Új Élet, 1968 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-01 / 1. szám

mp. bérmentesítve. Bp .I. XXvi. ÉVF. 1. SZÁM 1968. JANUÁR 1. Szemtanú a Nürnbergi perről Rejtő Jenő életregénye Bálint Lajos tárcája, Vér Andor verse EG­YES SZÁM­ÁRA: 2 FORINT­JA A MAGYAR I­ZRAELI­­AK LAP v­s­z ״! Minden magyar végéhez ért az 1967-es év, és reánk köszön­­tött 1968, a polgári időszámítás új esztendeje. Ez az új esztendő azonban hazánkban mégis különbözik a szokványos új évtől, mert január 1-én nemcsak a naptári új esztendőt köszönt­­jük, hanem a most életbe lépő új gazdaságirá­­nyítás rendjét is. Mit jelent a gazdaságirányítás új módszere, az új mechanizmus, erről sokat lehet és sokat is kell beszélni és írni. Mindenesetre eggyel tisztában kell lennünk: nem szabad ezt vala­­mi új csodafegyvernek tekinteni, amelynek életbelépésével máról holnapra minden rend­­be jön, megszűnnek a problém­ák, és zökkenő­­mentesen, tökéletesen és szédületes eredmé­­nyekkel hozzuk rendbe az ország szénáját. A gazdaságirányítás új rendje bevezetését nem hirtelen határozta el a kormányzat, hanem alapos, megfontolt, mindenre kiterjedő, rész­­letes apró munka, az igények és a várható vál­­tozások okozta új problémák gondos felméré­­se, a közvélemény széles rétegének meghallga­­tása előzte meg a mechanizmus életbelépését. Ezért nevezhetjük az 1967-es esztendőt a nagy előkészületek évének. Fel kellett készül­­ni a kormánynak, a politikai és társadalmi szerveknek, a vállalatok, intézmények vezetői­­nek és dolgozóinak az okosabb és hasznosabb gazdálkodás bevezetésére. Mert az új gazdasá­­gi mechanizmus lényege az, hogy okosabban és jobban gazdálkodjunk, és ezen keresztül jobban és könnyebben éljünk. Természetesen ez nem mehet máról holnapra, ehhez sok minden kell, és nem is egy év alatt fog ez megvalósulni. Most még csak a premier nap­­ján vagyunk, mégis az eddigi előkészületekből, az országgyűlés háromnapos munkájából, az ott elhangzott javaslatokból és miniszteri ex­­pozékból, valamint a Minisztertanács határo­­zatából már tudjuk, hogy az 1968-as évben is, ha szerényen is, ha csak néhány százalékkal is, de emelkedik az életszínvonal. És ez azért fon­­tos, mert az új mechanizmus egyik célkitűzé­­se az, hogy a termelés és a gazdálkodás jobbá és olcsóbbá tételével ne csak népgazdaságunk erősödjön, de az egyes emberek jobban és könnyebben éljenek. Ez az elgondolás nyilvánult meg a parla­­menti felszólalásokban, a miniszterek expozé­­jában, és ennek kell megvalósulnia a gyakor­­latban is. Az optimizmus, a reménységekben való bizakodás tükröződött vissza az ország vezetőinek beszédeiben, de ez tükröződik visz­­sza az egyszerű emberek elgondolásaiban is. A pénzügyminiszter beszédében részletesen foglalkozott a mechanizmussal kapcsolatos új érrendszerrel, és természetesen ez érdekelte az ország o­kosságának nagy részét a legjobban. Elmondotta, hogy az árreform figyelembe vet­­te azt, hogy a dolgozók, a fogyasztók ne káro­­sodjanak, sőt, országos volumenben azzal, hogy a legfontosabb élelmiszerek közül több­­nek árát csökkentették, valamint nem nyúl­­tak a lakás, a közlekedés és a postai szolgál­­tatások díjának emeléséhez, a lakosság több száz milliót megtakarít. Az új gazdasági me­­chanizmus a