Uj Élet, 1967 (22. [23.]. évfolyam, 1-24. szám)

1967-08-15 / 16. szám

1967. augusztus 15. Kröszl Vilmos volt nyilas kerület vezetőt, Németh Lajos volt nyilas kerületi fegyveres pártszolgálat-vezetőt és Sándor Alajos volt nyilas fő kerületi összekötőt, emberek törvénytelen kivégzésével és megkínzásával elkövetett, népellenes és háborús bűntett miatt a Fővárosi Bíróság halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyben hagyta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a kegyelmi kérvényeket elutasította; az ítéletet augusztus 2-án végrehajtották. ÍTÉLET és emlékezés. Hónapokon át folyt a per, a szégyenteljes és gyilkos hónapok, 1944 őszének és telének borzalmas eseményei tárulkoztak elénk a törvényszék termében. Tizenkilencen ültek a vádlottak padján, tizenkilencen, akik embernek születtek és erre a meghatározásra érdemtelenekké váltak. A bíróság napról-napra kutatta és kereste huszonhárom év távlatából, a kevés életben maradt tanú vallomásai tükrében, a megcáfolhatatlan bizonyítékok segítségével az igazságot és elhangzott az ítélet, amely sugározta a Magyar Népköztársaság törvényeinek szellemét: a fasiszta bűntettekre nincs elévülés! Bírói ítélet elhangzása után a kvétakásnak vajmi kevés feladata lehet Mégis, önkéntelenül adódik az összehasonlítás. Nyugat-Németországban, Frankfurtban egy éven át tartott többszázezer ember gyilkosainak bűnpere. A nyugat-németországi törvényszék egy évi tárgyalás után hozott ítéletet SS-hóhérokat, akik ezrével ölték meg a foglyokat, három, négy esztendei börtönre ítéltek és a legszigorúbb ítélet két főhóhér ellen hangzott el: életfogytiglani börtön. Az auschwitzi hóhérokhoz képest ezek a zuglói nyilasok csak kisiparosként űzték a gyilkolás mesterségét és a magyar törvényszék huszonhárom év után példás, kemény és igazságos ítéletet hozott. A kuglói nyilasház három szellemi vezetőjét halálra, a többi gyilkost nyolctizenöt évi szigorított börtönre ítélte. Természetesen nincs olyan szigorú és igazságos ítélet, amely az elkövetett bűnnel arányban lehetne és amely a megölteket életre támasztaná. Az életben maradott hozzátartozók, a gyászolók százai és ezrei lelkétől távol áll a bosszúállás gondolata, szívükben és lelkükben ehelyett a gyász érzése él. Ez tükröződött vissza az augusztus 6-i mártíristentiszteleten, amelyet abban a zuglói templomban tartottak, amelynek szent falait 1944 telén vérrel szennyezték, ahol több, mint húsz ártatlan hittestvérünket ölték meg. És van abban valami jelkép, hogy a rabbi, aki idézte 1944 szörnyű emlékeit, ama fiatalok sorába tartozik, akik már csak hallomásból, tankönyvekből, irodalmi alkotásokból ismerték meg a fasizmus félelemteljes világát. És abban is van jelkép, hogy a Thököly úti zsinagóga, amely egykor a ha- tál háza volt, ma ismét régi hivatását teljesíti, és falai között a maradék zuglói zsidóság köszönti az ismét széppé, szabaddá és félelem nélkülivé vált életet. MÁRTÍR emlékművek sorakoznak szerte a világon. Magyarországon, városokban és falvakban egyszerű és díszes oszlopok és emléktáblák hirdetik a magyar zsidóság hatszázezer ártatlanul elpusztított mártírját, Auschwitzban, Mauthausenben, Majdenekben, Treblinkán, Babijárban, tízezrekre és százezrekre, összesen hatmillió mártírra emlékeznek a fekete-szürke, és fehér hideg márványtestek, és a költő, aki megénekli Kragujevác mártír emlékművét, antifasiszta kicsengésű versében mégis fontosnak tartja leírni: /,,Több, mint hétezer halott. / Nem volt köztük se zsidó, se munkaszolgálatos.”