Új Élet, 1978 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1978-03-15 / 6. szám
Bp. bérmentesítve, Bp. 72, XXXIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1978. március 15. Scheiber Sándor: Ismeretlen Megillet Magyarországon Katona Ferenc, Lévai Jenő, Palásti László, Péterfi István, Szilágyi György, Zsadányi Oszkár írása, Bródy László verse EGYES SZÁM ÁRA: 4 Ft A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Beszélni kell róla 1944. március 19-nek harmincnegyedik évfordulójáról azért emlékezünk, mert e tragikus dátum egyik fontos „szereplő”-je volt a tragikus tudatlanság. Hitler csapatai, amelyek megszállták az országot, távolról sem csak a magyar zsidóság, hanem az egész magyar nép életét veszélyeztették. Sokan azonban — és nem is pusztán közönyből, hanem tájékozatlanságból, tudatlanságból — nem vették ezt tudomásul. Az elmúlt három évtizedben megrázó irodalmi és művészi alkotások születtek — a világban is, nálunk is — arról, hogy akiket a (״ kölcsönkérve” Camus híres könyveimet) a Pestis még nem érintett közvetlenül, egyszerűen nem akarták elhinni, hogy holnap órájuk kerülhet sor. Hangsúlyozzuk megint, ׳ hogy — ellentétben különben Camus véleményével, aki szerint a közöny valamiféle alapvető emberi tulajdonság — ebben a magatartásban nagy szerepe volt a tudatlanságnak. Éppen ezért tartotta kötelességének — különösen az elmúlt másfél évtizedben — a Magyar Népköztársaság kulturális politikája, hogy ne csak gyászünnepségek és emlékező cikkek, hanem minél több nagyobb mű jusson el az olvasókhoz a Tudatlanság Korszakáról. A több vonatkozásban úttörő ״ Rozsdatemető”-től Örkény István nagyszerű ״ Tóték-jáig, ״ Az orvos halálá”-tól az ״ Élet s halál földjén” című dokumentumregényig irodalmi ábrázolások egész sora lett — a köztudat részévé, inspirálójává. Nemrégiben vitatták meg a Tudományos Akadémián Lackó Miklós doktori disszertációját. Ez a disszertáció is — amelyről „opponensei” joggal állapították meg, hogy az utóbbi idők egyik legérdekesebb (és legjobban megírt) tudományos dolgozata — szintén azt a manipulációt veszi célba, amelyet a fél- és egész fasizmus lovagolt meg a tömegek ösztönös törekvését valamivel jobb, valamivel kényelmesebb életre. És ugyanakkor azt is, hogy a kemény munkát végző emberek gyakran szívesen mondanak le — különösen ha nem segítik, hanem félrevezetik őket demagóg szólamokkal — a mélyreható gondolkodásról. „A tudatlanság és az örökölt konzervativizmus nagy segítségére volt a gyilkosoknak” — olvashatjuk a dolgozatban. Hozzátehetjük azonban, hogy a szocialista szellemű magyar kultúrpolitika általában is sokat tesz a múltból örökölt tudatlanság lehetőleg teljes leküzdése, a tájékozottság és tájékozódás fejlesztése érdekében. Ezzel tehát — ha úgy tetszik — egy antifasiszta szellemű feladatot végez. A leilletékesebbek nem tagadják, hogy vannak bizonyos hézagok, különösen a legfiatalabbak történeti ismeretei vonatkozásában. Egy országban azonban, ahol egyrészt oly nagy erőfeszítéseket — és költségeket is — fordítanak az alkotó tudás elterjesztésére, és ahol oly őszintén beszélnek arról hogy amit még (ezen a téren is) meg kell oldani, nyugodt lehet az, aki arra vágyik, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a szörnyűségek. Ahogyan az Alkotmány betűje, úgy a gyakorlat szelleme is azt az alkotó, harcos humanizmust sugározza, amely a korszerű tudásra épül. A magyarok ma már nem a „Magyarok” című film tudatlanságban tartott, könnyen félrevezethető szerencei, tragikus és tragikomikus hősei. A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének vezetősége dr. Bartha Tibor zsinati elnök, püspök, meghívására látogatást tett a Magyarországi