Új Élet, 1968 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1968-07-15 / 14. szám

״ Nem belenyugodni! Ez az orvos legfőbb kötelessége” — vallja dr. Fejér Endre ״ kiváló orvos” A Lenin körúti orvosi rendelőben puritán egyszerűség fogadja a beteget, csak a falakon elhelyezett festmények árulják el, hogy az orvos, a tudós, a kutatásokon túl szereti a művészetet is, a szépet. Dr. Fejér Endre, az orvostudományok kandidátusa, az István kórház bőrgyógyászati osztályának vezető főorvosa, több magyar és külföldi tudományos folyóirat munkatársa, több, a bőrgyógyászattal foglalkozó könyv szerzője és társszerzője, most újabb kitüntetést kapott, kormányunk a „Kiváló orvos” címmel jutalmazta több évtizedes tudományos és gyakorlati orvosi munkásságáért. Az orvos, az úgynevezett nehéz interjúalanyok sorába tartozik. Nem szívesen beszél, illetőleg önmagáról nem szeret beszélni. Úgy érzi, hogy munkája, orvosi működése a fontos és nem az ő személye. Mégis néhány rövid tőmondatban hajlandó felvázolni azt a hosszú időt, amely 1929-től elválasztja, amikor a falusi tanító fia a Pécsi Orvostudományi Egyetemen átvette diplomáját. — Nehéz időben lettem orvos és még szerencsém volt, hogy az akkori László kórházba kerültem segédorvosnak, hiszen ezek az évek voltak a legsivárabbak a diplomások számára. Majd pedig az István kórház segédorvosa lettem és alkalmam volt a bőrgyógyászat nemzetközileg elismert tudósa dr. Guszmann József professzor mellett tanulni a bőrgyógyászatot. Azóta is megmaradtam az István kórház kötelékében. Igaz, voltak közben kieső évek: háború, munkaszolgálat, szovjet hadifogság. Megkérjük a főorvost, beszéljen ezekről az emlékekről. Elhárítólag szól: — Nem szívesen beszélek a munkaszolgálatról, mert velem sem történt más, mint a többi tíz és tízezer bajtársammal. Nem szabad ezt elfelejtenünk, de nem vagyok híve az állandó visszanézésnek, az önsanyargatásnak. Ugyanolyan sorsom volt, mint a többieknek, és higgye el, őszintén mondom, nekem — mint anynyi más bajtársamnak — a szovjet hadifogság életmentő volt. Ismét embernek és ismét orvosnak érezhettem magamat. A hadifogságban kezdettől fogva, mint orvos működtem és talán valamennyi tudományos munkám közül a legjobban a szívemhez nőtt ez a még kéziratban levő tanulmánykötet — és elém tesz egy fekete vászonkötéses naplót, amelynek címe: „Tanulmányok és megfigyelések a hadifogságban 1943—1945” —, amely egyik alapja lett további munkáimnak. Elmondja még, hogy az akkori idők orvosainak helyzetére jellemző az, hogy ő 1933-tól 1942-ig az István kórházban, mint tudományos kutató járt be naponta és az ott végzett orvosi munkájáért semmi fizetést nem kapott. Viszont ekkor kezdte a gombás eredetű bőrbetegségekre vonatkozó kutatásait. A hadifogságból való hazatérésem után ismét visszamentem a kórházba — folytatja —, ahol 1950-ben kineveztek a gyermekbőrgyógyászati osztály vezetőjévé és 1966 óta a felnőtt bőrgyógyászat vezető főorvosa vagyok. Közben 1952- ben az addigi tudományos munkásságomért kaptam meg a kandidátusi fokozatot. Érdeklődünk közelebbi témájú tudományos munkája után és erről már szívesebben beszél. Rámutat az íróasztalon fekvő három testes kötetre. Címe: Orvosi Mikológia (A gombás betegségek kézikönyve, amelynek egyik társszerzője és, amely magyaron kívül orosz és német nyelven is megjelent az Akadémia Kiadó gondozásában és világviszonylatban elismerést keltett. Ebben a könyvben dr. Fejér Endre és szerzőtársai a legújabb kutatásokról és gyakorlati eredményekről számoltak be. Fő témája