/ Nem tudjuk megérteni a költőt, akinek verse a Kortárs augusztusi számában jelent meg, mit akart ezzel mondani. Nem tételezzük fel róla, hogy azt tartotta fontosnak kihangsúlyozni: íme, vannak emlékművek, amelyeket nemcsak zsidó és nemcsak munkaszolgálatos mártírok tiszteletére állítottak fel. Azt sem tudjuk, hogy a kragujeváci hatezer halott között valóban nem volt-e egyetlenegy zsidó vallású mártír, azt sem kutatjuk, hogy nem azért hiányoztak-e a halottak sorából hittestvéreink, mert a német SS-ek már a vérengzést megelőzően őket deportálták. Egyet azonban meg kell mondanunk: Auschwitzban, Babirsában, Budapesten és Nagykőrösön, és a világ bármely helyén az emlékművek a fasizmusban megölt ártatlanokat idézik valláskülönbség nélkül. A halottaknál kár firtatni, hogy milyen vallásúak, hisz a tömegsír magába foglalja a zsidót, a katolikust, a reformátust és azt is, aki felekezeten kívül élt. A MAGYAR IRODALOMNAK ünnepe van. Az az író, aki egész életében a fasizmus ellen küzdött, aki írói hitvallásában kimondotta: „műfajom az antifasizmus”, aki száz és száz tanulmányban, cikkben és könyvben szállt síkra a faji üldözés, az antiszemitizmus és a fasizmus mérgező és hazug mákonya ellen, most tölti be gazdag életútjának hetvenedik esztendejét. Fábry Zoltán a „stószi remete” példát mutat életművével, kortársainak, akik közül bizony sokan, még a legjobbak is, megtántorodtak a fasizmus éveiben és aki ezzel szemben vállalta a börtönt, de elveiből jottányit sem engedett. Európa elrablása és annyi más Fábry-mű íróját mi tisztelettel és megilletődéssel köszöntjük, és frázisok helyett a magyar Thomas Mann tutatásaiból hadd idézzünk néhány mondatot abból a beszélgetésből, amelyet Simon István költő folytatott a hetven esztendős Fábry Zoltánnal. Fábry ebben többek között ezeket mondja: ״ Többször megírtam már, hogy a legnagyobb ellenség a közöny. Tény, hogy az emberek nem akarnak hallani a háborúról, a háborús irodalomról, és elfelejtik, hogy éppen azok, akik feledni próbálják, épp ezzel a feledéssel lesznek holnap ugyanannak a rezsimnek, ugyanannak az irányzatnak az engedelmes katonái. Azért mondtam, azért írtam: az elévülés azonosulás. Aki azt akarja, hogy elévüljön az a borzalom, az azonosul vele, mert megbocsátja. Egy dolog van, amit nem lehet elfeledni, és ami kihat■ mai életünkre is, tehát már csak azért sem hallgathatunk róla: ez a fasizmusnak állandó jelenléte, a fasizmus világfertőzése, amit ma is tapasztalhatunk”. Egy fél évszázad humanista életmű gazdag tanítása ez, amit a hetven esztendős Fábry Zoltán üzen nekünk. ÉS HA MÁR a magyar írodalom ünnepéről szólunk, nem hallgathatunk egy szomorú irodalmi veszteségről sem, eltávozott Kassák Lajos, a költő, és író, akinek harcos és sokszínű életművében a költészet, a prózaírás és a modern piktúra — ha olykor vitatható formakeresések között is —, mindig a tiszta művészet legnemesebb és legmagasabb mércéjével találkozott. A nyolcvan esztendős korában eltávozott Kassák Lajos emléke előtt nekünk is tisztelegnünk kell, hiszen ő volt az, aki 1944-ben bátor kiállással megírta a Zsidók tragédiája című versét, amelynek minden sora az együttérzésről, a zsidóság tragédiája feletti felháborodásáról vádlott: ...A szemük tele van könnyes, s a kezeik üresek. (A néma hegyek és az árnyékba burkolózó erdők is elfordulnak tőlük) , majd később versében hangot ad az üldözöttek százezrei fajának: ״ De miért büntetnek minket, ha ártatlanok vagyunk. Ezért osztozunk a magyar és az európai irodalom nagy gyászában és tiszteletadással búcsúzunk Kassák Lajostól. LÁGYMÁNYOSI istenek címmel olyan könyv jelent meg Devecseri Gábor, a költő és műfordító tollából, amelyről hírt adni, megemlékezni a recenzornak külön örömet jelent. Devecseri Gábor ifjúkorába vezeti vissza az olvasót, amikor ő maga is kisdiák volt és 13—16 esztendős korában megismerkedett a „lágymányosi istenek"-kel, Somlyó Zoltánnal, az „átkozott költő”-vel, Kosztolányi Dezsővel, Karinthy Frigyessel és a költőóriással, az elmúlt hetekben eltávozott Füst Milánnal, József Attilával és másokkal. Róluk, az ő életükről és életművükről ír Devecseri Gábor, és ahogy idézi Somlyó Zoltánt, ahogy egy-egy verséről elemzést ad, az olyan írásművészet, amely élő valósággá eleveníti meg a költőt azok előtt is, akik egyetlenegy sorát sem