Új Élet, 1975 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Bp bérmentesítve. Bp. 72. XXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1975. január 1. Chanukka ünnepségek A Bormann rejtély Barát Endre, Gál György Sándor, György Endre, Palásti László, Zsadányi Oszkár írása EGYES SZÁM ÁRA: 3,50 FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Történelmi randevú A béke ügyét segíti, erősíti a szocializmus iránti hűség! Ez a gondolat — amely különben expressis verbis is megfogalmazódott —, hatotta át az Országos Béketanács legutóbbi ülését, amely egyben számadás is volt a Béketanács (és a magyar békemozgalom) 1974. évi tevékenységéről. Az ülésen — amely éppen nem mellőzte a még megoldandó feladatok vázolását sem — világosan megmutatkozott, hogy a népünk békevágyát kifejező (és minden jelentős társadalmi mozgalommal szoros és szerves kapcsolatban álló) békemozgalom eredményesen zárhatja ezt az esztendőt és jogos bizalommal nézhet a küszöbön levő naptári év felé. A magyar békemozgalom — ahogyan azt Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese megfogalmazta — az elmúlt időkben egész népünket átfogó mozgalommá vált. Olyan nagy történelmi erővé, amelyben ott tükröződnek az elmúlt időkben elért különböző eredmények és azok a további „leckék” is, amelyeket a szocializmus építése ró a magyar társadalomra. A most lezárult naptári évben a magyar társadalom és a magyar békemozgalom „ „történelmi randevúja” újabb fázisához érkezett és ezt a nemzetközi békemozgalom is méltányolja. Elmondható: a magyar békemozgalomnak — és ezen keresztül is a magyar népnek — megnőtt az erkölcsi súlya a tartós békét, a különböző berendezkedésű országok békés egymás mellett élését, a realitásokat tiszteletben tartó erők előtt. És ahogyan a szocialismus építése — s ezen belül a közműveltség, a fizikai és szellemi jólét gazdagítása — a békét erősíti, úgy növeli a béke megőrzése, „tartósítása” a szocialista építés gyorsítását és belső gazdagságát is. A szocializmus építése a békében és a béke építése a szocializmusban különböző társadalmi rétegekhez tartozó és érdeklődésű felszólalók érdekes és tanulságos példák segítségével fejtették ki ezt, a Béketanács legutóbbi ülésén. Ez a — tovább finomítandó — békevédelem nagyon erősen függ tehát a mi szocializmust építő társadalmunk jó munkájától, lelkességétől, felelősségétől is. A béke jelenének és jövőjének legfőbb őrzője azonban a szocialista tábor egésze, amelynek fő oszlopa a Szovjetunió. A szovjet békepolitika kezdeményezései és erőfeszítései nélkül nem tudnánk megvalósítani azt, amit politikai békevédelemnek neveztünk. De a szovjet békepolitika kezdeményezéseit is segíti a mi béketevékenységünk, beleértve azokat a látszólag „jelentéktelen” megnyilatkozásokat, amelyekre egy kisebb közösség, vagy akár egy egyén is képes. Erre is áll az a mondat, melyet így fogalmazott dr. Réczei László, az Országos Béketanács alelnöke a Béketanács legutóbbi ülésén, amikor negyedszázaddal ezelőtt megalakult a Béke-világtanács. „az emberiség szakított azzal a cselekvést bénító beidegzésével, hogy a háború ellen nem tehet semmit”. 