kormányzat fő politikai vonalá­­nak folytatása, amely szorosan kapcsolódik ahhoz az elvhez, hogy a szocializmus építésé­­nek együtt kell járnia az életszínvonal rend­­szeres emelkedésével. Ehhez tartozik többek között nemcsak a reálbérek szerény emelke­­dése, de az is, hogy már 1968-ban több fontos iparágban bevezetik a csökkentett munkaidőt, és a lakásépítés üteme nem hogy kisebbedne, hanem megnövekszik, hatvanegyezer új lakás fog ebben az esztendőben felépülni. őszinteség és a köntörfalazás elkerülése jel­­lemezte az országgyűlés munkáját, és a beszé­­dekből kiviláglott az, hogy a szónokok együtt gondolkoztak, együtt éreztek a választókkal, az ország lakosaival, velem, veled és mind­­nyájunkkal, és a Minisztertanács által elfoga­­dott törvényt az jellemezte, hogy annak min­­den paragrafusával elő akarják segíteni né­­pünk boldogulását, szebb és jobb életét. Ki kell emelnünk a felszólalásokból azokat, ame­­lyek a kultúra, az oktatás, az egészségügy kér­­déseivel foglalkoztak, és ez is bizonyítja azt a felelősséget, amellyel a törvényhozók, az or­­szág vezetői népünk jövőjével törődnek. A Minisztertanács az elfogadott törvény be­­fejezésében felhívással fordult a vállalatok és intézmények vezetőihez és dolgozóihoz, az or­­szág minden egyes polgárához, hogy mindent tegyenek meg, amivel biztosíthatják a gazda­­ságirányítás reformjának sikerét. Ez a felhívás a magyar nép egyetemével reánk is vonatkozik. Mint mindenkinek, aki szívén viseli hazája boldogulását nekünk is meg kell tennünk munkahelyeinken tőlünk telhetően mindent, hogy odaadó munkánkkal elősegítsük azt a reformot, amely értünk, gyer­­mekeink szebb és könnyebb életéért született meg. Szélesedjék ki a fasizmus elleni harc a békében élni akaró emberiség érdekében FONTOS HATÁROZATOKAT HOZOTT AZ ELLENÁLLÓK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGÉNEK FŐTANÁCSA Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének Főtanácsa a közelmúltban Berlinben ülést tartott A fasizmus üldözöttei­­nek képviseletében hazánkat e fontos nemzetközi tanácskozá­­son küldöttség képviselte. Ve­­zetője Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára lapunknak a következő nyilat­­kozatot adta: " A tanácsülés legjellem­­zőbb vonása volt hogy a leg­­különbözőbb tagszervezetek képviselői egységesen foglaltak állást a nemzetközi politika legégetőbb kérdéseiben. Éles szavakkal bélyegezték meg korunk egyik legveszélyesebb jelenségét, a nyugatnémet mi­­litarizmus újjáéledését, az NDP előretörését, valamennyi A­FIR nagyrabecsüli az el­­lenállási mozgalom erőitől ki­­indult számtalan tiltakozást. Szívből üdvözli az ellenállókat és a nácizmus áldozatait, az ifjúságot, a szakszervezeteket, mindakozat, akik az NSZK- ban nagy bátorsággal, eredmé­­nyesnek látszó harcot folytat-végrehajtott akciót, melyek a hitleri időkre emlékeztetnek. A küldöttek elítélték az ame­­rikaiak agresszióit, és állást foglaltak a Biztonsági Tanács egyhangú határozata mellett a közel-keleti helyzetről.