Uj Élet, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-01 / 1. szám

2 ÚJVÁRI PÉTER (1869 — 1931) Akik látták a tragikus hirtelenséggel meghalt Bokros- Biermann Dezső ihletett kézzel alkotott szobrát Újvári Péterről, azok elámulhatnak, milyen szép tud lenni egy fájdalmaktól megkínzott, szinte csontig úszott férfifej is. Kegyetlen kín ül a hosszúkás, vékony arcon, a közelgő halál jele, de a lebírhatatlan és elűzhetetlen gondolat nemessé finomítja a nagy író — a magyar zsidóság tegnapi élete realista ábrázolója — éles tekintetű fejét. Mintha az élettel és a halállal is szembenézne ez a szoborban is csodálatosan megörökített takintet... Zsidó Mikszáthnak és magyar Sólem Aléchemnek nevezték már életének különböző méltatói — köztük Móricz Zsigmond is — Újvári Pétert. Van ebben sok igazság. Hiszen Mikszáth is, Sólem Áléchem is, Újvári is, kritikai realisták voltak, s igazság az is, hogy mindhárman mesterien kezelték (s illesztették regényeik, elbeszéléseik szerkezetébe) az anekdota hajlékony, kifejező műfaját. Hiba volna azonban megállni ennél a formulánál szimplifikálással egyszerűsteni Újvári Péter sajátos művészetét. Újvári ugyanis nem egyszerűen a „zsidó Mikszáth” volt, hanem egy olyan— Mikszáthtól is tanuló — kiváló magyar író, aki a magyar irodalom számára felfedezte a magyar társadalom életének egy érdekes (eddig nem ábrázolt, vagy torzítva ábrázolt) vonását. Sólem Aléchem—aki pedig jiddis nyelven írt és aki számára nem „rezervátum” volt a régi életű zsidók valósága — nem választható el az orosz és ukrán társadalom és irodalom történetétől, hiszen ha mély megértéssel, aranyos humorral, nagy szeretettel írt is többnyire paraszt-zsidó hőseiről —, nemcsak belülről hanem kívülről is látta figuráit, s a nagy orosz realisták (köz■tűk Gogol) módszereit alkalmazta életük és álmaik rajzaiban. Mennyire elválaszthatatlan hát a magyar társadalom és a magyar irodalom történetétől az az Újvári Péter, aki alegszebb, legárnyalatosabb magyar nyelven írt a nevetséges beszédű, sok tekintetben földhöz ragadt, de tisztaszívű parasztzsidókról, a jesivák élebéről (és lázadóiról). Újvári Péter — az érsekújvári ortodox rabbi fia, a volt jesiva-bócer, aki tizenhét éves korában tanuult meg magyarul, és aki bámulatosan rövid idő alatt tette meg a magyar nép legnagyobb hagyományaihoz és legszebb lehetőségeihez való asszimiláció útját, — kritikával nézte zsidó és nemzsidó hőseit egyaránt, és éppen ez a kritika az, ami föléemelte őt annak a „magyar-zsidó almanach-irodalom”-nak, amelynek nincs köze sem a magyar, sem a zsidó kultúra nemes tradícióihoz. (S amely emiatt nem is maradhat fenn az idők szigorú rostáján.) Újvári Péter — mindjárt legelső könyve, az 1905-ben Szegeden megjelent „Legendák és krónikák” is bizonyítja ezt, —értő kézzel ültette át a zsidó folklór, a zsidó hagyomány gyönyörű virágait a magyar talajba. Amit ezen a téren végzett, kultúrtörténeti jelentőségű, — folytatása annak amit Kiss József a költészetben adott, amikor — Goldziherrel szólva — ״ honossá tett egy egzotikumot”. ״ A mécs mellett”, a ״ Földanyánk lovagjai”, az ״ Astarte templomai” az annak idején oly nagy