1975 a nők nemzetközi éve A nők nemzetközi esztendejeként jelölte meg a következő naptári évet az Egyesült Nemzetek Szövetsége. És bár az ENSZ bizonyos programot is előírt ezzel kapcsolatban, jól tudjuk, hogy minden program értékét az adja meg, hogy milyen tartalommal töltik meg. Ez pedig sokban függ az eddigi eredményektől, a fejlődés eddigi irányától Márpedig hazánkban — éppen úgy, mint a többi szocialista országban is — valóban kimagasló eredmények születtek a nők élet- és munkakörülményeinek, szociális helyzetének javításában. És ha van is még sok tennivaló annak érdekében, hogy a nők ne csak formálisan legyenek egyenrangúak, hogy asszonyiságuk és hivatásuk teljes harmóniába kerüljön, hogy a férfiak és nők kapcsolata „szinkronba kerüljön” társadalmunk legszebb céljaival, van mire építeni azt a programot, azt, hogy 1975 a lányok és asszonyok éve legyen. Nemrégiben mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház Gáspár Margit „Tűzvarázs” című kamaradrámáját. Arról van szó ebben a darabban, hogy egy asszony, aki minden szempontból távolról érkezett a felszabadulás (pontosabban: a felszabadulás küszöbe) megértéséig — azt varázsol el”, hogy felismeri: nemcsak asszonnyá, emberré is kell lennie. Ennek a lehetőségét teremtette meg még a Gáspár-darab extrém helyzetű hősnője számára is a harminc év előtti történelmi változás. Azóta sok minden történt az országban: a nőkkel és a nőkért is. Ez is jó alkalom a magyar nők — és a magyar társadalom — számára, hogy elmélyítse, továbbfejlessze azt, amit a Magyar Nők Országos Tanácsa legutóbbi ülésén — többek között — úgy fogalmaztak meg: ״ Társadalmi fejlődésünk sarkalatos pontja a családok belső életének, munkamegosztásának megfelelő alakulása, hogy a családi közösségeknek, a dolgozó nőknek minél több idejük jusson a művelődésre, kikapcsolódásra, az együtt töltött idő hasznos felhasználására.” Pest felszabadulásának küszöbén Írta: Kecskeméti György Nem vagyok történelemtudós, csak az életnek egyszerű krónikása, még csak átfogó képet sem tudok adni a Pest felszabadulása előtti napokról. És főleg a magam sorsának alakulásával ebben a vészkorszakban, nem akarom untatni mindazokat a százezreket, akik szintén saját magukon tapasztalták, milyen volt az „élet” Pesten 1945. január elsejére virradó hajnalán. Pest lakói december 26. óta, amikor bezárult a kör, amelyet a szovjet csapatok vontak a város köré, rettegésben éltek. Nem attól féltek, hogy a szovjet csapatok bevonulnak a városba — hiszen ezt várta, remélte nagy részük —, attól sem féltek hogy a szovjet katonák mindenkit megölnek, vagy legalábbis Szibériába hurcolnak. Nem, ezt már azok nagy része sem hitte, akikbe a huszonöt éves Horthy-rendszer ezeket az ostobaságokat belesúlykolta, hogy a maga nemzetvesztő rendszerére „igazolást” nyerjen. Ehhez a meséhez csak azok a nemzetvesztő erők ragaszkodtak görcsös erőfeszítéssel, akiknek jó okuk volt félni tetteik következményeitől. De a magyar nép és benne a pestiek, nem ettől rettegtek, hanem az elszabadult szenvedélyek gátlástalanságától, a haszonlesőktől, az idegen javak harácsolóitól, a Pestről már elmenekülni, nem tudó és halálfélelmükben minden emberi képzeletet felülmúló gaztettekre kész nyilas gyilkosoktól. ״ Felkoncoltatok!!! Felkoncoltatik!!!” — kiabált־ le a majd minden ház falára ragasztott öles plakátokról a jelszó, amely azonnali agyonlövéssel torolta meg mindazt, amit a humanizmus hirdetett: a szeretet, az emberséget, a békét. Halál várt az idegen érdekekért harcolni nem akaró magyar katonákra, az emberséget gyakorló egyszerű polgárokra, akik bújtatták a szökött katonákat, az ellenállókat, a kommunistákat és nem utolsósorban a mindenki által űzött zsidó férfiakat és asszonyokat, aggastyánokat és gyermekeket. 