Új Élet, 1977 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1977-07-15 / 14. szám
Zsadányi Oszkár: CSAK KEVESEN mertek vállalkozni, hogy megfessék a XVIII. század halhatatlan zeneszerzőjének, Georg Friedrich Händel portréját, aki ma, két évszázad távlatából is megőrizte trónusát a zene birodalmában. E kevesek sorába tartozik Romain Rolland, akinek 1910-ben jelent meg Händel című életregénye. Romain Rolland után Gál György Sándor, a zeneesztéta, annyi zenei életregény írója, évek hosszú és elmélyült búvárkodásával újból megkísérelte, hogy visszanyúljon a XVIII. századba és elkísérje az olvasót Händel születésétől haláláig és közben emberközelségbe hozza azt a zeneszerzőt, akinek muzsikája ma is él, akárcsak a Biblia, ahonnan ihletét merítette. E sorok írója, aki mint recenzor igyekszik bemutatni Gál György Sándor új zenei életregényét, előrebocsátja, nem zenekritikus, nem is hivalkodik azzal, hogy jártas a komoly zenei stúdiumokban, csak mint olvasó, akit magával ragadott a könyv költői szépsége, ad számot az olvasás közben nyert élményeiről. És itt mindjárt vitába kell szállnia az íróval, aki könyve dedikációjában ezeket írta: ״ Ez a könyv kissé nagyra sikerült, olvasd hát baráti türelemmel.” Egy könyv, egy irodalmi alkotás nagysága szerintem nem az oldalszámtól függ. Hoszszúnak és terjedelmesnek hathat egy százoldalas kisregény is, ha abban a szerző frázisokat és üresjáratokat halmoz össze De ugyanakkor fájó érzéssel fejezhetjük be egy többszáz oldalas regény olvasását, ha annak írója megajándékoz azzal a bűvölettel, amely ünneppé teszi az olvasás óráit, napjait. Ilyen bűvöletben tudott tartani a Messiás, amelyet egy héten át „nem baráti türelemmel”, hanem szenvedéllyel olvastam, és közben szobám csendjében a Messiás, a Sámson, az Izrael Egyiptomban és a többi Händel-oratórium isteni muzsikáját hallottam. Nem kis feladatra vállalkozott Gál György Sándor, amikor elhatározta, hogy könyvet ír a németországi születésű és angol állampolgárrá lett Händel hatalmas életművéről, amelynek nagyságára talán Beethoven mondása magában is jellemző. Ahogy a könyv záró fejezetében az író Beethovent idézi, amikor megkérdezték tőle: ״ Kit tart a legnagyobb zeneszerzőnek, aki valaha is élt?”, így felelt: ״ Händel, előtte térdet hajtok.. CSAK ILYEN ÁHÍTATOS térdhajlás közben születhetett meg az író monumentális monográfiája Händelről, amelyet szerényen így jelölt: „Händel életének regénye”. A recenzor szerint több ennél. Hódolat, anélkül, hogy bántó tömjénezéssé válna a zene géniusza előtt, és egyúttal a XVIII. század színes kavalkádja. Fejedelmek és udvartartások, hercegek és komédiások, háborúk és békekötések életszagú eseményei elevenednek meg, és közben találkozások Johann Sebastian Bach tragikus életével, Milton költői nagyságával, asszonyokkal és szerelmekkel. Tanúi vagyunk az akkori opera küzdelmeinek, és a könyv lapjain elénk jön a művészettörténelem oly sok és azóta elfelejtett nagysága. Halléban indul a regény cselekménye, ott állunk a hallei borbély és kirurgus mester otthonában, Händel bölcsőjénél. Elkísérjük az ifjú zeneszerzőt Hamburgba, Hannoverbe, majd Itáliába, tanúi vagyunk első szárnypróbálgatásainak, hallgatjuk az orgonista Händel játékát a hallei, majd a hamburgi templomokban, és első operáját a hamburgi zenés színházban. Olaszországi útjának sikerei és bukásai is elénk tárulnak. Követjük Handelt a fejedelmi udvarokba, majd Londonba, ahol egymás után írja operáit, harcol a telhetetlen énekesekkel, az angol zeneszerzőkkel, akik nem szívesen veszik tudomásul, hogy a londoni operaszínpadokon