­­ A Főtanács több határo­­zatot hozott. Követeli az NSZK-ban működő NDP fel­­oszlatását. Legfontosabb azon­­ban, hogy tiltsák be az egykori SS bajtársi szövetségeket . Az ellenállás egykori harcosai — mondotta — szoli­­dárisak Vietnam hős népével, követelik a bombázások be­­szüntetését, az amerikai inter­­venciósok távozását. A közel­­keleti helyzettel foglalkozó határozat hangsúlyozza: szük­­séges e térségben minden állnak a neonácizmus ellen, aminek az NDP a képviselője. Szélesedjék ki ez a harc, a méltóságban és békében élni akaró emberiség érdekében! Soha többé fasizmust! Soha többé háborút! lám szuverenitásának elisme­­rése. Az ülés résztvevői hatá­­rozatban szálltak síkra a Görögországban bebörtönzött foglyok szabadon bocsátásáért — mondotta Gábor István fő­­titkár. A Főtanács ülésén részt vet­­tek a régi ellenállók küldöttei. Minden hazafi, aki valaha küzdött a nácizmus ellen. Zsi­­dók, keresztények, hívők, a legkülönbözőbb politikai pár­­tok delegátusai, Európa sok országából. Szenvedtek a fa­­sizmustól, s most összejöttek, hogy az soha fel ne támadjon. Egyhangúlag az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIA) Főtanácsa, a neonáciz­­musról az alábbi nyilatkozatot fogadta el: Az újjáéledő fasizmus ellen tiltakozott Berlinben minden antifasiszta, zsidók, kereszté­­nyek, hívők és nemhívők, szociáldemokraták és kommu­­nisták, és bennük Európa anti­­fasiszta egysége. Dömötör László A hazánkat és Németországot háborúba és a legnagyobb nyomorba döntő hitlerfasizmus szétzúzása után 22 esztendővel, Nyugat-Német­­országban a nácizmus ismét veszéllyé vált. Látható jelei ennek az NPD sikerei és széles körű tevékenysége. Az NPD fellépése és befolyása a politikai életre, nyugtalanítja egész Európában az ellenállókat és a lakosság széles rétegeit. Ez a nyugtalanság annál is inkább indokolt, mert az NPD fejlődése és programja táplálja az újramilitarizálásban, a háborús bűnösökkel szembeni puhaságban — akik akadálytalanul fejtik ki agitációjukat az egykori SS-ek egyesületeiben —, a kormány tagjai és egyesülések által felállított területi követelésekben, a második világháború kö­­vetkezményeképpen létrejött helyzet el nem ismerésében, és az atomfegyverért való tüle­­kedésben. A szükségállapot-törvények kidol­­gozása, amelyek az NSZK népének jogai és szabadsága ellen irányulnak, háborús előké­­születeket szolgál, és bátorítja a neonácizmust. Az NPD-t bizonyos gazdasági és militarista körök támogatják, akik már Hitlert is segí­­tették. Míg ezek törvényes védelemben része­­sülnek, az ellenzék demokratikus erőit ille­galitásba kényszerítik és üldözik. Az ellen­­állók, akik emlékeznek arra, hogyan került uralomra Hitler, óvnak egy olyan nyugatnémet kormánytól, amelyikben az NDP partner len­­ne, esetleg túlsúlyban volna. A komoly helyzetre tekintettel a FIR az ellenállókat, a nácizmus áldozatait és egyesü­­leteiket egységre hívja fel. — hogy az egykori SS-ek egyesületeit és a fajüldözés és egyéb revansista tévesz­­méivel vezetett csoportokat oszlassák fel az NSZK alkotmánya értelmében és a nemzetközi egyezményekből folyó kö­­telezettségeknek megfelelően; — hogy a háborús bűnösök megfelelő büntetésben részesüljenek; — hogy a háborús bűnök el nem évülését kikény­szerítsék; — hogy akadályozzák meg a Bundeswehr hozzájutását az atomfegyverhez, annak bármilyen formájában; — hogy támogassák egy összeurópai kon­­ferencia eszméjét, hogy a világ e részé­­ben megszerveződjön a biztonság és a béke védelme. A MIOK