1945 januárjának első hajnalán pincék mélyén az óvóhelyeken ültek Pest lakói. Ekkor az új év első napján hangzottak fel azok az ígéretek, azok a fogadalmak, amelyek így kezdődtek, ha én egyszer innen élve kikerülök. És mi történt a hírhedt palánkok mögött, amelyek a huszadik század legnagyobb szégyenét hirdették? Mi történt a pesti gettó palánkjai mögött? Hetvenezer zsidó ember, pestiek, vidékről menekültek, szökött munkaszolgálatosok, akiket már nem tudtak újra a fronthalálba küldeni, élt itt egyik napról a másikra, kétség és remény között tengődve, napi egy tál gyenge levesen élve, öszszezsúfolva, egy szobában ן tizenketten, tizennégyen, szalmazsákokon hálva, a ha- láira várva. Nem elírás az, amikor egyik sorban azt írom, hogy kétség és remények között tengették életüket és a ha- láira vártak. A gettó lakói mindenről tudtak, ami a világban és a palánkokon kívül történt. Voltak jótét lelkek, akik minden minden veszedelemmel dacolva, naponként bejártak a gettóba, és ha a nyilas őr éppen nem vette el tőlük a lopva rejtegetett élelmiszert, vagy egy-egy melegebb ruhadarabot, akkor azok eljutottak egyik-másik gettólakóhoz. Ezek a becsületes keresztény emberek vitték és hordták a leveleket, amelyek tartalma nem volt, ha illetéktelen kezekbe került, kockázatmentes. Így történt, hogy a gettó lakóinak rádiójuk is volt, kettőről biztosan tudok. Ezeket a rádiókat alkatrészenként csempészték be a gettó területére, ahol a rádióamatőrök összeszerelték és azon keresztül hallgatták Moszkvát és Londont. Tudtak a front minden változásáról, tudták, hogy amikor Pest körül az ostromgyűrű bezárult, a szovjet parancsnokság parlamentereket küldött a Pestet „védő” német tábornokhoz, Pfeffer Wildenbruchhoz, hogy megmentsék a várost a pusztítástól és követelte a német tábornoktól, adja fel harc nélkül Pestet. A parlamenterek sorsa sem volt ismeretlen a gettó lakói előtt, tudták, hogy Osztapenko és Steinmetz kapitányt orvul meggyilkolták. Ugyanakkor tudták azt is, hogy a szovjet csapatok felszabadítják a várost, de tudták azt is, hogy részeg nyilas banditák éjjelente bejártak a gettóba és egy-egy ház összes lakóit halomra lőtték. Ez történt a Wesselényi utca 21. számú házban összezsúfolt zsidókkal is. De aratott a halál az éhségtől és a nélkülözésektől elgyengült öregek és gyermekek között is. Bejárta a hír az egész gettót, hogy a nácik aláaknázták az egész területet, ahol zsidók laktak, hogy ha úgy fordul a kocka, mielőtt elhagyják Pestet, felrobbantják a gettót, hogy egyetlen zsidó se maradjon életben, ne maradjon hírmondó sem, aki elmondja, mit tettek a nácik és a nyilas hordáik a megmaradt magyar zsidósággal. Kétség és remény között hányódva várták tehát a gettó lakói a „csodát”, hogy jöjjön végre a várva-várt felszabadulás, hogy a szovjet csapatok háztól házig folytatott öldöklő harcban megmentsék őket. Ugyanakkor várták a pusztulást is, halálra váltan és halálraszántan. 