is e területre vonatkozik: a gombás eredetű allergia, ekléma és rokonbetegségek. A bőrgyógyászattal kapcsolatban mondja: — A bőrgyógyászatra is érvényes a ״ minden mindig változik” elve, egyes megbetegedések visszaszorítása után újra kell ״ megmérkőznünk”. A régebben még 20—30 év előtt is olyan gyakori bőrtuberkolózissal ma már hazánkban csak elvétve találkozunk. Viszont igen gyakorikká váltak a nagy figyelmet érdemlő gombás betegségek, foglalkozási és gyógyszerártalmak. A modern bőrgyógyászat fő iránya: a bőrbetegségek keletkezésének, okainak felkutatása s ezen az alapon történő gyógyítás. Önmagáról, a kitüntetésről már csak húzódozva beszél: — Tulajdonképpen minden valamirevaló orvos és ember, aki szereti hivatását, nem a kitüntetésért, nem az elismerésért dolgozik, és így én sem gondoltam erre a hosszú évtizedeken, amelyek alatt igyekeztem a kórházban és a SZOT Újságíró Tagozatában, amelynek szintén bőrgyógyásza vagyok immár két évtizede, a hozzám forduló betegeket legjobb tudásom szerint gyógyítani. Természetesen munkánk elismerése, megbecsülése jólesik és nagy ösztömést jelent további munkánk, terveink számára és további kötelezettséget is jelent. Ennek a kitüntetésnek számomra külön jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy abban az évben kaptam meg, amelyet a nagy magyar tudós, az anyák megmentője, Semmelweis tiszteletére, Semmelweis-évnek nevezünk. Semmelweis legnagyobb érdemét abban látom, amíg Európában a szülészorvosok tétlenül nézték, hogy a gyermekágyi láz ezerszámra szedi áldozatait , ebbe nem nyugodott bele, állhatatosan, szenvedélyesen kereste — és meg is találta — e fertőzés okait és szinte az egész világ orvostársadalmával dacolva, kitartott igaza mellett, a megelőzés, illetve a klórvizes kézmosás kötelezettsége mellett. Semmelweis példája kell, hogy minden orvos előtt világító fáklya legyen és születésének 150. évfordulóját mi orvosok méltóan csak úgy ünnepelhetjük meg, ha jelszavunk az lesz: ״ Nem belenyugodni! Sem a betegágynál, sem a kutatómunkában. Harcolnunk kell a betegség ellen, a betegért és harcolnunk kell — orvosi és társadalmi téren egyaránt — az elavult ellen, az újért, az igazságért. Zsadányi Oszkár Bródy László: Sebek Én lelkemen kaptam sebet, csak lelkemen. Talán majd egyszer beheged, talán sosem. De hol vannak a többiek, a milliók? Ki mondja meg, ki mondja meg nekem? A milliók ... Ki itt, ki ott, de elmaradt. Szél őrzi már és mély titok a hamvakat. Hírük, nevük se fent, se lent ... Ki védte a fegyvertelent az álmos ég alatt? Túsz volt, ki élt, kit sorsa nyom és sorsa húz. S egy éjszakán, vagy hajnalon eltűnt a túsz. Ki megmaradt, eget kiált s róhatja már a krónikát egy új Rogerius. Ezt víz ragadta, azt a tűz tüntette el. A sírra nem borul a tűz, nincs rajta jel. Golyó vagy gáz, vagy puskaagy.. Úristen, megvagy? merre vagy? Az Isten nem felel. Kisírhatod a két szemed, fiú, leány. Begyűjtheti a könnyeket új óceán. A halott marad csak halott és üszkös romok állnak ott, ahol járt Batu kán. Lesz úgy, belep mindent a gyep s felejt a szem. Lesz a romon új épület, híd a vizen. A lelkemen is majd a seb talán még egyszer beheged, talán... Talán sosem. Szabad idővel rendelkező nőket kézikötő és horgoló bedolgozó munkára felveszünk korhatár nélkül, csökkent munkaképességűeket és mellékfoglalkozásként dolgozókat is. JELENTKEZÉS AZ ALÁBBI FELVÉTELI HELYEKEN: XVI., Baross u. 4. (Rákoshegy) XVII., Ungvár u. 2. (Pestlőrinc) XIX., Vöröshadsereg útja 137. XX., Dobsina u. 3. (Pesterzsébet) XX( Marx Károly út IBS. (Soroksár) \\n., Vörösmarty u. 11. (Budafok) V. Semmelweis u. 17. 