Intézőbizottságának ülése A Magyar Izraeliták Orszá­­gos Képviseletének Intézőbi­­zottsága december 17-én tar­­totta ülését. Dr. Seifert Géza elnök számolt be a MIOK legutóbbi teljes ülése óta tör­­tént eseményekről, így többek között a fővárosban és vidé­­ken ősi rítus szerint lezajlott főünnepekről, a zsinagógák látogatottságáról. Szólott az elnök a MIOK elnökségének és a vidék zsidóságának kap­­csolata kiszélesítése kérdésé­­ben rendkívül fontos szerepet játszó községkerületi közgyű­­lések megtartásáról. Az Orszá­­gos Rabbiképző Intézet idei tanévének megnyitójáról meg­­emlékezve, beszélt az intézet létesítésének 90. évfordulójá­­ról és az intézet haladó szel­­lemű oktatási tervéről. Az el­­nök ezután külpolitikai expo­­zét tartott, amelyben kifejezte a magyar zsidóság azon aka­­ratát, hogy a jövőben is til­­takozni fog a vietnami há­­ború ellen. A közelkeleti vál­­ság során a magyar zsidóság eddig is a békés megoldás vá­gyának adott kifejezést. Azóta a Biztonsági Tanács egyhangú határozatot hozott, amely re­­ményt ad arra, hogy a válság a népek szabadságának és füg­­getlenségének, a haladó gon­­dolat érvényesülésének jegyé­­ben a béke megvalósításával fog befejezést nyerni. Az euró­­pai biztonság kérdésében ag­­godalmának adott hangot, Bonn revansista és militarista politikája miatt." — Mi a magunk részéről — mondotta többek között — úgy mint a múltban — ma is tilta­­kozunk és mindig tiltakozni fogunk a nyugatnémet milita­­rizmus, nacionalizmus és fa­­siszta reakciós törekvések el­­len. Mi tudjuk, mit jelent a fasizmus és a vele járó anti­­szemitizmus, amelyek miatt mi zsidók mérhetetlen szen­­vedéseket éltünk át. Bejelentette, többek között, egy ■nagyobb szabású felsza­­badulási ünnepség rendezését, amelyre több szocialista és más ország hitfelekezeteinek képviselőit meghívni szándé­­kozik. Ezután dr. Láng Viktor, al­elnök, a MIOK gazdasági hely­­zetéről számolt be, majd dr. Benoschofsky Imre országos főrabbihelyettes a valláskul­­turális munka fontosságáról és helyes megszervezéséről be­­szélt. Dr. Kulcsár Imre, a MIOK alelnöke, a vidéki zsidóság nevében szólt a beszámolóhoz, Ács József főtitkár egyes szer­­vezeti kérdésekről beszélt. Mandula Sándor, a MIOK or­­todox alelnöke a magyar or­­todoxia nevében csatlakozott az elnöki beszámoló megálla­­pításaihoz. A vitában felszó­­laltak még Steiner Gyula, a győri hitközség elnöke, Schück Jenő főrabbi, az Ortodox Rab­­bitanács elnöke, dr. Szálkai Géza, a salgótarjáni hitközség elnöke, valamint Feith Mi­­hály, a BIH árvaházainak el­­nöke. Az Intézőbizottság az elnöki beszámolót és a hozott javas­­latokat egyhangúlag elfogadta JÓZSEF írtai DR. DUMÁN ISTVÁN kaposvári rabbi Jákob fia tehetséges, igyekvő fiatalember, akinek jövője biztosítottnak látszik. Apja is nagy reményeket fűz hozzá. De környezete, testvérei titokban irigykednek rá, és vesztét óhajtják, fantasztikusnak tartott álmai miatt. Gondtalan álmodozásai korának az élet rea­­litása vet véget. Egyszerre a nyílt gyűlölet gyűrűje fogja körül... És megkezdődik vesszőfutása. Rabszolga lesz, aki királyságról ábrándozott. Sötét bör­­tönbe zárják, pedig fényes palotát képzelt el lakosztályul. Igazságot akart osztani, és hamis váddal ítélik el és tartják fogva. Egyik csapás a másik után éri. A szenvedések kelyhét fe­­nékig üríti. Akikben bízik, azok teljesen el­­felejtkeznek róla, úgy látszik, nem törődik vele senki. Nincs kihez meneküljön, nem remélhet védelmet sehol. József sorsa az üldözött emberé. 