1945. január elsejének hajnalán nem tudták és nem is tudhatták, hogy alig 17 nap múlva egy hideg téli hajnalon, a náciknak még arra sem lesz idejük, hogy magukat átmentsék a budai oldalra, nemhogy a gettót felrobbantsák. De ez már egy másik történet, Pest felszabadulásának boldog története. » Választmányi ülés a Vasváry Pál utcai körzetben A VI. B. Vasváry Pál utcai szolgálatában jött össze ez a zsidó közösség, amelynek léte a vallás megtartása és szabadsága, valamint megőrzése, fenntartása és zsidó intézményeink megtartása. Ez a zsidó közélet embereinek méltó kötelessége. A hűség, a szeretet és a szerénység vezérelje a zsidó közélet embereit. E gondolatok szellemében teremtsük meg a múlt szomorúságán és hősiességén okulva a béke és összetartás világát, hogy munkás életünket és az ünnepi áhitatot fegyvereknek zaja ne zavarja. Ezután a tisztségviselők megválasztása következett. Elnökhelyettessé Apfel Dezsőt, alelnökké dr. Göndör Frigyest és Weisz Miklóst, a Nőcsoport elnökévé Lefkovits Árminnét, társelnökké Kohlmann Nándornét, alelnökké Fodor Lipótnét és dr. Bányai Sándornét választották. A választások után a körzeti elnök megköszönte munkatársai segítő tevékenységét és templomuk főkántorának áldásos működését Végül az újonnan megválasztott Apfel Dezső, dr. Göndör Frigyes és Weisz Miklós és az egész elöljáróság áldozatos munkásságát. Dr. Salgó László főrabbi üdvözölte az újonnan megválasztott elnököt, valamint a vezetőséget és a Mindenható áldását kérte munkájukra. Hartmann Jánosné, a Központi Női Tagozat elnökasszonya, Lefkovits Árminna, a Nőcsoport elnöke, dr. Göndör Frigyes alelnök Serényi Endre, Löwbeer Sándor, Székács László, a testvérkörzetek elnökei, dr. Bátyai Sándorné, dr. Hahn György. Popper Jenő szólaltak még fel. körzet december 15-én tartotta alakuló választmányi ülését, amelyen megjelent dr. Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke, dr. Harsányi László és dr. Kulcsár Imre elnökhelyettesek, valamint a központi elöljáróság több tagja és a testvérkörzetek elnökei és vezetőségi tagjai. Dr. Seifert Géza, a BIH elnöke a jelenlevők üdvözléseután bejelentette, hogy a központi elöljáróság immár harmad ízben választotta meg e körzet elnökévé Klein Vilmost, akit Szabályzatunk értelmében e körzet elnöki tisztségébe beiktat. Beszédében ismertette Klein Vilmos életpályáját és méltatta a világi és felekezeti közéletünkben kifejtett munkásságát. A zsidó közösségben végzett tevékenységét illetően kiemelte, hogy Klein Vilmos a körzeti elnöki tisztségén kívül részt vesz országunk és fővárosunk zsidóságának vezetési munkájában, mint a MIOK Intézőbizottságának és a BIH központi elöljáróságának tagja. Ezután a körzetek feladatairól, a hívekkel fenntartott kapcsolatairól, a zsidó tradíciók megőrzéséről beszélt a soros heti szakaszokban foglalt bibliai József történetének vetületében, majd a magyar zsidóság aktuális felekezetpolitikai kérdéseiről szólt. Végezetül Klein Vilmosnak e tisztség viseléséhez hosszú, boldog életet, jó erőt, egészséget és sok sikert kívánt. Klein Vilmos körzeti elnök megköszönte a bizalmat a hitközség elöljáróságának és elnökségének, amiért harmad ízben választották meg a körzet elnökévé. Bejelenti, a jó ügy * AHOSSZÚ ÉLET írta: Groszberg Jenő rabbi, az Ortodox Rabbitanács tagja Az elmúlt szombaton fejeztük be templomainkban a Tóra I. könyvének Bercsisznek felolvasását, Vajci heti szakasszal. Ennek kiemelkedő mozzanata, amint Jákob ősatya, halála közeledtével megáldja gyermekeit, így kezdé: ״ Hikovcü vsimü — gyülekezzetek és hallgassatok Izrael atyátokra”. A ״ Baal Haturim" írásmagyarázó ezt úgy kommentálja, hogy a pátriárka bevezetőül