11., Pesthidegkúti út 7. 11., Szépvölgyi út 40. III., Szentendrei út 313. (Csillaghegy) XV., Gőgös I. u. 38. (Pestújhely) XVI. , Marx sétány 34 (Sashalom) XVII. . Kossuth u. 119. (Rákoscsaba) 1928-at írtak: Debrecen egyik legnagyobb fűszer- és gyarmatárú nagykereskedése fizetési nehézségekbe került. A tulajdonos, Gyémánt Géza vallásos ortodox zsidó volt, aki segítségért Amerikában élő fivéréhez fordult. Fivére meg is érkezett Debrecenbe, hogy szanálja a régi, nagy hírű céget, de amikor a Piac utcai üzletház falán meglátta a feliratot: Üsd a zsidót!, így szólt öccséhez: nem engedem, hogy ebben az országban maradjatok. Ezután szanálta a céget, kifizette a hitelezőket és elintézte, hogy Gyémánt Géza és fia, az akkor 17 esztendős Gyémánt Sándor kijöjjenek New Yorkbe. Nem ment könnyen. A bevándorlást megnehezítette az amerikai bevándorlási kvóta, de a New York-i fivér erre is talált segítséget. Az egyik New York-i kis hitközséggel megállapodott abban, hogy Gyémánt Gézát, aki egyébként is értője volt a talmudnak és vallásos zsidó, rabbinak szerződteti. Így, mint szerződtetett New York-i rabbi, kikerült kvótán felül az USA-ba. Azóta négy évtized telt el. Gyémánt Sándorból Alex Diamond lett és a már Debrecenben megkezdett ékszerkészítő szakmában önállósította magát New Yorkban és már több évtizede az egyik nagy New York-i ékszerműhely és üzlet cégfőnöke. Most, negyven év után, Alex Diamond hazalátogatott Budapestre, hogy innen köveróvanszra menjen Debrecenbe édesanyja sírjához. Látogatásának még egy célja volt, hogy a fasizmus pusztításai után, egyetlen életben maradt rokonát, nagybátyját, Darvas Imre jogászt is felkeresse és megismerkedjen az új, megváltozott Magyarországgal. Most ott ülünk a margitszigeti Nagyszálló halljában és Mr. Diamond első élményeiről beszél. Olyan sugárzó arccal mondja el az itt tapasztaltakat, mint a felfedező, aki új földrészt fedezett fel. Hajnal Gábor: SZÉDÜL AZ ERDŐ Az új magyar költészet egyik érdekes, egyéni hangú képviselője Hajnal Gábor, aki verseiben belső küzdelmeit, a humánumba vetett hitét nemes, csiszolt költői formában, ritmikus sorokban énekli meg. Kötetéből kiemelkednek az üldöztetésre emlékező versei, így a Sínhordás, a Háborúban és a Szökés. Hajnal Gábor új verseskötetét a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. ÉN Szovjet írók önéletrajzai A Gondolat kiadásában megjelent kötetben 34 kiváló szovjet író, a közöttük Gorkij, Paszternák, Ehrenburg, Pauszovszky, Bábel, Jevtusenko és mások írásai szerepelnek életükről, pályakezdésükről, műveik keletkezéséről. Hans Leuenberger: A KOLIBRI IRÁNYÁBAN A népszerű Világjárók sorában jelent meg A Kolibri irányában című kötet, amely Mexikóról ad értékes és színes leírást. írója több évtizede járja a világot és autójával beutazta Ázsiát, Afrikát, majd Mexikót. (Gondolat.) v y $XerencSés hex! Vegyen 3 30־ ért LOTTO szelvényt Bálint Ágnes: SZELEBURDI CSALÁD A tv-ből népszerű Mazsola-sorozat írójának új kisregénye, a rádióból ismert Szeleburdi-család most a Móra kiadásában könyvalakban is megjelent, saját kalandos sorsának Irodalmi emlékeit foglalja össze ez a kis kötet, a Vész és kaland és az őserdő bemutatják az elhunyt kiváló író írásművészetét. (Magvető.) Günter Grass: MACSKA ÉS EGER fiai könyvek Remenyik Zsigmond: VÉSZ ÉS KALAND A nyugatnémet irodalomnak legérdekesebb és legtehetségesebb képviselője Günter Grass, akinek ez a most megjelent kisregénye, A kalandos életű kiváló