Református Egyház Zsinata elnökségénél Debrecenben. A látogatás célja a magyar református és izraelita felekezet együttműködésének, barátságának elmélyítése volt. Ennek a kétoldalú kapcsolatnak mély gyökerei vannak mindkét felekezet történetében. Az érkezést követően dr. Bartha Tibor püspök díszebédet adott a delegáció tiszteletére, amelyen megjelentek a református egyház kiemelkedő egyéniségei. A délután városnézéssel telt el és különleges élményt jelentett a delegáció számára a Déri Múzeum megtekintése, amelynek külön jelentőséget adott a múzeum igazgatójának, dr. Dankó Imrének részletes, tudományos magyarázata. Ezt követően dr. Bartha Tibor püspöki rezidenciáján fogadta a Debrecenbe látogató delegáció tagjait. Este 7 órai kezdettel fogadás volt a Református Kollégium dísztermében. Dr. Bartha Tibor püspök, meleg szeretettel mutatta be a magyar zsidóság képviselőinek a debreceni református egyházkerület vezetőit, valamint a híres kollégium neves professzorait. Dr. Bartha püspök szívélyes üdvözlése után Héber Imre, a MIOK elnöke köszöntötte a magyar zsidóság nevében a megjelenteket. Beszédében az izraelita felekezet, világi és egyházi vezetése nevében köszönetét tolmácsolta megtisztelő meghívásért: „ Önök a „régi világ”-ban szerzett tapasztalatok birtokában — mondotta többek között — határozott antifeudális, antifasiszta, antiimperialista álláspontot képviselnek, olyan álláspontot, amelyet mi is képviselünk. Az önök egyháza hitet tett a békés egymás mellett élés elve mellett. S ezért közösen veszünk részt a békemozgalomban, amely egész dolgozó népünket átfogja, s áthatja. Ez adja meg a közös alapot az önök egyháza, s a mi felekezetünk közötti, a jövőben is szorosabb, baráti és testvéri együttműködés lehetőségére. Arra, hogy minden alkalmat megragadjunk e kapcsolatok erősítésére annak érdekében, hogy közös céljainkat valóra is tudjuk váltani. A fogadás keretében a több száz éves Kollégium kántusa adott hangversenyt. Dr. Salgó László főrabbi mondott köszönetet a részükre nyújtott felejthetetlen élményért. Másnap délelőtt, a Református Kollégium főigazgatója, dr. Kocsis Elemér teológiai dékán kíséretében a delegáció megtekintette az évszázados történelmi levegőt árasztó, a régi szépségében helyreállított Kollégiumot, melynek diákjai közül a magyar társadalmi és irodalmi élet oly sok kiválósága került ki. A Teológiai Akadémia tanácstermében dr. Harsányi László, a MIOK alelnöke — a Kollégium hajdani ösztöndíjas növendéke — mondott köszönetet a jóval több, mint félmillió kötetes nagy könyvtár, a hasonlóképpen egyedülálló értékeket is őrző levéltár, valamint a főiskolai múzeum gazdag anyagának bemutatásáért. Lírai hangvételű felszólalásában a hálás diák hűségével adott kifejezést az anyaintézethez kötődő, 60 évet meghaladó reminiszcenciának, kegyelettel emlékezve elhunyt tanáraira és arra, hogy azok mindenkor haladó szellemben, növendékeik lelkébe a humanizmust ültetve el, nevelték a kezükre bízott ifjúságot. Végül dr. Kulcsár Imre szólalt fel, aki Debrecen szülötte és ugyanitt végezte jogi tanulmányait. A köszöntésekre dr. Kocsis Elemér dékán-főigazgató válaszolt. Ezután dr. Bartha Tibor püspök, az egyházi vezetők, a kollégium főigazgató és a professzorok részvételével a Kollégium tanácstermében tartott konzultációt. Dr. Bartha Tibor püspök ismertette a református egyház életét és kapcsolatait az izraelita felekezettel, visszatekintve az elmúlt század végi emancipációs harcokra, melyekben a Magyar Református Egyház volt a legerősebb támogatója a magyar zsidóság teljes egyenjogúsításának. Megemlékezett az elmúlt év június 6—10- ig megrendezett világvallások moszkvai konferenciájának