Uj Élet, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1965-11-01 / 21. szám
1965. november 1. Prágai beszélgetés Erich Kulkával Irta: Sós Endre Azok közül a cseh írók és ** publicisták közül, akik prágai tartózkodásom idején a Hotel Európában felkerestek és akikkel alkalmam volt hosszasabban elbeszélgetni, Erich Kulka volt az egyik, legérdekesebb. Nevét a magyar közönség is jól ismeri. 1958-ban és azóta is sokan olvasták Óta Kraus és Erich Kulka közös könyvét, a Halálgyárat, amelyet nálunk a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg Balassa László fordításában. A Halálgyár megbízhatóan, hitelesen ismerteti azt a kivégzőtábort, amelyet a nácik Auschwitzban (a mai Oswiecimben) építettek. Ahogy a könyvhöz csatolt térkép aláírása mondja: „A Beszkidektől északra, Ostravától vasúton alig két órányira keletre fekszik ez az örök időkre meggyalázott vidék.” Itt, Auschwitzban — különösen a birkenaui részben — pusztultak el a deportált magyar zsidók százezrei, és itt gázosították el a cseh zsidók tízezreit is. — Az auschwitzi élményeimről, az auschwitzi életről — kezdte Erich Kulka —, nem akarok többé „tárgyilagos” formában beszélni, hiszen amit el akartam mondani ilyen módon, azt el is mondtam a Halálgyárban. Most valami mást próbáltam meg. Regényt írtam Auschwitzról. Odaadom önöknek a nemsokára nyomdába kerülő regényem tartalmi kivonatát, amit egy cseh folyóirat számára készítettem. — Azt hiszem, hogy nem is kell beszélnem, nyilatkoznom az auschwitzi évekről. Mindenki tudja, hogy én voltam Auschwitz-Birkenauban a 13 043-as számú politikai fogoly. Óta Kraus, akivel a Halálgyárat írtuk, a 73 046-os sorszámot kapta. Dina Gottliebová, a 61 100-as fogolytársunk, készítette művünkhöz a rajzokat... Számok voltunk Auschwitz-Birkenauban. Számok, mint a többiek. És részben a szerencsének, részben saját leleményességünknek köszönhetjük, hogy nem lettünk füstté. — Óta Kraus is, én is felcsaptunk lakatosnak, így azután szabadabban mozoghattunk a táborban, mint mások. Gyakran megtörtént, hogy az SS-brigantik is hozzánk fordultak, ha zárakat, konyhaeszközöket, kályhákat kellett kijavítani. Néha kerékpárokat kellett reparálnunk. — Veszélyes helyzetbe kerültünk, amikor 1945 januárjában megkezdődött — tekintve, hogy a Szovjet Hadsereg gyors előrenyomulással közeledett —a tábor kiürítése. A foglyok egy részét Mauthausenba szállították. Sokan éhenhaltak útközben. Sokan azért nem jutottak el odáig, mert az SS-legények agyonlőtték őket. Mások Mauthausenban pusztultak el. Én, a fiammal együtt, az ostravai állomáson megszöktem a vonatról. — Auschwitz és a többi haláltábor felállításával kettős céljuk volt a náciknak. Először: itt akarták kiirtani azokat a szerintük „alacsonyabbrendű” fajokat és nemzetiségeket, amelyeknek ״ életteréből” germán ״ életteret” szándékoztak berendezni. Másodszor: a világháború tartama alatt itt óhajtották rabszolgamunkára kényszeríteni az átmenetileg életben tartott foglyokat. Azok a rabszolgák, akiket Auschwitz-Birkenauban őriztek, különböző jelzéseket viseltek. Vörös háromszöget kellett felvarrniuk a politikai foglyoknak, illegális tevékenységgel gyanúsítottaknak, túszoknak. Zöld háromszög jelezte, hogy gyilkosokról, tolvajokról, betörőkről, csalókról, hivatásos