vihart kiváltott .Az új keresztény és más regények és elbeszéléskötetek szerzője életművének legfőbb jelentősége azonban az, hogy a küszködő zsidó parasztokat és félproletárokat híven mutatta be a korabeli magyar társadalom közegében, gyakran szembeállítva őket a gazdag zsidókkal, azokkal a fölfelé törekvőkkel, akik — mint írta — ״ mindig csak magasra nézve, nem veszik észre, hogy szakadék legszélére érkeztek”. Az 1918-as és 19-as forradalmakat mély rokonszenvvel fogadta az egész életében kisemberekről író, s a reakció különböző megnyilvánulásaival sokat hadakozó Újvári. Emigrációban küzdött Horthyék ellen, és amikor hazatért akkor sem hagyta abba harcot. S a kufárkodás, a „proccság”, a nem néphez hanem az urakhoz való asszimilálás ostorozója nem csak Horthyban és környezetében, hanem az akkor „hivatalos” magyar zsidóság Horthyékhoz alkalmazkodni próbáló vezetőiben is ellenfelet látott. Nem mindig és mindenben következetesen (a megélhetés, a kenyér gondja is szorította a nagycsaládú, beteg embert), csatázott, de harcai mélyén az volt, amit — egy Bródy Sándorról szóló írásában — Sós Endre találóan „Tiborc és Ahasvér szövetségének” nevezett. Élete legnehezebb időszakában, testi-lelki kínok között alkotta meg Újvári Péter nagyszerű színművét, a máig előadatlan ״ Leviatan”־ t, amelynek egyik szereplője, a varsói gettó későbbi hőseinek irodalmi előképe, Peres, azt hirdeti: „Nincs más út, csak a dolgozó emberiség testvéri összetársa és nincs más cél, mint az ember méltósága.” Végülis ebben a mondatban foglalható öszsze ars poetikája annak a több mint érdekes — s méltatlanul elfeledett — írónak és újságírónak aki a legmélyebb zsidó fájdalomból emelkedett a legszebb magyar nyelv magaslataira, s aki rokonságot tartott Mikszáthtal és Sólem Aléchemmel, Bródy Sándorral és Ivan Olbrachttal is, ám aki — minden erényével és fogyatékossá- Saval együtt — elsősorban mégis csak maga volt, egyedül és utánozhatatlan jelenség: Újvári Péter... Sas Ákos . A német nyelven megjelenő viccgyűjtemények sorában legújabban, a Walter Verlag kiadásában megjelent kötet abban különbözik a többitől, hogy benne csoportokra osztották a vicceket, a „Rabbinische Weisheit” fejezettől a Schnurren von Schnorren csoportig. Az alábbiakban mindegyik fejezetből közlünk egy-egy viccet. Rabbi-vicc: A jesiva két tanulója közül az egyik megkérdi a rabbit: — Szabad talmud-tanulás közben dohányozni? — Dehogy szabad! A másik tanuló rászól a társára: — Rosszul kérdezted! Aztán a rabbihoz fordul: — Szabad dohányzás közben talmudot tanulni? — Persze, hogy szabad! * Rotschild vicc: Rotschild báróhoz beállít egy nagyon szegény rokona: — Tudok egy módot, amelylyel gyorsan félmilliót kereshetsz. Rotschild érdeklődve kérdi: — Mi az a mód? — Hallottam, hogy egymillió forint hozományt adsz a lányoddal. Én félmillióért feleségül veszem ... Utazó-vicc: Holtfáradtan tér be egy utazó a kis szállóba. Nyomban mély álomba merül, de éjfél után felzörgeti a portás. Jen az álmából riasztott ember. — Csak azt akarom jelenteni, hogy meghozták a bőröndjét! — És ezért felkeltett? Ráért volna reggel szólni, — mondta mérgesen a vendég és egy