Uj Élet, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-15 / 6. szám
1966. március 15. Madách Mózese Veszprémben MÓZES, a zsidóság prófétájának, a nagy tanítómesternek alakja évszázadok óta foglalkoztatja az alkotók fantáziáját. Hogy csak a legkiemelkedőbbek közül ragadjunk ki példákat: Michelangelo Mózes szobra a képzőművészet örök értékei sorába tartozik és az irodalomban Philo Alexandria-i zsidó filozófus és Schiller Mózesről szóló tanulmányait kell megemlítenünk, de Thomas Mann írói fantáziáját is megtermékenyítette a zsidó nép nagy vezére. (A törvény). A magyar irodalom sem függetleníthette magát a Mózes és a Biblia hatása alól és a reformáció elterjedésével a kezdődő magyar irodalomnak egyik legfontosabb kútforrása a Biblia volt. De a későbbi költők műveiben (Zrínyi, Arany, Tompa) és találkozunk a Biblia, hatásával és Madách Imre az Ember tragédiája befejezése után új művéhez is Mózest választotta főhőséül. Nem Madách volt az első író, aki színpadra próbálta állítani a Próféta alakját. Már előtte, mintegy kétezer évvel — amint ezt Waldmann Ernő 1927-ben közzétett doktori disszertációjában (Madách Mózese) megállapítja — Ezékiel, a tragédiaíró görög nyelven A kivonulás címmel drámát írt Mózesről. Ez a tragédia csak töredékeiben maradt fenn és ahogy Waldmann tanulmányában hozzáfűzi, ezek a töredékek Madách-ra, aki Ezekiel művét nem ismerhette, művének megírásánál hatással sem lehettek. BENNÜNKET inkább az érdekel, mi indította Madáchot a Mózes megírására. Ehhez érdemes feljegyezni a mű születésének dátumát: 1861. november 16. Ez az időpont a magyar történelem egyik legproblematikusabb korszaka, egyrészről a szabadságharc leverése utáni másfél évtized, másrészt a kiegyezés előtti évek. Ez a körülmény indította arra Madách műveinek irodalomtörténeti elemzőit, hogy a Mózesbe belemagyarázzák; a költő tulajdonképpen szimbólikus tragédiát írt, amelyben a zsidóság a magyar népet helyettesítette, Egyiptom Ausztria helyett szerepel és Mózes alakja mögött Kossuth rejtőzik. Mi az igazság ebben? — nehéz eldönteni. Újabb magyarázói a műnek nem ilyen egyértelműen fogadják el e tételt, mint Horváth Károly nagy tanulmányában, amelyben Madách Mózesét a költő pályájának végső állomásának tekinti és helyét a költő legjelentősebb művei közt jelöli ki. Megállapítja: ״ A Mózes - dráma nagy eszmei értéke, hogy egy döntő fontosságú történelmi időben a végletekig való elszántságra, bátorságra, a nemzeti és szabadság-eszmények iránti rendíthetetlen hűségre és mindenféle ingadozással való szembefordulásra neveli a nemzetet, oly erővel, mint egyetlen irodalmi mű sem ebben az időszakban”. Keresztury Dezső, a Mózes átdolgozója, a Kortársban megjelent tanulmányában egy lépéssel tovább megy. Szerinte: ״ Madách nem véletlenül választotta Mózest, az emberiség őskorának ezt a gigászi alakját, minden népvezér példáját drámája hősévé. A zsidók története is minden kis nép történetének példája lehet és lett is a történelem folyamán. A Mózes távlatai, sokkal messzebbre mutatnak, az 1860-as évek nacionalizmusénál. Madách annak a liberális humanizmusnak volt lelkes híve, amely reformkorunk legértékesebb őreként bukkan elénk.” Azt hisszük Keresztury megállapítása közelíti meg az igazságot. Madách Mózes-e és — ebben van legnagyobb értéke — a Biblia szellemét árasztja, anélkül, hogy a költő szolgai módon dramatizálná a bibliai történeteket. Főhősében, Mózesben igyekezett visszaadni annak elhivatott fenségét, kiválasztottságát,־ isteni küldetésesét és a dráma legköltőibb részei azok, amelyekben Mózes alakját rajzolja meg és Jehovával való párbeszédeit idézi. E jelenetekben a Biblia szelleme és örök