olyan német muzsikus arasson sikert, akinek árnyékához sem tudnak felemelkedni. A küzdelem sokszor bukásokkal járt. Így jutott el Händel majdnem az anyagi csődhöz, színháza tönkrement, de a zeneszerző ,— ha közben egészsége is megsínylette a percemberkékkel és a hatalmasságokkal vívott áldatlan harcot, nem hagyja magát letiporni. Újból és újból feltápászkodik, újra kezd mindent, és így jut el élete alkonyán, de teremtő erejének zenitjén a Bibliához, és születnek meg csodálatos oratóriumai. Ezeknek első lépcsőfoka a Testamentum és az Esther, hogy ezeken túljutva elérkezzen a Sámsonhoz, a Saulhoz és a csúcsok csúcsához, a Messiáshoz, az Izrael Egyiptomban-hoz, és a már félig vakon irt Jeftához. Ahogy ezeket az isteni kórusdrámákat a kései krónikás elemzi, az már nem a zenei életregényírók kategóriájába sorolja a Messiás című könyv íróját. Ezek a zenei elemzések egy nagy tudású és a muzsikát nemcsak értő, hanem szenvedélyesen szerető zeneesztéta bravúros alkotásai. Hadd idézzük csak a Sámsonról, Händel egyik legköltőibb, bibliai tárgyú oratóriumáról írott rész néhány sorát: ״ A zenei kép egyszerű, monumentális, mintha nem is a zene anyagtalan anyagából faragták volna ki, hanem márványból, vésővel, talán nincs benne semmi túlzás, ha azt mondom: Michelangelo szerszámaival. A kórus csak teljesebbé teszi a michelangelói hatást., A MUZSIKA ÓRIÁSÁT keltette életre az író e könyvében, amelynek külön értéket ad a szinte külön könyvnek számító — bár szervesen illeszkedik be a mű felépítésébe — „A XX. századi író megjegyzése” című visszatérő jegyzetei, amelyekben a történéseket kommentálja és pazar bőséggel tárja elénk nagy zenetörténeti tudását, anélkül, hogy egy percre is oktatóvá és így unalmassá lenne. De hadd foglalkozzunk külön a könyv zárószavával, amelyben már nem Händel személyét és életművét idézi, hanem a XVIII századból visszatér a XX. századba és Händel egyik alázatos hívőjéről, Lichtenberg Emil karnagyról emlékezik meg. És most hadd idézzem magát az írót: ״ Ő volt az, aki kórust (és alkalmi zenekart), teremtett, csak azért hogy ez Bach és Händel örökének instrumentuma legyen. Ő volt az, aki évtizedeken át fáradhatatlanul toborozta a publikumot, nem azért, hogy az ő sikerétvisszhangozzák; egyetlen célja: a magyar közönség ismerje , meg a két óriást (Bachot és Handelt). Mert e két életmű ismeretében az emberek műveltebbek lesznek, fogékonyabbak és jobbak is ... ... A sánta, törékeny, öregségére nagyon rövidlátó (mi tagadás: kissé már nagyothalló) Liechtenberg Emil 1944 tavaszán még megszólaltatta a Messiást. Égett körös-körül az egész világ. Romok a városokban és romhalmaz a szívekben. Halottak száz csatatér véres-mocskos buckái között és■ a halál leselkedett fenn a felhők fölött is, mert jöttek az Apokalipszis lovasai, dögvészt hozva és kínhalált. De azért Emil bányánk megszólaltatta a Messiást! Nem hiszem, hogy tudott volna Auschwitzról és valaha is hallotta volna e helységnevet: Bergen Belsen... ...1944 karácsonyán elbirlácolták lakásáról és vitték a Dunapart felé. Felesége vele volt, bár talán nem kellett volna mennie, de ezt így szokta meg egy életen át... Hát az asszony most is ment a sánta emberkével, aki ezekben a napokban töltötte be 70. életévét. Egy suhanc leverte a karnagy úr szemüvegét, így a karnagy úr nem látott mást, csak gomolygó, fehér ködöt, mely egyre ragyogóbbá lett, s már úgy szikrázott, világolt, mintha színezüst töltené be a földet és az eget... Az ezüst egek alatt, az ezüst felhők közül valaki elindult felé, jött mind közelebb. Előbb olyan volt, mint egy