magyar amelyből már film is készült nagy író, két, dél-amerikai utazásának és vihart kavart. (Európa) Mr. Alex Diamond 40 év után hazalátogatott édesanyja sírjához . Tudja, engem sokan lebeszéltek arról, hogy visszajöjjek ide, pedig mondhatom, én, aki bejártam most egész Európát, anélkül, hogy propagandát akarnék csinálni, de azt hiszem, önök erre nem is reflektálnak, sehol ilyen szeretettel és ilyen kedvesen nem fogadtak, mint Budapesten. Tegnap a szigeti sétámon elvetődtem az itteni napközis táborba. Láttam a vidáman hancúrozó 10—11 éves kisfiúkat. Megkértem az egyik tanárt, hogy engedje meg, hogy megnézzem a tábort. Megengedte és átadott a gyerekeknek azzal, hogy ők kalauzoljanak. Három csillogó szemű kis srác vett körülés mindjárt felajánlották, hogy a délutáni futballmeccsen legyek én a bíró. Ezt a megtiszteltetést köszönettel elhárítottam, mivel ehhez nem nagyon értek. Aztán a három gyerek végigvezetett birodalmukon, megmutatott mindent és én engedélyt kértem a tanártól, hogy elvigyem őket a szállodába. Ott meghívtam ezt a három ismeretlen magyar gyereket ebédre és másnap reggel a gyerekek bekopogtak szobámba, mindegyik egy köszönőlevéllel és egy-egy kis magyar emléktárggyal, hogy revanzsálják a meghívásomat. Higygye el, ilyen kedves emléket talán még soha nem kaptam életemben. És megmondom azt is őszintén, engem meglepett, hogy ebben az országban milyen jól nevelik a gyerekeket, mennyit törődnek velük és az is, hogy a magyar fiatalok mennyivel mások, mint az amerikaiak. Aztán láttam azt is, hogy itt miképp gondoskodnak az öregekről. És meg kell mondanom, pedig higgye el, én aztán igazán nem vagyok kommunista, hiszen ezt egy New York-i ékszerüzlet tulajdonosától nem is várhatja senki, ami ezen a téren történik Magyarországon, az Oké. Azt már látom, hogy Amerikában könnyebb nagyobb vagyont szerezni, mint maguknál, de a szegényeknek, az öregeknek és a fiataloknak itt szebb az életük, mert higygye el, New Yorkban csak vagyont lehet szerezni, de élni szépen, nem. Mi mindig tele vagyunk remegéssel. A közbiztonság rettenetes. Az ember nem meri kiengedni az utcára feleségét vagy leányát, mert fél, hogy leütik. Még a liftben sincsenek biztonságban. Aztán családjáról beszélgetünk. Ismét derűssé válik a hangja és elmondja, hogy édesapja ma 84 esztendős, de szemüveg nélkül egyedül vezeti autóját, és ma is, 84 éves korában, abba a zsinagógába jár, amely egykor rabbijává választotta és ahol ma is ő olvassa fel a tórát. — Édesapám is szeretett volna hazalátogatni, de ilyen nagy útra ő már azért sem vállalkozik, mert ő ma is megmaradt annak az ortodox zsidónak, aki csak saját edényéből eszik. De helyette eljött a leányom, és ezzel bemutat a hallba most belépő, feltűnően szép, 22 éves leányálnak, aki egyébként ismert fiatal hollywoodi filmszínésznő, Sheila Larkin néven eddig két tv-film főszerepét játszotta, az egyik a THAKES A THIEF (Megvan a tolvaj!), a másik WAR AND PIECE (Háború és béke). Most azért jött ide leánya, hogy megismerje édesapja szülővárosát és hazáját, és ő is meglátogatta ismeretlen nagymamája debreceni sírját. És büszkén számol be Mr. Alex Diamond arról is, hogy másik leánya már férjnél van és három unokája is van. Búcsúzásul csak ennyit mond: „ Szívesen jöttem haza, mert most már nem kell félnem attól, hogy a debreceni Piac utca falán azt a mázolmányt látom, hogy ״ Üsd a zsidót!”. És már azért is jólesett hazajönni, mert lesz mit mesélnem édesapámnak. Zs. óra alatt készítünk Önnek igazolványképet az Úttörő Áruház III. emeletén!