37 év­­század választ el bennünket attól az időtől, hogy a Földközi-tenger délkeleti medencéjé­­ben Izrael legkedvesebb fiának drámája le­­játszódott. De bármilyen távol is van már tőlünk ez az idő, és messze a tér, mégis közel érezzük magunkhoz az emberi sorsot, mert az ártatlanul szenvedők szimbólumát látjuk benne. A vérvédők ártatlanul, igaz­­ságtalanul meghurcolt áldozataiban is az ő történetének felélesztését érezzük. A tórai szöveg nemcsak a letűnt idők kró­­nikáját örökíti meg számunkra. József meg­­próbál­tatásainak, szenvedéseinek elbeszélése nem csupán érdekes, lebilincselő olvasmány, hanem tanító, nevelő hatása is van számunkra. Kilátástalannak tünteti fel a bebörtönzött ember jövőjét. Úgy látszik, összecsapnak a feje felett a hullámok. Nincs menekvés a számára. De így sem adja fel a küzdelmet Nem csügged el, nem veszti el a reményt Mi ad neki erőt ehhez a kilátástalannak tűnő küzdelemhez? Mi óvja meg a meghason­­lástól? Természetesen az ártatlansága. Az igazság erejébe vetett töretlen hite. De ez önmagában még nem magyarázná meg op­­timizmusát, még nem lett volna elég a szabaduláshoz. Hisz sok ártatlan ember vesz­­tette életét a fáraók börtöneiben. Ám Józsefet kiemeli sorstársai közül az, hogy álmodni akart és tudott. Nem csak ak­­kor, amikor ifjan, jólétben élt, és fényes, ragyogó jövő állt előtte, hanem a kilátástalan­­ságban, a sötét börtön mélyén is. Nem tudhat álmot fejteni az, aki maga nem szokott ál­­modozni. És József sok évi elzártsága után is meg tudta fejteni az uralkodó álmát. Egy nagy ország bonyolult gazdasági helyzetét tudta áttekinteni és megérteni. Ebből a megértés­­ből fakadt, hogy tanácsot is adhatott a nehéz földművelési és egyéb kérdések, problémák megoldásához. Sőt, ő maga végre is tudta hajtani őket a gyakorlatban. Így folyt benne össze álom és valóság. Mert az ő álmai nemcsak a borzalmak elől mene­­k­ülő búvóhelyei voltak, olyané, aki nem akar és mer szembenézni a tényekkel, hanem az alkotó ember gondolatai. Az emberiség fel­­jegyzett történetében József volt talán az első nagy álomlátó, aki valóra próbálta és tudta is váltani az álmait. Az ő nyomán indultak el azok a nagy gon­­dolkodók, művészek, írók, költők, alkotók, akiknek sikerült műveikkel, felfedezéseikkel növelniük az emberiség örökértékű kincseit és értékeit. Chanukkai imádság Al Hániszim Hálát adunk a csodálatos megváltásért, a hőstettekért és a győzelmekért, amelyek­­hez ősidőkben atyáinkat segítetted. Mátiszjáhn Jóchánán fiának, a Hasmoneus főpapnak és fiainak napjaiban, Jáván go­­nosz birodalma Izráel gyülekezete ellen támadt, hogy elfelejtessék velük tanításo­­dat és eltántorítsák őket a jóság törvényei­­től. Te, Istenünk, Urunk, azonban mellé­­jü­k álltál szorongattatásuk idején, perel­­ted perüket és az erőseket a gyengék, a go­­noszokat az igazak kezére adtad ... ősein­­ket megsegítetted, és ők megtisztították Szentélyedet, meggyújtották a mécseseket és megalapították Chanukka ünnepét, hogy hálát adjanak N. -nek.

Next