Uj Élet, 1967 (22. [23.]. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-01 / 1. szám

a Mzsume-t ״ Érclábakon menetelt a Pusztítás” Az 1966-os esztendőben az Egyesült Államok uralkodó körei tovább fokozták agresszivitásukat a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az egész vietnami nép ellen. Egy francia költő, ezt plasztikusan így fejezte ki: ״ Érclábakon menetelt a Pusztítás.” Ugyanakkor azonban éppen ebben az évben fokozódtak a lelkiismeret és a tiltakozás hangjai is. S ebbe a vietnami nép békéjét — és az egész emberiség békéjét — féltő, az emberiséget óvó, az agressziót leleplező és elítélő kórushoz mostanában csatlakoztak olyanok is, akik nem is régen legfeljebb csak a legáltalánosabb pacifizmus hangjait hallatták, vagy még azt sem. Nagyon sokan — a világ legkülönbözőbb tájain — éppen 1966-ban tették meg az utat a háború nemszeretésétől és jámbor panasztól az agresszió konkrét eltiltásáig, pellengérre állításáig. A tiltakozás hitvallóinak mind nagyobb erőt jelentő seregéhez különböző egyházak papjai is csatlakoztak ebben az évben. A harcos humanizmust képviselte — többek között — az a gyűlés is, amelyet katolikus és protestáns szervezet rendezett december elején Párizsban, a „Mutualité”-palotában. Ugyanazokat az érveket hangoztatták ott: „Az Egyesült Államok e háború fő felelőse”, ״ Semmi sem indokolhatja békés lakosok bombázását”. Szabadságról beszélni és vietnami parasztokat ölni: az álszentség magasiskolája” — mint amelyekről Bertrand Russel és Jean-Paul Sartre szóltak 1967 tavaszán összeülő társadalmi és szellemi bíróságok munkájának előkészítése során. (A bíróságba különben egyházi személyek is bekapcsolódnak.) Értékesnek kell tartani azonban olyan egyházi személyek nyilatkozásait is, akik eddig hallgattak, és az események hatására a béke ügye mellé állottak. Jellemző, hogy a saigoni bábkormány dühödten reagált VI. Pál pápának a béke megőrzésére és a karácsonyi tűzszünet kiszélesítésére vonatkozó javaslataira. Ezek a dühödt reagációk azonban nem hallgattathatják el felébredt lelkiismeretek szavat. ״ Érclábakon menetelt a Pusztítás.” Igen, s most is menetel. De menetel már a népeket és osztályokat összefogó, különböző világnézetek talajából táplálkozó Tiltakozás is. S nagy távlatban az utóbbi az erősebb... Gyilkosok Eldorádója A világ- és a hazai sajtót is bejárta az a nagy feltűnést keltő hír, hogy Paraguay és Argentína határán levő kis, eldugott városkában, Eldorádóban, egy szemfüles és bátor argentin újságíró, Cicero Adolpho megtalálta dr. Mengelét, aki harmincezer gyilkosság elkövetése után, mint előkelő idegen, háborítatlanul él Stroesner paraguayi fasiszta diktátor jóvoltából Mengele, a náci tömeggyilkos huszonkét évvel bűntettei elkövetése után, mint a „német doktor” praktizál az őserdői Eldorádóban, több náci háborús bűnös társaságában, ahogy azt először a Trudban közölt fotoriport bizonyítja. Amióta e hír bejárta a világsajtót, immár három hét telt el, de a nyugatnémet ügyészség még megkeresést sem küldött a tömeggyilkos kiadatása ügyében. Pedig nem is lenne nehéz dolga, hiszen a paraguayi állam fasiszta diktátorát, Stroesner elnököt bizonyos nyugatnémet körök támogatták és támogatják, így megvan a remény, hogy a „német doktor” az emberi kor legvégső határáig nyugodtan élvezi Isten szabad napját, ainire pedig egy percig sem szolgált rá. És e hírrel kapcsolatban óhatatlanul felötlik az emberben az, hogy — sajnos — nemcsak Paraguayban van ilyen eldorádó, hanem az úgynevezett szabad nyugati világban sok rejtett és sokszor nem is olyan rejtett eldorádó