre szépen fátyolt borítanak a múltra. Azonban váratlan esemény keresztülhúzta a volt hitleristák támogatóinak számításait. A frankfurti perben lengyel magánvádlói minőségben Mieczyslaw Kieta az auschwitzi tábor volt lakója javaslatot tett. ״ A perben felmerült vitás kérdések tiszázására tartson a bíróság helyszíni szemlét Auschwitzban! S ott a helyszínen győződjék meg a terhelő tanúvallomások hitelességéről!” . A javaslathoz azonnal csatlakozott professzor Kául az NDK magánvádlója is. A javaslat meglepte a bíróságot, ahol a pert a védők praktikái részletekbe vesző unalomba fojtották. Jellemző volt, hogy az egyik legagresszívebben védő idegesen ugrott fel a helyéről és tiltakozását fejezte ki a javaslattal szemben — mondván ez Lengyelország szuverénításának megsértését jelentené és abba az úgysem egyezne bele. A Lengyel Népköztársaság azonban egyáltalán nem félti egy auschwitzi helyszíni szemlétől szuverénítását. Nem az fenyegeti Lengyelország szuverenítását, hogy a történelemben még elő nem forduló esetként idegen állam bírósága helyszíni szemlét folytatott elkövetett bűnök tisztázására inkább az, hogy elfojtani és feledés fátylát szeretnék borítani mindarra a szörnyű bűnre, amit a hitlerista rendszer elkövetett. Inkább az, hogy a hitlerista bűntettes elévülése törvénybe léptetésének terve mellett újból a porosz militarista revansista szellemet élesztik fel és atomfegyverek birtoklásáért folytatnak késhegyig menő harcot". Ha valami felrázhatta az emberiséget, akkor ez a szemle volt! A világ minden tájáról idesereglett kétszáz újságíró, fotó, televízió és filmriporter kísérte feszült figyelemmel a nyugatnémet bíróiknak, ügyészeknek a per folyamán felmerült vitás kérdések tisztázására folyó munkáját! Dr. Walter Hotz a nyugatnémet igazságügyi küldöttség vezetője az auschwitzi tábor filmvetítő termében tartott sajtótájékoztatón kijelentette: Már az első nap látottak is meggyőztek bennünket arról, hogy a legtökéletesebb tervrajzok, fényképek és leírások sem pótolhatják a valóságot A látottak még most 20,50 év után is megrázó bizonyítékai az itt elkövetett borzalmaknak. A nyugatnémet küldöttség tagjai között teljesen önként jelentkezők vehettek részt és ennek nyugatnémet részről igyekeztek félhivatalos jelleget adni. Az ötven tagú küldöttség auschwitzi—birkenaui táborban tett látogatása azonban világszenzációvá dagadt! Kadak védője aki a per során mindent elkövetett védence érdekében, a 11 halálblokk úgynevezett „halálfalának” szemléjénél kénytelen volt megállapítani: ״ ami igaz az igaz. E tények letagadhatatlanok, még akkor is, ha ezek valószínűen ártani fognak ügyfelemnek.” A hírhedt 11 blokk 90x90 centiméteres cellái, ahová mint egy kutyának kellett bemászni az ellenállási mozgalomban résztvevő, a borzalmak ellen tiltakozó foglyoknak. Ahol sem leülni, sem állni, sem feküdni nem lehetett és szellőztető nyílásainak zárjai ma is bizonyítják, hogy időnként még azt a kevés levegőt is megvonták tőlük. S amikor már úgy vélték, a lázadók eléggé összetörtek mindenképpen, akkor tekintet nélkül az időjárásra. 30 fokos hidegben is anyaszült meztelenül kellett a halálfal udvarán várniuk míg gyilkosaik falhoz állítva őket sorra tarkón lövöldözték, mint a kutyákat. Mindez megrázó hatást tett a nyugatnémet bírákra.. A szemle sok olyan dologra fény derített, amit a nyugatnémet fasiszták védői kiagyalt dolognak minősítettek. A szemle közben tartott sajtótalálkozókon nagyon sok szó esett a magyar deportáltak sorsáról is. Dr. Ilvis Biehler zürichi jogász aki mas felelősségét a halálsorom évek óta figyelemmel kíséri az összes hitlerista bűnperekét és aki végigülte a frankfurti pert is és nem sajnálta a fáradtságot, hogy eljöjjön az auschwitzi szemlére is a legnagyobb bűntettnek minősítette a háború szinte utolsó pillanatában, több, mint 600 000 magyar állampolgár legyilkolását. Ezeket akkor már a világközvélemény nyomásával a szövetségesek tömeges stratégiai bombázásával meg lehetett volna menteni! Sokan felvetették az egyetlen jelenlevő vádlott dr. Lupónál végzett magyar állampolgárok szelektálásának munkájában. A frankfurti perben a vádlottak állandóan arra hivatkoztak, hogy felsőbb utasításra cselekedtek. A szemlén jelenlévő volt auschwitzi foglyok azonban ezt közönséges hazugságnak minősítették, SS-tisztek, katonák, orvosok nevét említették, akik megtagadták a gázkamrába küldés szörnyű munkájában való részvételt. S akiknek emberi tiltakozása semmilyen büntetést nem vont maga után. Az igazság az, hogy a szelektálásbani résztvevők külön ellátásban részesültek, konyak, csokoládé