aláereszkedő csillag, aztán lassan-lassan emberi ábrázatot öltött. Már nem volt egyedül. Vele jöttek csillagtársai: csupa alázatos, nyomorult szegényember... ...Zene szólt, de,nem hangszerek zenéje, az egész világ énekelt. A holtak és az élők. A gyilkosok és áldozataik. Aztán az emberré vált csillag nyújtotta a kezét. Nem szólt. Csak a sánta kis emberkéből szakadt ki a sóhajtás. Te vagy az, Uram? Aztán nagy csend, majd eget-földet rázó mennydörgés. Egy pillanat alatt kitisztult minden. Világossá lett, és minden szépségnél szebbé. De ez a fény már nem e világból való volt.” Ez az utolsó fejezet méltó Händelhez, méltó a Messiáshoz, és méltó a huszadik századi kválsikáshoz, Gál György Sándorhoz. Aki előtt Beethoven is térdet hozott — Jegyzetek Gál György Sándor Messiás c. könyvéről — ״ Ramóna” Finomkötöttárú KTSZ új boltjai Finomkötöttárú Szövetkezet Méretes boltjainkban. Budapest egész területén saját és hozott anyagból, méret után vállal Jersey-anyagból ruha, nadrág, kosztüm varrását. Valamint különféle vastagságú fonalakból pulóverek, nadrágok, kosztümök kötését és varrását. Fénycső Világítástechnikai és Villamossági szövetkezet 1023 Budapest, Lukács u. 6. Levélcím: 1372 Bp. Pf.: 465. Kereskedelmi osztály: 838-430 Telex: EULUX 22-4834. Korszerű világítás fénycsőlámpatestekkel LAKÁSFESTÉST, TAPÉTÁZÁST Sürgős határidőre is vállal: MINŐSÉGI SZOBAFESTŐ, TAPÉTÁZÓ, FÉNYEZŐ SZÖVETKEZET Budapest, VIII. ker. Pogány József u.9. sz. Tel.: 143-823 TEKINTSE MEG ÚJ FELVEVŐHELYÜNKET ÉS MINT A TERMÜNKET Budapest, V□. ker. Wesselényi utca 60 sz. TeL: 224-038 A magyar rabbikar tájékoztatása a világvallások képviselőinek moszkvai világkonferenciájáról A világvallások képviselőinek moszkvai világkonferenciáján részt vett zsidó delegáció tagjai — Héber Imre, a MIOK elnöke, dr. Seifert Gézáné főtitkár és dr. Salgó László főrabbi — tájékoztatót adtak a Magyar Izraeliták Rabbitanácsa elnöksége által június 27-ére összehívott magyar rabbikar tagjai előtt a világkonferencia eseményeiről és határozatairól Július 1-én a delegáció tagjai megjelentek az Ortodox Tagozat székházában, ahol az ortodox rabbikar részvétele mellett adtak beszámolót ugyancsak a moszkvai világkonferencia eseményeiről. A magyar rabbikar örömmel vette tudomásul a beszámolón elhangzottakat és elhatározta, hogy további munkásságában mindenütt hirdetni fogja a béke jelentőségét és szükségességét. Kolozsvári Andor Kérem egy szóra... — Emlékezés Brodszky Miklósra — Most lenne hetvenéves... Ogyesszában született. Kétesztendős se volt, amikor szülei a pogromok elől menekülve otthont találtak Budapesten. Előzőleg církuszokban működtek, mint artisták. Budapesten kosztümöket készítettek artisták részére. Ebben a légkörben nőtt fel Miklós fiuk. A gyermeket, muzikális lévén, már csenge korában beíratták a Nemzeti Zenedébe. Esztendők múltával a behízelgő modorú ifjú szívesen látott vendég lett művészek és pénzmágnások estélyein, ahol zongorajátékával, suttogó énekével, valósággal magával ragadta hallgatóit. Egyik ilyen estélyen a jelenlevő Tarján Vilmos, Az Est című bulvárlap népszerű riportere, aki ebben az időben a New York kávéházat bérelte, odaszólt a zongorajátékát befejező Brodszkynak: — Kérem egy szóra! — És Tarján ott nyomban leszerződtette kávéházának bárjába. Brodszky hamarosan kedvence lett az intim hangulatú bárnak. Egyik délelőtt Harmath Timre, a felejthetetlen operettszerző és dalszövegíró beállítótt Zdneműkiadójának Bárdnak Kossuth Lajos utcai üzletébe, hogy némi előleget kérjen. Bárd pillanatnyilag nem tartózkodott ott. Harmath nem ment el, mert