Új Élet, 1977 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-01 / 1. szám
XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1977. január 1. ןס^ר/1־ b ^ Szemere Samu 95 éves Zsadányi Oszkár: Jegyzetek Az ígéret földjéről Antal Gábor, Gál György Sándor, György Endre, Palásti László írása AJ ÉLET EGYES szám ÁRA: 3.50 FT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Évvégi mérleg Ahogyan a kisebb közösségek — a családok — a naptári év végén mérleget készítenek arról, mit adtak ki és mire, és arról is, hogy milyen anyagi és szellemierkölcsi eredményeket ״ könyvelhetnek el” a maguk javára, úgy mérleget készít a nagyobb közösség, a társadalom is. A mi ״ újarcú” — szocialista szellemiséget képviselő — társadalmunk legfőbb, választott testülete az országgyűlés legutóbbi ülésén nemcsak a jövő évi költségvetést vitatta meg, hanem hangsúlyos szó esett az 1976-os esztendő eredményeiről, de problémáiról is. Az 1976-os esztendő munkáját záró és a jövő év feladatait megtárgyaló — ülésszaknak nem kellett kitérnie minden részletre. Például az építésügyi miniszter megdicsérte — lakásépítési munkájukért — Zala, Vas és Hajdú-Bihar megye építési vállalatait, s ugyanakkor hangsúlyozta Budapest és nem utolsósorban Borsod megye elmaradásait. A miniszter az ország fórumán a holnapi (és holnaputáni) tennivalók érdekében foglalta össze a lakásépítésfrontján 1976-ban történteket. S a hiányosságok bírálata bizonyos érteleimben cselekvő önkritika is volt. S amikor örvendetes tényeket közölt — például azt, hogy az év második felében több és jobb lakás épült, mint az első felében — mindig utalt az előzményekre is, a „háttér”-re is. Az objektív nehézségek mellett a szervezetlenségből és egyébből fakadó hibák megoldása jelemezte a lakásépítéssel kapcsolatos vitát, de azokat a disputákat és megnyilatkozásokat is, amelyek pl. az iparszervezéssel, az élelmiszerellátással, az egészségügyi fejlesztéssel voltak kapcsolatosak. Senki sem állított, ki jobb a bizonyítván vat gazdasági és szociális helyzetünkről, mint amit a tények mutatnak. A tények azonban — és ezt sem lehet elhallgatni — fejlődést mutatnak, ha nem is minden téren egyenleteset És a fejlődés csak akkor fokozódhat, ha — mint azt Faluvégi Lajos pénzügyminiszter kifejezte — mindannyian jobban dolgozunk. A közéletünkre jellemző őszinteség és ténytisztelet szellemében Pója Frigyes, külügyminiszter sem tagadta expozéjában a nemzetközi élet több árnyoldalát. ״ Az enyhülés elleni akciók — mutatott rá a népköztársaság kormánya nevében a miniszter — változatosak. Megnyilvánulnak bizonyos politikai lépésekben, a szocialista és kapitalista országok tárgyalásainak a fékezésében, a fegyverkezési verseny újbóli felszításában, az amerikai szélsőségesek elfogadhatatlan követeléseiben, a nyugatnémet reakció aktivizálódásában”. Ugyanakkor — és erre is a magyar közvélemény által „menet közben” megismert tények alapján mutatott rá a külügyminiszterünk — az 1976-os esztendőt a világban és annak magyarországi visszhangjában is az enyhülés további kibontakozása jellemezte. ״ Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta eltelt 16 hónap igazolja a záróokmány elveinek és rendelkezéseinek életképességét”. És ahogyan a „Helsinki szelleme” kifejezés szimbolikus, mindenki számára érthető fogalmazása Európa és a világ különböző akadályokkal is megküzdeni kész békevágyának, úgy az „év végi mérleg” kifejezésnek is megvan a maga tartalma. Tudniillik azt az erőfeszítést jelzi, amellyel a szabad magyar társadalom építi a maga békés, biztonságos jövendőjét. Lévai Jenő: A holland malmok lassan őrölnek Magyar és lengyel zsidók, szovjet partizánok tömeggyilkosa került kézre ״ Interpol-nyomozás révén Zürichben letartóztatták a holland állampolgárságú Pieter Menten háborús bűnös milliomost !’