létezik, amelyek búvóhelyei a régi és gyakran új fasisztáknak. Ezek a fasiszta eldorádók nem mindig az őserdők mélyén rejtőznek, és a benne élő egykori és jövendőbeli gyilkosok sem használnak mindig fedőnevet, hanem legtöbbször nyílt sisakkal, gomblyukakban a náci kitüntetésekkel, magas pozíciókban vannak és ott folytatják, ahol húsz-egynéhány évvel ezelőtt abbahagyták. A gyilkosok eldorádói ellen és a gyilkosokat pártoló szellem ellen azonban ma már a becsületes emberek százmilliói állanak sorompóba; mindazok, akik nem akarják és nem engedik, hogy a gyilkosok e rezervátumokból kitörve, újból a tömeghalál földjévé változtassák a világot, és feltámasszák Auschwitz és Mengele szellemét.• Bp. Bélm. Bp. TS. V. UJ ÉLET Jt Reményi Lili és az üldözöttek. Chanukka — ünnepségek Nelly Sachs verse — S. J. Agnon tárcája .ע Az újfasizmus mind veszedelmesebbé válik Az Ellenállók Szövetségének bécsi tanácskozása Az elmúlt hetekben a Magyar Partizán Szövetség vezetői két jelentős antifasiszta találkozón vettek részt. Gábor István, a Szövetség főtitkára először Párizsban tanácskozott a francia testvérszövetség vezetőivel. A közös határozatok, az NSZK-ban újjáéledő fasizmus elleni összefogásra tettek közös intézkedéseket. Gábor István határozottan tiltakozott ezen a nemzetközi fórumon is a kártalanítások tekintetében megnyilvánuló, ellenünk irányuló diszkriminációs politika ellen. A párizsi tanácskozás után került sor Bécsben, az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége Irodájának (FIR) tanácskozására. Hazánkat itt Gábor István, az Iroda tagja és Fodor Zoltán, a FIR Főtanácsának tagja képviselte. A FIR munkájában 40 európai ország és Izrael antifasisztái vesznek részt. A bécsi tanácskozás két jelentős határozatot fogadott el. A legfontosabb az NSZK-ban újjáéledő nácizmus elítéléséről szól. A határozat többek között megállapítja: az NSZK- ban legutóbb megtartott hesseni és bajorországi választások megmutatták, hogy az újfasizmus fejlődik és mind veszedelmesebbé válik. Figyelmeztette a határozat mindazokat, akik lebecsülik a jelen helyzet súlyosságát, hogy az előretörő Demokratikus Nemzeti Párt az NSZK-ban jogi meghatározás szerint is, egy ״ náci kifejezésű politikai csoportosulás”. Ez a párt Hessenben és Bajorországban 23 képviselőt tudott a parlamentbe küldeni. Az Iroda határozata tiltakozott az ellen, hogy a volt hitleri tábornokokat befolyásos katonai pozícióba helyezzék. Tiltakozását fejezte ki, hogy a volt SS-szövetségek szabadon fejthetik ki propagandájukat, és ápolják kapcsolataikat a külföldi fasiszta szervezetekkel. Elítélte a határozat az NSZK-nak azt a politikáját, hogy elnézőek a náci háborús bűnözőkkel szemben, anyagi támogatást nyújtanak a Demokratikus Nemzeti Pártnak, és annak a nagyiparnak, amely annak idején már Hitlert támogatta. Tiltakozott a határozat az ellen a nyugatnémet politika ellen, amely az 1937-es határok visszaállítását követeli. Kifejezte a határozat a testvéri egység szellemében azt az elgondolást, hogy minden ország ellenállójának és náci üldözöttjének a mai eseményekre igen gyorsan kell reagálnia. Annak a testvéri egységnek a szellemében, amely egy hősi korszakban egyesítette az ellenállókat, mozgósítani kell minden erejüket egy nagy európai ellenállási akcióban. Ezzel is el kell érni, hogy a bonni kormány megszüntesse a volt nácik és SS-ek támogatását. Több felszólaló felhívta Európa valamennyi ellenállóját, a náci áldozatok hozzátartozóit, azok egyesüléseit minden országban; segítsék egy nagy európai ellenállási találkozó megvalósulását. Minden módon, megkétszerezett