Új Élet, 1972 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Chanukka-ünnepségek A HEGEDŰS GYULA UTCAI KÖRZET december 12-én és 19־ én tartotta hagyományos Chanukka ünnepségét. Első alkalommal fehér asztal mellett ünnepeltek. Héber Imre elnökhelyettes üdvözölte az öszszejövetel vendégeit. Az üdvözlések után dr. Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke szólalt fel. Beszédében a Chanukka ünnep jelentőségét méltatta, majd a BIH aktuális problémáit ismertette. A felszólalások sorát dr. Harsányi László elnökhelyettes zárta le. A Chanukka gyertyagyújtást Vándor Frigyes körzeti kántor végezte. December 19-én a Fürst Sándor utca 21/b alatt levő kultúrteremben rendezte a körzet műsoros Chanukka ünnepségét. Bevezetőt mondott dr. Ernyei József elöljáró, gyertyát gyújtott a templom énekkara kíséretében Vándor Frigyes körzeti kántor. Dr. Dér István főrabbi szólott a Chanukka jelentőségéről és tanításairól. A vallási részt művészi műsor követte. Az ünnepségről a hívek jókívánságaikat küldték a beteg dr. Flesch Jenő körzeti elnöknek. A VII. BELSŐ ÉS BELVÁROSI KÖRZET Talmud Tórájának növendékei a Hősök templomában Mincha- Mááriv ima keretében tartották Chanukka ünnepségüket. Az istentisztelet minden funkcióját a tanulók végezték. Az előimádkozói teendőket Tabák András, míg a Tóra olvasást Somló György látta el. Az ünnepi beszédet Balla Imre rabbinövendék, a körzeti Talmud Tóra volt tanulója mondotta. A zsúfolásig megtelt templom hívei nagy szeretettel hallgatták a gyermekeket, akik az ünnepi gyertyákat is meggyújtották és közben a hagyományos Chanukka esti dallamokat énekelték. Az ünnepségen megjelent dr. Boinitzer Pál, a VII. Belső Körzet elnöke, Serényi Endre, a Körzet elnökhelyettese, Hartmann Jánosné, a Központi Női Tagozat elnöknője, M. Reich Katalin a Belvárosi Körzet Nőcsoportjának elnökasszonya, valamint a két körzet elöljárói kara. A rendezvény sikere Zoldán Sándor oktató érdeme. A NAGYFUVAROS UTCAI KÖRZET szombat este rendezte hivatalos Chanukka estjét. Az ünnepi gyertyagyújtást Sik Ernő kántor és a Gerendai Endre vezette kórus végezte. Atlasz Miklós körzeti elnök köszöntötte a vendégeket, majd dr. Salgó László főrabbi méltatta az ünnep jelentőségét. A Központ képviseletében megjelent dr. Harsányi László elnökhelyettes, szólett a hittestvérekhez, majd a vendégként megjelent Solti Dezső meleg szeretettel köszöntötte a megjelenteket. Vasárnap délután rendezte a Nagyfuvaros utcai körzet Nőcsoportja harukkai délutánját. Hartmann Jánosné elnökasszony megnyitója után a körzet főrabbija szólt a nap jelentőségéről, majd a Talmud Tóra növendékei chanukkai műsort adtak elő. A PÁVA UTCAI KÖRZET műsoros Chanukka délutánján megjelent dr. Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke is. A gyertyákat Friedmann Miklós kántor gyújtotta meg és a közönséggel együtt énekelte az ősi dalokat. A megjelent nagyszámú közönséget a Nőcsoport elnökasszonya, dr. Seifert Gézáné üdvözölte. Utána Kárpáti Lászlóné nevelő vezetésével az Árvaházak növendékei szórakoztatták kedves és tartalmas Chanukka-műsorral a hallgatóságot. Haas Károly, a keret elnöke meleg szavakkal köszönte meg a Nőcsoport lelkes munkáját. Köszönetet mondott az Árvaházak vezetőségének és a szereplőknek a műsorért. A GYÖNGYÖSI HITKÖZSÉG kultúrtermét teljesen megtöltötték a résztvevők a december 19־ én megrendezett Chanukka ünnepen. Elefánt Jenő elnök üdvözlő szavai után a gyertya gyújtását Weisz Dávid főrabbi végezte, ugyanő tartott ünnepi beszédet. Utána dr. Harsányi László, a MIOK alelnöke tolmácsolta a magyar zsidóság üdvözletét, majd a hitközség vendége, Solti Dezső adott élménybeszámólót külföldi Chanukka ünnepi emlékeiből. Ezután dr. Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója tartott rendkívüli érdeklődéssel fogadott, gazdag történelmi visszapillantást nyújtó előadást a Chanukka liturgiájáról. Elefánt Jenő elnök köszönő szavai zárták a szépen sikerült meghitt ünnepséget, melynek szeretetvendéglátását a női tagozat látta el sikeresen. KISKUNHALASON december 12-én tartották banukkai összejövetelüket a hitközség tagjai, néhai elnökük, dr. Steiner Ignác elárvult házában, emlékezésül elhunytának 5. évfordulójára. Az első napi ünnepélyes chanukka gyertyagyújtást a Mincha és Maárivima elhangzása után dr. Kálmán József elöljáró végezte, akivel az egybegyűltek együttesen énekelték el a Moauz curt. Néhai elnökük Chanukkakor történt elhunyta évfordulójára rendezett ünnepi összejövetelen Práger Sándor elnökkel és Grosz Lajos elnökhelyettessel az élén, megjelentek az elöljáróság tagjai teljes számban, és a Nőcsoport tagjai közül is számosan. A Kadis elmondásával ért véget a kegyelettes emlékező ünnepség. A VASVÁRI PÁL utcai körzet december 14-én tartotta főcsoportjával együtt a Chanukka ünnepélyt. A hagyományos gyertyagyújtást Lefkovits Jenő főkántor végezte, majd vezetésével a jelenlevők elénekelték a Moauz cárt. Dr. Geyer Artur főrabbi ünnepi beszédében méltatta a Chanukka történetét. Hartmann Jánosné, a a Körzet főkántorának, Róth Jenőnek üdvözölte a jelenlevőket, dr. Fodor Pál alelnök szólt hozzá a főrabbi beszédéhez. Klein Vilmos körzeti elnök mondott köszönetet az előadóknak és dr. Weisz Sámuelnének, a Nőcsoport elnökhelyettesének és munkatársainak a közreműködésért. A BETHLEN TÉRI KÖRZET főcsoportja december 13־ án tartotta Chanukka délutánját, mely a körzet főkántorának, Róth Jenőnek a chanukka gyertyák meggyújtásával kezdődött. Dr. Máté Miklós főrabbi az ünnep fontosságáról szólott, Székács Lászlóné elnökasszony megnyitó szavai után fővárosi művészek szerepeltek. Az ünnepségen részt vett Hartmann Jánosné, a Központi Női Tagozat elnökasszonya, valamint a testvéri körzetek sok küldötte is. Az öszszejövetel Silber Józsefné zárszavaival ért véget. Az ünnep házigazdája Farkas Henrik és felesége volt. A PÉCSI IZRAELITA HITKÖZSÉG Goldmark termének mindkét szárnyát megtöltő ünneplő közönség jelenlétében tartották a hitközség Chanukka ünnepélyét. Kelen-Klein Péter liturgias énekeket adott elő, majd dr. Schweitzer József főrabbi mondott ünnepi beszédet. A gyertyagyújtást Timár Károly főkántor végezte. A baranyai származású kiváló író, Sásdi Sándor megrendítő hatású írása hangzott el ezután, a deportációban és munkaszolgálatban elpusztult pécsi barátairól és jó ismerőseiről, azoknak egykori életéről, felvillantva egy-egy képet a két világiáború közötti pécsi zsidóság életéből. Az írónak e műve — Szemle egy halott város felett — most hangzott el először a nyilvánosság előtt. Ziegler Marika és Schweitzer Judit ünnepi verseket mondottak. A harmonium־, illetve a zongorakíséretet dr. Sebestyén Ferenc és Römer Mária végezték. A MISKOLCI HITKÖZSÉG dísztermét a Chanukka ünnepségén december 12־ én zsúfolásig megtöltötték a résztvevők. Ezzel kezdődött a Nőegylet idei kulturális programja. Tepper Andorné, a Nőegylet vezetőségi tagja nyitotta meg az összejövetelt és jelezte a további terveket. Utána dr. Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója ■tartott előadást az ünnep liturgiájáról és történeti hátteréről. Láng László szavalata emelte az ünnepély fényét. Révész Imréné vezetőségi tag meleg szavakkal köszönte meg a pesti és helybeli előadónak a közreműködést. A HUNYADI TÉRI KÖRZET december 13־ án zsúfolásig megtelt kultúrtermében rendezte Chanukka ünnepségét. Rónai Lajos elnök üdvözölte a megjelenteket, majd a gyertyagyújtás után Hochberger László körzeti rabbi beszélt az ünnep jelentőségéről. Dr. Győri Ákosné elnökasszony a Nőcsoport nevében üdvözölte a vendégeket. Ezután művészi műsor következett, 1׳,mely dr. Győri Ákosné zárszavaival ért véget. A CEGLÉDI IZRAELITA HITKÖZSÉG Chanukka ünnepélyt tartott. A minda után a gyertyákat Székács László, a Bethlen téri körzet alelnöke gyújtotta meg. Az ünnepséget Fried Dezső nyitotta meg, majd Schöner Alfréd szólott a Chanukka jelentőségéről. Ezután Székács Lászlóné, a Bethlen téri körzet Nőcsoportjának vezetője üdvözölte a megjelenteket. Bródy László: Ének a Ponyváról Kis patak a Ronyva, nem tehetek róla, szülővárosomnak csak ő a folyója. Koldus kis folyócska ez az én barátom, világtérképeken rajzát nem találom. A földrajzkönyvekben nincsen bent a Ronyva, mint a Mississippi, ő nem primadonna. Én teszem közhírré őt a nagyvilágban, elvégre testvérem, földim, honfitársam. Csak magyar szót ért ő, ideköti medve, mit is kereshetne messzi idegenbe? Én is csak magyarul írok és beszélek, Polinéziában meg nem értenének. Sem Kisázsiában, sem Brazíliában, sem sehol a széles, idegen világban. Itt van az én medrem, hova is mehetnék? A világ más sarkán nem volnék csak vendég. Itt lakott apám is és az ő nagy atyja, szépapám sírját is ez a föld ringatja. Ősök üdvözölnek, ha e földet túrom, Újhelyen, Miskolcon, Rákoskeresztúron. Itt a pereputtyom, itt a rokonságom, itthon járok, hogyha a temetőt járom. Kis kárpáti halmon itt ered a Ronyva, itt a szülőföldjén ömlik a Bodrogba. Az én forrásom is kis kárpáti halmon, itt kell nekem élnem, itt kell nekem halnom. Az első virág A vidéki iskola előtt ott álltak a kis emberkék, a majdnem férfiak, hogy várják ideáljukat, a kis miniszoknyás gimnazista lányokat. A várakozók között volt Gyuri is, hogy hazakísérje a szőke Évit, mert egymás közelében laktak és már évek hosszú során át, még az általános iskola padjaiból tartott közöttük a legszebb érzés, az első gyermekszerelem. Szikrázva sütött a nap, és Gyuri, amikor meglátta a lépcsőn lefelé jövő Évit, úgy érezte, hogy ez a hétköznapi nap, valami különös ünnep a számára. Mint középkori gavallér gyorsan kivette Évi kezéből a nehéz aktatáskát és egymás szavába vágva, beszéltek a a nap apró csipcsup eseményiről, a feleltetésről, a dolgozatírásról, ifjú életük annyi „fontos” történéséről. — Friss virágot tessék — szépek a rózsáim, a szegfűim. Olcsó áron adom. A két ifjú emberpalánta megállt, nézte a virágokat, gyönyörködött bennük és Gyuri nagy elánnal benyúlt zsebébe és elővette heti zsebpénzét. — Kérek három szál szegfűt. A virágárus asszony átadta az ifjú gavallérnak a kis csőkröt, és Gyuri félszeg mozdulattal nyújtotta Évinek: — Parancsolj. Évi szinte fülig pirult, hisz életében most kapott először fiútal virágot, és ez ma a technika, a rádió, a televízió, az atom századában is egy ifjú leányzónál a legnagyobb eseménynek számít. Alig mentek néhány lépést, arra lettek figyelmesek, hogy a közeli szociális otthon két lakója egy előttük nagyon öregnek tűnő néni és egy görcsös bottal nehezen járó, hófehér hajú bácsi, tipegnek mögöttük és az idős asszony így szól kísérőjéhez: — Istenem, milyen szépek ezek a virágok, és ha elgondolom, már van vagy harminc éve, amikor én utoljára virágot kaptam. — Az nem is olyan nagy idő, nekem már egy fél évszázada nem hoztak egy szál virágot sem — sóhajtott fel az öregember. — Már nem is emlékszem, hogy kitől kaptam és