* Neve először abban a perben merült fel, amelyet 1960-ban az NDK legfelsőbb bírósága Berlinben folytatott le Theodor Oberländer ellen, akit ״ in contumaciam” életfogytiglani fegyházra ítéltek. (Oberlandernek ezt követően távoznia kellett az Adenauer-kormány „menekültügyi és háborús károsultak” minisztériumának éléről, s azóta egyetemi tanárként működik.) Menten a gyilkosságok miatt ez ideig bíróság elé nem került, mert rövidesen eltűnt Nyugat-Németországból. Egykori bűntársai pereikben nem vallottak rá, s így bűnös tettei feledésbe merülni látszottak. A közelmúltban azonban váratlanul két országban is szóba került Menten múltja. Nyugat-Németországban a frankfurti Landgericht esküdtbírósága elé súlyos vádakkal gyanúsítva került SS-Hauptsturmführer Friedrich Paulus. Ez, — a most már 70 éves tömeggyilkos, — az úgynevezett „Einsatzgruppe C” egyik zászlóaljának volt a vezetője,, s a keleti fronton előnyomult Wehrmacht-csapatok utóvédjeként a Hinterlandban „tisztogatta” a falvak és városok lakosságát. Elsősorban a kommunistákat, a zsidókat és a partizánbarátsággal gyanúsított parasztokat, valamint az előnyomult csapatok által az úgynevezett „Blitz- Krieg”-ben foglyul ejtett lengyel és szovjet katonákat öldösték halomra. Friedrich Paulus ellen 1971-ben már folyt egy per Hamburgban, de akkor ״ elévülés” címén a főtárgyalást beszüntették. A vádhatóság fellebbezésére a Bundesgerichtshof e határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatására a frankfurti törvényszéket jelölte ki. A vádhatóság által benyújtott vádirat szerint Paulus és zászlóaljának véres útja 36 évvel ezelőtt Josefow, valamint a Lublin melletti Radakiew városkában elkövetett tömegvérengzéssel kezdődött, s elvezetett Lembergen és Kijeven át a Kaukázusig. Mindenütt az „Einsatzgruppe C” kötelékében éltek és raboltak Paulus és emberei. Ma ez a saarvidéki születésű könyvelő nem tagadhatja le — tanúk és okmányok ,bizonyítása folytán — véres munkáját. Védekezése egysíkú: — ״ Mindent csak mások parancsára tettem!" S itt merült fel az 1905. évi születésű Theodor Oberländer, az egykori SS-Hauptsturmführer és az 1898. évi születésű SS-Sonderführer Peter (jelenleg ״ Pieter”) Menten neve először nyugatnémet bíróság előtt, mint olyanoké, akik felettesei voltak az évek folyamán különböző elnevezésű terror-zászlóaljakban, ezredekben és divíziókban (״ Nachtigall”, ״ Bergmann”, ״ Tamara I és II”, ״ Brandenburg”) a jelenlegi vádlottaknak.dogál, azalatt a Bundesgerichtehof utasítására Paulus két másik volt bűntársának, a jelenlegi lakóhelyük szerint illetékes bíróság is tárgyalja a ma 70 éves Anton Binner és a 67 éves Hermann Moebius gyilkossági bűnügyét. Mindez nem lehetett rejtve a közben Hollandiában elhelyezkedett és műtárgykereskedésével holland forintmilliomossá vált Pieter Menten előtt, hiszen a nyugatnémet sajtóból is értesülhetett a bűnügyekről. Gyanús körülmények arra mutatnak, hogy állandóan rajta tartotta szemét a tárgyalásokon, sőt úgy szervezte meg védelmét, hogy az lehetővé tette idejekorán való menekülését is. Az említett bűnperekben Menten ellen emelt vádak hatása alatt végre is a német igazságügyi hatóságok jegyzékben kérték a holland igazságügy-minisztériumot, hogy Mentent vegye őrizetbe. Az ezt elrendelő végzés leérkezte után csak 4 nap múlva láttak hozzá