perc múlva újra elaludt. Hajnalban újra zörgetett a portás. — Mi van már megint? — Azt jöttem mondani, hogy tévedtem. Nem az Ön bőröndjét hozták meg! * Katona-vicc: Az austerlitzi csata után Napóleon jutalmazni akarja katonáit. — Mi a kívánságod? — kérdi az egyiktől. — Szeretnék két tehenet kapni. — Megkapod. És te? — kérdi egy másiktól. — Leégett a házam. Új házat szeretnék. — Megkapod. És te mit óhajtasz? — kérdi a zsidó katonától. Az megszólal: — Egy jó nagy sós heringet szeretnék. A másik kettő suttogva kérdi: — Megbolondultál? — Tudom, hogy mit csinálok. Ti biztosan nem kaptok se tehenet, se házat, de én a sós heringet talán megkapom. Tőzsdevicc: A bank részvénye 300-ról 120-ra esett a tőzsdén. Aznap zuhogott az eső és egy zsidó ember éppen ennek a banknak kapuja alatt keresett menedéket. A bank portása el akarta kergetni, mire ő felháborodva kiáltott a portásra: — Micsoda szemtelenség! Százhuszas árfolyamnál merészel engem a kapu alól elküldeni?!* Pénzügyi vicc: Ketten találkoznak. Az egyik megjegyzi: — Fogadjunk egy forintba, hogy kitalálom, miért jöttél Bécsbe. — Fogadjunk. — Te harminc, negyven százalékra ki akarsz egyezni a hitelezőiddel. — Itt a forintod. — Ugye, eltaláltam. — Nem találtad el, de a remek tipp megért egy forintot. Kéregető vicc. A szegény embert meghívja a gazdag szombaton ebédre. Az asztalon barchesz és kenyér is van. A szegény a leveshez, a húshoz, mindenhez csak barcheszt eszik, a kenyérhez hozzá se nyúl. A háziasszony először gyengéden figyelmezteti: — Kenyér is van az asztalon! — Köszönöm, a barcheszt jobban szeretem. — De az sokkal drágább! — Viszont annyival ízletesebb is! Palásti László ÚJ ÉLET Anna Frank édesapjának levele az Anna Frank Gimnáziumhoz Otto H. Frank, a mártír Anna Frank édesapja, levelet intézett Birsfeldenből, ahol állandóan él, az Anna Frank Gimnáziumhoz, megköszönve a meghívást a névadó ünnepségre. A levélből vesszük a következő sorokat: ״ Tudtam, hogy lányom naplója az Önök országának széles köreiben elterjedt és nagyra értékelem, hogy a gimnázium vezetősége elhatározta, Anna nevét összeköti az intézettel. Anna a fasizmus egyik áldozata volt, egyben szimbólumává lett mindazoknak, akiket faji, vallási vagy nemzetiségi szempontok miatt ártatlanul üldöztek.” Otto H. Frank közli, hogy, sajnos, képtelen eljönni a névadó ünnepségre. Egyben a legnagyobb érdeklődéssel várja, hogy küldjék el neki Szelényi István professzornak és Timár Magdának kantátáját, amelyet Amsterdamban megőriznek majd az Anna Frank Házban. FELAVATTÁK Marseillesben az algíri és tuniszi zsidók első zsinagógáját. A költségeket a helybeli zsidóság adományából teremtették elő. A felavatási ünnepségen ott volt Jacob Kaplan, Franciország főrabbija, Louis Kahn admirális, a francia zsidóság országos szervezetének elnöke, René Mayer volt miniszterelnök, továbbá a francia zsidóság sok kiválósága. Az épület, amely Marseilles centrumában terül el, azelőtt színház volt. feesi. Január 1. ״ Minden kiállított tárgy mögött ezer tragédia kísért Beszélgetés a Prágai Állami Zsidó Múzeum igazgatójával A Művelődésügyi Minisztérium meghívására Budapestre látogatott