elmondta fiainak a Semá Jiszroél hitvallomás (vsimü : Semá) hat szavát: ״ Semá jiszroél, hasém elajként, hasém echod.” Ez a hat szó a legnagyobb lelki elmélyedésre nyújt alkalmat az ájtatoskodónak. A zsidóság életében évezredekre szóló gyakorlattá lett Rabbi Juda Hanószinak a Misna szerkesztőjének nagy elmélyedést kifejező gesztusa, midőn a Semá mondásánál eltakarta szemét, hogy idegen gondolatok ne zavarják. (Brocajsz 13.) Ugyanott tanítja a Talmud, hogy a Semá hitvallomás legfontosabb szava a hatodik, az ״ echod”, amely kifejezi a Teremtő egyetlenségét. E szónál echod, a ״ zsidó lélek átérzi, hogy ״ az Örökkévaló egyetlen az égben, a földön és a négy világtájon.'׳ Ez a legmagasztosabb gondolat, ameddig ájtatosságában a hivő felszárnyalni képes. Jutalmunk — fejti ki egy talmudbölcs —, hogy aki ilyetén hosszasan elmélyed az echod szó jelentőségében ״ annak meghosszabbíttatnak napjai és évei.” Ez tehát a hosszú élet titka. Rasi (1040—1105) imigyen magyarázza a Midras alapján a Semá hat szavát: — Semá jiszroél (halljad Izrael), Hasém (az Örökkévaló), Elajként (aki most csak a mi Istenünk), Hasém echod (ő lesz az egész világ Egy-istene). ,Amint meg van írva Zecharia könyvében: ״ És a Mindenható király lesz az egész földön, azon a napon Egy lesz az Örökkévaló és Egy az ő neve.” Ez az idézett mondat alkotója egyébiránt utolsó mondatát az ״ Olénü” imának, amellyel mindennapi reggeli és esti ájtatosságunk stílszerűen végződik. A Semá hitvallomás magasztosságán kívül a közösségben végzendő templomi áhítat fontosságára hívják fel figyelmünket bölcseink. — ״ Az Örökkévaló (szelleme) a zsinagógában található... amint a 82. zsoltárban írva van, hogy a Mindenható ott áll a szent gyülekezetben.” Ugyanebből a zsoltárversből merítik a Talmudban a tanítást, hogy ״ Ahol tízen együtt végzik ájtatosságukat, ott az isteni dicsfény van velük.” (Brochajsz 6.) Igen érdekes elbeszélést találunk Brochajsz 8. lapján: Rabbi Jochanannak egy alkalommal elmesélték, hogy ״ léteznek aggastyánok Babiloniában”... A nagy talmudi Mester elgondolkozott, mondván: „ Hiszen a Tórában írva van (Deverim 11.) ״ Hogy számosak legyenek napjaitok és gyermekeitek napjai a földön, melyet az Örökkévaló oda esküdött őseiteknek, hogy nekik adja: oly számosak, mint az égbolt napjai a föld fölött!” Midőn azonban elmondták neki, hogy ezek az öregek reggel-este közösségben Isten Házában végzik ájtatosságukat, azt felelé Rabbi Jocanan: — Most már értem! A közösségi ima az ő hosszú életük titka! Az említett közösségi ájtatosságot Rasi úgy magyarázza, hogy reggel-este hosszasan időznek imájukkal a templomban és azután az ő hosszú életük titka. Ezzel kapcsolatban megemlékezünk egy régi pozsonyi anekdotáról. Közismert a tudásáról világhírű Chaszam Szófér, aki a múlt század első felében működött főrabbiként Pozsonyban az ő hírneves jesivájával. Igen hoszszasan szokta imáját a templomban elvégezni. — Miért tölt el a Mester oly sok időt az imádkozással, hiszen ez idő alatt igen sok Tórát tanulhatna? — kérdezték tőle a hívek. Mire a Mester talpraesetten, az idézett Rasi magyarázatra célozva felelt: — Minthogy a hosszas közösségi ima az életét meghosszabbítja, a hosszú imával semmi időt nem veszítünk. Mert hiszen minél tovább tart ájtatosságunk, annál tovább élünk — fejezte be derűs mosollyal a Chaszam Szófér. ןEz tehát a hosszú élet titka .. .