Menten letartóztatásához. Menten ekkor már nem volt megtalálható. Nagy pompával berendezett villájában maradt személyzetének közlése szerint — négy nappal azelőtt váratlanul elutazott, úticéljáról senkit sem tájékoztatott. Menten szökése hamarosan publikussá vált. Ügyét ekkor a hágai parlamentben is szóvá tették. Az interpellációra adott válaszában Andries van Agt igazságügy-miniszter kénytelen volt annyit elismerni, hogy jogos a gyanú: „az illetékes rendőri, illetve igazságügyi szervek hibáztak!” A holland rendőrség által elrendelt országos körözés sem járt eredménnyel. Mindinkább világossá vált, hogy Menten külföldre szökhetett. Ezek után Agt igazságügy-miniszter utasítására az Interpol, a nemzetközi rendőrség segítségét kérték. Háromheti nyomozás után az Interpol nyomozó szervei végre nyomra bukkantak. Abból indultak ki, hogy Menten nyilván külföldön is elhelyezte vagyona egy részét, s a hirtelen elutazás miatt szüksége lehet pénzre. Figyelték a bankokat, ahol folyószámlái lehettek, így azután tudomásukra jutott, hogy a napokban Zürichben egy vezető banknál számlájáról felvettek egy nagyobb svájci frank összeget. Egy zürichi motelben érte el az Interpol keze, amikor autóján további külföldi utazásra volt elindulóban. Azóta az őrizetben levő Menten kiadatása ügyében az eljárás megindult. Miután azonban időközben a holland állampolgárságot is megszerezte, ״ bíróság általi felelősségrevonása céljából való kiadatása” ügyében Bernben csak a holland kormány ez iránti kérésének megérkezése után dönthetnek. Egyébként Mentene előrehaladott korára és különböző betegségeire való hivatkozása alapján addig is ideiglenesen a berni törvényszéki kórházban került őrizet alá. Érdekes mellékhajtása ez ügynek, hogy sajtóközlések szerint Theodor Oberländer saját bűnügyének nyugatnémet bíróság által történendő felülvizsgálatát kívánja kezdeményezni, azzal, hogy az ellene az NDK- ban emelt vádak nem állanak helyt. Így többek között — szerinte —, az sem helytálló, hogy a 39 lembergi egyetemi professzor és több száz más lengyel értelmiségi legyilkolására sem ő adott volna ki parancsot. Oberländer szerint mindezt mások rendelték el és ő embereivel csak akkor ért Lembergbe, amikor e parancsokát már kiadták. Itt nyilván Mentenre és annak alárendelt zászlóaljparancsnokaira kívánja a felelősséget áthárítani. Bennünket is érintő jelentősége van a Menten-ügynek. Az „Új Élet” 1959. december 15-i számában megkezdett cikksorozatomban — annak idején —, okmányszerűen bebizonyítottam, hogy ez a ,,Nachtigall” elnevezésű gyilkoskülönítmény lőtte halomra azt a 18 000 főnyi ״ magyar állampolgársági bizonyítványt a megszabott rövid néhány napos határidő alatt megszerezni és felmutatni nem tudó” magyar zsidót, akiket Kamenetz-Podolskban 1941. szeptember elsején Kozma Miklós kárpátaljai kormánybiztos javaslatára, Horthy kormányzó hozzájárulásával, átadtak a német „Einsatz-Kommando” parancsnokságnak. Oberländer most ez ügyben is — állítólag —, revíziót keres azzal, hogy az „Einsatz-Kommando C” csoportba való emberei e tömeggyilkolásra való parancsot nem tőle, hanem SS-Obergruppenführer Franz Jäckeln-tól kapták (Jackelnt egyébként Kamenetz-Podolskban és Rigában 50 000 zsidó legyilkolása miatt 1946. február 3-án a rigai népbíróság kötél általi halálra ítélte, s kivégzése még aznap a volt rigai gettóban meg is történt.) E cikkem írása közben értesültem, hogy a hágai rádió közlése szerint ״ a szovjet igazságügyi hatóságok táviratilag ajánlották fel teljes segítségüket Mentenék által Lembergben és szovjet