energiával útját kell állni a múlt destruktív erői újjáéledésének. A bécsi tanácskozás határozatot hozott a vietnami helyzetről is A többi között kijelentik: ״ Mi a nácizmus áldozatai, az antifasiszta ellenállók, okulva a múlt tapasztalataiból, annak tudatában, hogy semmiféle elnyomás, agreszszió nem maradhat meg, támogatjuk a vietnami nép harcát, nemzeti felszabadulásáért.” A FIA irodája felhívja az összes ellenállókat, főképpen az amerikai volt frontharcosokat, akik az antihitlerista szövetséges koalíció oldalán 1945-ben meghozták a békét a világnak, tegyenek meg mindent, hogy a vietnami háború befejeződjék. A bécsi tanácskozás határozatait egyhangúan, mind a negyven résztvevő európai ország és Izrael delegátusainak teljes , egyetértésében hozta meg. A FIA irodájának ülésén különben öt újabb nyugateurópai nemzeti szervezet is kérte felvételét a szövetségbe. ׳ U. S. Dr. Seifert Géza hatvan éves A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Seifert Gézának, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a budapesti izraelita hitfelekezet elnökének az állam és az egyház közötti jó viszony kialakulása és ápolása terén végzett eredményes munkája elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Jelen volt Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Egy ember életében a hatvanadik esztendő olyan állomás, amelynél érdemes elidőzni. Hat évtized, és tegyük hozzá, munkában és eredményekben gazdag hat évtized után kirajzolódik annak az embernek az életútja, aki elérkezett e szép évfordulóhoz. Dr. Seifert Géza, a magyar zsidóság vezetője, a MIOK és BIH elnöke, hatvanadik születésnapján is elénk tárul az ünnepelt emberi arculata, közéleti magatartása, és mi, akik éveken át ismertük és becsültük dr. Seifert Géza munkabírását, vezetői erényeit, és az együtt töltött években láttuk munkatársaihoz való közvetlen viszonyát is, most e jubileum alkalmából, elmondhatjuk, hogy dr. Seifert Géza életútjának hatvan esztendeje, az igaz hazafi és az igaz zsidó ember töretlen és termékeny útja volt. Dr. Seifert Géza, olyan zsidó családból származik, ahol gyermekkorában megismerte a mély vallásos érzést, és ifjú lelkét a Szentírásnak haladó tanításai fogták meg. Már akkor megtanulta a Börésisz heti szakaszából, hogy Isten az embert saját képmására teremtette és bölcseink tanítása nem tesz különbséget ember és ember között. És megtanulta azt is, ami a legigazibb isteni tanítás: ״ Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Így alakult ki az ifjú Seifert Gézában, az emberszeretet, a jogegyenlőség, az emberi igazság, és a humanizmus fogalma, ezeket a gondolatokat magával vitte az életbe, ezek az eszmék határozták meg Seifert Géza további életútját. Ahogy a köszöntésekre adott válaszában mondotta, azért választotta a jogászi pályát élethivatásául, mert úgy gondolta, hogy a jog és igazság fegyverével küzdhet az emberi igazságon alapuló jogegyenlőségért. Rá kellett azonban eszmélnie, hogy egy igazságtalan jogrendszerben a jog és igazság fegyverével nem lehet eredménnyel küzdeni az emberi jogegyenlőségért. Ez a ráeszmélés vitte el Seifert Gézát, megszökve a munkaszolgálatból, az ellenállók sorába, így küzdött együtt az egyik budapesti ellenálló csoporttal, azoknak fegyvert szerzett és a szovjet hadsereg egyik ejtőernyős katonáját rejtegette. 