és egyéb ínyencségek édesítették meg szadista munkájukat. A sajtófogadásokon sajnálattal állapították meg, hogy a négyszázezer legyilkolt magyar állampolgár sorsáért való vádat nem az auschwitzi haláltábor volt és életben maradt magyar foglyai, hanem általában más állampolgárok és mindössze egyetlen jelenlevő magyar újságíró képviselte. A szemle során a Nyugat(Folytatás a 2. oldalon) A frankfurti bíróság küldöttsége Auschwitzban a megérkezés után, az x־ el jelölt dr. Franz Bernhardt Lucas, a tábor egykori orvosa (MTI külföldi képszolgálat) Az igazi hős írta: Raj Tamás szegedi rabbi ״ Fegyvert s vitézt éneklek.” Ez a közismert sor Vergiliusz ״ Aerteis”-éből került a magyar irodalomba. 300 évvel a ״ Szigeti veszedelem” költőjének elhunyta után érdemes kissé elgondolkodni felette. Tempóra mutantur — tartja a latin szólásmondás, s a folyvást haladó idővel együtt változnak az eszmék és a fogalmak is, így vagyunk a hősről alkotott képzetünkkel. Nem is olyan régen, ha ez a szó elhangzott, szinte kivétel nélkül egy Zrínyi Miklósszerű fegyveres vitézre gondoltunk. A köztudatban a hős fogalma egyet jelentett a háborúban diadalmaskodó hadvezérrel. Hiszen a ma már talán bizarrnak tűnő párbaj nemrég a hősiesség fokmérője volt. A filozófus Nietzsche szerint is az igazi férfiúi jellem, a bátorság és a hősiesség elsősorban a nyílt háborúban mutatkozik meg. Ez a jellegzetesen porosz-német felfogás szellemi előkészítője volt az elaljasodott fasiszta rendszernek, amely hőssé tudott avatni vandál gyilkosokat, ártatlan gyermekek hóhérait rendjelekkel tüntetett ki. Alkalmunk volt megismerni ennek a káros gondolatnak a következményeit. Tapasztalhattuk, hogy a háború nem ,.Übermensch”-eket formál, hanem az állatnál is mélyebb szintre alacsonyítja le az eenbert. Napjainkban már másként látjuk mindezt. A társadalomnak, a munkának és a tudománynak is hősei vannak. Hősök, akik életüket áldozzák embertársaik megsegítésére, vagy egy tudományág fejlesztéséért, akik a magánérdeknél előbbre helyezik a mások boldogulását, akik a közerkölcsöt és a munka becsületét hirdetik. A hétköznapok hősei ők. Talán nem érdeklik meg ezt a címet olyannyira, mint a Zrínyi megénekelte fegyveres vitéz? A Szentírás soron levő olvasmányában a tíz csapás történetét találjuk. Drámai küzdelem alakul ki az elvakult fáraó és a nép küldötte, Mózes között. Az isteni ítélet azonban nem csupán a kegyetlen zsarnokot sújtja, hanem az egész bűnös társadalmat jelképező bálványkultuszt is. Az egyiptomiak által imádott Nílus vize elriasztóvá válik, a tabuként tisztelt állatok elpusztulnak, a napisten ragyogását sötétség homályosítja el, Izrael népe pedig csodálatos módon megmenekül. A fáraók emlékét hatalmas piramisok hirdetik, mégis a Tóra nem bennük találta meg az igazi hőst, hanem a megalázott rabszolgában, aki nyomorúságában egy jobb világról álmodott. Ezt a zsidó felfogást talán Zecharja próféta látomása szimbolizálja legkifejezőbben. Hatalmas színarany menora jelenik meg álmában és egy égi hang hirdeti: ״ nem hadsereggel, nem fegyveres erővel, hanem az én szellememmel — így szól az Örökkévaló.” Korunk zsidóságának is vannak hősei. Nagyszerű jellemek, akik az élet minden területén helytállnak, és egyszerű emberek, akik csodálatos hősiességgel ragaszkodnak történelmi hagyományainkhoz. Néhány hete Kiskunhalason jártunk .A szeredi templom kántorával és szólistáival Chanukka-estet rendeztünk. Az előadás szünetében két kisgyermek jött hozzám. Egy elhagyott szórványról érkeztek, ahol mindössze két zsidó család él. Még soha nem láthatok zsidó közösséget, vagy templomot. Hónapk óta készülnek erre a napra, tanulják a különös héber betűket, hogy előttem, a rabbi előtt beszámolhassanak majd róla. Amíg ■ rangosan olvasni kezdték a ״ Semájiszroél”-t, szemükben felcsillant valami csodálatos fény. A ,,Talmudista” megható sorai jutottak eszembe. Vannak még itt-ott rejtett városok, Hol régi mécsünk pislog még titokban, S mint fáradt üszkök füstölögnek szerte, Kallódó lelkek árván, elhagyottan.” A zsidóság mindig a mártírok népe volt és szembeszegült minden elnyomással és háboז új hősködéssel. ״ Azok közé tartozom, akitket ütnek, és nem azokhoz, akik ütnek” — olvastuk egy magyar zsidó művész megnyilatkozását. Napjainkban a zsidó hős feladata is megöltözött. Egykor, ha a szükség úgy kívánta akár meg is kellett halni eszméért, kitért. Ma élni kell tudni érte. Élni, mint ember és élni, mint zsidó, és megvalósítani a prófétai tanítás szerint az örökkévaló szellemét, a vallásos erkölcs és a zsidó helytállás örök feladatát.