milyen alkalomból, csak tudom, hogy akkor boldog voltam. — De ki is vehetett volna nekem virágot — ábrándozott az anyóka. Gyermekeim, két drága kislányom, Auschwitzban pusztult el, fiam, aki ma támasza lenne öregségemnek, valahol Ukrajnában alussza álmát. Így kerültem a szociális otthonba, ahol megtesznek mindent, hogy megkönnyítsék ezeket a nehéz éveket, de gyermekeimet ők sem tudják visszaadni. Aztán könnyes hangon folytatta. — Majd talán a másvilágon én is kapok még egyszer virágot, de nem tehetek róla, most mindig elfog a szomorúság, ha látom, hogy virágot árulnak és valakinek vesznek. És beszélt még a gyermekeiről, akik már nincsenek és akik előtte, az egykori boldog anya előtt a legtöbbet jelentették. A kis Évi hallgatta az öreg pár könnyes emlékező beszédét, és úgy érezte, hogy a három szál szegfűnek irtózatos súlya támadt, szinte lehúzta kicsiny kezét, mintha ólmot tartogatna és nem pirosló virágot. Aztán odafordult Gyurihoz, halkan így szólt: — Nem haragszol? Majd fogta a virágot odament a nénihez, és felé nyújtotta: — Tessék drága nénikém, fogadja szívesen, a két leánya helyett — tőlem. Az öregasszony csodálkozó könnyes mosollyal vette át a virágot, és a két gyermek tovább menve, úgy érezte, hogy még szebben, még derűsebben süt a nap. Szekszárdi Molnár István Májusi képaukciónkra neves magyar és külföldi festők KÉPEINEK FELVÉTELÉT megkezdtük. ÉRTÉKESEBB KÉPEKRE ELŐLEGET FOLYÓSÍTUNK Bp., V., Kossuth L. u. 1. V., Szent István krt. 3. 10—15 óráig SZOMBATON 10—14 ÓRÁIG BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. Az újvidéki pogrom 30. évfordulójára akkor is hideg, kemény tél volt. A naptár 1942. január 3-at mutatott, amikor megindultak Zsablyán, majd néhány nap múlva Újvidéken és az egész Délvidéken azok a „hideg napok”, amelyek több ezer zsidóvallású magyar állampolgár és szerb nemzetiségű polgár halálát idézték elő. Három évtized után a történelmi távlatból is irtózatos és kegyetlen bűntettsorozat mindaz, ami akkor ott történt és amely örök szégyene a fasiszta Horthy vezetésnek. Zsablyán 1942. január 3־ án jelentek meg a polgári ruhás csendőrnyomozók, akik egy 18 év körüli leányt és legényt hoztak magukkal, állítólagos partizán tevékenység miatt. Vallatásuk után a csendőrkülönítmény megerősítve az önként jelentkező karhatalmi alakulattal, az egyik tanyát körülfogta és ott állítólag — legalábbis az akkori csendőr jelentés szerint — az ott rejtőző partizánok tűzharcot kezdeményeztek. Ezzel vette kezdetét a zsablyai és később az újvidéki vérfürdő, amikor már nemcsak a szerb partizánok, hanem ártatlan polgári személyek, gyermekek, asszonyok és aggastyánok ellen indult meg a hajtóvadászat és végződött azzal, ahogy a most megjelent ״ Rendőrség, csendőrség, VKF 2.” című könyv, amelynek szerzője Hollós Ervin történész ״ A délvidéki tragédia" című fejezetben írja, hogy a Tisza és a Duna jegén a magyar csendőrök és honvédek több ezer embert gyilkoltak le. Ma, három évtized után is csak Irtózattal gondolhatunk vissza az 1942-es januári eseményekre, amelyeknek főbűnösei Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy József tábornok, újvidék parancsnoka, Zöldy Márton csendőr százados és akiket elsőnek kellett volna említeni. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter voltak. Leírja a Kossuth kiadásában most megjelent könyv, hogy 1942. január 6-án Feketehalmy Zsablyára látogatott, megnézte az elfogottakat, akik közül „sokan haldokoltak, vagy borzalmas állapotban voltak.” Feketehalmy ekkori megelégedését fejezte ki a jó munka felett.” Újvidéken Grassy József tábornok január 19-én vette át a parancsnokságot és már 21-én plakátokon jelentette be a lakosságnak az általános razziát, amely reggel 7 órakor vette kezdetét. Ismét idézünk Hollós Ervin dokumentum könyvéből: ״ Január 23-ára teljesen elszabadult a pokol. A megvadult katonaság és csendőrség hat helyen végezte ki az áldozatokat, az egyik helyen földre fektetve, vagy térdepelve lőtték le őket, a Dunaparton a jég szélén lövöldözték le az embereket, százával hajtották a védtelen polgárokat a strandra, ahol 20 fokos hidegben levetkőztették, velük a jégen léket készítettek és azután kivégezték őket. A gyilkosságon kívül a karhatalom rabolt és fosztogatott. A razzia menetéről naponta tájékoztatták a belügyminisztert és a vezérkar főnökét. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök tehát nemcsak parancsot adott a razziára, hanem részletesen informálódott is annak lefolyásáról.” Ma már nehéz megállapítani, hogy hányan estek áldozatául e pogromnak, mindenesetre idézzük Bajcsy-Zsilinszky Endre memorandumát Horthy kormányzóhoz, amely szerinta zsablyai pogrom 1400, a csurogi 3000, az újvidéki mintegy 2000 ember életébe került. Más források a halálos áldozatok számát hétezerre, különböző szemtanúk többre, vagy kevesebbre becsülik.” Ahogy Hollós Ervinidézett könyvében és Buzási János 1963-ban megjelent „Az újvidéki razzia” című dokumentum könyvében is megírta, az áldozatok nagy része zsidó vallású és szerb nemzetiségű polgár volt. Most, hogy e szomorú és gyászos évfordulón e sorok írója Hollós Ervin könyvét olvassa, emlékezetében önkéntelenül felelevenedik 1942 januárjának egyik napja, amikor reggel a fodrásztól értesült először mindarról, ami Újvidéken, Zsablyán és a Délvidéken történt. A fodrász suttogva közölte, hogy több ezer embert gyilkoltak le a Duna jegén és én ott a borbély székében irtózattal hallgattam mindazt, amit borotválkozás közben az újvidéki razziáról első hírként meghallottam. De ezek a nagy számok, hiszen akkor még nem ismertem, nem is ismerhettem a német haláltáborokban elpusztított milliók adatait, mégis csak számok voltak és nem tudtam magam elé képzelni a számok mögött lévő megölt embereket. Ugyanaznap délután az akkori Bucsinszky kávéházban egy társaságban azzal fogadtak, hogy emlékszem-e a múlt héten ott járt fiatal anyára, és két kicsiny gyermekére. Eszembe jutott a feltűnően szép, fekete, húsz-egynehány éves asszony és a két szőke kislány, lehettek 4—5 esztendősek, akik egy hete ott jártak a kávéházban és a nagymamának mesélték, hogy mit láttak a Bábszínházban. Még fülemben csengett az egyik édes gyermek kissé selypítő hangja, amint mondja: ״ és a gonosz farkas megette a Piroskát.. Megkérdeztem a társaságot, miért, mi történt velük. Elmondották, hogy visszautaztak Újvidékre és épp a razzia kellős közepére érkeztek haza — mindhárman a Duna jegében alusszák álmukat. És ma, 30 év után is emlékezem, kiesett a kávéscsésze a kezemből és szerettem volna nagyot ütni valakin, mert a go■ nősz farkas megölte a kis Piroskát. (Zs. O.) Síremlékek KŐFARAGÓ KTSZ VIII., Mező Imre út 10. Fiókok: VII., Dob utca 2. X. , Sókert utca 42. XI. , Németvölgyi út 132f. ״ Ramóna Finomkötöttáru KTSZ új boltjai A NAGYKÖZÖNSÉG RENDELKEZÉSÉRE Méretes javító szolgálat HOZOTT fonalakból is vállalunk, pulóverek, kardigánok, ruhák kötését. VIII., Rákóczi út 13. VIII., József körút 27. VIII., Rákóczi út 63. TAPÉTÁZÁST SZOBAFESTÉST március 31-ig történő kivitelezés esetén 5%-os engedménnyel és részletfizetési kedvezménnyel vállal A 20 ÉVES MINŐSÉGI SZOBAFESTŐ tapétázó fényező szövetkezet , Budapest, VIII., Pogány József u. 9. Telefon: 143—823, 139—016.