eredményeiről, befejezésül szólt az egész emberiség létét fenyegető fegyverkezési hajsza borzalmas találmányáról, a neutronbombáról, amely az emberiség elleni szörnyű bűnök elkövetésére vezethet. A felszólalást követően Héber Imre, a MIOK elnöke beszélt a magyar zsidóság mai életéről, majd dr. Seifert Gézáné, a MIOK főtitkára szólott a magyar zsidóság társadalmi helyzetérül. Dr. Kárászon Dezső, a Teológiai Főiskola professzora, az ótestamentum tanára szólalt fel. Dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság elnöke visszapillantást vetett a magyar zsidóság múltjának történetére. A szervezeti megalakulása az 1867—68. évi kongresszusra vezetődik vissza, amikor elnyerték az emancipációt, az emberi egyenjogúságot, majd 1895-ben a felekezet is „bevett vallás” lett. Az ezután következő évek a jogilag megadott egyenjogúságot nem engedték a gyakorlatban érvényre juttatni és a II. világháború Horthy-fasiszta időszakától kezdve a jogi egyenlőség is folyamatosan megszűnt. A felszabadulást követő időszak hozta meg a magyar zsidóság számára a kibontakozás lehetőségét, vált egységes szervezetté és lehetett és lett része a magyar nemzeti egységnek, így vett és vesz részt a többi egyházakkal és felekezetekkel együtt a magyar nemzet célkitűzéseinek megvalósításában. A református egyház és a magyar zsidóság képviselői a konzultáción elhangzottak alapján közös állásfoglalást szerkesztettek, amelyet alább, ismertetünk. A református egyház és a magyar zsidóság vezetőinek találkozója új lehetőségekkel gyarapította a két felekezet közötti kapcsolatok és az együttműködés megerősítését, hozzájárulva ezzel a különböző egyházak és felekezetek jóviszonyának kialakításához. A Magyarországi Református Egyház Zsinata elnökségének és a magyar zsidóság képviselőinek találkozója Debrecenben A konzultáció résztvevőinek közös állásfoglalása A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének delegációja — Héber Imre elnök vezetésével, dr. Harsányi László és dr. Kulcsár Imre alelnökök, dr. Seiten Gézáné főtitkár, dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság elnöke kíséretében — február 28—március napjain látogatást tett a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökségénél Debrecenben. Az alkalomra a világvallások moszkvai kongresszusán kialakult izraelita—református együttműködés elmélyítése jegyében, dr. Bartha Tibor püspök 1977. július 12-i látogatása viszonzásaként került sor. Az akadályoztatása miatt távol levő dr. Zsebők Zoltán zsinati világi elnök köszöntését küldte a találkozóra, amit dr. Gaál István tiszántúli főgondnokhelyettes adott át. Részt vett még: Arató Ferenc tiszántúli egyházkerületi főjegyző, dr. Kocsis Elemér kollégiumi főigazgató, teológiai dékán, a debreceni Teológiai Akadémia tanári karának és a Református Gimnázium nevelőtestületének képviselete is. A találkozó résztvevői megemlékeztek arról, hogy a magyar református és izraelita együttműködésnek és dialógusnak mély gyökerei vannak mind a két felekezet történetében. A századforduló táján a magyar református egyház a legerősebb támogatója volt a magyar zsidóság teljes emancipációjának. A több mint száz éve Budapesten működő Skót Misszió ma új célkitűzésnek: az izraeli tag református dialógus munkálásának eszközévé vált. E párbeszéd során a találkozó résztvevői szívből egyetértettek abban, hogy az ökumenizmus korszakában a különböző felekezeteknek egymás kölcsönös megbecsülésében és szeretetében kell kifejteniök áldásos tevékenységüket népünk és az emberiség jelene és jövője érdekében. Örömmel állapították meg, hogy az izraelita református párbeszéd is nagyban hozzájárul kormányzatunk szövetségi