1944 decemberében őt is elfogta a magyar Gestapo, Hain Péter pribékjei, és elhurcolták a hírhedt Majesticbe, ahol megkínozták, meggyötörték. Innen sikerült megszöknie, majd ismét elfogták, és a németeknek adták át. Megjárta a nácik sashegyi parancsnokságát, a Mária Terézia és az Albrecht laktanyát, az Aréna utat, ahonnan ismét megszökött, és súlyos betegen a kiállott bántalmazásoktól, sikerült aWesselényi utca 44-es szükségkórházba bekerülnie. Itt érte a felszabadulás. Dr. Seifert Géza felszabadulás óta eltelt éveit a magyar zsidóság jól ismeri, a felszabadulás után bekapcsolódott a budapesti zsidóság életébe, előbb mint szertartási elöljáró, majd később mint a Budapesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese. Mint a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének alelnöke, több mint egy évtizeden át működött, és igyekezett mindenkor szem előtt tartani, hogy a magyar zsidóság előtt csak egy út lehet: ragaszkodás ősei vallásához, és hűség a szocialista haza iránt. Egy éve elnöke a Budapesti Izraelita Hitközségnek és a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének. Ez az egy év is bizonyítja, hogy Seifert Géza vezetése alatt e sokat szenvedett és a fasizmus csapásai miatt nagyon megfogyatkozott maradék magyar zsidóság életében a fejlődés útja következik. Dr. Seifert Gézát hatvanadik születésnapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa magas és megérdemelt kitüntetésben részesítette. Ez a kormánykitüntetés is bizonyítja, hogy dr. Seifert Géza, akiben mindvégig harmóniában egyesült a haladó eszmékért küzdő ember, a szocialista haza iránti töretlen hűség és a hitéhez ragaszkodó zsidó ember igaz vallásossága, jó úton járt és eredményes munkát végzett. További munkájához, a magyar zsidóság nevében mi is újabb sikereket, erőt, egészséget és Isten áldását kérjük. Dr. Seifert Géza köszöntése A budapesti rabbikar és az ortodox rabbikar képviselői felkeresték dr. Seifert Géza elnököt hatvanadik születésnapja alkalmából. Dr. Benoschofsky Imre országos főrabbihelyettes, Schück Jenő főrabbi, az Ortodox Rabbitanács elnöke, dr. Salgó László a Budapesti Rabbiság igazgatója, Weisz Márton budapesti ortodox főrabbi meleg baráti szavakkal köszöntötték a jubilánst Az Országos Rabbiképző Intézet tanári kara nevében dr. Scheiber Sándor igazgató üdvözölte az elnököt. Az állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Grenák Károly főosztályvezető és Telepe Sándor csoportvezető keresték fel Seifert Géza elnököt szerencsekívánalmaikkal. December 28-án, délben a MIOK, a BIH és a KSZB dolgozói összejöttek, hogy dr. (Folytatása a 2. oldalon) A kivonulás könyve írta : dr. Dér latván főrabbi Amíg Mózes I. könyve az emberformálás kezdeti korszakát mutatja be, addig Mózes IV. könyve a küzdelemben megacélosodott embert állítja elénk. Művészettel, kultúrával, műveltséggel találkozunk az ősapák előtti korban és az ókori Egyiptom és Mezopotámia világában. Ur városa, amely Ábrahám szülőhelye volt, kiásott romjaiban arról tanúskodik, hogy magas műveltségű nép lakta a polgári időszámítás előtti II. évezredben. A napvilágra hozott ékírásos agyagtáblák sok mindenre rávilágítanak. Charan, ahol Jákob ifjúságának javarészét, közel két évtizedet töltött, sem volt kevésbé neves, jelentős része az ókor világának. A másik nagy kultúrcentrum, Egyiptom, vagy ahogyan a Tóra nevezi, Micrájim is méltó helyet foglal el a kultúra fejlődésében. Az i. e. II. évezred tájáról sok emléket őriz a jelen. Ami új volt ebben a világban, amit az ősapák, majd Mózes honosított meg ezen a földterületen, azt nem az alkotó művészetben és nem az akkori tudomány továbbfejlesztésében kell keresnünk, hanem egész más síkon, az erkölcs világában. Nagyot alkottak avval, hogy lerakták egy új, addig ismeretlen világnak az alapját, aminek alkotó eleme nem a