olvasták. Somlyó Zoltánra ma is az ifjú diák lelkesedésével és tiszteletével emlékezik a költő, és ugyanígy írt Kosztoványi Dezső költői pályájáról, amelynek egyegy verselemzése külön rendkívüli tanulmánynak számít. Mesterei, és később barátai, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő elevenednek meg e kötet lapjain, és ezek az emlékek nemcsak Devecseri Gábor alakteremtő és megelevenítő erejét dicsérik, de ismét rávilágítanak arra, hogy a magyar költészet és irodalom századeleji évei milyen nagy és pazar gazdagsággal rendelkeztek és hogy csak Somlyó Zoltánt említsük, mennyi adóssága van még könyvkiadásunknak, hogy az újabb olvasóközönséget megismertessék a méltatlanul elfelejtett nagy költővel. Köszönjük Devecseri Gábornak ezt a szép és igaz költői írását. (Szépirodalmi) Zsadányi Oszkár % Lakás festési tapétázást vállal Minőségi Szobafestő és Bútormázoló ktsz Budapest, VIII. Víg u. 9. Telefon: 139—016. 143—823. UJELET 77#/ a kilencvenes... Azt hittük, hogy a fia nyitott ajtót. De beljebb kerülvén a takaros Majakovszkij utcai lakásba, nem maradhattunk kétségben, hogy ő a házigazda, Pataki Ignác, akit 91. születésnapján az Új Élet szerkesztősége nevében köszönteni jöttünk és megkérdezni életútjának fordulatairól, kilenc évtized emlékeiről, tapasztalatairól. S arról is, hogyan sikerült megőriznie maradéktalanul egészségét, derűs kedélyét, egész lényét elárasztó optimizmusát Tréfásan válaszol: — Vigyáztam, hogy fiatal maradjak és meg ne haljak. Pedig — komolyra fordítja a szót — nagyon kellett vigyáznom. Mert az első világháborúban a boszniai Sztupagrupánál olyan súlyos tüdőlövést kaptam, hogy a kórházban, de a felülvizsgálatnál is százszázalékos hadirokkantnak nyilvántottak. Ilyen lelet után megérni a 91. évet nem kis teljesítmény. Amihez azt is tessék még figyelembe venni, hogy már kora gyermekségemtől szorosan fogtam a szerszám nyelét. — Ma is egész nap fárnafaragna, ha engedném, — veti közbe a felesége, aki negyedszázaddal fiatalabb nála. De bár az asszony is csinos, fiatalos jelenség, nem látszik a korkülönbség, Pataki Ignácot senki sem mondaná többnek jó hatvanasnál. Vajon mi konzerválta? Nyilván a munka, a tevékény természete. Alig végezte el a négy elemi osztályt, Bonyhádról, ahol nagyapja nevelte kétéves korától, Szond községbe került és tanonc lett egy festő- és mázolóműhelyben. Amint segéd lett, Budapestre ment dolgozni, ahol a milleneumi nagy építkezési konjunktúrában szükség volt minden ügyes munkáskézre. De aztán jött a munkanélküliség ideje. A Pataki-fiú azonban nem várt kedvező fordulatra, elindult munka után. Dolgozott Bécsben, Linzben, Münchenben, ahonnan csak azért kellett visszatérnie, hogy leszolgálja a katonaéveit. A katonaságnál is megállta a helyét, s ott is imádkozással kezdte a napot, ahogyan tanulta a hhéderben, s megszokta Bonyhádon gyerekkorában, a nagyapja házában. Leszerelés után megnősült, s, hogy helyzetén javíthasson, kivándorolt Amerikába. New Yorkban egy hűtőszekrénybolt üzletvezetője lett, jól ment sora, az amerikai állampolgárságot is megszerezte, öt év múltán mégis visszahozta a maga és felesége honvágya. Itthon önállósította magát, de a háború végén kigyulladt a háza, mindene odaveszett. Nem keseredett el, újra kezdte a munkát, mindenütt megbecsülték. Harminc évig volt a Kiss Pál és Társa fakereskedő cég utazója. Talán ezen a kis-sé kalandos pályán csiszolódott ki annyira a humorérzéke, hogy megtanult mosolyogni mindenen, s örülni a sors apró ajándékainak is. Ma is körülülik a Hunyadi téren, s a cukrászda törzsasztala mellett, ahová el-eljárogat, s már előre nevetnek a szemek, amikor felújít egy-egy régi anekdotát, amit mindig valahogy így kezd: ״ Mikor Münchenben festöttem...” vagy még inkább ״ Zombori rasekól koromban__” Mert hitközségi elnök is volt, sőt jómódú polgár is egy kis ideig a 91 esztendőből. Legszebb emlékéről kérdezzük. — Mi volt a