Vilém Benda, a Prágai Állai Zsidó Múzeum igazgatója, aki nagy érdeklődéssel tanulmányozta a mi zsidó múzeumunk anyagát és hallgatta dr. Benoschofsky Ilona, a múzeum vezetőjének tájékoztatását. Néhány nappal később viszont Vilém Benda ismertette a Prágai Állami Zsidó Múzeum történetét, régebbi és mai munkásságát a Csehszlovák Kultúra Népköztársaság úti előadótermében rendezett értekezleten, melyre teljes számban meghívót kaptak a Magyar Zsidó Múzeum tudományos munkatársai is. Az előadás megkezdése előtt az Új Élet munkatársának a Prágai Zsidó Múzeum keletkezéséről, fejlődéséről s mai munkásságáról, Benda igazgató, mintegy beszámolója kiegészítéséül, a következőket mondotta. — Minden kiállított tárgy mögött ezer tragédia kísért. Mikor hatvan év előtt, 1906- ban dr. Salamon Hugo Lieben professzor, a prágai Chevra Kadisa elnöke a múzeumot alapította, nem sejthette, hogy milliók sorstragédiái olyan hatalmasra duzzasztják a múzeum anyagát, hogy több épületben, egy egész kis városrészben kell helyet juttatni számára. Lieben professzor a használaton kívül álló temetői szertartásteremben gyűjtötte össze a régi relikviákat, főként az öreg zsinagógák kincseit, köztük az úgynevezett cigányzsinagógáét is, ahol Franz Kafkát, a később világhírt szerzett cseh írót barmicvóvá avatták. A kis múzeum évtizedek során csak néhány ajándéktárggyal gazdagodott, de a cseh zsidóság tragédiája során nagyszabású intézménnyé alakult. A Csehszlovákiát lerohanó náciknak egyik első intézkedése betiltotta az istentiszteleteket Cseh és Morvaország 153 templomában. Dr. Pollák József kosicei igazgató ekkor felismerte a helyzetet és mielőtt még a zsinagógák kegytárgyait és berendezését széthurcolták volna, azt javasolta, hogy valamennyit egy központban, Prágában gyűjtsék össze. Ehhez a náci megszállók is hozzájárultak, mert az volt a tervük, hogy a harmadik birodalom nagy győzelme után Prágában állítják fel a ״ Megsemmisített faj” múzeumát, melynek anyaga egyszersmind ״ igazolni fogja a zsidó művészet elkarcsosulását.” Tájékoztatott Vilém Benda igazgató arról is, hogy a templomokon kívül minden zsidó intézmény anyagát is központosították, valamint később, a deportálásra kerülő zsidók magántulajdonában levő vallási és kegyeleti tárgyakat is a prágai múzeumba vitték, mely több kiürült zsidó templomban kapott helyet. Külön épületben gyűjtötték össze az elrabolt zsidó bútorokat, egy másikban a százezerkötetes könyvtárat. A különböző gyűjtemények azonban a régi zsidó városház épülete körül tömörültek és csatlakozott hozzájuk a legendás Altneu Zsinagóga és az öreg prágai zsidó temető is. A múzeumban összegyűlt zsidó relikviák leltározására és katalogizálására kiváló zsidó tudósokat osztottak be, akik alapos munkát végeztek, s annál kevésbé siettek, mert tudták, hogy munkájuk befejezésével ők is a halálmenetbe kerülnek. Tizenöt tudós dolgozta fel a központosított zsidó múzeum anyagát, közülük csak ketten érték meg a felszabadulást. Egyikőjük, Otto Muneles, a sírkőfeliratok világhírű magyarázója, a judaica különböző ágainak nagy tudósa, a régi nevek keletkezésének kutatója, ma is részt vesz a múzeum munkájában, bár