kő, nem a véső volt, hanem a különbségtétel jó és rossz között és az a felismerés, hogy nincs joga az embernek mások elnyomására. Ezt tükrözi tulajdonképpen Mózes személye abban a történelemformáló szerepben, amit ő kezdett kiépíteni. Még valami lényegesssel találkoztunk ebben a korban, amiben ugyancsak egyedülálló volt. Az ókori Egyiptom népének elnyomott, rabszolga társadni már felszabadítani nem tudta Mózes. Gyenge volt az az erőbázis, amire támaszkodhatott. Hasonlóan nem vállalkozhatott arra sem, hogy a zsarnokságot megtörje, de elég erősnek bizonyult arra, hogy megnyissa a szabadság útját Izrael fiai és azok számára, akik a kivonuláskor hozzájuk csatlakoztak. Volt idő, amikor a szináji sivatagban való életfenntartás csodaszámba ment.. Magával a ténnyel sokat is foglalkozik a Tóra. A magyarázatát az emberi értelem fejlődésére bízta. A ma embere sok mindenre meg is tudja adni a megnyugtató kielégítő választ. Ma nem csoda az hogy Izrael fiai négy évtizedet töltöttek a Szinaji pusztaságban. Az emberi leteményesség megnyitotta előttük a létfenntartás lehetőségének módját. Ma természetesnek tartjuk hogy találtak valamit ami pótolta a kenyeret.. A valamit ״ mon hu”-nak (״ mi ez?”) nevezték, mert eddig nem ismerték. Vizet is találtak a kőrengeteg sziklás vidékén. A csodálat lebilincselő érzése tölti el a ma emberét is, hogy Mózes — ha küzdelmek árán is — el tudta juttatni őket az egyik városból a másikig. Mózes nagyságát azokban az erkölcsi törvényekben kell látnunk, amelyek Tóránkban az ő nevéhez fűződnek, és amelyek alkalmasak voltak arra, hogy egy rabszolga népből magas erkölcsi szemléletet tanúsító közösséget formáljanak. Ebben a vonatkozásban valóban egyedüli volt a maga korában. Jelentősége annál is nagyobb, mert evvel rakta le alapját egy olyan új világnak, amelynek építése a mai napig sem fejeződött be. Elindították ezt az építést a jó és rossz említett különbségtételével az ősapák, a koronát pedig erre azok az emberek, népek fogják feltenni, akik megértetik és megvalósítják a földön az emberi hivatás lényegét. Nem azért, természetesen, hogy egymás kárára pusztítsunk, hanem hogy egymásért való áldozatvállalásban építsük, szépítsük a béke világát. A Tízparancsolat arra tanít, hogy a tiszta hit legyen a cselekedet mozgató ereje, az őszinte meggyőződés vezesse az embert elhatározásában. Szava legyen igazság. Adja meg a pihenést szolgájának is. Külön kell megemlékeznünk a pihenő nap szentségéről. A szombat több, mint a test fáradságának a kipihenése. Ez a nap legyen valóban a léleké is. Művelje az ember önmagát. Tanuljon, olvasson. A munka és a pihenés így lép szövetségre egymással. A Tízparancsolat arra is int: Tiszteld apádat és anyádat. A Tízparancsolat második tábláján levő öt parancsolatot talán avval határozhatnák meg, hogy ezek szabályozzák kötelességünket az embertestvérrel szemben. Ne ölj! Ne lopj! Egyik ige kifejezést ad a házasság szentségének. Erre épül minden időben a családi otthon magatartása. Végül pedig a tizedik sorban, az ember tudjon és akarjon uralkodni a szenvedélyein. Ezek a parancsolatok alkotják vallásos életünk alkotmányát. Csaknem mindegyike a ma élő embernek is alapvető törvénye. Mindamellett mindez csak alapkő, amelyre azután építeni lehet. Ezért Mózes II. könyve sem elégszik meg ennyivel, hanem egymást követik azok a törvények, amelyek védik az özvegyet, az árvát, az elhagyottat, hogy majd a Mózes III. könyvében eljusson odáig, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”, mert ezeknek a törvényeknek az összessége adja meg az élet értelmét, szentségét.