legszebb? — tűnődik. — Mikor együtt volt a család a két fiam, két lányom, két röm, három unokám. S a legfájdalmasabb? — Mikor csak az egyik lányom és egyik unokám jöttek vissza onnan. Könny csillan a szemében, sietve a mára tereljük figyelmét. Kiderül, hogy kapcsolata a jelennel erős: két napilapot járat a Népszabadságot és a Népszavát, melynek már félszázada az előfizetője. Felesége a Nők Lapja hű olvasója, ő maga az Új Életből tájékozódik a magyar zsidóság életéről. A lapnak ezt a rovatát és a híreket olvassa legszívesebben. — Ha olykor hozzájutok, szívesen olvasok külföldi lapokat is. Tudok németül, szerbül, tótul, angolul és héberül is. Kicsit büszke is vagyok a nyelvtudásomra — mosolyog a feleségére, aki tréfásan megfenyegeti az ujjával — Mostanában szeretsz büszkélkedni. — Hát igen — vallja be Pataki Ignác. — Büszke vagyok, hogy örök életemben baloldali voltam, mindig csak ellenzéki képviselőjelöltre szavaztam. S őszintén megvallom, arra is büszke vagyok, hogy ilyen erőben-egészségben megérhettem a 91. születésnapomat. Meg is ünnepeljük augusztus 21-én, ha nem is kerek évforduló. Hiszen túl a kilencvenen már minden év határkőnek számít... Nemcsak családi körben; megünnepli születésnapját Pataki Ignác a templomban is. A lakásához közel eső Hunyadi téri zsinagógában, ahol állandó templomülése van, hívják a Tórához és a főrabbi kori hátralevő éveire a Jóisten áldását. Lengyel István i Sportérem jelvény, serlegek, ajándéktárgyak, valamint leltárcímkék készítését rövid határidőre vállalja a VÉSNÖK és ÖTVÖS KISZ, valamint azok javítására rendelést felvesz VII. Majakovszkij u. 13. Tel.: 422—358 VIII. József krt. 26. Tel.: 338—398 VI. Majakovszkij u. 80. VI. Majakovszkij u. 80. és I. Táncsics M. u. 17. sz. alatti üzleteiben. Templomi festett üvegablakok, ólomfoglalatú üvegezések készítése és javítása Üvegesek KTSZ üvegfestő részlege, Budapest, vm., Baross u. 59. Telefon: 143—354 ־ "־ 2 készítünk önnek igazolványképet az Úttörő Áruház úl.emeletén! Pereg az idő Pereg az idő az öreg homokárán, idestova negyedszázad homokja hullt alá, amióta a nagyüzemi halálgyárak felépültek és a fürdőháznak álcázott helyiségekben százezreket és százezreket pusztított el a mérges gáz. Azóta napról napra új adatok merülnek fel, hogy mennyi érték, menynyi ígéret, mennyi reménység lett az erőszakos halál martaléka. Egy külföldi magyar lapból ismertem meg Csillag Lenkét és verseinek csillag-ragyogását. A felfedezett költőnő a Felvidéken végezte iskoláit, érettségi után tüdeje végzetesen megbetegedett, tanulmányait nem folytathatta és múló életének egyedüli öröme, vigasza a költészet volt. Az új Elisabeth Browning betegségében ki nem bontakozhatott, mert sorstársaival együtt zsúfolt vagon hurcolta a gépesített halál székhelyére, Auschwitzba. Az előkerült és közölt versekben fenyőerdők zöldellnek és meredek hegyekről habos vízesés szakad le a völgybe. Egy magányos lélek ablakában különös szirmú, pasztellszínű virágok félénken mutatják magukat Íme, az egyik vers: Tücsök muzsikál A lábadozó, sápadt, szomorúi Valahol szobája ablakán Egy bolond kis haldokló tücsök■ Vígan muzsikál. Az egyik még mindig nem tudja hinni. Hogy dereng a hosszú, lázas éjszakai A másik nem hiszi el, hogy itt az ősz És meg kell halnia. És Csillag Lenkének nincs sehol sírja, amelynek virágai közt egy dalos tücsök rangrejtve küldje részvétét az örökkévalóságba. B. L. Béke Kárpitos Ktsz vállal kárpitos, paplan és asztalos munkákat, javításokat Felvevőhelyek: Kárpitos javításokra: XIII. Hegedűs Gy. u. 7. Telefon: 110—080 V. Molnár u. 35. Telefon: 385—599 Fenti részlegeinkben EGYEDI BÚTOROKAT is készítünk kívánságnak megfelelően Paplan készítésekre: XIII. Jászai Mari tér 4. Telefon: 124—873 Asztalos munkákra: V. Vadász u. 38—40. Telefon: 312—321 3 XLIII. Budapest, V., Október 6. u. 17. Tel.: 125—420. Vállalja: rádió televízió magnetofon és elektromos háztartási gépek javítását