már nyugalomba vonult. A zsidó hitközségek szö-, vétsége 1950-ben ajándékképpen ajánlotta fel az államnak a zsidó hitközséghez tartozó épületeket. Az ajánlat megértésre talált s azóta a múzeum főhatósága a minisztérium, mely egyben fenntartója is. Így lett a Prágai Zsidó Múzeum az egyetlen hasonló intézmény, melynek teljes költségvetését az állam fedezi. Természetesen az új szerzemények kétségeit is, melyeknek felülbírálására a minisztérium állandó szakértő bizotságot állított fel. Az állam gondoskodik a XII. században épült Altneu Zsinagóga és a régi zsidó temető műemlékvédelméről is, de szigorúan ügyel, hogy a tuurisztikai szempontokat egyeztesse a vallásos zsidók igényeivel, akik ma is istentiszteleteket tartanak az Altneu Zsinagógában. A múzeum munkatársai feladatukhoz híven rend- szeres felvilágosító munkát is végeznek — tájékoztatott Benda igazgató. — Megkísértik a maguk területén szétrombolni a zsidóságról ittott még jelentkező hibás képzeteket. És a látogató figyelmét, aki megtekintette a múzeumok gazdag textília és ezüst-emléktárgy anyagát, egyetlen alkalommal sem mulasztják felhívni a Pinkas Zsinagógára, ahol az üldöztetés emlékei kísértenek s melynek falába 77 297 elpusztult zsidó szülő és gyermek nevét véste be a kegyelete® utókor. Az emlékfal előtt — hadd idézünk még egy statisztikai adatot — 1956. január 1-től december 1-ig 583 000 látogató tisztelgett és — emlékezett... L. I. Éli Wiesel kapta a bergenbelseni irodalmi emlékdíjat A volt bergen-belseni foglyok világföderációja emlékdíjat alapított a vészkorszakot felidéző legjobb irodalmi alkotásra. Az emlékdíjat elsőnek a máramarosszigeti születésű Éli Wiesenthalnak adta át, Glyn Hughes, a Bergen-belsent felszabadító angol csapatok tábornokának jelenlétében, Joszef Rosenstadt, a bergen-belseni foglyok világföderációjának elnöke. Eli Wiesel a díj átvételekor kijelentette, hogy zsidó írónak nem lehet más küldetése, mint hogy emlékezzen és emlékeztessen. KÖLN a vásárváros várja önt is! NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSOK ÉS VÁSÁROK 1966-ban. NEMZETKÖZI BÚTORKIÁLLÍTÁS Január 25. (kedd)-től 30. (vasárnap)-ig. NEMZETKÖZI HÁZTARTÁSI ÉS VÁSÁRU VÁSÁR. Március 3. (csütörtök)-től 6. (vasárnap)-ig. NEMZETKÖZI BÉBI ÉS GYERMEKRUHA KIÁLLÍTÁS Április 22. (péntek)-től 24. (vasárnap)-ig. NEMZETKÖZI FÉRFIDIVAT KIÁLLÍTÁS. Augusztus 26. (péntek)-től 28. (vasárnap)-ig. NEMZETKÖZI HÁZTARTÁSI ÉS VASÁRU VÁSÁR. Szeptember 9. (péntek)-től 11. (vasárnap)-ig. NEMZETKÖZI NŐI FEHÉRNEMŰ ÉS FŰZŐ KIÁLLÍTÁS. Szeptember 15. (csütörtök)-tól 18. (vasárnap)-ig. NEMZETKÖZI KERÉKPÁR ÉS MOTORKERÉKPÁR KIÁLLÍTÁS. IFMA Szeptember 24. (szombat)-tól 28. (szerda)-ig. PHOTOKINA. NEMZETKÖZI FÉNYKÉPEZÉSI KIÁLLÍTÁS. Október 1. (szombat)-tól 9. (vasárnap)-ig. NEMZETKÖZI BÉBI ÉS GYERMEKRUHA KIÁLLÍTÁS. Október 14. (péntek)-től 16. (vasárnap)-ig. SPOGA. NEMZETKÖZI SPORTCIKK. KERTIBÚTOR ÉS KEMPINGFELSZERELÉSI KIÁLLÍTÁS. Október 23. (vasárnap)-tól 25. (kedd)-ig. EGYÉNI UTAZÁS. ÚTLEVÉL SZÜKSÉGES. Felvilágosítást nyújt és prospektust küld a magyarországi képviselet. DOLLAI ANTAL KÁROLY Budapest, XI. Hegyalja út 70. Telefon: 458—420.