szépsége elevenedik meg. A MÓZES ÚTJA mégsem volt a siker útja. Amíg az Ember tragédiája Arany János értő gondozása után, egy évszázad óta megmaradt a színpadon, a siker csúcsán, addig Mózes szinte elveszett, a megnemértésben, a közönyben. Színpadon mindössze kétszer szerepelt: 1888-ban Kolozsvárott, ahol három előadást ért meg, 1925-ben a budapesti Nemzeti Színházban, ahol szintén csak háromszor játszották. És végül 1939. december 23-án a Goldmark teremben Beregi Oszkár adta elő a drámai költemény egyik részletét, Mózes haldoklásának jelenetét. Mi volt ennek az oka? A Mózes — minden költői szépsége mellett — nem volt igazi dráma. Egyes kiemelkedő részleteit hosszú „üres járatok”, a költői mondatokat döcögő, Madáchhoz nem méltó sorok váltják fel, főhősének erőteljes művészi feldolgozása mellett egyes mellékszereplők vázlatos, szürke megmintázása mind hozzájárultak ehhez a sikertelenséghez. Pedig a Mózes így is, ahogy a költő megírta, nemzeti irodalmunk időtálló értékei sorába tartozik és csak Arany, vagy más hozzáértő költő szerető csiszolgatása hiányzott ahhoz, hogy a Mózes már rég nem foglalta el méltó helyét tragédiákban amúgy is olyan szegényes drámairodalmunkban. Keresztury Dezső, a jeles költő és esztéta vállalkozott most erre a szép feladatra. Ahogy ő mondja, nem dolgozta át, mert a Mózesnem szorul sem kiegészítésre, sem átdolgozásra”, csak „értő színpadra” alkalmazta, nyelvét megtisztogatta, a művet restaurálta. És itt elöljáróban meg kell állapítanunk, Keresztury Dezső jó munkát végzett és az, hogy 105 év közönye és meg nem értése után a Mózes teljes szépségében ragyog fel, elsősorban az ő érdeme. Az ő munkássága nélkül bizonyára nem hangzottak volna fel a veszprémi Petőfi Színházban a dráma tisztán csengő költői szavai. Igazságtalanság lenne elhallgatni a veszprémi Petőfi Színház kísérletező érdemeit, amivel a feledés hamujából kikaparta ezt a művet. Ennek a fiatal és bátor vidéki színházi együttesnek köszönhető, hogy irodalmunk gazdagabbá vált egy élő drámai költeménnyel. Madách Mózes e mai új formájában — amely lényegében nem tér el a költő megálmodta drámától — március 4-én este került bemutatásra Veszprémben, hogy hirdesse a zsidóság nagy Tanítójának igazságát és innen a Bakony-alji városból induljon el új útjára Madách alkotása. A TELJESSÉGRE VALÓ törekvés jellemezte azt a módot, ahogy a színház és a színészek a mű színrehozatalához nyúltak. És ha az előadásnak, a rendezésnek és magának a Keresztury Dezső által „restaurált” műnek vannak is olyan részletei, amelyekkel nem mindenben értünk egyet, az mit sem von le abból a megbecsülésből, ami a Mózes színrehozóinak jár. Mózes fenséges alakját Bicskey Károly mintázta meg és alakításában ott izzott a törekvés, hogy megközelíthesse Michelangelo Mózes szobrának hideg és mégis élő, emberi nagyságát. Maszkjában, mozdulataiban, testtartásában ez dominált és ahogy tiszta, szép magyar beszédmondásával recitálta Mózes szavait, az egy gazdag művészi pálya kiemelkedő állomását jelenti. A mű legszebb jelenete, amikor a haldokló Mózes búcsúzik népétől. Itt a költő felemelkedik Mózes nagyságához, a Bibliához méltó hanghoz és szavaiban az Istentől elhivatott Próféta szelleme testesül meg. Ez a rész a drámai költemény kiemelkedő csúcsa, és Bicskey Károly igyekezett e csúcsot megközelíteni. A többi szereplő is mepróbált felzárkózni ehhez a kimagasló alakításhoz és igényesen megoldani feladatait. Turián György, a színház igazgató-rendezője állította színpadra a művet és elgondolásait a művészi alázat Madách és a mű szelleme iránt irányította. Kerülte a kiáltó színpadi hatásokat, az öncélú moderneskedéseket és igyekezett