területén elkövetett tömeggyilkosságok hiteles felderítéséhez és bizonyításához”. A Menten-ügy tárgyalása így sok történelmi érdekességi tény felderítéséhez vezet majd el. *1 Míg ez a múlt év végén elkezdődö a frankfurti per lassan foly- Lapzártakor értesültünk arról, hogy a svájci hatóságok december 21-én úgy döntöttek, hogy kiutasítják és Hollandiába toloncolják Pieter Mentent, a milliomos náci háborús bűnöst. A határozat értelmében a tömeggyilkost repülőgépen Hollandiába szállították. JÓZSEF, A PÉLDAKÉP - a írta: Schöner Alfréd rabbi ״ Átó szimon lövőnedó. Példaképe leszel gyermekeidnek”, az ággáda így ír pátriárkánkról, kinek élete formálólag hatott a követő nemzedékek szellemi arculatára. Börcsisz könyvének utolsó harmadában találjuk a Szentírás egyik legérdekesebb és kultúrtörténeti szempontból is legértékesebb részét. E fejezetnek köz- Ponti alakja: József, Jákob ősatyánk tizenegyedik gyermeke .A hagyomány szerint minden nagy ember három nevet kap. Egyet szüleitől, egyet a korától, melyben él, s egyet az utókortól a cselekedetei, a művei után”. ״ Egyet szüleitől..." Jákobnak egész élete nehézségekkel telített. Szülőföldjéről menekülni kénytelen. Lábán házába kerül. Távol a hazatól, távol szüleitől húsz évi kemény szolgálat feleségéért. Fájdalmára Rácheltől, kedves hitvesétől hosszú ideig nem születik gyermeke. Rachel azonban kitárulkozó lélekkel imádkozik a Mindenség Alkotójához. S fohásza meghallgatásra talált. Fiúgyermeknek adott életet. ״ Vátikró esz semau Jauszéf, Józsefnek nevezte el őt”. A héber Jauszéf, József név etimológiája — Tóránk szerint — a következő: „Adjon az Örökkévaló nekem e gyermekhez hasonlókat”. A név adásában benne sűrűsödik a szülői remény, a tehetség feltételezése. A kisfiú éles eszű, szép szemű, álmodozó. Így szülei reményt keltő bizalmán kívül testvérei ellenszenvét s bosszúra serkentő gyűlöletét is kivívta. Irigységük tetőfokra hágott s az izmaelitaknak eladott József halálhírét vitték apjuknak. Jákob gyászba burkolódzik. „.. .egyet korától, melyben él...” A háborgó lelkű, de öntudatos ifjú József Egyiptomba került. Hosszú keserves küzdelmek, hónapok és évek izzó légkörű várakozása után beigazolódnak álmai, Micrájim alkirálya lett. A történelem változásaiban valósul meg a Gondviselés akarata. A Hixoszok betörésén kívül, a gazdasági helyzet labilitása emelte a tehetséges, szervezőkészséggel megáldott Józsefet az ország második helyére. Itt olyan emberre volt szükség, aki kemény kézzel tud vezetni, a személyiség találtatott meg Józsefben. Méltán kapta a „Domász Pánéách” elnevezést. A kora, amelyben élt megfelelő névvel illette őt. Jelentése ״ A fő élelmező.” Zseniális gazdaságpolitikájával nemcsak Microjimot mentette meg az éhség okozta szenvedésektől, hanem a környező népeknek, és szüleinek, testvéreinek is segítséget nyújtott. József gyermeki hűségét, s József az államférfi nagyságát csak összetetten érzékelhetjük. Ő, aki magas csúcsra jutott nem felejtette el származását. Nemes jellemére, megbocsájtókészségére vall hogyan viselkedik korábban gyűlölködő testvéreivel szemben. Nincsen benne bosszúállás. ״... s egyet az utókortól cselekedetei után.” József halálát követően a zsidóság sorsa egy ideig megpecsételődött. A jólétet nem követte kontinuitás, hanem keserű, mindenkire kiterjedő, az emberi erőt és lelket tönkretevő rabszolgaság. Az utódok visszaestek a barbár bálványkultuszba. Hosszú évtizedeknek kellett eltelni, amíg géniusz támadt a zsidóságban s kivezette népét a ,,rabszolgaságból a szabadságra”. (Folytatás a 2. oldalon) .