bűnözőkről volt szó. A nácik őket „tisztelték” legjobban. Soraikból válogatták ki a megfelelő embereket a tábor vezető tisztségeire. A háború végefelé a zöld háromszögek viselőit SS-uniformisba öltöztették, hogy menjenek harcolni a partizánok ellen. Fekete háromszög mutatta, hogy munkakerülők, hazárdjátékosok, selyemfiúk, házasságszédelgők is voltak a táborban. Rózsaszínű háromszög jutott a homoszekszuálisoknak és különleges nemi pervezitásúaknak. Lila háromszög mutatta, hogy „bibliamagyarázók” is kerültek a táborba. Olyan szektariánusokat neveztek „bibliamagyarázók”-nak, akik megtagadták a fegyverviselést. A zsidóknak sárga háromszög jutott, amelyre sok esetben egy másik, fekete vagy vörös háromszöget kellett varrni. Ez a másik háromszög a faji megkülönböztetésen kívüli deportálási okot manifesztálta. A két háromszög együttesen hatágú csillaggá formálódott. Ahogy a nácik mondották: zsidó csillaggá. Magammal hoztam Prágából Erich Kulka regényének, a közeljövőben megjelenő Die Flucht aus Auschwitznak, (Szökés Auschwitzból) tartalmi kivonatát, amelyet maga a szerző adott át. A regény lényege: Egy SS- regény beleszeretett egy zsidó lányba. Meg akarta menteni. Ezért szökést készít elő. A szökés előbb nem sikerül, később mégis megtörténik. A bonyodalmak során nemcsak Auschwitzról kapunk izgalmas képet, hanem Theresienstadtról, Pilsenről, a szlovákiai antifasiszta felkelésről és sok másról is. Várjuk ezt a regényt, amely egy nagy tehetség élményeinek tükrében mutat meg olyan sorsokat, eseményeket, színhelyeket, amilyeneket regény alakjában eddig még kevesen dolgoztak fel VASVÁRI ISTVÁN: Búcsú Beregi Oszkártól Sokat szeretnék mondani, sokat és ilyenkor az embernek torkát szorítja minden emlék. Arra a mély jelentőségű szokásra gondolok - már az idők elmúlt rengetegében is - ha a családban halott volt, a hozzátartozók megszaggatták ruháikat. Én, ami a pőre testben van, ahhoz érek most halálhíredre. Kaliforniában lehunytad a szemed és egyetlen ember volt ágyad mellett: Lea, a lányod ... Nem! Mindenki veled volt, aki valaha is szeretett. És milyen sokan szerettek! .. .Volt egyszer a Duna-mentén egy kis község, Dunapentelének hívták. Itt élt száz zsidó kisember: kiskereskedők, kisiparosok. Még iskoláskorom előtt hangzottak el közösségükben olyan nevek, mint: Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Eötvös Károly, Kiss József... Színészekről is sokszor beszéltek ... Jászai Mari, Bajor Gizi, Beregi Oszkár - sorolták és csillogott a szemük ... A magyar kultúra, tehetég, rátermettség kimagasló alakjairól szólottak ők - az áhitatnál mélyebben. Nem sokkal később tanultam az első magyar verset, Kisfaludy Károlyét, a Szülőföldem szép határát. Később, ettől a földtől erőszakosan elszakítva, a kínzás, a szégyenfoltos megalázás, az éhezzés és a legjobb társak pusztításának mindennapjaiban hányszor mormoltam magam elé: ■... Ha madár jön, tőle kérdem / Virulsz-e még szülőföldem? ... Évekkel előbb tőled is hallottam ezt mondani, Beregi Oszkár... Hallottam ajkadról Petőfit, 1944-ben a magyar népre tornyosuló legsúlyosabb tragédiában: .. . Békét, békét a világnak, / De ne zsarnokkénytöl... És százezrekkel kérdeztem együtt Veled Ady sorait: lÁs Én nem vagyok magyar? ^ Voltál Rómeó, a veronai ifjú, de voltál Schulek is... Mondtad monológját olyan felhangokkal, amelyben benne volt a sokat szenvedett, megtiport, üldözött embereknek az emberiség színe elé csapó gyötrődése... Nem, nemcsak a zsidóké, de a hanyatló Cézárok előtt római arénák oroszlánjai elé vetett keresztényeké és a Szent Bertalan éjszakáján lemészárolt protestáns tízezreké is ... Emberségért kiáltottál, amíg éltél. Ezt írtad nekem nem sokkal halálod előtt: ,Ti magyar költők, nektek még az is megadatott, hogy írni is tudtok magyarul... nekem is megadatott, hogy olvasni tudok, hogy írásaitokat mondhatom, ti szép magyar költők az én szép, nekem legszebb, gyönyörű magyar nyelvemen!’ A száz dunapentelei közül, akit 1944-ben Auschwitzba hurcoltak, csak egyetlen egy tért vissza. A többi emlékezéséből megölte a gázhalál Petőfi Sándort és Kossuth Lajost, Jászai Marit és Beregi Oszkárt... Ugyanez történt a többi hatszázezer zsidó vallású magyarral. És a negyedmilliónál több magyar katonával és munkaszolgálatossal, akiket a Donkanyar jég- és tűzkohójában és másutt emésztett meg a hitleri téboly. Hányszor találkoztunk!... A Személynök utcai lakásodon, a Goldmark-teremben, az Omike-színpadon, ahol utoljára felléptél, vagy a pesti utcán ... Mondjam, hogy becsülted, szeretted az induló és utolsó találkozásunkkor a front poklába induló fiatal költőt? ... Minek! Rólad szólok és Róluk mindvégig, akik magyarok és szabadok lehettek volna ... Úgy búcsúztál tőlem: ״ Gyere vissza. Vésd emlékezetedbe mindazt, amit látsz, írd meg. És soha, de soha ne feledkezz meg honnan jöttél, írjál apádról, anyádról, írjál a faludról, a hazádról... Ne feledkezz meg róluk soha, fiam!” Beregi Oszkár, aki nemcsak a magyar nyelv addig élt egyik legnagyobb tolmácsa, hanem embernek is kimagasó voltál, kötnek engem már a te szavaid, de mindannyiunkat is, a maradékot, amíg élünk ... Egy ország színe előtt teszünk, cselekszünk. Szégyenbélyeg nélkül, mind szabadabban. Nem, nem feledkezünk meg róla, honnan jöttünk ... Arról a több, mint hatszázezerről sem, akiknek utolsó gondolatai ez a föld és mi voltunk. Te, aki úgy szeretted - mindennél jobban szeretted ezt a földet, idegen földben nyugszol, messze Kaliforniában. ״ Hol lesz, hol a fáradt vándor végső nyugtot talál? - írta Heine. Végső nyugodalom? ... Kívánom Beregi Oszkár, a feletted zajló világ békéjében nyugodhass, hogy mindvégig méltóan megmaradjon a Te emléked, amíg magyar szó lesz ezen a földön. ÚJ ÉLET PAVEL FRIEDMANN: A PILLANGÓK Az utolsó lehetett a legutolsó jóllakottan vakítón káprázva mintha fehér kőre hullva csillanna napnak fénysugára, ilyen volt az a sárga, lebegve szállt a magasba meglátni, csodálni, csókolni, az én elvesztett régi világom és két hete élek itt gettóba zárva enyéim itt találtak hívtak az oroszlánszálak és a gesztenyés udvar fehér lombjai és pillangót egyet sem láttam itt az volt a legeslegutolsó, mert pillangók nem élnek gettóban. Pavel Friedmann 1921-ben született Prágában. 1942- ben deportálták Theresienstadtba. 