a mű minden szépségét maradéktalanul érvényesíteni. Rendezésében csak eggyel nem értünk egyet, az Úr hangja megszólaltatásának túlzott technikai trükkösségével, mert a közönség figyelmét elvonta a mondanivalótól. Ünnepe volt ez a színházi est a magyar kultúrának, és ünnepe a Biblia szellemének, amely Madách ihletett tollán keresztül, 1966-ban megszólalt abban a városban, ahonnan 1944-ben a megsemmisülésbe hurcolták az 1799-ben alapított hitközség minden tagját, 1200 férfit, asszonyt és gyermeket... Zsadányi Oszkár Mózes a kőtáblával (Bicskey Károly) (Bojár S. felv.) ÚJ ÉLET látogatás a kitüntetett Pogány Ödön professzornál Alig néhány héttel Budapest felszabadulása után az egyetlen nyitva tartó pesti kávéházban megbeszélésre gyűltek össze a Chevra Szeretetkórházának a fasizmust túlélt orvosai és egyhangúan vállalták, hogy valamennyien önfeláldozó munkával segítenek romjaiból újjáépíteni a magyar zsidóságnak ezt a méltán nagyhírű egészségügyi intézményét. A megbeszélésen nemcsak lelkesedett és lelkesített, hanem gyakorlati javaslataival irányt mutatott dr. Pogány Ödön főorvos is, aki már hatvanadik esztendejének küszöbén járt s 1930 óta a Szeretetkórház fülészeti osztályát vezette. A kórház hamarosan felépült s orvostársai bizalmából Pogány Ödön főorvos lett az igazgatója. Ebben a felelősségteljes pozícióban dolgozott mindaddig, míg a Szeretetkórház új, a megfogyatkozott magyar zsidóság igényeihez alkalmazkodó épületbe költözött. Ekkor kezdte meg működését tudományágának új területén, az OTI keretén belül működő fül-szem ideggyógyászati rendelésen. Ennek a tudományágnak máig egyik világviszonylatban kiemelkedő jelentőségű művelője s jelenleg is elnöke az ONO-nak, az otoneurológusok egyesületének. Ő elnökölt az eddig tartott két nemzetközi kongresszuson, 1962-ben Drezdában és 1965- ben Budapesten. — Ha Isten segít — tekint előre az időben — ott leszek a jövő évben Leningrádban megnyíló kongresszuson is. Azután jöjjenek a fiatalok átadom az elnöki széket s hátralevő éveimben csak tudományos munkát végzek. Egyelőre azonban folytatom atoneurológiai szakrendelésemet, azzal a jó érzéssel, hogy vannak itthon is követőim, hiszen ma már négy helyen folyik Budapesten hasonló szakrendelés, bizonyságul, hogy egyre inkább elfogadottá lesz az a vélemény, mely a fülészetnek állandóan emelkedő szerepet biztosít az ideggyógyászat területén. És hogyan jutott el az otoneurológia jelentőségének felismeréséig? — kérdezzük. — Hadd válaszoljak egy anekdotával — mosolyog. — Mikor Ehrlich professzort az ״ Ehrlich 606” sikeres alkalmazása után megkérdezték, hogyan jutott el világraszóló felfedezéséig, kissé fáradtan vont vállat: ״ Hatszázötször hiába próbálkoztam, hatszázhatodszorra sikerült”. Persze, ezt nem azért idézem, mintha munkám eredményét az övé mellé próbálnám állítani, csak magyarázatul a tudományos munka módszertanára. Az ember dolgozik, megteszi a legtöbbet, ami telik tőle, sohasem türelmetlen s mindig kész élőtről kezdeni, megismételni a kísérletet, melyek közül a világ csak a sikerültekről szerez tudomást... Pogány Ödön professzor 58 év előtt kezdte meg kísérleteit. Azóta gyógyít, folytat tudományos munkát, de tevékenységének szervező része is figyelemre méltó: neki köszönhető, hogy megalakult 1930- ban .Az orvosokat, özvegyeiket és orvos-árvákat segélyező egyesület” s nem sokkal ezután ״ A munkaképtelen orvosok otthona” is. Tudományos munkásságának elismeréseképpen 1947-ben egyetemi magántanárnak nevezték ki. Két nevezetes szakkönyvén: „A labyrintusvizsgálatok” és ״ A vegetatív idegrendszer és a hallószerv” című művén kívül 89 tudományos közleménye jelent meg s 1928-ban