politikájának, a szocialista nemzeti egységnek a megvalósításához, amely törekvést a hazánkban élő különböző vallásfelekezetek közéleti együttműködése is hathatósan erősít. A konzultáció résztvevői hálaadással emlékeztek meg az 1977. június 6—10. napjain megrendezett világvallások moszkvai békekonferenciájának áldásairól és eredményeiről. Kifejezték azt a reménységüket, hogy az Orosz Ortodox Egyháznak ez a páratlan kezdeményezése folytatásra talál az emberiség égetően fontos kérdéseinek megoldása érdekében. Mindkét felekezet testvéri egyetértésben a moszkvai kongresszus szellemében kívánja folytatni társadalmi tevékenységét. (Folytatása a 2. oldalon) MÓZES Irtat Weisz Dávid gyöngyösi főrabbi Március 16-án ünnepli a világ zsidósága Zájin Ádámt, Mózes-tanítárok születésének és halálának napját. Valójában nem kellene külön napot kijelölnie a zsinagógiai naptárnak arra, hogy Mózesről emlékezzünk. Hiszen hitéletünk egésze össze van kapcsolva alakjával. Hetente olvasunk Mózes Tórájából. A benne lefektetett törvények — vallásiak és etikaiak — irányítják máig zsidóságunkat. Ha erkölcsi normákról szólunk, a Tízparancsolatig megyünk vissza, amelyet ő hozott le a Szináj högyéről. Ha Isten és ember közötti relációról szólunk, idézhetjük Mózest: ״ Szeresd az Örökkévalót, a te istenedet, egész szívedből, egész telkedből és minden tehetségeddel.” Ha ember és ember közötti viszonyról adunk számot, újból Mózes szavait ismételjük: ״ Szeresd embertársadat, mint önönmagadat.” Van olyan zsidó tanítás, amely szerint ez a judaizmus alapja, az egész Szentírás csak kommentár hozzá. Gyakran mutatják be Mózes ábrázolásául a szépművészet legfenségesebb alkotást, Michelangelo Mózesét. A fölülonúlhatatlan szobor Mózesben az erőt és a nagyságot emeli ki. Ez igaz. A kettő megmutatkozik a Mózesről közölt életrajzban. Ahogyan szembeszállt az aranyborjú készítőivel, vagy leszámolt Korách személyével és gyülekezetével. Ez azonban nem minden. Az emberi erőhöz az emberi gyengédség és ellágyulás is hozzá tartozik. Ez hiányzik az ábrázolásaiból. Ahogyan az egyiptomi rabszolgák között felismeri testvéreit és síkraszáll érettük. Ahogyan könyörög népéért s felajánlja érettük életét: „Különben törülj ki engem könyvedből, amelyet írtál.” Az aggádó még meghatóbban képzeli el. Mózes pásztorként indul. Egyszer nyájából elkóborol egy bárányka. Mózes utánamegy, felkutatja és ölében hozza viszsza a fáradt, kimerült jószágot. Ezután, ennek láttán szemeli ki Isten őt népe pásztorául. Kellene egyszer inni Mózesről, a törvényhozóról. Ma már jól ismerjük az ókori kelet törvénytábláit.Sokszor összevetették ezeket a bibliai törvényekkel és kimutatták, hogy mennyire emberibbek a Bibliában találhatók. De nem erre gondolunk most, hanem arra a pregnáns, lakonikus megforgalmazásra, ahogyan ezek kifejezésre jutnak. Valóban kőbe vésett szavak. Nemcsak azok, amelyek a táblákon állnak, hanem azok is, amelyek Mispatim és Kedausim szikráiban olvashatók. Egyetlen szót sem kell elvenni belőlük. Egyetlen szót sem lehet hozzájuk fűzni. Ugyanilyen nagy stilisztára mutatnak a Tóra költői részei is. Búcsúfenéke az ókori líra gyüngye: ״ Figyeljetek: egek, hadd beszéljek és hallja a föld, számnak szavait. Csepegjen mint az eső tanításod, folyjék mint a harmat szózatom, mint permetag a pázsitra, mint zápor a fűre.” Van egy ismert legenda, amely szerint hiába keresték Mózes sírját elárvult vezetőetjei, nemalázták. Akik a hegy lábánál állottak, fent látták a hegyen. Akik a csúcson álltak, lent szemlélték a völgyben. Mások úgy látták, hogy koporsója lebeg ég és föld között. Szimbólumnak is szép. A zsidóság előtt itt lebeg mindenkor. De nemcsak koporsója, élő tanivasa is.