1944-ben pusztult el Auschwitzban. (Fordította: Nobel Ferenc) Dr. Singer Ödön íőrabbi Berlinben A Neue Zeit című napilap, a Német Demokratikus Köztársaság egyik legtekintélyesebb sajtóorgánuma, nagy cikkben számolt be arról, hogy dr. Singer Ödön budapesti főrabbi a Nagy-Berlini Zsidó Hitközség vendégeként a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában tartózkodik, ahol a zsidó nagyünnepek alkalmából ellátja a rabbi feladatait. Ezt követően elfoglalja majd a Nagy-Berlini Zsidó Hitközség rabbi-tisztségét, az elhunyt dr. de. Martin Riesenburger országos rabbi utódjaként. A vendég-főrabbit, akinek tiszteletére fogadást is rendeztek, Hans Seigewasser államtitkár köszöntötte, aki beszédében hangoztatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság elemi morális kötelességének tekinti a zsidó hitközségek életének támogatását. Dr. Singer Ödön főrabbi beszédében rámutatott arra, hogy a szovjet hadsereg sza ן badította meg őt és rengeteg hittestvérét a budapesti gettóban. Azóta minden zsidó embernek tudnia kell, hogy hol a helye. Fogadalmat tett arra, hogy nemcsak a zsinagóga szószékéről, hanem mindenütt, ahol a nyilvánosság előtt erre alkalma lesz, szóban és írásban küzdeni kíván az emberiességért és a békéért Jichak Harkavy jelentése JICHAK HARKAVY, a Je- I wish Agency kulturális és nevelési osztályának vezetője, most adta ki jelentését a délamerikai zsidóságról. A 750 000 dél-amerikai zsidó közül 80 százalék Argentínában, Uruguayban és Brazíliában él. ״ Az Izrael felé irányuló kivándorlási kedv erősen csökkent. Az idei kivándorlá-sok száma aligha éri el az 1963-as kivándorlási hullám felét.” Október 10-én, vasárnap délelőtt nyílt meg a theresienstadti koncentrációs táborban fogva tartott és onnan kivégző táborokba hurcolt zsidó gyermekek megmaradt rajzainak kiállítása a Zsidó Múzeumban. Nagy számú közönség jelent meg ebből az alkalomból a múzeum második emeleti termében. A megnyitón megjelent a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi osztályának képviseletében Kovács István osztályvezető. Soós Endre, a MIOK elnöke nyitotta meg a kiállítást. Rámutatott arra, hogy megölt gyermekek, halott gyermekek emlékét és a fasiszta idők borzalmait idézik a kiállított rajzok, amelyeket a prágai Állami Zsidó Múzeum bocsátott rendelkezésünkre. A Theresienstadtban raboskodott 15 000 zsidó gyermek közül csak 100 maradt életben. Európaszerte 1,2 millió zsidó gyermeket öltek meg a fasiszták. Úgy kell megszemlélnünk a most kiállított gyermekrajzokat, hogy azok -e meggyilkolt gyermekek vádiratai a fasizmus ellen. Mindnyájunknak az a kötelessége, hogy megvédjük a mai gyerekeket és az eljövendő gyerekeit a háború, a fasizmus, az antiszemitizmus rémségeitől. Dr. Benoschofsky Ilona, a múzeum vezetője, a megnyitó ünnepség hármas jelentőségéről szólt. Megemlítette a „Múzeumi Hónap” fontosságát, majd megemlékezett a múzeum fennállásának ötvenedik évfordulójáról, röviden összefoglalva a múzeum történetét és feladatát. Végül ő is arról beszélt, hogy ez a kiállítás a Theresienstadtba hurcolt és később megölt tizenötezer gyermek és a háború során valamennyi elpusztított gyermek emlékkiállítása. A theresienstadti gyermekrajzok kiállítása a budapesti Zsidó Múzeumban Két rajz a kiállítás anyagából (Bauer felv.) KÜLFÖLDI ROKONAI RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL IS MEGVÁLTHATJÁK JEGYÉT. SIlIEN: Felvilágosítás: Budapest V., Váci utca 1—3- valamint a MALÉV és IBUSZ irodákban.