kellett a pénz. Várakozás közben a pulton heverő kottákat és és hanglemezeket nézegette. Néhányat le is hallgatott. Az egyik keringő melódiája igen megtetszett Harmathnak, olyanynyira, hogy még kétszer meghallgatta és megállapította: a szöveg gyatra, de a zene nem mindennapi tehetségre vall. Megnézte׳ a lemez címkéjét, a szerzők számára ismeretlenek voltak. Közben megérkezett Bárd, Harmath zsebre vágta az előleget és elégedetten távozott. Ebéd után a New-York kávéházban Harmath feketéjét szürcsölgette, amikor asztalához lépett egy alacsony termetű, barna képű fiatalember: — Harmath úr, kérem egy szóra .. — Mit óhajt? — Komponáltam néhány dalt, szeretném, ha szöveget írna a dalokhöz. Tessék, itt vannak a kották. — Ön egy szóra kért és ez már több szó... — jegyezte meg Harmath — Valóban, de szolgáljon mentségemül, hogy ez a ״ kérem egy szóra ...” lett a kabalám... Tarján is evvel a mondattal kezdte, amikor leszerződtetett a New York bárba. Egy keringőmet már felvették hanglemezre... Ezt is elhoztam... Harmath kezébe vette a lemezt, ránézett a címkére, azonnal felismerte a zeneműkiadónál többször meghallgatott keringő lemezét. A fiatal zeneszerző szomorúan jegyezte meg: — Sajnos itt a kávéházban nincs gramofon, különben meghallgathatná. * Harmath legyintett: — Nem kell ehhez gramofon... — Forgatni kezdte a lemezt, közben dúdolta a melódiát. A zeneszerző döbbenten bámult Harmathra: — Ön lemezről is tud énekelni? — Tudok. Miért, maga nem tud? — Nem. — Akkor nem is lesz magából sikeres zeneszerző ... — jelentette ki az örökké ugratásra kész Harmath, majd megkérdezte — Hogyan is hívják magát? A komponista szerényen meghajolt: — Brodszky Miklós ... — Mondja, hogyan is szól az — az említett kabala mondata? — Kérem egy szóra ... — Nem rossz ... Kitűnő kezdősor egy refrénhez ... És megszületett az első Brodszky—Harmath szerzemény: Kérem egy szóra... A Csodabár című operett betétszáma lett, a nagy sláger, Titkos Ilona énekelte. Ezt követte Brodszky első operettje a Szökik az asszony. Egyik este az amerikai Universal filmgyár Pesten készülő filmjének producere Joe Pasternak, stábjával együtt megjelent a New York bárban. Pasternak felfigyelt a jiddis dalokat éneklő zongoristára. A producer magához kérette Brodszkyt és másnap leszerződtette az itt készülő film zeneszerzőjének. Itthoni sikerei után Brodszky búcsút mondott Pestnek, Berlinbe tette át székhelyét, ahol az ott forgatásra került Pástornek a Gál Franci filmek zenéjét komponálta. Úgyszólván egyik napról a másikra lett világhírű. Berlinből Londonba költözött, itt többek között A túlsó part című filmjével aratott kimagasló sikert, melynek főszerepét Laurence Olivier alakította. Ezerkilencszáznegyvenkilencben Hollywoodba utazott, ahol a Metro filmgyár zenés filmjeinek lett a komponistája. Szédületes karrierjét betetőzte két filmje: A nagy Caruso és Halászlegény frakkban. Mindkettőben a címszerepet Mario Lanza játszotta, énekelte. A felszabadulás után, ezerkilencszáznegyvenhétben Brodszky hazalátogatott. A világhír nem kápráztatta el, éppen olyan szerény és közvetlen maradt, mint pályakezdése idején. Akkor is, mint mindig, magyarnak vallotta magát. Ezerkilencszázötvennyolcban még megkomponálta utolsó filmjének, a Társasági lány-nak zenéjét... És akkor, valahonnan a felhők mögül, a nagyon távoli messzeségből egy hang szólította: Kérem egy szóra ... És Brodszky Miklós követte a hangot... elindult... elment... mindörökre... TELEVÍZIÓ HŰTŐGÉP JAVÍTÁS Hibabejelentés: 313-313 126-140 17-809 vasárnapos ünnepnap ügyelet 9-13-ig SZÖVETKEZETI IPAR JAVÍTÓSZOLGÁLATA