megírta a világ első utoneurológiai monográfiáját. Munkássága egyre fokozódó elismerésben részesült: 1952-ben az orvostudományok kandidátusa, 1955-ben kiváló orvos lett s 1953 óta az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet otoneurológiai osztályának vezetője. Most, 80. születésnapján az Elnöki Tanács több évtizedes szakmai és tudományos működésének elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. És mit tekint csaknem évtizedes orvosi és tudományos pályafutása legnagyobb eredményének? — tesszük fel a kérdést. — Hogy mikor felszabadultunk újra ember és orvos lehettem — hangzik a tömör válasz. Rövid tűnődés után hozzáteszi: — Azt is még, hogy barátságába fogadott kiváló mesterem, Pollatschek Elemér professzor, aki mellett sokáig dolgoztam a Szabolcs utcai kórház fülészeti ambulanciáján. Elmosolyodik. Itt sok furcsa emberrel találkoztam, sok különös eset adódott. Egyszer például együtt utaztam a kórházba menet egy erősen felékszerezett nővel. Egy állomással a leszállás előtt egyszer csak látom, hogy leveszi nyakláncát, vastag karkötőit, kiszedi füléből a butonokat. Negyedórával később aztán ott áll előttem a kórház szegény betegek számára tartott ingyenrendelésén. Összecsaptam a kezemet: — Szent Isten, elvesztette az ékszereit! Levegő után kezdett kapkodni, majd izgatottan tapogatta a retiküljét. — Nem ... nem ... — suttogta és — kisampolygott a rendelőből. Azóta megváltozott a világ — állapítja meg. Hadd hozzam fel jellemző példának, hogy az elmúlt év szeptember 25-én újra felállították Albertirsán a fülgyógyászat megalapítója, Politzer Ádám professzor szülőházán a születésének 100. évfordulóján állított emléktáblát, amit a nyilasok összeromboltak. Tervei felől érdeklődünk. — Végzem napi munkámat, olvasok, tanulok. És készülök bukaresti előadásomra, melyet július 2-án tartok az idegeredetű hallási zavarok keletkezéséről. Most töltötte be nyalvanadik évét. Lengyel István Új könyvek Hans Kayser: A régészet rövid története Az olvasók körében mindinkább nagyobb érdeklődést váltanak ki azok a könyvek, amelyek a régészettel regényes formában foglalkoznak. Ezek közé tartozik Hans Kayser: A régészet rövid története is, amelyben a szerző népszerűen, könnyen, megérthetően ismerteti az elsüllyedtkultúrákat, az ókori világ pusztulását, az óvilág újbóli felfedezését. Ez utóbbi fejezetben foglalkozik a Holttenger irattekercseivel, amelyeket 1947-ben a Judoea-i sivatagban egy pásztorgyerek talált meg egy barlangban, és amelyeket azután amerikai és izraeli régészek hoztak napvilágra. A Holttengeri tekercseknek azóta már valóságos szakirodalma van, és ehhez tartozik Hans Kayser írása is. (Gondolat). Palotai Boris: A madarak elhallgattak. Az írónő e regényét, az Olvasók százezrei, a Nappali Sötétség című nagysikerű magyar filmből ismerték meg. Ebben a regényében idézi a negyvennégyes év pokoli borzalmait és hőse Agnes, aki elhatározza, ha már meg kell halnia, úgy akar meghalni, valamiért, mint aki vállalt valamit. E humanista kicsengésű könyve arra figyelmeztet bennünket, hogy az életet csak becsületesen, magunkkal szembenézve szabad vállalnunk. (Szépirodalmi Olcsó Könyvtár). Figyelem! Állandó 5 napos száraz tisztítási Sándor vegytisztító mester VII. Majakovszkij u. 17. Holló utcai oldal. Szombaton zárva Rákoskeresztúri temető kertészete felvesz képzelt kertészselédet Jelentkezés a temető gondnokánál, X. Kozma utca 6. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKMmiwtiiwRnmmi SOKFÉLE IZMBÓL, MINTÁBÓL Minőségi Szobafestő és Bútormázoló KTSZ Budapest, VIII. Víg u. 9. Tel: 138—022, 143—823 A KERESKEDELEMBEN VÁSÁROLT ÓRÁK GARANCIÁLIS, DÍJMENTES JAVÍTÁSA